Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-11-22 / 47. szám
— Nagyon jó! — gondolám — megyek Köleseire, az a mandátum is majdnem 10 irtot ér naponként. Nekem mindegy, csak kerület, legyen. Itt meg nem nyíltak a szivek ajtajai S jelölt lett először dominus Pataji Majd, hogy ő — suttyomban — e tisztről [lemondott, Pichler ur gondott el nem is oly bolondot, Hogy mind ő Kossuth gyorsíró titkárja, Hál jelöld czimen nincs neki itt párjai. .. És a jó kerület egyet gondolt erre S szavazott, mint egy gép, a csinos Pichlerre! * Ekképp én kimaradtam. De nem is bánom, mert azt mondják: »mindenütt jó, de legjobb otthon !« Itthon vagyok kis családom kedves körében s nem háborgat se ambiczió, se magas napi dij ! Nem nyugtalanít az a gondolat: Úristen ! mit csinál most otthon az asszony? —' — Mit esznek a gyerekek? -- Minden úgy van jól, a hogy van! Aztán Ugrón is kibukott, Jókai is, Hermann Ottó is — stb. — hát én Pichler és Sima urakkal nem parlamentirozok, punktum. Hanem egyet tanultam most is. Nevezetesen azt, hogy pénz nélkül kerület nem kerül (csak Boda Vilmosnak!) — tehát az ujabbi 5—10—15 évet anyagi erőgyűjtésre fogom felhasználni; spórolok a I gyufán, nem használok fogpiszkálót, nem szívok drágábbat 26 kros szivarnál, nem eszem többet 5 tál ételnél, bálokban nem tánczolok, mert' ezért fizetni kell a czigánynak, nyáron zálogba adom a téli kabátom, hogy hasznot hajtson, — télen nem korcsolyázok, 1— tavasszal ellesem a fülmile dalát, hogy rossz hangomat igy is érvényesíthessem, — ősszel beállók borügynöknek Heves megyében, a Geiger- szőlőtelep vidékén, — szóval erőt gyűjtök, hogy 5—10—15 év múlva divatosan költséges, de dicsőséges mandátumhoz jussak ! . , . »A czél szentesid az eszközöket!» (Loyola Ignácz, hogy bár e tárgynál még igen sok fontos szavam volna, a szent czél érdekében, t. i. hogy 15 év múlva igazi honatya legyek, most már elnémulok, még a betűkkel is spórolok: . . . Palást. 4___________________________ _________ Ha ldoklás . . . — Egy barátom hátrahagyott leveleiből. — Mindenki boldog, csak én vagyok boldogtalan ... Mindenkit szeretnek, csak engem gyűlölnek . . . Mindenki mondhat valakit magáénak, csak én vagyok árván, élhagyatva . . . Mikor visszavonulok sivár szobám falai közé, el-eltünődüm az élet folyásáról s a költő ama mondása jut eszembe: „Múltadban nincs öröm, jövődben nincs remény.“ S igy töprengésem közepette felmerül előttem a múlt, melyben nem volt öröm, s a jövő, melyben nincs remény . . . Mért vagy te ember, a teremtés koronája, oly tehetetlen, a szerelemmel szemben ? Te az Isten képire alkott lény, ki ha mód van rá, úgy tudsz uralkodni másokon, miért nem tudsz önmagadnak parancsolni? Oly sokszor nyújtotta már felém a halál csontos karjait, a sors gyors egymásutánban mérte rám csapásait, megfosztott apámtól, anyámtól, testvéreimtől és én némán Istenben való megnyugvással tűrtem mindezeket, mig most, mikor szivemben emésztő vágy lobog, most nem tudok uralkodni magamon, szivem a reménytelen szerelem kinjától megindul és én, az erős férfi köny- nyezem .... s ilyenkor oda borulok anyám arczképe elé, kinek jóságos, mindig értem aggódá arczából biztatást olvasok ki; szinte hallani vélem serkentését az élettel való küzdelemre, figyelmeztet a kötelességre melylyel neki tartozom, ki életet adott . . . 