Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1896-06-14 / 24. szám

XXiy. évfolyam. szám. Szegzárd, 1896. junius 14. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- ______________________egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt —■ kr. Félévre ....................3 „ — Ne gyedévre................ I „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető köz­lemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a fel­szólamlások küldendők. Megjelen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számittatnak. Hiv. hirdetések: ICO szóig ... 1 frt 87 kr. 100—200 I | I I 1 I 87 I 200—300 r . . . 3 „ 87 „ minden további 100 szó 1 írttal több Most folyik a szellemi aratás iskoláink­ban, s most domborodik ki egy évi tanulás eredménye: Ilyenkor, midőn az évzáró vizs­gálatokat tartják a múzsa falai között, a köz­figyelem, az érdeklődés a szokottnál fokozot­tabb mértékben irányul az iskolák felé, mely nek kapui két hónapra bezáratnak, hogy a tiz hónapi munka után tanuló és tanitó üdü­lést nyerhessen a pihenésben. Városunkban többnyire már befejezték a különféle intézetekben az évzáró vizsgálato­kat, melyekre magunk is ellátogattunk és ör- yendetesen arról győződtünk meg, hogy a jövő nemzedéket hazafias és szakképzett tanerők nevelik és vezetik mindazon ismeretekre, me­lyeknek tudása minden leendő honpolgárnak és honleánvnak elkerülhetetlenül szükséges. Az ügybuzgó tanítói kar nemes igyekezettel töltötte be hivatását, a tanulók pedig általá­ban szép előmenetelt tanúsítottak. Iskoláink felvirágzására, kultúránk elő- haladására, nemzeti nyelvünk fejlesztésére és ápolására felemelőleg hat, hat a társadalom­nak főleg vezető emberei meleg érdeklődést tanúsítanak iskoláink iránt. Ezt iskoláink szervezete is megkívánja s ezért vannak az iskolaszékek, a középiskolák­nál az, igazgatótanácsok, a melyeknek nem­csak az iskola külső fejlődését, hanem belső szervezetét, a nevelés és tanítás eredményét is mindenha figyelemmel kell kísérniük. Az ő támogatásuk, elismerésük uj erőt, lelkesedést, hivatáskedvet nyújt a tanárok­nak és tanítóknak, a kik oly terhes munkát végeznek, mely szellemi és testi erejöket egyenlő mértékben igénybe veszi. Az iskola éltető )lelke a tanár és a tanitó, mert az ő szakképzettségűk, hivatás szerete- tök, intelligencziájuk és lelkesedésüktől függ, hogy a reájuk bízott tanulókból oly erős jellemű, edzett testű embereket formáljanak, a kik ismereteikkel, honszeretetökkel s eré­nyeikkel a családnak, a társadalomnak és a hazának hasznos tagjai lehetnek. A társadalom figyelmét nem mulaszthat­juk ez alkalommal felhívni különösen a nép­tanítók mostoha helyzetére, a kik sok helyen valóban szégyenletes fizetést élveznek, mégis megtartják pályaszeretetöket s a jövőbe vetett reménynyel apostolkodnak azon, hogy az is­kolából kiindulva idegenajku honfitestvéreinket érzelemben és nyelvben magyarrá tegyék. Ezekre a nemzeti apostolokra hívjuk fel az iskolai hatóságok figyelmét, hogy legyen elismeréssel az igaz érdemek iránt s üntsön kitartást beléjök az által,* * hogy mentse fel őket az anyagi küzdelmektől; mert. csak igy élhetnek teljes igyekezettel s legjobb tehetsé­gűkkel pontos hivatásuknak. A magyarosítás minden kényszer alkal­mazása nélkül örvendetesen halad előre vár­megyénk német községeiben, különösen mióta Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő áll a megye tanügyének élén, a ki lelkesítve buz­dítja a nemzet napszámosait a cselekvésre. Dicséretes cselekedet, hogy édes hazánk ezredéves fennállásának em­lékére több megyebeli hazafias is­kolaszék lelkesedéssel elhatározta, hogy iskolájukban jövőre csupán magyarul tanítanak. Tagadhatatlan tény, hogy újabban me­gyénk tanügye szépen halad előre, lépést tartva az országos haladással. Rövid idő alatt számos uj népiskolát állítottak és majdnem minden községben kisdedovodát, vagy mene­dékházat szerveztek. Magasabb, fokú intézeteink száma négy évvel ezelőtt a paksi állami polg. iskolával szaporodott, a jövő tanévben pedig Tolnavár­megye székhelyén, Szegzárdon niegnyilik két I osztálylyal az állami főgimnázium, mely hi­vatva lesz egész megyénk tanulni vágyó fiatal­ságát befogadni. A középiskolai tanuló ifjúság mértéken felül túl van terhelve