Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-02-23 / 8. szám
nak, hogy nálunk erősen terelnek bennünket hátrafelé. Üldözik a sajtót és embereit, hogy jól megértessünk a józan sajtót! De hát tisztelt szerkesztő ur, igaz az, hogy a sajtó a társadalom világossága és minden világosságban valami isteni van. A gondolkodás több mint jog; az az ember lélekzetvétele. Ki a gondolkodást megakadályozza, megtámadja az embert. Szólni, inai, nyomatni, nyilvánosságra hozni, jogi szempontból egy és ugyanaz, de nem is más, mint a gondolkozás hangzó hulláma. A sajtó mértéke egyenlő a czivilizáczió mértekével. Minden megröviditése a sajtószabadságnak: elnyomása a czivilizácziónak. Hol a sajtószabadság korlátolt, ott a szellemi táplálkozás meg van akadályozva. Korunk feladata a régi és ósdi fundamentuma helyett újat, jobbat rakni és mindenütt a valót, az igazat a költészet helyére juttatni. Ezen társadalmi átváltoztatásban, mely századunk óriási munkája, hűen kell részt venni a sajtónak és feladata az ultramontanizmus, abszolitizmus és intole- rantizmus ellen küzdeni. A sajtóhatalom; hatalom, mert maga a józan gondolkozás. Élő trombita, erős hangú kürt a sajtó; ő ébreszti fel a népeket; harsányan jelenti, hogy közéig az igazság. E keveset ki- vántam a nyilt és szabad sajtó elleneinek sine ira et studio megmondani azon biztos reményben, hogy igen tisztelt szerkesztő ur velem egy véleményen leend. Es most áttérhetek megirni ccélzott tárgyamra. Levelem elején azt mondottam, hogy nagyot fordult a világ. Nagyot az által, hogy Röntgen ur fölfedezte a X sugarakat; mert ha ez be nem következik, becses lapunknak nagyérdemű olvasói mérhet- len bánatukra' most e levélben nem lelhetnének gyönyört. Hogy miért nem, szerkesztő urnák menten megsúgom. Hát tetszik tudni, engem, no meg még másokat is, elfelejtettek, szándékosan-e vagy anélkül, nem tudom, a dalárda bálra meghivni és mint tudni mél- tóztatik, olyan magamféle „közönséges reporter“-t ezen cselekmény igen bántott, és miután enszemélyemmel ott nem lehettem, hát rögtön hozzáfogtam az X sugarak előáll itásához, alkalmazásba hoztam hozzá még a „telefont“ és ezek közvetítése mellett a bált pár órával megelőző estén a következőket láttam és hallottam : — Ah! hallgasson maga nagy ügyetlen, van is magának ízlése. Fogalma sincs róla — mondja ő Nagysága — és vizes medenczéhez megy, kezeit megmosandó .............de oh fátum! a glycerin-szappanból eg y csepp a kék „princesse — tunique“-ra cseppent .... és van most hadd el hadd ... 0 Nagysága el is ájult volna, ha hirtelen eszébe nem jut, hogy akkor még jobban összegyűrődik ruhája. Ennek is a „Wábi“ az oka. Ha ő nem ügyetlenkedik, nem kell megczibálni a haját, amikor 0 Nagysága nem zsírozza be a kezecskéit. Ez uj büntetést érdemel, de miután „Wábi“ pecséttisztitóért szaladt, a „Juju“, Nagysága kedvencz ebecskéje, bűnhődik miatta, jól oldalba rúgván fehér czipős picziny lábával szegénykét ő Nagysága. De legfőképpen mindennek a drága „tata“ az oka, miért nem vett drága leányának — mikor ez úgy kérte — uj báli toillettet. De itt már láttunk és hallottunk valamit. Vigyük Röntgent tovább! Gazdag vegyületben állanak előttünk a lefoto- grafirozandó dolgok most. A kik egyébiránt nem szeretik az ilynemű alakitást, ne nézzék meg e tarka albumot, melyből