Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1896-08-23 / 34. szám

2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (34. sz.) 1896. augusztus 23. anyagi és erkölcsi pártolásával tette lehetővé, hogy a szegzárdi dalárda megjelenhetett a dalversenyen, honnan pálmával tért vissza, melynek dicsőségét meg­osztja vele. Ismerve nagyközönségünknek a dalárda iránt érzett rokonszenvét, erősen hisszük, hogy jövő­ben még fokozottabban fogja pártolni a dalárdánkat, mely erre magát méltóvá tette. A dalegyesület tagjainak azt mondjuk, hogy lelkesítse őket jövőben is a közönség rokonszenve, hogy önmaguknak és városunknak művészi dala­ikkal újabb hirt és dicsőséget szerezzenek. Lobog­tassák továbbra is fennen a többszörösen megko­szorúzott zászlajukat s műveljék hivatással a magyar dalt, melynek varázsa meglágyítja még a legkemé­nyebb sziveket is. A dalárda diadalát már hétfőn meghozta Szeg- zárdra a táviró s az örömhírt minden körben szíve­sen fogadták. S Franek János és Diczenty Lajos urak buzgolkodására többen csakhamar elhatározták, hogy ováczióval fogadják a győzelem pálmájával visszatérő dalárdát a vasúti állomásnál. A rendező-bizottság felkérésére kitűzték a há­zakra a nemzeti trikolórt azon a vonalon, melyen a dalárda bevonulandó volt s csak a városházán hiány­zott a lobogó, hogy ez miért történt igy, azt bajos volna megmondani. Délután 3 órakor vonultak le a tűzoltók zászló alatt zenekarukkal a vasúti állomáshoz, hol már szá­zakra menő közönség és fehérbe öltözött leányok ko­szorúkkal és virágcsokrokkal várták a dalárdistákat hozó vonatot. A mint a vonat berobogott, hatalmas éljenzés hangzott fel s a tűzoltóság élén Franek János al- parancsnok a dalároknak a tűzoltók nevében mondott Isten hozottat, a fehérbe öltözött szép leányok pedig pompás virágcsokrot nyújtottak át a dalárda két el­nökének, £oda Vilmosnak és Borzsák Endrének, a többi dalárdisták mellére meg virágbokrétát tűz­tek fel. Erre megindult a menet a város felé s a kö­zönség mindenütt lelkez tüntetéssel fogadta őket. A városház elé érve, Vargha Lajos megyei árvaszéki helyettes elnök meleg szavakkal üdvözölte a babért aratott dalárdát, kinek lelkes szavaira az óvácziót ipegköszönye,.^odvá Yllmos válaszolt.. Ezután a tűzoltói zenekar még néhány darabot játszott el, mialatt a közönség szétoszlott, hogy este a kaszinó régi helyiségében a dalárok tiszteletére rendezett banketten újra találkozhassék, melyen da­czára az esős hűvös időnek, igen sokan vettek részt s több lelkes tószt hangzott el a dalárda és annak vezetői ünnepeltetésére. Amicus. Tolnavármegyei tiizoltószövetség közgyűlése. Tolnavármegyei tűzoltó-testületek szövetsége f. évi augusztus hó 20-án Bonyhádon tartotta meg IV. rendes közgyűlését. Mozgalmas életet láttunk az amúgy csöndes Bonyhádon, mely már az előtte való Mikor a barna Krisztinától búcsúzott, remegett a hangja s a kis kert rácsára támaszkodva, vigasztal- gatta a leányt. — Kriszta, ha visszajövök, magát is elviszem, vár-e rám? A leány ránézett sötét szemeivel s bus mosoly- lyal felelte: — Már akkor tán meg sem fog ismerni. El fog engem felejteni. * — Soha Kriszta, soha! A kis Karola meg Anna hiába várták nap-nap mellette vissza a bátyjukat; tavasz ment,, ősz jött nem győzték várni, egyszer aztán kinyílt az ő igazi tava­szuk is s elrepültek egy uj fészekbe, hol a szerelem s boldogság lakott s az öreg Jakab Boldizsár ismét rideg, komor lett s szomorú magányában álmodott arról, mikor, még Jakab Boldizsárnak volt — fia. És a fiú, ott a vad idegenben, a hajó kényel­mes kajütjében, a világvárosok ezer mulatsága közt csendesen, magános éjjeti csüggedt lélekkel gondolt arra, mikor a kis húgaival együtt suttogta: szeretjük édes apát. Egy bánatos halvány arcz zavarta meg az álmát. — Szeretni fogjátok mindig? Mindig: A vihar edzett ember nyugtalan, ideges lett, mig egy szép napon békült szívvel, derült kedélylyel nap vette kezdetét, a vármegye, sőt annak határán kívül eső helyiségekből oda sereglett tűzoltók össze­jövetele folytán. Szent István napján reggeli 7 óra­kor érkezett meg a szegzárdi