Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1896-02-02 / 5. szám

3. csarnokok vannak s a kocsik a bálba menőket szál­lítják azokba. Nincs ugyan belépti jegyünk a nagyon is zárt­körű társaságba, de kilestük mégis a bálozókat, ki­bet ime lehetőleg be is mutatunk. A derékon karcsúra fűzött bálozók különböző toáletben jelentek még. A helybeliek gyönyörű sárga selyemszerü gunyájokkal tűnnek ki s ugyancsak ki- parfümirozták magokat! tisztelőjük legalább elragad­tatással vallják, hogy nemcsak kecses külsejük, ha­nem gyönyörű illatuk is andalító mámorba ringatja őket. Majd jönnek a nagy-doroghiak és kajdacsiak testesebb alakjokkal, szép piros öltözetben. Ott jön­nek az ózsákiak is sötétbarna ruhában, hosszú uszály- lyal. Aztán jönnek a grófi és más urasági cselédek; egyik-másik először jelenik meg a szépség versenyen. Nem hiányzik mellólök a garda de dame sem, amott az előszállási tisztelendő atyák, emitt vagy maga az nraság, vagy gazdatisztjeik, mindnyája arczárói az a remény sugárzik le, hogy a bál'jó sikerű leszen. Szokás-mondás, hogy minden bál egy-egy leány- vásár ; hát csakugyan ez a hosszantartó bálozás is azt a czélt tűzte maga elé és e vásáron minden eladó el is kel. Tartsunk szemlét fölöttük: melyik hogyan hó­dítja meg vevőjét? Az ózsákiak jóltáplált testtel terebélyes alakok, igazi tenyeres-talpas falusi svábleányok, mind lángra épen nem gyuló, tüzet semmikép sem fogó hustömeg. És mégis jól kelnek el; Isten bocsássa meg vevőik gusztusát. A faddiak ellenben s velük többé-kevésbé a többiek is igazi magyar fajták ;. szép karcsú, ke- | esés termettel, könnyen lángra lobbanó természettel. Az ózsáki nyers szépség, melynek toálettjét, a mint a természet megadta, úgy marad is; nem fog azon sem simítás, sem finomítás, marad az, 1 mi: egy vaskos teremtmény, durva anyag. Egészen más a faddi és társai. Toálettjök ren­dezése, simítása sok gondot igényel ugyan, de a termett szépségét s kecsességét ki is emeli ám úgy, hogy gyönyörűség rájuk nézni. Hejh! De sokak szive is eped titkos vágyódással utánok. Ideje azonban már, hogy felhagyjunk a példá- lódzással, mert hát — amint a szüzdohány igaz tisz­telői már az eddigiekből is bizonyára megértették — a faddi kir. dohánybeváltó-körzetnek 1895. évi do­hányterméséről van szó, amint az előbb csomókba, majd bálokba csomagolva a kir. kincstár részére bevál tátik. Hát biz’ ezt a szegény szüzdohányt rövidesen berukóltatják a raktárokba, osztályozva, hogy majdan azok, kik éltük vigasztaló társául tekintik a dohányo­zást, gondjaik elűzése s élvezetük gyarapítása czéljából a trafikos anyakönyvelőnél — mindegyik a maga vá­lasztottjával — édes frigyre lépjenek. A kincstár e tekintetben olyan házasságközve- titő-féle intézet, mely a trafik-anyakönyvvezetők utján czigaretta, .szivar stb. alakjában szolgáltatja ki az illetőknek a gondüző élettársat. Hát az ősi erények tisztelői ez intézetet szívesen mellőzik, mert a szüz­dohányt tartják csak érdemesnek gondüző élettársul fogadni. De sajnos, az ősi erények már nagyon ki­mentek a divatból s a frigy e neme csak a trafik- polgári-anyakönyvvezetők utján köthető érvényesen. Ki kell javítanunk, vagy inkább helyre kell igazítanunk egyik e czikk elején tett nyilatkozatun­kat, mely szerint itt az eladó mind elkel. Hát ez csak annyiban áll, hogy a