kommentár nélkül is sok szép hölgy magára fog ismerni. Községünk egyik elsőrendű utczáján levő — azért sem mondom meg milyen kinézésű — háznak ablakaival szemben foglalunk állást. Elő az X sugarakkal ! No most! Egy egész nőcsoportulat szépeit látjuk, kik a toillette-asztal mellett praeparálják magukat. Mondhatom, felséges egy csoport! beh kár, hogy nem szabad tüzetesebb felvételt tenni az érdekes helyzetről. — Iczi-piczi kezecskék úgynevezett „filogram“ kacsók végzik az ártatlan művészetet, melynek mestersége a vattávali púder arczszinezésben áll. Most az alabastrom vizsgálja a rózsaszint, majd megfordítva s mikor a külső szépségnek jól meg van adva a „grundja“ „ensemble“ sietnek „Furrorét“ és „Erroberungot“ forczirozni azok közt a megátalkodott dalárdista bált látogató iljak közt, kikbe Ámor akaratának egész súlyával sem tudja belekovácsolni a szerelem szikráját. Ja, ja, az a toillette! Mennyi titok, szerelmi negéd, tapasztalt észrevétel, félreismert „Kamcleoniád“ megy végbe itt is, ott is, és mindezek — hála Röntgen hatalmas agyának — most köztudomásúak lesznek és adieu rejtélyes Párizs! De tekintsünk csak tovább! No im most nemcsak a „toillette boudoir“189g? február 23. ban van ám munka. A papa dolgozó szobájában a szabó ütötte föl sátorfáját, kinek akár a bálutánig is akadna igazítani valója a ruhákon. A fodrásznő — kinek nyelve és keze úgy jár, mint a Bász Káti rokkája — az elfogadó terembe költözött, hol Erzsiké gyöngörtien hullámzó szőke hajfürtjeit rendezi, igazítja. A kék szobában „Iduska“ — még mindig „Iduska“ pedig a harmadik X-hez közel jár — a czipészszel van elfoglalva, aki elég udvariatlan „Iduskának“ szemébe mondani, hogy a nagy lábra kis topankát nem lehet felhúzni. A zöld szobában pedig a munka és izgalom következtében nagy verejték csöppeket izzadó mama bíbelődik a toillettel. A fü- tetlen előszobában a drága „tata“ sétál alá és fel átkozva valamennyi bált, hogy ő neki most le kell mondani a ma estei „csöndesről,“ hideg szobában kell vesztegelni és pipáznia sem szabad. Eh mit! nem szabad! Hát ki az ur a háznál ? Ezzel betör szobájába és egész kényelemmel veti le magát pipakészletei mellett lévő karszékbe. — Tata! tata! ráültél a legyezőmre — kiált reá Iduska. Tata ijedten ugtik föl. Szerencsére nem történt semmi baja a filigram toillette eszköznek — és a tata megkönnyébbülten nyúl jó-féle magyar dohánynyal megtöltött pipái egyike után . . . De haj! „Inscidit in Scyllam, qui vult evitare Charibdim“ — az épen belépő felesége összecsapja kezeit és szemrehányó hangou igy kiált rá: — Ugyan, ugyan Miska, hová gondolsz az Istenért! A dohányfüst beleveszi magát a lányok ruhájába, Dohány-szagot visznek magukkal a bálba. Ejnye, ejnye öregem! A drága tata nagyot sóhajtva teszi vissza a pipát és ki akar menni az előszobába. Szándéka ismét akadályba ütközött, mert Erzsiké igy szól: — Édes, aranyos tata, nem lennél oly jó elmenni a Szánielhez egy pár kesztyűért; boltja még nyitva lesz; hisz báli nap van ! És a zaklatott ember önmegadással távozik a kesztyűért. ? Ennyit toltam képes hamatosan az X sugarak segélyével megtudni. De már most szerkesztő ur en- gedelmével azon kérdést vetem föl, hogy miért van mindez igy |! ‘ Egyszerű a teteiet-.farsang ,-.;n I“ Már pedig a farsang megfordított életmódja azoknak, kik