Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-05-24 / 21. szám
Minden egyesületben — csekély kivétellel __ úg y a jegyzők egyesületében is azt tapasztaltuk, hogy az egyesület tagjai vagy nem szeretnek gyülésezni, vagy pedig feleslegesnek tartják az egyletet, mely úgy sem sokat lendít vitális ügyeiken. Ebben a feltevésünkben az erősített meg bennünket, hogy a 128 tag közül csupán 19-en jelentek meg, daczára annak, hogy a közgyűlés tárgysorozata több fontos ügyet ölelt fel. A közgyűlést Kerb olt István elnök nyitotta meg, köszönetét mondva első sorban azon bizalomért, melylyel a múlt közgyűlés alkalmával megajándékozták, mikor is az elnöki fontos tisztet reá ruházták. ígéretet tett, hogy a megtisztelő bizalomnak megfelelve, mindenkor a közérdeket és az egylet érdekeit fogja legjobb lelkiismerete és tehetsége szerint szolgálni. Az éljenzéssel fogadott megnyitó beszéd után jegyzőkönyvi hitelesitőkül felkérettek: Klein Endre és Ludvig József egyleti tagok. Az elnöki jelentést Klimes Antal jegyző olvasta fel, mely hűen összefoglalja az egylet múlt évi működését. A jelentést egyhangúlag tudomásul vették. A közgyűlés egyhangú lelkesedéssel elhatározta, • hogy Magyarország 1000 éves fennállásának emlékére Szegzárdon folyó évi junius hó 29-én hálaadó istenitisztelettel egybekötött díszközgyűlést tart s az ezredév emlékére ösztöndíj-alapítványt tesz az egyesület a szegénysorsu jegyző gyermekek segélyezésére, mely alapítványhoz 10 éven keresztül minden egyleti tag évenkint 1 frttal járul. Az alapítványt a díszközgyűlésen hirdetik ki. Ennél a tárgynál Ludvig József azt indítványozta, hogy Tolnavármegye jegyzői kara lépjen ki a tettek mezejére és indítsa meg a mozgalmat a 4600 számot tevő magyarországi községi jegyzői kar körében egy országos alap létesítése czéljából. Ehhez az indítványhoz Kerbolt István és Rlimes Antal szólották, mire azt a közgyűlés mellőzte. Felolvasták a millennium alkalmából a székesfővárosban augusztus 3-án tartandó országos jegyzői kongresszusra vonatkozó felhívást. A közgyűlés a választmány javaslata alapján a kongresszuson az egylet képviseletével megbízta Kerbolt Istvánt, Hesz Pált és Klimes Antalt; a jelenlevő tagokat nyomban, a távollevőket pedig május hó 31. terjedő határidővel felszólittatnak, vájjon óhajtanak-e a kongresszuson résztvenni ? Tárgyalták a hevesmegyei jegyzői egylet felhívását az idegen nevek magyarosítása tárgyában, melyet egyszerűen tudomásul vettek. Éljenzéssel tudomásul vette a közgyűlés Simon- tsits Béla Szatmárvánnegye és Szatmár-Németi szab. kir. város főispánjától érkezett levelet; továbbá pártolta Aradmegye kisjenői járás jegyzői karának megkeresését a községi irnoki állások országos rendszeresítése tárgyában. Foglalkoztak a központ felhívása folytán a „menza academia“ kérdésével is, melyet oly módon, hogy a községeket 10 éven keresztül 2 frt évi tagdíjjal róják meg, kivihetetlennek találták; azonban az eszmét még sem ejtik el, a mennyiben határozatiig az elnök kimondotta, hogy az egyesület a budapesti „menza académiá“-ra 10 éven keresztül 5 frtot ad és hasonló eljárás czéljából megkeresi a többi jegyzői egyesületeket is. A számadások megvizsgálására kiküldött bizottság jelentése szerint az 1894. évi számadások teljesen rendben találtattak s igy a számúdé pénztárnoknak a felmentvény a szokásos óvás fentartásával megadatott; az 1895. évi egylfeti és ugyanez évi tánczmu- latságról szóló számadások megvizsgálására kiküldettek : Csukly Ignácz, Klein Endre és Leimetzer Lajos egyleti tagok. Behajthatlanság czimén a hátralékos tagdijakból 93’frtot írtak le, az egylet 1896. évi költségvetését pedig elfogadták; majd elhatározták, hogy az egylet által rendezni szokott majálist az idén nem tartják meg. A dombóvári járási jegyző-egylet azt indítványozta, hogy a leltári dijak emeltessenek fel. A közgyűlés a választmány véleménye alapján a kiskorúak érdekében történő leltározásoknál a miniszteri rendeletet, a nagykorúaknál pedig a vármegyei régi szabályrendeletet kívánja megtartani. Megbizták Kerbolt István elnököt, hogy az egyesület megbízásából intézzen felterjesztést a belügyminiszterhez az anyakönyvvezetői dijak felemelése és a nagyobb községbe helyettesnek kinevezése végett. 