házasságközvetitő a szüz­dohányt mind beváltja, de ebből sok, például az a tenyereg-talpas sváb-lány aggszüz gyanánt a nyakán marad, mért az ördögnek sem kell. És nem is csoda, mert a többi ehhez képest olyan, mint egy gróf­kisasszony. Tessék lapu levélből egy csokrot képzelni s emellé egy | virágkötészet művészetével egybe- állitott gyönyörű virágcsokrot. Hogy a házasságköz­vetitő az aggszüz sváblánynyal mit csinál, azt nem tudjuk, tán ő sem tudja; de egy tanácsot erre nézve .adhatunk, t i. értékesítse úgy azt a kincstár,- hogy adja el a tűzoltóknak tűzoltói czélokra, mert az nem­csak hogy meg nem gyulád, hanem a lobogó láng­gal égő tüzet is képes eloltani. V<igy alapítson egy dzsáki tüzmentes fedél-levél gyárat, melyhez a leg- hálásabb anyagot az ózsáki nagyszerű, de tüzet semmiesetre sem fogó dohánylevelek fogják szolgál­tatni. De hát szóljunk már komolyabban is néhány szót a dohánytermelésről, mely annál inkább meg­érdemli a nyilvánosság előtt való szellőztetést, a mennyiben sok munkást igényel, sok kéznek munkát, sok családnak kenyeret nyújt, sok egyént adóképessé teve, mig egyéb téreken sok kéz munka nélkül ma­1895. fekruár 2. rád, sok család elüttetik a kenyérkereset eddigi mód­jaitól és sok polgár képtelenné válik adófizetői kö­telezettségének eleget tenni. A dohánytermelésnek nem csupán az a czélja, hogy a gondüzés és élvezet egyik neme találjon ki­elégítést es amellett a kincstár jövedelemhez jusson ez utón is, hanem a termelő is megkapja munkája méltó diját. A munka e dijának kiosztása van most folya­matban Faddon. Nem minden termelőnek hoz ez báli kedvet; de amint halljuk, átlag véve az idén a termelők igényei elég méltányosan elégittetnek ki a kincstár képviseletében kiküldött beváltó bizottság által, mely e tekintetben a központ által megállapí­tott szabályokhoz van kötve. E szabályok úgy, mint összes dohánytermelési viszonyai megérdemelnék, hogy az illetékes körök által nagyobb figyelemben részesittetnének s azok oly módosítását eszközölnék, hogy a termelés az ál­lamnak több jövedelmet, a kül- és belföldi fogyasztó közönségnek élvezhetőbb anyagot s a termelőknek is több hasznot szolgáltasson. Van itt oly dohány, mely sem az államnak, sem I fogyasztónak semmire sem jó; legföljebb csak arra jó, hogy jogosult érdekek kárával a kincstár zsebé­ből a termelőébe néhány ezer forintot átsanzsiroz. A ki tudja, hogy mennyi hozzáértést, türelmet, fáradságot, időt igényel a jobb fajta dohányoknak a beváltásra való elkészítése, az méltán csodálkozik a szűkmarkúságon, melylyel a kincstár e jobb fajták termelői iránt és a a bőkezűséget, melylyel a haszon­talan fajták termelői iránt viseltetik. Nagy ideje volna már, hogy a beváltás módja úgy állapíttassák meg, miszerint egyes termelők ne részesittessenek kiváltságos kedvezményekben s az érdemléges termelőknek méltányoltassék a maga tel­jes mérvében sok gondot, fáradságot és szakértelmet igénylő munkája. Csakhogy olyannak kellene elmon­dania, kinek szavát az illetékes körök is meghallanák. KÜLÖNFÉLÉK. — Gyászmise a püspökért. Valamint az egész pécsi rk. egyházmegyében, úgy Szegzárdon is három napon keresztül gyászmisét tartottak az elhunyt fő­pásztor lelke üdvéért. Az ünnepélyes gyászmisét múlt hétfőn Wjosinsky Mór belvárosi esperes-plébános végezte segédlettel, melyen a vármegye D ö