az ifjúság ábrándjainak rabjai. Es kik ezek ? Én is, szerkesztő ur is, más is, az egész világ; sőt talán a felettünk levők is, kik örömmel nézik, miként csinál a föld gyermeke mennyei paradicsomot e siralmak völgyéből. Azt mondtam, hogy „megfordított életmód“ — és nem ok nélkül. Az éjszakából lesz nappal és a nappalból éjszaka. A csillárok fénye világos napot, a lefüggönyözött ablak koromsetétséget jelent. Ámdenem szabad felednünk, hogy: Ist dir das Himmelslicht zuwider, So zünde Kerzen an und lass den Vorhang nieder. So wirst du leicht den Stubentag dir zur 1 *\cht [gemächt, Doch drausSen in der Welt wird es davon nicht Nach!“ A zaj, vidámság, jókedv estétől reggelig tart, hogy a nyugalom és álom birodalma reggeltől-estéig üsse fel tanyáját a néptelen utciú S és a csendes falak mögött, hol hatalmas hortyogás jelzi az erősebb álmokat. Hát nem felfordult világ ez ?! De mégsem! Hisz mi mindnyájan ezt természetesnek találjuk. A szív ép oly reménynyel és bizalomteljesen áldoz, mint aminő tervekkel és számításokkal közeleg a két, vagy több leányos mama. Csodálatos teremtmények ezek a mamák. Ők, kik az élet folyamában már esteli 7 órakor alig biiják pilláikat s gépies egyformasággal ejtik ki kezeikből a varró- vagy kötőtűt az első macskadorombolásra, ezáltal Morpheus iránti határtalan tiszteletüknek adva kifejezést; ők, kik megszokott családi nyugalmukra olyannyira féltékenyek, hogy a legcsekélyebb nesz elnémitására egész tekintélyüket latba vetik, most a farsang idényén oly szemesek, oly éberek, annyira kerüli őket az álmosság, hogy alamuszinak keresztelik az ifjúságot, ha reggeli 7—8 óráig a „bálplátzon“ nyugodni mer. íme tisztelt szerkesztő ur a „Travestatió“, az átlényegülés mekkora szerepet játszik még a kicsiknek tetsző dolgokban is. Kérem már most szerkesztő urat, hogy engedje meg, miként az elnök urra térjek; a ki nagyon haragszik. Mondom, nagyon haragszik, mert mint ha- ragvó Zeus szórja villámüszkeit szegény községi bírónkra, mert és ezek saját szavai: „Én úgy hiszem, egy megyei bizottsági teg van legalább is olyan ember, mint egy ácsmester!“ Hát az az ácsmester köz________TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (8. sz.) ség ünk erélyes birája, aki, és ezt be kell vallanunk, nem örökölt dédapjától százezreket, de akinek szép apja meg volt olyan kékvérű magyar mágnás, mint akár a mélyen tisztelt elnök űré. Tehát kár volt annyira kérkedni a nagysággal — különösen ott a képviselőtestületi közgyűlésen — már csak azért is, mert nem sok évszáz előtt minmagunk is valahonnan a Duna eredete mentéről származtunk ide le, mint nagyon simpla polgárok, és aligha volna képes bebizonyítani a mélyen tisztelt „mindenütti elnök“ ur, hogy ősei vagy akár ő maga is a magyar hazában és iránt oly érdemeket szerzett volna, miszerint jogot formálhatna arra, hogy ő kegyelme külömb ember, mint az „ácsmester“, kire annyira agyarkodik. De meg milyen czimen van köze az „áesmester“ fumi- gálásához a képviselő urnák a közgyűlésen akkor, midőn egy ismeretes békebontó heczmacher jóbarátja rósz ügyét veszi kegy telj es védelmébe. Azután a modor, az ádáz düh, melyet a község tanácsházában közgyűlésen jónak látott tanúsítani, úgy hiszszük, meglehetősen lefokozza a vélt fölény nagyságát. Hát az a kikelt arcz, szikrázó szemek, nemkülönben