Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-03-15 / 11. szám
XXIV. évfolyam. ll. szám. Szegzárd, 1896. márczius 15. TOLHAMEGYEIKÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. ; Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője» Előfizetési ár: Egész évre . , . . 6 frt — kr. Félévre . . . . . 3 „ — „ Negyedévre .... I „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Me g j elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 8 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . . . 1 frt 87 kr. 100—200 „ ... 2 B 87 „ 200—300 r ... 3 B 87 B minden további 100 szó 1 írttal több IMIárcziijLs dJ5Nagy ünnepe van má a magyar nemzetnek, nem törvénybe foglalt ünnep ugyan a márczius 15-ike, de a szokás azzá tette e napot, melyen vér nélkül vivta ki a nemzet a szabadságot. Ha valaha, úgy most, midőn ezredéves létezésünknek nagy ünnepét készülünk megülni,'kétszeres rajongó lelkesedéssel kell visszaemlékeznünk 1848. márczius 15-ére;arra a napra, mely aranybetükkel van feljegyezve szabadságszerető nemzetünk történet lapjaira. A márcziusi nagy eseményeket feluji- tani újra és újra felidézni, soha sem felesleges, sőt ezt tenni szent kötelesség, hogy lelkesedést, kitartást s erőt merítsen minden hü fia e hazának azok dicső tetteiből,., a kik kivívták nekünk a szent szabadságot és. az alkotmányos jogokat, melyek nélkül nem virágozhatott volna fél rónás, bérezés szép hazánk s nem lett vohra szálfád ^és egyenlő jogokban és kötelességekben különböző nyelvű és vallásu lakói. Hallja meg tehát ismét az egész magyar nemzet, hogy 1848. márczius 15-én szabadult fel mi 1 lió elny o m o 11 j obb ágy és azon jogokba lépett, melyek szabad polgárrá tették. Hadd tudja meg minden magyar; hogy e napon törött össze a minden haladást, nemes nemzeti törekvést agyonszoritó rabbilincs; hogy e napon lépett a sajtó és a szólásszabadságjogaiba; hogy ekkor pattant ki milliók szivéből az öröm nap- sugára azon tudatra, hogy megnyerte a magyar nemzet azokat az alkotmányos jogokat, melyekért annyit küzdöttek legjobbjaink. Nenyvennyolcz éve, hogy hazánk egéről az elnyomatás, viharos borús felhői eloszlottak s ránk ragyogott a szabadság napja, mely az egész nemzet szivében reményt fakasztott egy boldogabb jövő iránt. Negyvennyolcz éve, hogy a szabadság eszméinek hatalmas fuvalata egész Európában elseperte az ósdi intézményeket, s ezek helyett újakat teremtett. 1848! Mennyi vér, de mennyi lelkesitő diadal, mennyi gyász; de mennyi öröm-mámor emlékét jegyezte föl a történelem ez- év lapjaira, a melyből megifjultan emelkedett ki a nép örök joga: a szabadság és egyen 1 ő ség. Ä- A történet 'azt tanítja, hqgy a különböző nemzetek szivében, égy" M^őben táinadjt/fel fa "szábádsag^ ütáin “ “v'ägyf |p|fp ^sárnoKáit "-elűzze. De azt is tanítja, hogy'á k eresztény- ség és a márcziusi eszmék térfoglalása a világtörténet legnagyobb eseményei. A kereszténység egyenlővé tett minket az Isten előtt, a márcziusi eszmék egyenlővé tettek a törvény előtt. A mai dicsőséges napot használjuk fel arra, hogy legalább társadalmi téren érvényesítsük a márcziusi eszméket: a testvériséget és egyenlőséget. El bennünk a remény, hogy a márczius kultusza meghozza azon szent eszmék diadalát, melyeknek első gyümölcsét 1848 márczius 15-én ismerte meg a nemzet. Ne is feledjük soha se el a márcziusi vívmányokat, s áldozzunk minél gyakrabban a nagy idők kultuszának és szívleljük meg azt, hogy ezeket a magyar nemzet egyetértő s lángoló hazafiui lelkesedéssel hozta varázsütésre létre. Tartsuk ébren a nemzeti öntudatot, élesz- szük a haza iránti törhetlen ragaszkodást és szeretetet; mert e nélkül nem állhatunk meg rendületlenül egy újabb ezred éven át azon a földön, melyet apáink véren szereztek meg nekünk. Midőn a márcziusi szabad eszmék következményeit élvezzük, emlékezzünk honfiúi kegyelettel a nemzet apostolára, Kossuth Lajosra, ki annyit tett egymaga a hazáért, a mennyit még ember nem tett honáért. Ennek a nemzeti prófétának most ké- szülnek3me<* *ülni halála évfordulóját országszerte s a székes fővárosba százezerek fognak elzarándokolni, hogy letegyék sírjára.'