r y Pál alispán, a pénzügyigazgatóság Fink Kálmán, Szeg­zárd nagyközség pedig Nagy György Hangonyi biró vezetése alatt jelent meg ; továbbá ott voltak a polg. fiú és leány, valamint a belvárosi elemi iskola összes tanulói is tanitóikkal. Dulánszky Nándor dr. temetése. Az elhunyt főpapnak múlt szerdán délelőtt 9 órakor ment végbe temetése, mely alkalommal impozáns módon nyilvá­nult nemcsak Pécs város, hanem az egész egyház­megye kegyelete is, a mennyiben még az egyház­megye legtávolabbi vidékéről is eljöttek sokan az egyházférfiak közül, hogy a főpásztor koporsójánál lelke üdveéi’t imádkozhassanak. Szegzárdon a bel.- és újvárosban szerdán délelőtt a temetés ideje alatt bekötött harangok siratták az örök hazába elköltö­zött egyházfőt. Tolnavármegyei rk. papság képvise­letében a temetésen megjelentek: Wosinsky Mór szegzárd-belvárosi esp. plébános, S á g h y Pál agárdi plébános, kér. esperes, B e n c z e István dunafbldvári apát-plébános, kér. esperes, N1 m e t h Ferencz tamásii kér. esperes-plébános, Schtrei eher Péter hőgyészi kér. esperes-plébános; továbbá An der le József kakasdi, T e p e r t József czikói, Kovács Antal szakáli, Szemenyei Mihály regölyi, Frühwirth Géze gyulajovánczai, Novák József ozorai, Plank Kamill kis-doroghi és Csernohorszky József bonyhádi segéd-lelkész. — Áthelyezés. Bődé István segéd-lelkészt, a kit a faddi értelmiség és a hívek osztatlaan tisztelet- és szeretetben részesítettek, Faddról Kurdra helye­zett át a püspöki hatóság. Onnét pedig Szabó De­zsőt küldötte Faddra segéd-lelkésznek. — Kinevezés. Az igazságügyi miniszter Boros Endre szegzárdi végrehajtói Írnokot a dunaföldvári kir. járásbírósághoz végrehajtóvá nevezte ki. — Áthelyezés. Az igazságügyminiszter Berez- nay János szegzárdi kir. járásbirósági aljegyzőt a lugosi kir. járásbírósághoz helyezte át hasonló minő­ségben. — Tisztelgés. A bonyhádi tanítók, Somogyi János vezetése alatt január hó 27-én testületileg tisz­telegtek az uj főszolgabírónál, P e r c z e 1 Béla urnái, ki már előzőleg minden tanítónál tette tiszteletét. _________TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (5. sz.) — Eljegyzés. Neizer Antal, dombóvári keres­kedő eljegyezte Weisz Fülöp szent-iváni kereskedő leányát, Etelka kisasszonyt. Eskületétel. Báli Sándor, újvárosi kántor múlt vasárnap tette le a nagymise alatt a plébános kezébe a hivatalos esküt. — Eljegyzés. Hammel Imre, kétyi kereskedő eljegyezte Hübner Péter szegzárdi előkelő iparos kédves leányát, Róza kisasszonyt. — Iskolalátogatás. Dr. Komáromy Gyula községi orvos közegészségügyi szempontból megláto­gatta a szegzárdi iskolákat s itt-ott több kifogásol­ható dolgot talált, a melyről felettes hatóságának tesz jelentést. Különösen néhány osztály túlzsúfoltsága ellen fog intézkedést kérni, mert ez veszélyezteti a tanulók egészségét. — Közgyűlés a hegyközség megalakítása tárgyá­ban. A hegyközség megalakítása már egy alkalommal meghiúsult Szegzárdon, pedig a kipusztult szőlők re- konstrukezióját csakis a hegyközség megalakításától lehet remélnünk, a mennyiben ettől tétetett függővé az állami kedvezmények megadása. Most újabban dr. Hangéi Ignácz megyei főorvos indított meg egy mozgalmat, melynek czélja Bartina és Bakta hegyek területére a hegyközség megalakítása. Dr. Hangéi Ignácz főorvos kérvényére e tárgyban a