1896. május 24. Elhatározták továbbá, hogy kérvényt adnak be Tolnavármegye törvényhatóságához, miszerint a mil- lennáris év öt évnek vétessék a nyugdíjba. Végül nehány indítvány letárgyalása után a közgyűlést az elnök éltetésével fejezték be. __________________________-_________—th. To lnavármegye ezredéves ünnepe. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága és nagyközönsége a megye székhelyén, Szegzárdon folyó hó 18-án magasra lobbant hazafias lelkesedéssel ülte meg a honalapitás ezredéves örömünnepét. Örökké emlékezetes marad e nap Tolnavármegye történetében, melynek dicsőséges lapjairól az utódok példaképen olvashatják, hogy e megye közönsége hálával borult le a Mindenható nagy Isten előtt, Te Deumot zengve, hogy a magyar nemzet annyi balszerencse és annyi ádáz ellenség között is rajongó hazaszeretetével, csodás vitézségével dicsőségesen fen- tartotta egy ezredéven át Árpád örökét. Megtanulhatja az utókor, hogy szent fogadást tettünk honszerelemtől lángoló elhatározással, hogy szeretni fogjuk vérrel szerzett szép hazánkat és hűek maradunk apostoli koronás királyunkhoz, a dicsőn uralkodó I-ső Feren.cz Józsefhez, kinek áldásos uralkodása alatt megérhettük Magyarország ezredéves ünnepét. Az idők végezetéig arany betűkkel ragyogni fog Tolnavármegye történetében az a kimagasló áldozat, melyet a közművelődés és a magyarság oltárára az ezredév emlékére tett. Az ünnepélynek kiemelkedő pontja volt gróf Széchenyi Sándor főispán, v. belső titkos tanácsosnak a díszközgyűlésen mondott gyönyörű megnyitó beszéde, dr. Kämmerer Ernő országgyűlési képviselő, megyebizottsági tagnak Tolnavármegye történetét elragadó szépséggel festő diszszónoklata és Döry Pál alispánnak kimagasló beszéde, melylyel a törvény- hatósági bizottság által megszavazott 200,000 .frtot tette le a közművelődés oltárára. Díszközgyűlés és isteni tisztelet. Már éjfélkor megkondultak az összes templomokban a harangok, hajnali 4 órakor pedig taraczk lövések hirdették, hogy nagy ünnepet ül ez nap Tolnavármegye közönsége. A város napok óta lobogó díszt öltött, s nemcsak a középületeken és egyesületeken, hanem igen sok magán házon is ott lobogott a magyar trikolor. A közönség ünnepi díszben hullámzott már kora reggel az utczákon, s 9 óra felé nagy csoportokban gyülekezett a vármegyeház elé,' hol 10 órakor kezdődött meg a díszközgyűlés. A vármegyeház gyönyörűen fel volt diszitve és a magyar nemzet a vármegye színeit viselő zászlókkal és lombfüzérekkel. A vármegyeház nagytermét zsúfolásig megtöltötték a megyei bizottsági tagok, a karzatot pedig előkelő hölgyközönség foglalta el. Diszmagyarban jelentek me: gr. Széchenyi Sándor, Döry Pál, gr. Apponyi Sándor, Csapó Vilmos, Garay Antal, Boda Vilmos, Nagy István, Per- czel Béla, Perczel József, Szeniczey Ödön, Szeni- czey Géza, Vizsolyi Ákos, Stankovánszky János, Závody Albin, Kovács S. Endre, Szilassy Aladár,, dr, Kämmerer Ernő, Döry Jenő, Tóth Károly, Papp Gyula és Lovászy Gábor. Gróf Széchenyi Sándor főispán lelkes éljenzés között foglalta el az elnöki széket. Hazafiui lelkesedéstől áthatott beszédében utalt arra a közlelkesedésre, a mely Magyarország lakóit az ezredéves ünnepély alkalmából áthatja annak meggondolására, hogy a gondviselő Isten egy ezredéven át fenntartotta a magyar nemzetet. Valamennyi, úgy Tolnavármegye törvény- hatósága is elhatározta, hogy nemzeti ünnepet ül. Hála emelkedik minden magyar szivéből Istenéhez, a ki elvezette Ázsiából honfoglaló dicső Árpádot és őseinket, a ki a tatár és török, pusztítások között is fenntartotta nemzetünket, mely ha ezer sebből vérzett is él és élni fog. Büszke önérzet tölt el bennünket, hogy őseink fegyverrel kezökben minden ellenségen győzedelmeskedve, a magyar fajt nyelv és szokásban az ősi erényekkel és jelleggel megerősödve találta az ezerév. A történelem arra tanít, hogy Magyarország erős alapon áll, s hogy létjoga van a jövőre is. A nemzet jövőjét jellemezve, azt mondá, hogy a vallási és nemzetiségi villongások sem törhetik meg, mert megmenti Géniusza, a mint megmentette akkor is, midőn testvér-testvér ellen küzdött. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (21. sz.) Az ősi szokásra hivatkozva, felhívta a törvényhatósági bizottság tagjait, hogy vallásktilönbség nélkül jelenjenek meg a templomba, mire a díszközgyűlést felfüggesztette. Ekkor a főispán vezetése alatt a törvényhatósági bizottság tagjai átvonultak a belvárosi róm. kath. templomba, melyet előkelő közönség annyira megtöltött, hogy nagyon sokan kint szorultak. Az isteni tisztelet Te Deummmal kezdődött, ezt dr. Dopszay Antal pécsi kanonok, megyebizottsági tag végezte fényes segédlettel. A Te Deum elhangzása után a dalárda a Hymnust énekelte nagy hatással, melyet állva hallgattak meg. Az ünnepi mise alatt az egyházi énekkar, magán szólót pedig Yargha Margit kiasszony énekelt. Az egyházi szertartás befejezése után felhangzott az „Isten áld meg a magyart“, kezdetű nemzeti szózatunk, mire visszamentek a vármegyeház dísztermébe s ott folytatták a közgyűlést. Dr. Kämmerer Ernő, a közgyűlés ünnepi szónoka, gyönyörű beszédet tartott, felidézve Tolnavármegye régi jeleseit. Ete és Bójta vezérektől kezdve kronolo- gus sorrendben elmondotta, megyénk történetét. Megemlékezett a kereszténység alapításakor keletkezett, kolostorokról, a nemzetségek álapitásáról, a nagy Hu- nyadyakról, kiknek szerencsecsillaguk Báta alatt ragyogott fel, Szabatonon pedig örökre lehanyatlott; továbbá az oligarckiáról, Dózsa lázadásról, Il-ik Lajos királyról, kiemelte Yerböczy István, a Perczel, Apponyi, Döry, Csapó, Vizsolyi és Bezerédj nemzetségeket. A nagy figyelemmel hallgatott szónoklatot lelkes s meg, meg ujuló éljenzés követte s Kammerert többen üdvözölték. Dőry Pál alispán szónoki hévvel elmondott szép beszédben igen ügyesen fejtette ki, hogy Tolnavármegye közönsége maradandó emlékoszlopot állított az ezredév örömére. Ledobva kopjáját, buzogányát vértjét ; nemesebb fegyvereket, a közmivelődés eszközeit választá és könyvet íratott, iskolát alapított. Valóban — úgymond — nemes érzelmek hatották át Tolnavármegye törvényhatósági bizottságát, mikor a Szegzárdon épülő állami-főgimnázium részére 100,000 frtot, a bonyhádi és gyönki algimnáziumoknak 50—50,000 frtot, szavazott meg, végül ötvenezer forint alapítványt tett a magyar nyelvet & beszédet legbuzgóbban terjesztő vármegyei néptanítóknak. Majd bejelentette, hogy dr. Kämmerer Ernő és Wosinsky Mór jeles történészek megírták Tolnavármegye monográfiáját és, be is mutatta az I. II. kötetet; továbbá bejelentette, hogy a szegzárdi főgimnázium részére a 100,000 frtot a kultminiszternek, az 50—50,000 frtot a bonyhádi és gyönki algimnáziumoknak adják át, a magyarosítás czéljaira tett 50,000 frtos alapítványt pedig vármegyei közmivelődési-alap czimen fogják kezelni. Az alispán beszédében különösen hangsúlyozta a bonyhádi és gyönki algimnáziumok érdemeit, mire éljenzés között nagy tetszéssel fogadott szónoklatát befejezte. (Alispánnak sokan gratuláltak.) Szilassy Aladár ref. főgondnok a gyönki, Gyalog István igazgató tanár pedig a bonyhádi gimnázium nevében köszönte meg a nagylelkű adományt. Gróf Széchenyi Sándor főispán határozatilag kimondotta, hogy a diszközgyülésen elmondott beszédeket megörökitendő, kinyomatják. Végül a király és a haza éltetésével a főispán a díszközgyűlést berekesztette. A diszebéd. A díszközgyűlés végeztével kezdett élénkülni a vásártér, a hol óriási sátorban fehér terítékkel várták már a meghívott, és a részt venni akaró vendégeket. Már magában az ünnepi sátor is, mely a haza és a vármegye zászlóival sűrűn fel volt diszitve, nagyszerű látványt képezett. Emelőleg hatott a végtelen hosszúnak tetsző fehér abroszos teríték, mely mellett már fél egy táján kezdtek helyet foglalni a vármegye kitűnőségei. Gróf Széchenyi Sándor főispán a sátor közepén, a számára előre elkészített helyen foglalt helyet, mellette ültek Matiz őrnagy és dr. Dobszay Antal pécsi kanonok; utánnok következtek vármegyénk szerepet vivő egyénei. .Alig ütött az óra egyet, megkezdődött az ételek felszolgálása. Az első tál .étel halpaprikás volt, mely minden tekintetben kitünően sikerült. A felszolgálat sem hagyott maga után semmi kívánni valót, a mi Pernitz József vendéglős ismert előzékenységére mutat.' Az első tál étel elköltése után gróf Széchenyi Sándor főispán emelte fel poharát, az ünnepélyhez méltó szavakban éltette a legalkotmányosabb királyt, 3