1 mikor ezek a gondolatok mind-mind elvonulnak agyamban, letörlöm könnyeim és egy felsőbb, láthatatlan hatalomnak engedve, visszateszem helyére a kezemben, jóleső, kéjes borzongással forgatott fegyvert s folytatom — a haldoklást . . . * * * Szép mint egy angyal .... ha hangját hallom úgy vélem, mennyei zenét hallok, ha bogár szemébe tekintek, álmadozom földi boldogságról . . . szerető hitvesről . .. csendes családi fészekről . . . Oly naiv, oly bohó § mégis oly ]— kegyetlen. Nem akarja megérteni mi az, ha szeretünk az első szerelem lánghevével, iíju szivünk egész melegével, az igaz érzelem szolgahűségével . . . Nem akarja tudni mi az, mikor félredobjuk férfi büszkeségünket s porba csúszunk mint Istenünk előtt. Nem akarja felfogni azt az érzelmet; melylyel ha választani kell szerelmünk és becsületünk között — a becsületet tagadjuk meg . . . Még egy mosolyt sem tudok felfedezni ajkán, mely nekem volna szánva, egy biztató pillantást sem s mig másokkal csevegve, ezerszer hallom csengő kaczaját, ha rám esik tekintete, felhagy a kaczagással, homlokán komor ránezok képződnek, tekintete unottságot fejez ki s én mondom önmagámnak „mit keressz itt, miért nem mégysz el innen, messze, messze, hol az idő ereje behegesztené sebedet“ de nem . . . nem mozdulok, várom, mig egyszer csak elkerget oldala mellől, várom, mig O fogja azt mondani, hogy „hagyjon el, az Ön bánatos arcza, égő szerelme, nem ebbe a világba, nem ebbe a környezetbe való ! . .“ de hisz én tudom ezt, tudom ... és mégis ott mai’adok. Sokszor kérdezem magamban, hát nincs erő, nincs hatalom, mely ezt az egész valómat betöltő, kárho- zatos érzelmet kiolthatná szivemből . . . Nincs, nincs erő, hatalom; hisz látom, értem a pillantásokat, melylyel úgyszólván gyűlöletét fejezi ki irántam, érzem a közönyt, melyet kimutatni soh’sem mulaszt el s mégis, mindezek daczára, á legkisebb remény nélkül, mintha oda volnék nőve, nem tudok elmozdulni oldaláról, inkább tűrök megaláztatást, de — árnyként kisérem lépteit I lényének elbájoló varázsában sütkérezve, boldogtalanságom szivszakgató tudatában várom, várom mikor mondja már ki azt a szót, melylyel elűzve oldaláról testemnek halált, de lelkemnek megnyugvást szerez .... £ . P * S te drága jó anyám, ki még a síron túl is csak munkára serkented halni vágyó fiadat, megbocsátasz nekem, hogy úgy kívánkozom, úgy sietek utánad. De te belátsz az én agyonzaklatott szivembe, látod ott, hogy kitörölhetetlenül be van vésve egy ilju lányka képe . . . Azt hittem, ez a lány lesz életczélom, s ez a lány lett — halálom. Mintha csak arra született volna, hogy napról-napra az én lelkemből táplálkozzék, mindennap kitépett lelkemből egy darabot, mindennap csökkentette a reményt, hogy gyarapítsa — szenvedésemet . . ! Te látod jó anyám, hogy a halál nekem csak üdvöt hozhat, mig az élet csak gyötrelmet és szenvedést . . . Miért habozzak tehát... Megyek hozzád! Ott fenn a menyben, fogok őrködni láthatatlanul ő felette s ha bu száll homlokára, elűzöm azt, ha bűnt fog elkövetni, akkor oda fogok borulni a Mindenható zsámolya elé, s oda fogsz borulni te is édes anyám s ott mindketten fogunk esdeni 0 érte, az 0 bűnéért, az 0 bünbocsána- táért . : Herczeg. EGYLETEK, TÁRSULATOK. Jegyzőkönyv. Felvéve Szegzárdon, a szegzárd-bátai Dunavéd- gát-társulat választmányának 1896-ik évi október 14-én tartott üléséből. (Folytatás.) 