Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1896-05-17 / 20. szám

rákezdett a Kossuth nótára, melyet mindannyian lelkesen énekeltek. Ezután megkezdődött a táncz, este 10 órakor pedig fáklyás menetet tartottak s a polgári olvasókör udvarában V i c z e János, a kör elnöke, megköszönte a rendezők fáradságát és szépén ecsetelte a nagy nap jelentőségét s végül az Istent hívta segítségül, hogy a jövő ezredevbe küldje el hozzánk a szeretet és békesség angyalát j távoztassa el tőlünk a vad ellenség rossz indulatát; mentse meg Isten országunkat minden bajtól; adjon áldást a népre a királyra, aki az ország jobbjaival annak boldogságán fáradozik.

Az óriási néptömeg megújuló éljenzés között oszlott szét s egy dicső nap emlékét vitte magával.

Apar, 1896. május 9.

E hó 9. és 10-én épen azon vidékre vitt utam, melyet mi központiak úgy hívunk, hogy „swabische türkei“ s nem ok nélkül, mert ha az ember Agárdot elhagyja és a völgységnek tart, bizony nem egyhamar akad magyarajku honpolgárok közé! Keresztül mentem Kakasdon, Bonyhádon, Májason, Hanthon, Aparon s más németajkú községben, de dicséretére mondassák a sváb honpolgároknak, sehol sem láttam embert a mezőn, — pedig hétköznap vala — azonban benn a falvakban igenis láttam jubiláló lelkes népet sok nemzeti zászlót s más örvendetes jelenségeket. A kakasdi iskolások ép majálisra indultak s vig zeneszó mellett éltették az ezeréves Magyarhont. Bonyhádra érve, lovaink megbokrosodtak a sok lobogótól. Legszebb esemény játszódott azonban le Aparon e hó 10-én, melynek szemtanúja voltam s igen épültem rajta. Hisz a millenniumi ünnepet mindenütt szépen lehet megülni, ha a kormány- és püspöki hatóság által kiadott utasítás szerint tartatik, de mindenesetre nagy örömére szolgál minden magyarnak, ha idegenajku honfitársaink, mint igaz testvérek, a hazaszeretetben velünk versenyre kelnek. Aparon is németajkú lakosság van, de azért a kis germán származású nebulók tudnak ám magyarul is. Gyönyörűség volt hallgatni, mint énekelnek és szavalnak magyarul! Magyarország földleírását és történelmét végig elmondják az apari gyermekek magyarul anélkül, hogy csak egyszer is megbotlanának. Akár csak magyar helyen volna az ember!

Különben az ünnepély sorrendje a következő volt:

Délelőtt 9 órakor ünnepélyes Te Deum és szt.- mise volt, mely alatt Klein J. plébános — a templomban jelen volt összes lakosságnak ^ szép beszédet mondott s híveit hazafiságra intve, felolvasta a pécsi püsp. hatóság által kiadott millenniumi pásztorlevelet. Mise végeztével az egész gyermeksereg és közönség nemzeti lobogók alatt, zeneszóval kivonult az iskola elé, hol a feldíszített ponton megtartatott az iskolai ünnepély, melyen a nagyszámú felnőttek is résztvettek. A zene elhangzása után az összes gyermekek elénekelték a „Hymnusz“-t, mire Klein

J. plébános üdvözölvén az egybegyült sereget, megnyitotta a felejthetetlen ünnepet. Mondom felejthetetlen, mert a mi ezután következett, az igazán megható volt. Hallani, mint szavalják a németajkú gyermekek a „ Szózat “-ot, „Ki volt nagyobb“ „Ezer év“ „Látnok“ stb. velőkig ható verseket szabatos magyarsággal ; mint sorolják el magyarul hazánk földrajzát és történelmét hangosan, minden zavarodottság vagy botlás nélkül, — valóban gyönyörűség! Az iskolai ünnepély délig tartott s a gyermekek két órán át szakadatlanul feleltek és pedig mindig más-más gyermek, miáltal annyira lekötötték a hallgatóság figyelmét, hogy a világért sem jutott volna valakinek eszébe elmenni, mig az ünnepély be nem fejeztetik.