tüzoltó-testület 30 tag­gal, élén Boda Vilmos főparancsnok, s egyúttal a tűzoltó testület szövetségének elnöke, kit dr. Mol- d o v á n y i István főparancsnok az ott megjelent tűz­oltó testületek élén fogadott s azután a jól szervezett bonyhádi zenekar indulója mellett a városba vonult. A vármegyei tüzoltó-testületek közül 14-en je­lentek meg 170 taggal, ezenfelül gróf Festetics Aristid főparancsnok vezetése mellett a mágocsi tüzoltó-testület 30 tagjával. Délelőtt 9 órakor volt az isteni tisztelet, melyen a jelenlevő tüzoltó-testületek tisztikarán kívül Bonyhád intelligencziája teljes számmal vett részt, úgy, hogy ez alkalommal a templom kicsinynek bi­zonyult daczára annak, hogy a tűzoltó legénység a templom előtt állott sorfalat. Az isten tisztelet után a tűzoltók a gimnázium tornacsarnokában megtartandó közgyűlésre vonultak. A szépen feldíszített tornacsarnokban megjelenteket Boda Vilmos elnök üdvözölvén, az ülést menyitja, az ülésen megjelent kiküldöttek megbízó leveleinek átvétele után V é g e s s János titkár a múlt ülés jegy­zőkönyvét felolvasván hitelesíttetett. Ekkor érkezett meg a közgyűlésre P e r e z e 1 Dezső belügyminister kíséretében P e r c z e 1 Béla a bonyhádi járás főbíró­jával. Lelkes éljenzés között foglalta el a körünkben oly szívesen látott, szeretett belügyminiszter az elnök jobbján helyét. Boda Vilmos elnök mindenek előtt a feletti örömének ad kifejezést, hogy a mai közgyűlésen ő nagyméltósagát P e r c z e 1 Dezső belügyminisztert, ki egyszersmind az országos tűzoltás főnöke is üdvö­zölheti, s azon megtiszteltetésért, mely megjelenésével a vármegyei tűzoltó szövetséget érte hálás köszönetét nyilvánítva, a vármngyei tűzoltás ügyét hathatós párt­fogásába ajánlja. Következik ezutáD az elnöki jelen­tés, mely a múlt évi mozzanatokat részletesen felölelve a testület beléletéről hü tükröt ád. Az elnöki jelentés tudomásul vétetett. Majd a múlt évi számadás terjesztetett elő, mely jóváhagya­tott s ezzel egyidejűleg elhatároztatott, hogy tekin­tettel az ott fennálló nagy hátralékra a tagdijak be­hajtása,, végett a főbírók kéressenek fél. Ezután következett a hosszabb vitát provokáló, az egyenruházat megállapítása végett kiküldött bizott­ság jelentése, mely a vármegyei tüzoltó-testületek egyenruházatát a legegyszerűbb kivitelben javasolja megállapítani, hosszas és beható eszmecsere után a bizottság javaslata elfogadtatott s határozatba ment, hogy a testületek egyenruházata a vármegye terüle­tén egyforma legyen, s ennek keresztülvitele végett a bizottság jelentése minden testületnek megküldessék. Következett ezután a tisztikar és választmány választása. A megejtett titkos szavazat utján elnöknek Boda Vilmos, alelnök dr. Moldoványi István, titkárnak Végess János, pénztárnoknak Nikitics Imre választa­tott meg egyhangúlag. Választmányi tagok lettek Vittinger Sándor, Matejka Károly, Frónek János, tért vissza az elhagyott otthonba, hogy megmondja az öreg Jakab Boldizsárnak: a fiad rosszat, keserűt álmodott, felébredt, itt van, bocsáss meg neki. Erezte az apai kar ölelését, a viszontlátás, a megbékülés boldogságát s szive felvidult, mikor a nagy park hatalmas fáinak lombja bólogatott felé. S a mint a falu nagy utczáján a zörgős paraszt bricskán közelebb jutott a régi portához, a falu kis harangjának csen­gésére szomorú emlék szorította össze a szivét s ke­serű sejtelem mardosta a lelkét. A tárt, régi kapun idegenül ment be: oda vegyült a gyászkisérethez, alig ismerték, sokan tán nem is, aztán a két asszony húga borult hangtalan zokogással a vállára. A templomból jöttek vissza; az egyik húga megállott egy asszonynyal, a viszontlátás mosolya vil­lant át arczukon. Hosszú, sovány, száraz asszony volt, szeplős arczal s sötét szemeit félig eltakarta az előre húzott kendő. Jakab Ernő csendesen odaszól a másik húgának. — Kivel beszél Karbla? Ez kerekre nyitja a szemét, csodálkozva kérdi: — Hát nem ismered? A másodtanitó felesége, a Tibor Tinka. Leopold Samu, Thiringer Vilmos, Klimes Antal, Théry Emil, Jánosits Károly, Forberger László, Purth Adolf Bereck István, Mácsik János. Ezután