központi főszolgabíró folyó évi február hó 25-ére közgyűlést tü^jjtt ki a városháza nagytermében. — Képviselő-testületi ülés. Szegzárd nagyközség képviselő-testülete folyó évi január 30-án délután 2 órakor Grószbauer Ferencz biró elnöklete alatt ülést tartott, melynek több fontos tárgya volt. így a kir. közalapítványi kerületi felügyelőségnek a kisvásártéren levő korcsma-épület átenkedése tárgyában érkezett átirat, melyre vonatkozólag elhatározta a képviselő­testület, hogy a nevezett korcsma-épületet megveszi 1200 írtért. A vallás- és közoktatásügyi miniszternek a főgimnázium telkére vonatkozó leirata tudomásul vétetett és ezzel kapcsolatban elhatároztatott, hogy a főgimnáziumi épületet czélszerübben, az eredeti tervtől eltérőleg, úgy helyezik cl, hogy az épület főhomlok­zata a keselyüsi úttal párhuzamosan álljon. Hely adatott H a u k Antal kérvényének, melyben arra kérte a képviselő-testületet, hogy — mint az iskola­földek bérlője — a szerződésileg kikötött ovadékot jelzálogilag biztosíthassa s a készpénzben való lefize­téstől felmentessék. Végül a képviselő-testület Hauk Antal kérelmére megengedte, hogy az általa bérelt földeken szőlővessző-telepet létesíthessen. — A szegzárgi kath. olvasókör. Sok készülő­dés után végre megalakult a „Szegzárdi kath. Olvasókör“, mely múlt vasárnap délután fél 5 órakor tartotta meg általános nagy érdeklődés mellett közgyűlését. A gyűlésen G ö t z Sándor újvárosi plébá­nos elnökölt, a jegyzőkönyvet pedig Traiber János újvárosi tanitó vezett. A tagok mintegy 150-en lehet­tek, kik a belvárosi iskola egyik tantermét zsúfolásig megtöltötték. A gyűlés főtárgyát a kiküldött bizottság által elkészített és megvitatott alapszabályok tárgyalása képezte. Az elnök rövid megnyitó beszéd után az alapszabályokat pontról pontra felolvasta és megma­gyarázta. A felolvasott alapszabályok ellen kifogása volt R a 1 g h a Lajos s. lelkésznek, ki nem helyeselte, hogy már a 18 éves ifjak is tagjai lehessenek a kath. ■ olvasókörnek, mig vele szemben G ö t z Sándor a 18 éves fiatal emberek felvételét is óhajtotta. Többek kívánságára az elnök elrendelte a névszerinti szavazást, ez azonban nem vezetett eredményre, mert szavazás közben szabálytalanság történt s igy jövő vasárnap újból szavaznak a vitás kérdés eldöntése fölött. A gyűlés berekesztése előtt G ö t z Sándor részvéttel emlékezett meg azon nagy veszteségről, mely a pécsi katb. egyházmegyét Dulánszky Nándor dr. halá­lával érte § indítványára a gyűlés fájdalmát jegyző­könyvbe iktatta. Majd a tiltakozás hangján emlékez­tek meg azon támadásról, melylyel a Szegzárdon megjelenő kormánypárti politikai lap a kath. olvasó­kört legutóbbi számában illette. — A népkonyha vendége. A szegzárdi népkony­hának a múlt héten kedves vendége volt. A humá­nus intézmény megalapítója, Simontsits Béláné Öméltósága látogatta meg az ő alkotását és saját ke­zeivel osztotta ki a szegények között az ételt. A sze­gények sírva hálálkodtak nagy jótevőjük előtt, kinek életéért ima száll fel az Ur zsámolyához a szegények ajkaiból. — Nyilvános köszönet. A szegzárdi népbank, mint önsegélyző szövetkezetnek a zombai szegény iskolás-gyermekek segélyezésére küldött 10 frtnyi kegyes adományáért hálás szívvel köszönetét mond a szegény gyermekek nevében az iskolaszéki elnök.

Next

/
Thumbnails
Contents