Mindenesetre nagy érdeme volt ebben Bitter D. tanítónak, ki oly ügyesen és körültekintőleg tudta az egészet rendezni s ki már számtalanszor mutatta be magát, mint megyénk egyik legkitűnőbb néptanítója. Növendékeinek szánt, de a felnőtteknek is szóló beszéde remek volt s megérdemelné, hogy szó- ról-szóra leírjam, ezt azonban — térszüke miatt — nem tehetem. Annyi bizonyos, hogy mikor beszédet befejezte, sokaknak szemében a meghatottság könye ült.

A „Hazádnak rendületnül“ eléneklése után feláll egy nagyobb fiú s érczes hangon beszél társaihoz kérve őket, tegyenek szent fogadalmat, hogy mindég hűek lesznek szent hazánkhoz. Végül mindannyian letérdeltek s imára emelt kezekkel fohászkodtak a Magyarok Istenéhez kérvén őt, áldaná meg ezen sokat szenvedett hazát, nyújtson békét népének, hogy az uj ezredévben még nagyobbá és dicsőbbé legyen a magyar nemzet.

gj

___________________________

ím

e, igy ünnepel egy németajkú lakosság hazánk ezredéves évfordulóján! Erre még csak aünyit mondok:

Magyar, ne féltsd Hazádat !

Klio.

Decs, 1896. május 9.

Szép és magasztos ünnepséggel ülte meg Decs tősgyökeres magyar község hazafias lakossága folyó hó 9-én a magyar nemzet ezredéves fennállásának emlékét. Az iskolai ünnepet a ref. tanulók a rk. iskolásokkal együtt tartották meg, sőt arra még a zsidó gyermekek is meghivattak. Reggeli 7 órakor a rk. iskolában kezdődött az ünnep, s itt Bozsolik Ferencz megnyitó beszédje után elénekelték a „Himnusz“-t, majd szavaltak a tanulók, közben pedig elénekelték a „Honfidal “-t s végül pedig a „Szózat“-ot. A kisded óvodában szintén volt iskolai ünnep, a hol lélekemelő jelenetek játszódtak le az ártatlan kicsikék körében. Innen az ovodisták a purger-banda, az iskolások pedig czigányzene mellett a református iskolába vonultak. Bus Lajos ref. lelkész megható imájával és megnyitó beszédével kezdődött a népünnepély. Utána Baján Lajos reform, tanító tartott magasztos beszédet a néphez, melyre a „Himnusz“ eléneklésével feleltek* Az iskolás gyermekek rk. és reform, felváltva szavaltak alkalmas költeményeket. Bozsolik Ferencz rk. tanító a magyar nemzet történetéből olvasott fel, s végül a zárószót Zebrák osztály-tanitó mondotta.

A tanuló-ifjúság ekkor a zöldbe rándult ki zenével zászlók alatt, hová az egész falu lakossága követte.

A ref. egyház elöljárósága a gyermekeket paprikással vendégelte meg valláskülönbség nélkül, a község elöljárósága meg 10—10 fillért osztott ki a gyermekek között, volt azonkívül pénzszórás és mézeskalács osztás is.

Fáczánkert, 1896. május 13 án.

E hó 9-én tartották Simonmajor község fáczán- kerti és kajmádi iskoláinak növendékei édes hazánk ezer éves fennállásának emlékünnepét együttesen Kaj- mádon. Az ünnep a nagyméltóságu vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter rendeletéhez híven három részből állt. A) Először istentisztelet volt a kajmádi kápolnában Te Deummal, melyre a gyermekek a Kölcsey Hymnus első versszakát énekelték harmonium kísérettel s a második éneket a következő betéttel: Áldd meg Isten országunkat,

Szeretett magyar hazánkat.

Oltalmazd hü magyar néped,

Hogy érjen több ezer évet.

B) Az iskolai ünnepély a szabadban, a kajmádi iskola előtti téren lett megtartva, verőfényes, kellemes májusi idő mellett, alábbi programmal: 1. Kölcsey „Hymnus“. 2. Elnöki megnyitó beszéd. 3. Ezer óv. Inczédy Lászlótól. Szavalta: Mohay Anna. 4. A honfoglalás s a magyar nemzet ezer éves története. Felolvasta a tanitó. 5. Magyarország — a térképről. Elmondta: Szabó Erzsi. 6. Hazám. Lévay Mihálytól. Szavalta: Virág György. 7. Árpád és a honfoglalás. Elmondták: Mérei Kati és Szabó István. 8. Munkács: Bartók Lajostól. Szavalta: Kelller Márton. 9. Ki volt Árpád ? Petőfi Sándortól. Szavalta: Angyal János.

