Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-08-30 / 35. szám
XXIV. évfolyam. 35. szám. Szegzárd, 1896. augusztus 30. TOLIAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitoegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . . . . 6 frt — kr. Félévre...................3 „ —•. „ Negyedévre .... I „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. ' Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi, utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Me gj elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig , . . 1 frt 87 kr. 100—200 „ ... 2 „ 87 y' 200—300 t. . . . 3 | 87 f minden további 100 szó 1 írttal több Szegzárd költségvetése. A vármegye székhelyét ért elemi csapás folytán előreláthatólag bekövetkező súlyos anyagi helyzet tudatában mindenki aggodalommal nézett a jövőbe s szorongva várta a csoportosított számok tömkelegét, mely a viselendő terhek mennyiségét szokta évről-évre rideg követezességgel a város lakóinak tudomására hozni. Szomorú hirek keringtek a költségvetés összeállitását megelőzőleg az érdeklődök körében a város jövedelmeinek rohamos viszsza- fejlődéséről. Mindenki tudta, hogy Szegzárd egyik jelentékeny jövedelmi forrását* képező rétség jó részben viz alá kerülve, majdnem teljesen használhatlanná vált. Gonosz indulat a jövő fejleményjeit megelőzve, kongatta a vészharangot s ijesztő meséket koholt a másik jelentékeny jövödelmi alap: a „Szegzárd Szálló“ bérösszegének apadásáról. Ehhez járult még azon körülmény', hogy a főgimnáziumnak küszöbön levő megnyitása is kilátásba helyezte a terhek szaporodását azon-szerződés alapján, melyet városunk az állammal és vármegyével kötött s mely szerint a fenntartási költség egy jelentékeny részének viselése Szegzárd lakosságára hárult. Örömmel és megelégedéssel konstatáljuk, hogy az évi költségvetés, melyet az elöljáróság a város képviselete elé terjesztett s a képviselő testület múlt csütörtöki ülésében letárgyalt és elfogadott, az aggodalmakat megszüntette s a rosszakaratulag terjesztett hire- ket elnémította. Mert daczára hogy a költségvetés tanúsítása szerint a fü és sarju eladásából befolyni szokott összeg 1400 írttal apadt; daczára, hogy a cselekvő hátralékokból remélhető ösz- szeg a rósz gazdasági viszonyok folytán 1200 forinttal leszállittatott; daczára végre, hogy a főgimnázium felállítása folytán elválalt terhek fedezése czéljából a kiadások rovatában két jelentékeny tétel fordul elő: egy 1458 forint 34 kros, mely a fenntartási költségekhez való hozzájárulást és egy 2000 frtos, mely az építési költségek fejében felveendő kölcsön évi kamatterhét és törlesztési hányadát képviseli, még is a kiadások tételei nagyon csekély szaporulatot tüntetnek fel s az eddigi 42 százalékos pótadónak nagyobb mérvű emelése teljesen ki van zárva. S ez jól van igy, mert ha valahol, úgy Szegzárdon most a legnagyobb szükség van a higgadt körültekintésre és a bölcs mérsékletre. Bűn, vétek volna a fejlődési folyamatnak, a kulturális fejlődésnek az által gördítenie edfeáritjaatlan akadályokat útjába, hogy egyátalán lemondanánk arról, hogy Szegzárd- ból egy a megye székhelye nevének megfelelő, vidéki góczpontot fejleszünk, mely a magyarságnak erős vára, a művelődésnek zászlóvivője s a nemzeti államnak egyik hatalmas alapkövévé váljék. Ez örök, megmásithatlan czélpontként lebegjen mindenha szemeink előtt mindaddig, mig a gondviselés vagy megengedi, hogy czél- jainkat megvalósítva látjuk, vagy sikerül a czél érdekében az utónemzedék számára oly életerős alapokat