Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-06-28 / 26. szám
S0_ szám. Szegzárd, 1896. junius 28. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP, Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre' . . . . 6 frt — kr. Félévre ..................3 „ — „ Ne gyedévre . . .■•, , I „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Me gj elec: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig ... 1 frt 87 kr. 100—200 I . . . 2 „ 87 I 200^300 ' „ ' . . . 3 „ 87 f minden további 100 szó 1 írttal több Előfizetési felhivás TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1896. évi XXIV. évfolyam II. negyedére. Egész évre 6 frt = 12 korona, félévre 3 frt t= 6 korona, negyedévre 1 frt 50 kr = 3 korona, egy hóra 50 kr == 1 korona, mely összegek a kiadóhivatalhoz küldendők. Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, a t. előfizetők az előfizetési pénzek haladéktalan beküldésére tisztelettel felkéretnek. A kiadóhivatal. „Pap nélkül temették el.“ Ä „Tolnamegyei Közlöny“ junius 21-iki száma a Különfélék között hírül adta, hogy ,Tóth Gábor, decsi földmives a közelmúltban "hasonló nevű kis fiát azzal a megokolással, hogy „ar polgári házasság értelmében se papinak, se kántornak fizetni nem kell“ pap, „kántor és: beszentelés nélkül maga temette el. Ez igen könnyen ragadóssá válható esetből kifolyólag, nem egyházpolitikát űzni (mert hiszen ezzel amúgy is torkig van úgyszólván egész Magyarország éa e lapokban e czélra legális tér sincsen), hanem csak azt akarom kissé fejtegetni, hogy miként lehetne az ily, mindenesetre sajnálatos s a nép erkölcsi el- vadulásához vezető' eljárás sűrűbb ismétlődésének lehetőleg gátat vetni. Némi illetékességet erre nézve abból a körülményből vin- dáikálhatok magamnak, hogy hosszas időn át lévén a decsi katholikusok papja, bó'ven vala „kétes“ szerencsém az ottani viszonyokkal alaposan megismerkedhetni. Könyv nélkül is elképzelhető' álláspontom tüzetesb precizirozása nélkül is abban bizonyára egyetért velem e sorok minden intelligens és éplelkü olvasója, hogy ha a polgári temetés luxusát pl. egy Hugo Viktor meg is engedte magának: a közmorál érdekében egyátalán nem kívánatos, hogy a decsi proletárok is hasonlókép cselekedjenek. A jelzett baj élharapódzásának jó formán csak egy, de — szerintem — eléggé gyökeres óvószere van: t. i. az, hogy a decsi katholikusokan (ha csak végleges szegénységüket elfogadható módon be nem igazolják) a decsi kath. kántor és a várdombi plébános stólája a legnagyobb szigorral vét- tessék meg, illetőleg hajtassák végre. És erre nézve megvan mind a kettó'nek a tisztességes és jól megokolható jogalapja. Ugyanis: a decsi r. k. iskolának 1894-ik évben történt szervezése s a tanító . dijlevelének megszerkesztésekor, melynek minden fázisát akkor ottviselt hivatalomnál fogva a legapróbb részletekig ismerem, a kántortanitó egyik jövedelmi forrásául a kath. temetések után befolyandó iskola-illetmény is kontemplál- t at ott. ■Különben a házaspáron ki ntfizetendó' tanítói járulék nem évi 1 forintban, hanem — mondjuk — 1 frt 50 kr. vagy 2 írtban állapíttatott volna meg. A várdombi plébánosnak a decsi kath. temetések stóla-illetményére vonatkozó jogczime pedig pláne minden kétségen és vitán felül áll, mert hiszen 6 neki az után az óriási decsi határra elszórt, az ezeret bizonyosan megközelítő' (ha ugyan meg nem haladó) kath. hivó' után, kik több kellemetlenséget, gondot, lelki és anyagi feleló'sséget okoznak neki (vagy legalább okoztak nekem!), mint három Várdomb okozhatna, — semmi, de abszolúte semmi egyéb jövedelme nincsen a dupla stólánál, mely összesen, még ha utolsó krajczárig beszedhető volna, sem rúgna évi 100 forintra, papíron sem; tényleg pedig alig tehető 70—80 frtra- Hogy itt az egyházi jogczim a stólára nézve kétségtelen, az tisztán áll mindenki előtt, a kinek az egyházjogról csak halvány sejtelme van is. De nem lehet vita tárgya az sem, hogy e stóla-jövedelemhez a várdombi lelkésznek határozott joga van: akár kéri az a decsi