a magas „C“ hanghordozás, mig egyrészről nem felelnek meg annak a dekórumnak, melyet kell, hogy figyelmen kívül ne hagyjunk, másrészről ne áltassa magát az igen tisztelt elnök ur, hogy azon rengeteg „gewaltig“ föllépése következtében akár az Ón ácsmestere, akárcsak olyan kicsiny ember is mint jómagam, meg fog hunyászkodni. Mindezekből tisztelt szerkesztő ur keveset fog megérteni és azért sietek egy kevés kommentár megadásával. Nem rég történt, hogy össze-vissza heczczelt községünkben egy hírneves káplán lön megyei bizottsági taggá választva, akit a közelmúlt közgyűlésre a község birája el nem vitt és a mint azt pár héttel ezelőtt megirtam jogosan nem vitt el. Megírtam volt akkor, hogy milyen scandalumot provokált a tisztelendő ur; ámde evvel meg nem elégedett a bizottsági tag ur, hanem panaszt adott be községünk képviselő- testületéhez, melynek ő is tagja. E hó 16-án tárgyalta a képviselőtestület az ügyet, melyen — miután a ke- ^ belbarát és hívei nagy számmal jelentek meg — ítéletet mondottak a bűnös biró fölött é° — valószínűleg az enyhítő- kiirülmények qgivaa-ügyelembevételevftl —«- • a biró eljárását jegyzőkönyvi rosszalással büntették. Fel kell itt említenem, miként az előadói, nemkülönben javaslathozói és bírói szerepet a vádló képviselte a kebelbarát társaságában éo a nagy többség ..........hát „Áment“ mondott. Azonb an tisztelt szerkesztő ur ne tessék hinni, hogy az ügy be van fejezve; annak az ítéletnek lesz még folytatólagos tárgyalása egy olyan forum előtt, melyen nem leend hatással a mélyen tisztelt elnök ur „gewaltig“ nagy hangja; ott ahol nem a személyes bosszú, hanem az ész, a jog, az igazság fognak dönteni ; ott, ahol a község józan, önálló és erélyes bírójának igaz ügye méltóan fog elbíráltatni még akkor is, ha az a biró esetleg „ácsmester“ is. Ép végzem e# sorokat, midőn hiteles forrásból azon értesítést veszem, hogy a vasárnapi elnöki nagy harag több rendbeli „Kukoricza — Anstand“ kifolyása; és ezért kérnünk kell az „Anstaudot“ kapó vagy adó képviselő urat, hogy különféle üzletbeli ügyből eredő rettenetes haragját hagyja otthon, ha közgyűlésre megy, mert különben „mérhetlen fájdalmára“ azok a boszantó „Anstandok“ száma még tetemesen szaporodnak. Lám a mi „Ácsmesterünk“ ha nem is Anstandsmann, de minden esetre anständiger Mann; ennek tarljuk mi őt még akkor is — ha az Önök tábora rosszalásukat fejezik is ki a t. káplán ur akaratára. Ugyan mondja tisztelt szerkesztő ur, nem-e gyönyörűséges állapotok a bátaszékiek. A „Vetterek“ azt mondják, hogy: „grausam shőn!“ Szerkesztő urnák egy igaz hive. A király szobái a kiállításon. A hatalmas történelmi épületcsoport fejedelmileg komoly román részében, a legrégibb és legszebb magyar építészeti emlék, a jaáki templom fölségesen szép bejárójának tőszomszédságában serényen folyik most a munka a legdíszesebb, legpompásabb termek belső berendezésén és földiszitésén. A kiállítás legfőbb protektorának I. Ferencz József apostoli királynak termei lesznek ezek. . * Most tíz éve külön királypavillonja volt a kiállításnak s az első terv itt is külön épületben akarta elhelyezni a legfőbb védő termeit. De utóbb mngvál- toztatták ezt a tervet: minden tradiczió azt kívánja, hogy ő felsége ott fogadja a külső országok uralko_______________________________________3
