Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-05-24 / 21. szám
XXIV. évfolyam. 21. szám. Szegzárd, 1896. május 24. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központí tanító egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . . . . 6 frt — kr. Félévre ..... 3 „ — „ Negyedévre .... I „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Megj elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 8 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számittatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . . i 1 frt 87 kr. 100—200 „ 2 „ 87 „ 200—300 r . . . 3 „ 87 „ minden további 100 szó 1 írttal több | Károly Lajos kir. föherczeg f. | Mély gyász érte a legalkotmányosabban uralkodó apostoli királyunkat, I. Ferenczet József 0 Felségét, kinek testvéröcscse Károly Lajos kir. föherczeg meghalt. Gyász borult a Habsburg házra és a magyar nemzetre is, mert a királyához mindig hü magyar nép részt vesz felséges királyának bánatában. Az elhunyt királyi fó'herczeg a pragma- tica sanctió értelmében legközelebb állott Szeiit-István koronájához s igy a magyar trón ót illette volna meg. Bizonyára I. Ferencz József koronás apostoli királyunkat nem csekély aggodalmak környezik, látva most már a második trón-1 örökös sírba tételét s tudva azt, hogy a harmadik jogos trónörököst, Ferencz Ferdinand főherczeget is sorvasztó betegség emészti. Enyhitse^a/goadviselő jó Isten királyunk bánatot*. 1 lelje ökörnél hü. ^n.gyarjaibanj kj-h megérhették jogára álatt hazájuk ezredéves fennállásának örömünnepét! & Károly Lajos föherczeg, | felsége testvéröcscse 1833. julius 30-án Schönbrunban született. Nevelését Bombelles Henrik gróf "(néhai Rudolf trónörökös főudvarmesterének atyja) vezette. 1853-baü a közigazgatás elsajátítása végett Galicziába ment, hol két évet töltött; 1855-ben Tirol és Voralberg helytartójává neveztetett ki. 1855. november 4-én egybekelt János szász király leányával Margittal, aki azonban alig egy év múlva Monzában hirtelen elhalt. A föherczeg a csapás súlya alatt egyidőre visszavonnlt az állam ügyektől I hosszabb ideig Rómában lakott, majd ti- roli állásába tért vissza, ahol az 1859-iki hadjárat alatt erélyesen vezette az ország védelmézesének munkálait; 1861-ben visszalépett, s Gráczban telepedett meg. 1873-ban mint a bécsi világkiállítás védnöke szerepelt. Protectora volt a krakkói tudományos akadémiának ; a vöröskereszt egylet védnökhelyettese volt s e minőségben többször elnökölt Budapesten is, magyar beszéddel nyitva meg a közgyűlést. 1889-ben megvette a nagytapolcsányi birtokot, és előszeretettel időzött nejével, Mária Terézia főherczegnővel magyar földön. Mint katona 1861-ben neveztetett ki altábor- nagynak, 1884-ben pedig lovassági tábornoknak; tulajdonosa volt a 7. számú dzsidás ezrednek, a 4. számú orosz Lubow-féle ezrednek és a 8. számú porosz dzsidás ezrednek. Az orosz czári családhoz mindig baráti viszony fűzte, ő szerepelt III. Sándor czár koronád zási ünnepélyén, mint királyunk képviselője, ő kép- / viselte volna királyunkat II. Miklós czár koronázási ünnepélyén is, ha betegsége ebben meg nem akadályozza. Mostani nejével, Mária Terézia braganzai herczegnövel, ki harmadik felesége, 1873-ban julius 23-án kelt egybe. Második neje Anunciata főherczegnő volt, kivel 1862-ben Yelenczében kelt egybe, és ki 1871. május 3-én hunyt el. Károly Lajos haláláról szerkesztőségünkbe az alábbi gyászjelentést küldötték: ,jA magyar szenf korgna országai ^ür^s-k^r.&sz.t egyletének központi Választhiáaya mélyen • megszo- morodott szívvel jelenti az egyesület legfőbb védnökhelyettesének, Ő császári és királyi Fenségének Károly Lajos föherczeg urnák folyo hó 19-én reggel 7 órakor Bécsben történt gyászos elhunyták A dicsőült föherczeg ur nemesszivü támogatása és atyai gondoskodása alatt lön testté hazánkban a vörös-kereszt emberbaráti eszméje. Hálás kegyelettel emlékezvén meg 0 Fenségének az egyesület körül szerzett nem múló érdemeiről, a központi választmány a mai napon tartott ülésében osztatlan részvéttel elhatározta, hogy a pótolhatlan veszteség alkalmából az egylet gyászt ölt. A megboldogultnak lelki lidveért az egylet junius hó 6-án az egyetemi templomban gyászmisét, junius hó 7-én pedig az országos közgyűlésen emlékünnepet rendez. Áldott legyen emlékezete!