hátrahagynunk, amelyek azok munkáját lényegesen megkönyiteni alkalmasak. De ezen törekvéseinknek kell hogy határt szabjon városunk anyagi helyzete. A sors egy kemény csapással a székhely lakosságát rövid néhány év alatt, egész vagyonától, a kizárólagosan életfenntartó elemként szereplő szőllejétől fosztotta meg. Százak és százak mentek tönkre, ezrek és ezrek küzdenek a megélhetés gondjaival s a létért har- czolóknak még az a vigasztalásuk sincs meg, hogy terhes állapotuk a közel jövőben, biztosan lényeges átalakuláson megy keresztül. Még ha mindaz, mi most még csak csa- lékony délibábként az optimisták agyrendszerét izgatja, tényleges valósággá alakulna át, még akkor is évtizedek üdvös hatása ké- pes csak az életveszélyes sebek gyógyítását eszközölni. Az elöljáróság' költségvetése, mig egyrészről számol az életczélunkat képező haladási momentumokkal, úgy másrészt kiváló ügy»l)eífvbe~-'Ve»®i - - a- megmásíthat,lan anyagi helyzetet s a kettőt szerencsésen összeegyeztetve, tervünket úgy iparkodik megvalósítani, hogy azok megpróbált lakosságunk terheinek fokozását maguk után ne vonják. Azért üdvözöljük elöljáróságunkat és a képviselő testületet az 1897-ik évi városi költségvetés összeállítása és elfogadása alkalmából. Mindketten megtették kötelességüket s az elfogulatlan közvélemény bizonyára osztani fogja elismerő szavainkat! b. TÁRCZA. T7"irág'reg'e. [Ajánlva Borzsák Endréné B o d a Sarolta önagyságának.) Csendes nyári tiszta éj van, Alszik a föld mint halott; Bokrok között a szerelmes Léha szellő andalog. Suttog a lomb merre elmegy, Azt mindenki tudja már: Hogy a Szellő házfüst látni Szóval házasodni jár! Yirágország bájos népe, Titkon eped es regél . ... Ej csendiben nyegle Szellő Virágokhoz igy beszél: ,, Jertek szép virágleányok ! Jertek tóba fürdeni“ „Megförödtünk napsugárban Nem förödünk nem ma mi!“ S a virágok elpirulva, Össze vonják leplüket ; „Csúnya Szellő! — arezodon bőr Ugyan mondd csak: van neked?“ „Hagyj magunkra ronda lelelkü! — Szidja a kis Estike — „így megsértni nő szemérmet Ugyan mondd csak: illik e ?“ Zene zendül tánezra lendül A virágnép boldogan; Sziveikben szerelemnek Boldogító titka van! „Jer te ölbe szende Szegfű! S itt az éjnek csendiben; Csillagodról majd regélek Nem bánod meg úgy hiszem!“ Reszket baba szende Szegfű — Teste lelke úgy remeg — „Anyám átka vinne sírba Én öledbe nem megyek!“ „Oh! pedig oly tiszta az ég Oly ábrándos szép az éj ... . Nem lesz semmi bántódásod Biztositlak — mit se félj!“ így eseng a léha Szellő Nyári éjnek csendiben ... Bár gyűlölik a virágok Egyre suttog s nem pihen. Zene zendül tánezra lendül, A virágnép boldogan; Sziveikben szerelemnek Boldogító titka van. iti * * „Csúnyák vagytok csúf virágok Szép csak a kis fuksziá; Földi angyal! — szikra ajkán Egyre cseng a szent ima.“ Bájos orczái Fuksziának, Nyegle midőn megcsipi; Lángol szive érte mert szép S hó kacsója oly kicsi. „Jer! cáókolj meg, s jöjj te tánezra És pihenj meg keblemen;“ Kis Fukszia elpirul s szól: „Utállak jellemtelen!“ A virágnép tapsol örvend, „Jól tevéd kis Fukszia! Aljas Szellő tánezra véled Nem perdülünk nem mi ma.“ „Megsértetted szűz szemérmünk, Minden tetted nemtelen; Országunkban nem találsz nőt Megvetünk jellemtelen!“ Zene zendül tánezra lendül, A virágnép boldogan; Sziveikben szerelemnek . Boldogító titka van ! & $ $ Aljas Szellő a szitokra, Megrohanta Fuksziát . . . Szenynyes kézzel elrabolta Porba tiprá illatát. „Atkozott légy mindörökre Csúnya Szellő! — s hontalan Nemzetséged fája légyen Mindörökké lombtalan!“ * * *