ember illetékes lelkésze egyházi ténykedését, akár pedig lemond róla; mert hiszen jogászok előtt tudvalevő dolog, hogy a stólailletmény átalában nem az egyházi funkczió teljesítésének ára, hanem tisztán s egyszerűen egy jövedelmi czim, mely szerint minden születési, esketési és halálozási eset után a lelkésznek jár ennyi meg ennyi — „vas“ és csak ritkán ezüst vagy arany; utóbbi csupán született uraktól: önkéntes, a „noblesse oblige“-ből folyó áldozásképen. De az általam kommendált erélyes stólabehajtásnak —- vetheti t ellen valaki — az léüüé Décsén a szomorú következménye, hogy az ezzel sújtottak legújabb keletű szabadságukkal élve, tömegesen jelentenék be fele- kezetnélküliségöket. Mig egyrészt az ilyeneknek azt válaszolhatná a várdombi pap, mit a bold. Dulánszky püspök egykor az aposztaziával fenyegető bizonyos falusiaknak mondott, hogy: „én miattam lehetnek kigyel- metek akár törökök is“, mert a kik vallásukat minden csekélységért eldobni készek, azok hite úgy sem lehet kedves sem Isten, sem ember előtt; de másrészt, ha ilyen züllött firmáknak meg lesz magyarázva, hogy ők ha felekezetnél- . külieknek jelentik is ki magokat, csak öt év TARCZA. ZDa.la.irrxloóli.;; Károly mellet van egy erdő a: Somos*) Szép kis leány! arczod olyan bánatos, Szomorú vagy mint hideg ősz virága . . . Ugyan mondd csak — jó lelkedet Kis szivedet mi bántja ? Zöld erdőben fülemile kesereg, Úgy szeretnék én beszélni te veled; Úgy szeretném megcsókolni orczádat . . . Isten bizony messze szállva Elkerülné szivedet a bubánat! n Felszállott a sárga rigó a fára, Rá se néztem én eddig a leányra; De mióta az a rigó felszállott: Megszerettem kedvesemben En az egész világot! Ha az égen felgyulnak a csillagok, Csak is te reád, csak is reád gondolok; Lelkem rólad álmába képet sző. . . így szokta ezt igy tesz csak Minden igaz szerető! *) Zenét szerzett hozzá báró Kemény Ilona Szilágymegyé- r®A; s azóta e dalom a nép ajkán él. K. E. III, Szeretlek én téged nagyon de nagyon, Eszemadta szép kis leány csillagom, Szép két szemed sugarától szivemben, Rózsa nyilik piros rózsa: szerelem! Látod-e fenn azt a hajnal csillagot ? Azt gondolom a szivemből támadott; Hajnal csillag az én szivem szerelme. . . Lángol, éget, mégis éltet egyszerre. A mióta megláttalak angyalom, Egy édes dal forrása lett ajkamon, Ölelj meg hát, csókolj meg hát édesem... Hadd legyen egy dalvilág az életem! Kosa Ede. SZÍV. A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. Alig pár napja annak, hogy önt meggyőznöm — nem sikerült. Határozottan tagadta a tüntető jogászok csoportjának tanát, kik azt vitatják, hogy a legyőzhetlen erő nem az, a mit közönségesen agynak nevezünk, hanem a semmi által meg nem dönthető hatalom, az egész emberi szervezet felett uralgó akarat a szivben lakik. Agy és szív alatt nem értünk természetesen egy darab húst, a vagy az idegeknek összecsomosodását, hanem értjük azon mozgató erőket, melyeket a szívből vagy az agyból eredőknek szoktunk tekinteni. A héten két napon át ültem a védők asztalánál, oda parancsolt a kötelességem, három ügyet tárgyaltunk. Az anya. — Lépjen be Majlát János. Tömzsi, vén embert kisér be a szuronyos őr, lépte biztos, szilárd, illedelmesen meghajtja magát a törvényszék előtt s nyugodtan leül a vádlottak fekete padjára, utána ballag roskadozó léptekkel, zavaros tekintettel a felesége, félve néz az őr szuronyára, a bírák komor arczára s csak néha-néha csillan megtört, szürke szemeiben a szeretetnek, a felső reménységnek sugára, mikor mamlaszarczu, lombatestü fiára, a harmadrendű vádlottra néz. Együtt van az egész család. Az apa, anya, a fiú. A vén ember nem sokat habozik, beösmer mindent. Egy év alatt negyvenhat helyre tört be, neki mindegy, visszakerül újra a fegyház szégyenitő levegőjébe, a hol eddig huszonkét évet töltött. Az asszony pár perczig, csupa szokásból védi magát, aztán nem küzd a végzet ellen, hisz ő is két évtizeden át tanulta már ösmerni a börtön falait. Oda könyököl a lomba fiú a rácsozatra. — Hány éves Treba György?