13. Homok szállítást bátai hajósok eszközük köbméterenként 50—70 kr. árban. 14. Kőfaragó munka. Az előirányzatba vett „Millennáris emlékkő“ kifaragására Füry István helybeli és Gerenday A. bpesti kőfaragók közül ez utóbbi lenne megbízandó. E tétel összes előirányzata 60 frt. Ezzel szemben a Gerenday ezég a mellékelt rajzok szerint következő ajánlatokat teszi: a) Sóskúti kerettel gránit lapon 329 frt 50 kr. b) Sóskúti kerettel karrarai márványlap, — mint a „Czuczor emléktábla“ 202 frt és c) Vörösmárvány lapon 112 frt 90 kr. Megrendelés még nem történvén, a tekintetes igazgató választmány elbírálását kérem. Valamennyi vállalkozónk megbízhatónak, pontosnak bizonyult. Kellemetlenségünk csak a paksi gőztéglagyárral esett. Ugyanis az általa szállított 82,000 drb tégla, bár ezrenként 70 krral drágábba jött mint az apatíni, nem felelt meg a mintának és nem volt átvehető. Az ekként hiányzó szükséglet részben Apatinból, részben D.-Szekcsőről pótoltatott 16—18 frt árban ezrenkint. Az át nem vett tégla végett, a részvénytársaság pert indított társulatunk ellen. Es bár e téglákra már csak csekély részben lesz szükségünk, bár jogunk tudatában nyugodtan fogadtuk a perindítást: mégis nem akarva társulatunkat a per izgalmainak és esélyeinek kitenni, fent nevezett urak közmegegyezésével megköttetett az egyezség — a tárulat érdekei k lehető megóvásával akként, hogy a tégla felét, mély a mintának megfelelőnek találtatott, a szerződés szerinti 16 frt 70 krban, másik felét pedig 10 frt árban fogadja el a társulat. • Ekként, ha a tégla egy részére a társulatnak szüksége nem lenne; az csekély veszteséggel, esetleg veszteség nélkül is értékesíthető leend. A téglán kívül még fölösleges anyagunk fog maradni TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (47. sz.) tört kőben. Ugyanis, — hogy építkezés közben fej« ne akadjunk, —- megrendeltük és beszállítottuk az összes kőmennyiséget. Azonban úgy a szikla talajból mint az a fölött fekvő 30 cm. vastag murva rétegből több kőanyagot nyerünk, melyeket szorgosan Össze- szedetünk és megtisztítva kupaczokba rakatunk. Némi fölösleg a czementnél is fog maradni. Anyag fölösleg említése alkalmával nem mellőzhetem a tekint, igaz. gató választmány figyelmét felhivni azon körülményre hogy a szivattyú telep létesítése után a bátai őrház sem nagyságánál, sem elhelyezésénél fogva — nem fog a szükségletnek megfelelhetni. Ide mellékelve két tervet dolgoztam ki: a) a jelenlegi gépház átalakítását gépész gátőri és mérnöki szoba stb. helyiségekkel, mely átalakítás circa 1900 frtba kerülne, b) Közvetlen a zsilip és szivattyú telep mellett épitendő 1 ugyanazon lakhelyiségeket magában foglaló uj épületről, mely minden anyaggal kerülne circa 5700 frtba. A mostani gátőr és gépház 1 kilométer távolban lévén a zsiliptől és szivattyú teleptől: az a) alatti tervet nem ajánlhatom, s ez ügy elbírálását a tekintetes Választmánytól kérem. Gépész, lakásról minden esetre gondoskodnunk kell. A mostani gátőr lakás pedig egy szüle szobából áll, melyben tél idején Kreskay gátőr nagy családjával el nem fér, igy kénytelenek lennénk őtet visszabocsájtani régi járásába Pörbölybe és a legfontosabb bátai gátőr állomásra Puskás Jánost rendelni, akinek nincsen