“ —th. Pünkösd ünnepén. A kér. egyház megalakulásának csodás, nagy ünnepén, míg egyrészről minden vallásos kér. ember kebléből buzgó hála érzet fakad s szent ima száll fel a. magasba, az Örökkévalóhoz, azért, hogy a kegyelem világában előhozta egykor e szép napokat, a krisztusi szent elvek dicsőséges diadalünnepét, a szeretet egyházának megalakulását: — másrészről a bölcseik edő ész — megfutva képzeletben, gondolatban |— tehát gyorsabb repüléssel a villany szárnyainál, a nagy messze múlt ködös téréit, a jelen zöld virányait és a nagy messze jövendő homályos tájait, — jo-, gosult álmélkodással áll meg a múlt, jelen és jövő nagy alkotásai felett. S ha kérdi jk, kutató ész, a bölcselkedő éjine —— a világón annyiszor tapasztalt csekély kezdetű dolgok nagy eredményeit bámulva* — hogy mi volt az oka, a forrása, ennek és amannak a vi- j lágraszóló nagy eséménynek, mely ,oly sok- i szőj uj ábrázattít adot^ -^földnek*. * szabott a .‘lörténélémhek, nj 'nézeteket, uj erkölcsökét és szokásokat adott az embereknek? Mindig az lesz a tapasztalás igazoló pecsétjével és a történelem bizonyításával hitelesített felelet a feltett kérdésre: »a pünkösdi lélek, az égi láng, a szent tűz, az apostoli lelkesedés!« Nincs ember, nem volt még ember, ki ennek igazságát megczáfolni merészkedett volna szóval, még kevésbé olyan, ki ezt megczáfolni birta volna tettleg! . . . Lelkesedéssel : a nehéz könnyűvé, a lehetetlen lehetővé válik; lelkesedés nélkül a legszentebb ügy is dugába dől s minden lehetetlen. TARCZA. Költői levél* (Borzsák Endre barátomhoz ‘25 éves papi jóbileuma, ezüstmenyegzője alkalmából.) /Í896. május 23.) Hires Szegzárdnak jeles papja ! Kettős jubileumod napja Örömére — kezébe kapja Lantját ; — barátod Jármi papja Szivét dalban neked átadja. S Veled vagyok ma gondolatban, — Ki keveset nyomok a latban, — Nem lévén püspök, gazdag érsek, A lanthoz is keveset értek! 4z eklézsiám is parányi . . . Sírjatok Babylon leányi! Kesergjetek én felettem, Hogy püspökké mért nem lehettem ? Ha püspök volnék . most Szegzárdon Affektálnék; — és minden áron Chrismát adnék Bor zsák Endrének, A kihez szól most ez az ének! Tömjént és myrhát néki vinnék, Nagy Kölcseynek honából innét, Rá boritnám bíbor palástom, Énekelvén sip s »virarinák«-on, Hogy nem úgy van — ki tehet róla ? Isten annak megmondhatója! . . . *) Nagyon köszönöm K. E. barátomnak ezt az igen szép költői levelet, minden sora szivembe zárva, örökre! B. E. I Rég hallottam: hires Szegzárdon, A bor zsák-kai áll télen ngáron, Minden háznál minden pinczében, A hat úszik paprikás lében. Ki ne vágynék tehát Szegzárdra ? Hol a bornak nincsen nagy ára! ló peáin ! üdv, üdv tenéked, Hogy e dicső napot megérted; Megérte Szegzárd derék népe, Melynek te vagy a mintaképe; Mint barát, mint pap és mint iró Shakespear szerint: nevetve siró, »Nevető könnycsepp« — s hires szónok, A ki hallgat valóban boldog! Elárasztod azt szent malaszttal . . . Bár táplálna gazdagabb asztal Téged, — ne csak oltárról ennél ... Mindjárt nagyobb »tekintély« lennél Mint az Urnák felkent szolgája, Ki egyedül Istent szolgálja. Hordozva a Krisztus keresztjét, Hogy majd a mennybe beeresszék, Az örök életii angyalok Kik közt lelked régen andalog. Régen! — ma ép huszonöt éve, Hogy rád fecscsent a Krisztus vére, S lettél a »szolgáknak szolgája« Léptél két oltár zsámolyára, Szived szerelme, lelked hite, E két oltárnál egyesítve,. Az éggel, a földdel egy napon . . . Magasztos nap ez ma mondhatom ! Ezüst menyegződ arany napja, Ragyogjon rád Szegzárdnak papja ! ' Azt kívánom — igen sokáig . . . Az életnek sok tarkaságit Nevesd ki csak gúnyold., fel se vedd, Hadd nevessünk mi is te veled. Őrizd meg jó lelked humorát, Melyen szép szellemed csillan át; Beragyogva homályt, sötétet . . . Füst buborék a földi élet, Egy tarka lázas nehéz álom, Én legalább annak találom! Meghajlok én ma te előtted; Üdvözlöm szintén kedves nődet, Gyermekidet csókolom szinte, Szeretetem hidd el őszinte! Az örömöm nem, csupán látszat ... Jó barát, szavakkal nem játszhat. Sziz teljességéből szól a szájam Jobb, hűbb barát nincsen én nálam, Essenek rám szegzárdi hegyek, Ha barátom én el nem megyek Arany menyegződre, s palástom Viszem I — | frigyeteket megáldom.*) S örömömben emigy beszélek: Üdv! százszor üdv Szegzárd népének Mely népnek éretted ég a lelke És önmagát is megtisztelte, Adózva a nemesnek, szépnek . . . Koszorút font Borzsák Endrének; Ki kartársi közül kiválik, Legyen büszkeségünk sokáig! (Jár mi.) Kósa Ede. *) Hozzon Isten ! A gyémánt lakodalmamra is meg hívlak ezennel — 1936. május 23. az égben! B. E.