következett a tisztviselők tiszteletdijának megállapítása, mit a köz- gyűlés titkár és pénztárnok részére 40—40 forintban állapított meg. A tárgysorozat utolsó pontja volt, a jövő évi közgyűlés helyének megállapítása. Határoztatok, hogy a jövő közgyűlés Simontornyán 1897. augusztus 20 án fog megtartatni. Ezzel a gyűlés véget ért s a közönség a bonyhádi tüzoltó-testület által bemutatott gyakorlatot nézte végig. Tekintve az idő előre haladott voltát csak egy roham gyakorlatot tartottak, melyen a bonyhádi tűzoltók kellő képzettségüknek s életrevaló­ságuknak szép jelét mutatták be. Az oroszlán vendéglőben d. u. 2 órakor volt a 120 teritékü diszebéd, a melyen az első felköszöntőt Perczel Dezső belügyminiszter a királyra s a tűzoltók védnökére, József főherczegre mondotta, utána Boda Vilmos Perczel Dezsőre emelte poharát, ezután Si- montsits Béla főispánra emelte poharát Gyalog gimn. igazgató. Felköszöntőket mondottak még Parragh Béla a bonyhádiakra, Dőry Pál alispánra Boda Vilmos emelte poharát, azután Fördős Vilmos, Nunkovits Ferencz, Düry Pál, Marhauser, Simontsits Béla főispán, dr. Moldoványi István stb. mondottak sikerültnél sikerültebb felköszöntőket. A diszebéden a lehető legjobb hangulat uralkodott s a vendégek 4 óra után keltek fel az asztaltól. Az ebéd kifogástalan volt, csak a kiszolgáláshoz fér szó s ezúttal figyelmeztetjük a vendéglőst, hogy jövőben hasonló alkalomkor a kiszolgálás biztosítása végett személyzetről idejekorán gondoskodjék, nehogy megint az invalidusok intéze­téből legyen kénytelen személyzetét kiegészíteni. Este fáklyás menet tisztelgett Perczel Dezső belügyminiszter lakása előtt, hol dr. Moldoványi István szép szavakban adott kifejezést a belügyminiszter, mint a kerület országgyűlési képviselője iránt érzett szeretet és rokonszenvnek, mit az'ünnepelt megha- tottan köszönt meg. A fáklyásmenet után párperczre lárma és harang kongatás adta tudtul, hogy tűz van a városban s mir denki a tűz felé sietett, mit a város szélén levő szalmakazal égése képezett. A tűz valószínűleg gyúj­togatásból eredt, mit a gyorsan megjelent tűzoltók azonban könnyen lokalizáltak. Ezen kis intermezzó után mindenki a kaszir kertben rendezett estélyre sietett, hol annyian gv keztek össze, hogy a tánczolni óhajtóknak méf fele sem férhetett be a tánczhelyiségbe. Ar kitünően sikerült s a vidékiek a legkelemesebb érzéssel hagyták el a késő éjjeli órákban Bonyhád vendégszerető falait. Nyári divat tudósítás. Budapest, korzó, nyárközép. Felső ruha általában. Mikor a kiállítási korzón végig tekintek, akkor a müveit és elegáns világ eme találkozó helyén, a nyüzsgő csoportokon veres fonal­ként húzódik végig az úgynevezett porczellán ruhák tömege. Különösen kedveltek a habszinüek, úgy, hogy ma már a hableányokkal ellentétben, a habfiuk is számottevő faktort tesznek társadalmi életünkben. Kabát. A kecses frakk zsaketokat, a komoly Ferencz József kabátokat s a pajkos zakkokat, egy csapásra leszorította a zakk, mely a zakónál — mint a neve is mutatja —; valamivel rövidebb, mindennek daczára villamos kalauzoknak használni rendőrileg tiltva van. Mellény. Csakis felnőtt gyermekeknek. Mivel nap-nap után újabb posztógyárak létesittetnek, nehogy az árukészlet megmaradjon, mindig magasabb kivá­gások alkalmaztatnak. Jósszerü szabók állítása szerint, hogy az igy elért posztó többlet fedezhető legyen, még legalább egy millió posztógyár alapítása válik szükségessé. Nadrág. Az eddigi termény zsákok helyére diadalmasan húzódik rá a fürge szűk, mely tág teret nyit vidám és általános műveltségű szabók fantáziá­jának. A nadrág viselése mint tudjuk, múlt év októ­ber 1-e óta, a polgári házassággal együtt, kötelezővé vált. Kalap. ^Leginkább grasszál a tarka és fekete hasú sárga szalmáiig, konilikálva a horgos szélzsi- norral. Mint tudjuk, Horgos Aradmegyében szél mindenütt van, mig a zsinór csak annyiban külön­bözik egyéb zsinóroktól, hogy ezt nem az asztalról, ferblizésnél behúzni, hanem szél alkalmával a kalapról • 0 lehúzni szokták. Gallér. A vegyes kivágott állvány még mindig

Next

/
Thumbnails
Contents