az iskolában szellemi munkával, a mit meg kell szüntetni az eddigi ross» nevelési- és oktatási rendszer megvál­toztatásával. Nagy hibának tartjuk, hogy nem gondos­kodnak arról kellően, hogy az ifjak egyéb tudományok mellett erkölcsös szellemben is j neveltessenek. Innen van azután, hogy a ser­dülő fiatalság korán élvezetek után sóvárogva, i megveti a legszebb erényeket; nincs kedve a ; komoly tanuláshoz, kerüli a neki való szóra­kozásokat és olyanokat keres, melyek lelki | és testi kárára vannak. TÁRCZA. Hallottam újra ___ Ha llottam újra kedves szép szavad S ezüst harangot véltem hallani, Melynek hangjára — ringó légen át 1— Úgy elfogódnak a szív húrjai .... Én is nagy szívvel, úgy elfogódva, Ültem melletted némán, hallgatag, Számról egy szócska sem lebbent most el Csak merőn néztem — bíbor ajkadat. Azok beszéltek nekem zenéről, A mit úgy szeretsz olykor hallani S édes bánkódást, szelíd bánatot Hagynak lelkeden fájó daliami .... Mig Te beszéltél lelkem merengett, Édes zene volt szavad szivemnek; Akkor fájult meg,,hogy elhallgatál Csak akkor fájt az: hogy fölébredett. Kicsiny szobám óh! oly nagyon rideg, Mióta tőled meg kellett vállnom, Pedig hisz’ minden a régi helyén • Csak egy foszlott szét: a tündér álom . . Csak egy hiányzik s azt mindhiába Keresem váltig, mindegyre, híven, Meg nem találom, csak úgy gondolom Hogy Nálad van az, ott van: a szivem. Azóta lelkem, mint egy vulkán ég S eloltani azt senki sem tudja, Csak úgy tudnánk tán elcsititgatni, Szelíd szemed, ha rajtam nyugodna .... Óh azóta én nagy beteg vagyok 1 meggyógyítani engem nem lehet. Csak úgy tudnék tán még felépülni, Ha azt mondanád — óh mondd — „szeretlek.“ Dr. Vargha József. A Rózsa Lilla-Klubb. Irta FEHÉR DEZSŐ. A „Tolnainegyei Közlöny“ eredeti tárczájA. Rózsa Lilla egyike volt azoknak a fehércsipkés, bébé-kalap alatt mosolygó hölgyeknek, a kik ha egyszer betoppantak a mi hűvös atmoszféráju fész­künkbe és hogy keveset mondjak: 39°/o-os lázra gerjesztették a nyékfalvi ifjúság lassú ütemben tik- l takkozó szivét. Azt hiszem, hogy Margarétát játszotta először. A „Nyékfalvi közművelődés“ kritikusa, jól emlékszem, őrületes lelkesedéssel futott előadás után a színpadra, térdre borult öltözője előtt és az egész zenekar jeles társulat füle hallatára deklamált ő nagyságáról egy hymnuszt: — A nyékfalvi müértő közvélemény szerény tolmácsolója térdre borulva hódol meg az ön csoda- varázsu művészete előtt. Mint a fényes meteor a borús égről, úgy repült ön ide közzénk, hogy a művészet iránti lelkesedés lángját gyújtsa föl a nyékfalvi mü­értő publikum körében. Rózsa Lilla, mint ez már jól nevelt naiváktól várható, könnyekig meghatva hallgatta a frázisokat, áradozó orácziót és bámulatos egyszerűséggel, szűzi szemérmetésséggel csak ennyit válaszolt': — De szépen kérem, hiszen ön nagyon bókol, köszönöm. A nyékfalvi ifjúság egy heti szereplése után, — elveszítette a fejét. Felváltva virrasztottunk és sóhaj­toztunk éjszakánként Rózsa Lilla ablaka alatt. Te­nyereink akkorára dagadtak a szűnni nem akaró tapstól, mint egy lovagkesztyü; homlokainkra pedig a közös szerelmi bubánattól vésztjósló aggodalmas barázdák nehezedtek. Nem volt ő nagysága kegyetlen, ' sem kőszívű, mint ezen jelenségek után az ember hinné, sőt egy­formán hintette valamennyiünkre szelíd mosolyának aranysugarát. Csak tiszta volt s ártatlan, mint egy bébé imádsága. S poétánk igy definiálta angyali lé­nyét I Az. ideálok után rajongó emberiségnek megtes­tesült imádsága volt ő. Ilyennek láttuk, ilyennek hittük mi fülig sze­relmes nyékfalvai ifjúság Rózsa Lillát, a nyékfalvai színtársulat fenomenális tehetségű primadonnáját. * A nyékfalvai iljuság együttvéve amolyan bolygó csapatot képezett, a kik a csillagrendszerben együtt ragyognak az éltető fényű nap körül, a melytől erejöket, a létezésükhöz szükséges világot nyerik. Rózsa Lilla vendégszereplése második hetében elhatároztuk, hogy mi, forongó szivü nyékfalui ifjúság háborgó érzelmeink okszerű kezelése czéljából egy „Rózsa Lilla-klubbot“ alakítunk. Igen érdekes klubb volt mondhatom. íme rö­viden vázolva az alapszabály-tervezetet: A klubb czélja volt Rózsa Lilla művészi hírne­vének az öt világrészben való terjesztése és dicsőítése

Next

/
Thumbnails
Contents