családja. Visszatérve az építkezésre: a kiadott szakmány munkák némelyike többe, másika kevesebbe kerül, mint az előirányzatba fel van véve úgy, hogy ezekből az előirányzat, túllépése nem várható. Tetemes túllépés következett be azonban az alapozásnál, viz elzárásnál és szivattyúzásnál. Ennek magyarázatát adja a belvizek szakadatlan magas állása 0 fölött 4-53 méter! e miatt az elzáró gát és szádfalak nem várt költségei a 3 havi éjjel-nappali szakadatlan vizszivattyuzás hol gőzgéppel, hol kézi erővel a meg-meg újuló záporozás és iszap elöntések, stb. Kötelességemnek tartom itt meg- émliteni, hogy a vizemeléshez szükségelt centrifugai szivattyút Ekkert Antal rezéti bérlő szolgáltatta ingyen, használati dijat nem fogadva élj sőt annak oda és vissza szállittását is saját fogataival teljesítette. Alapozás, vizelzárás és szivattyúzás költségei czimén mai napig — az előirányzott 1418 frt teljes összegnek több mint háromszorosát' elköltöttük és~még a nyomó cső alapozása hátra van. A nyomó cső alapozását máig halogattuk, remélve a belvíz leapadását, a mely a mostani alacsony Duna állás mellett pár hét alatt remélhető —- bár a. zsilipen csak 2 nyilást lehetett az építkezés miattt nyitva tartanunk. Ha azonban e várakozásunk a Duna feláradása, avagy időközben bekövetkező esőzés miatt legfeljebb 14 nap alatt nem teljesülne : kénytelenek lennénk — miután a nyomó cső alapozhatásá végett a zsilipnek még egy nyílását el kellene zárni és csak egy nyílás maradna a belviz lebocsátására: esetleg a töltés kivágásához folymodni, ha azon egy nyílás nem lenne képes a benn rekedt belvizeket meggyőzni. Az esetleges töltés kivágás helyének és idejének meghatározását leggyorsabban és legczélszerübben egy, a tekint, választmány által kiklildendő szükebb körű bizottság intézhetné el, mely ez irányban teljhatalommal lenne felruházva. Megvallom, a töltés kivágását csak a legutolsó és elkerülhetetlen esetben tartom eszközlendőnek, tekintve a kivágás annyi esélyeit és költségeit. Legutóbb 1879-ben a bátai holt Sárviz medrén eszközölt kivágás költségei nem kevesebb, mint 2752 frt 21 krt tettek! A belviz csatornázási terveken — a menynyiben a bátai szivattyn telep időt enged — szakadatlanul dolgozom I sajnos azonban, hogy alkalmas segéderő hiányában, de meg a folytonosan magasan álló belviz a külső munkát akadályozván, el nem készülhettem. Reméllem azonban, hogy elfoglaltságom csillapodtával egy magam is elkészíthetem azt és még ez év végén a tekint, választmány elé terjeszthetem. Egyéb fentartási munkálataink nagyon hátráltatva lettek. Vízvédelemre mégis 2056 frt 48 krt adtunk ki a mai napig. E czimen tehát az előirányzatból 2943 frt 52 kr. még rendelkezésre maradt. A folyó évi költség előirányzatba 1008 írttal felvett „megül- lepedett töltés szakaszok fülmagasitásából“ semmit sem végezhettünk a viz miatt; kérem tehát ez ösz- szeget a jövő év terhére átutalni. Töltés fentartásra és tömörítésre 584 frt 6Ö krt költöttünk, tehát megmaradt a 3000 írtból 2415 frt 40 kr. Partbiztositást, gyepesítést és egyéb fentartási munkálatokat a lehetőség szerint tetettük; elsőnél 455 frt 29 krt költöttünk, még maradt 344 frt 71 kr; a másodiknál 495 frt 20 krt. maradt 204 frt 80 kr. Mely összegek erejéig alkalmas munkaidő következtével az illető fen1896. november 22.