“ a szeretet és kegyelet ‘ örökzöld koszorúját. Járja át e napon minden igaz magyar szivét a honszerelem s tegyünk erős fogadást, hogyha kell, meg is halunk érte. —th. TARCZA. Az aradi tizenhárom. Irta: BALOGH ISTVÁN. Maros mellöl szomorú szól fuj dogál, Benn a várban dúsan arat a halál; Még a bakó durva szive is dobban, Soha sem volt ilyen drága dologban. Soha, soha, ilyen óra, Ma kerül a rut bitóra Az aradi tizenhárom. Szomorú nap, még szomorúbb órája, Lesz-e idő, hogy emléked ne fájna? Hány század év adja vissza minekünk, Mit e napon egy csapásra vesztettünk Ha szükség lesz, vészben, hadban, Visszatér-e uj alakban Az aradi tizenhárom ? Ne sirj ének, zokogásod hiába, Nyugszik már a tizenhárom sírjába De nem múlhatnak napok, évek, századok, Nem lesz abból egyetlenegy sem halott, Felkölti a sírból a dal, El örökké, és meg nem hal, Az aradi tizenhárom. Márczius 15-e 48 évvel. Az egyik géniusz, mely éltünk rögös határain vezet, az emlékezet, bizonynyal feleleveníti ma a mhgyar szabadság vértelen kivívásának történelmi eseményeit, e sorok a külföldi, sokkal nagyobb méretük a szabadságharczi forradalmainak ismertetését czélozzák. A márcziusi szabadságharcz prelúdiuma volt a párisi február 22-iki utczai tumultus, a melyet a Gu- zott-féle undort keltő kormányzat botrányai támasztottak két napig követelte a mind jobban erőben növekedő' franczia nép Páris utczáin a választási reformot s hallatszott mind rémesebben „Le Guizot“-val. Lajos Fülöp Király két nap után minisztériumának elbocsátására s a választási reformok megadására határozta magát. A nép örömét toll leírni nem képes. Egymást megölelve járták be az örömtől mámoros emberek Páris utczáit, egy rakonczátlanabb tömeg a sötét külügyminiszteri palota kivilágitását követelte s kinyo- mozhatlanul végzetes lövés dördült el. A katonaság azt vélve, hogy őket támadták meg, sortüzet adott s ötvenkét halott terült el a földön. A halottakat ravatalra tették s „Emberek megölnek minket“ kiáltással uszították a nép bosszuszomját. Éjfél tájban megkondult a Notre-Dame vészharangja s a polgárság egyre vésztjóslóbban sorakozott a „Marsei- les“-t énekelve. Ekkor született a franczia forradalmi dal „Meghalni a honért.“ S hajnalra Páris ostrom- állapotban volt. A nemzetőrség Lamariciere tábornok vezetése alatt a polgárság ügyét szolgálta s ezzel el volt vetve a koczka. Lajos Fülöp álruhában szökve hagyta el a Tuileriákat, a párisi gróf javára lemondva. A kamarába betört a győzelemittas tömeg | a császárság minden emlékét romba döntötte a műkincseket azonban védték s a polgárság a rablások megakadályozására törekedett. Nékány óra elég volt arra, hogy a világ leghatalmasabb monarchiája megdőljön s a leggazdagabb király földönfutóvá legyen. Lajos Fülöp, mint az akkori lapokból olvassuk, egy 5 frankos darabbal zsebébén, ért Drenxbe. A szerencsétlen király pedig eleinte fitymálta a veszedelmet I egy Párisban akkor tartózkodó előkelőséget arra akart bírni, hogy maradjon Párisban, hadd lássa, milyen könnyen elbánik ő a csőcselékkel. Vasárnap már kikiáltották a köztársaságot, melyet egy erőtlen legitimista tüntetés meg akart gyöngíteni, de az alacsony pucscsal végződött. A párisi nép a feketébe öltözött, fehérkokárdás. urak arra suggerálták, hogy V. Henriket királylyá kiáltsák, mire a nép humorosan felelt: — Ah, hát él a kedves herczeg? Adják át az urak neki tiszteletünket. Éljen a köztársaság! Még a szoczialisták keltek fel május 15-én, hogy a negyedik rendnek nemcsak uralmat, de azontúl az ifjú köztársaságot semmi sem zavarta. * Azok a magyarok, a kik Bécsben Ferdinand királynál követségben voltak sem tették föl, hogy annyi szabadságszeretet és lelkesedés lehessen a bécsiekben. A márcziusi mozgalmak itt márczius 13-án kezdődtek, midőn Fischof Adolf a rendek házának udvarán a lelkesült emberek vállain követelte ugyanazon jogokat, melyeket a magyar ifjúság követelt, sajtószabadságot, képviseleti rendszert, stb. A katonaság a császár elé siető, és nőttön-növő tömeget brutálisán el akarta téríteni szándékától, de ez olaj volt a tűzre. Ekkor dönti le az elkeseredett tömeg a