10. Dal. „Árpád apánk ne féltsd ősi nemzeted“. 11. Szent István. Elmondta: Horváth Mari. 12. Szent István. Földváry Istvántól. Szavalta: Németh Marczi. 13. Imre herczeg. Wázel Ferencztől. Szavalta: Arteld Rozi. 14. Tatárjárás. Vida Józseftől. Szavalták: Bán Mihály, Karácsonyi János, Molnár István. 15. Dal: „Ezer éve hogy e hazában“. 16. Nagy Lajos. Elmondta: Vég Róza. 17. Királyi tett. Dömény Józseftől. Szavalta: Pintér Teréz. 18. Hunyady János. Elmondta: Fóris István. 19. Hunyady. Czuczor Gergelytől. Szavalta: Horváth János. 20. A mohácsi vész. Elmondta: Tózer Kati. 21. Mohács. Br. Eötvös Józseftől. Szavalta: Keller Márton. 22. Honfidal; „Tied vagyok, tied hazám“. 23. A magyar szabadságharcz. Elmondta: Angyal János. 24. Előre ! Tóth Kálmántól. Szavalta: Petróczky József. 27. Ki volt nagyobb? B. Büttner Linától. Szavalta: Pleszky Ilonka. 28. Iskolás gyermek beszéde. Elmondta: Németh Marczi. 29. Elnöki bezáró beszéd. 30. Szózat..Az elnöki mesr- nyitó beszédet Schmidt Oszkár iskolaszéki elnök tartotta, tűzzel és lelkesedéssel szólva a növendékekhez a nap jelentőségéről, Isten és a hazaszeretetről. Az elnöki bezáró beszédet pedig id. Pleszky Antal községi biró tartotta s az ünnepélyt a következő lelkes beszéddel zárta be:

„Igen tisztelt Vendégkoszoru! Kedves Gyermekeim ! Nem mulaszthatom el ezen ünnepélyes nagy

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (20. sz.)

napon benneteket tiszta szívből buzdítani és felkérni, hogy igaz szeretettel, kétséget nem szenvedő reménységgel és tántoríthatatlan hűséggel legyetek a mindenható jó Isten, szeretett szent hazánk és koronázott legjobb királyunk iránt, mert ebben összpontosul mindaz, a mi kedves szent hazánkat és édes mindnyájunkat továbbra is boldogíthat. Ezennel bezárom az ünnepélyt azzal a tiszta, szivemből jött imával: A jó Isten áldja és tartsa meg továbbra is kedves, szent hazánkat és éltesse jó királyunkat!“

Harsány, háromszoros „éljen“ zúgott fel ezen lelkes bezáró beszédre, mely után szónok még éltette és köszönetét mondott a község kegyes urának, Dräsche Richárd báró urnák, valamint az uradalmi főtisztségnek, kik mindenkor készek a gyermekeknek örömet szerezni s az erre szükséges áldozatot készséggel meghozni. Végül köszönetét mondott még szónok az ünnepélyen jelen volt vendégeknek szives megjelenésükért s a tanítónak fáradozásáért. A gyermeksereg erre a közönséggel együtt elénekelte a „Szózat“ két első versét, melylyel a felejthetetlen emlékű ezer éves iskolai ünnepély be volt fejezve. Az iskola és iskola előtti tér szépen fel volt díszítve zöld gályákkal, nemzeti zászlókkal, virágkoszorukkal és földre hintett virágokkal. A koszorúk készítésében különösen Pleszky Margit kisasszony buzgólkodott honleányi készséggel.

C) Az iskolai ünnepély után a gyermekek ebédet kaptak, mert már dél volt. Étkezés után táncz következett*, melyet vígan és magyarosan járt az ünneplő gyermeksereg. Közben volt többféle játék, verseny- futás, zsákbanfutás, fazékverés, mindegyik több juta- lomdijjal összekötve. A gyermekek e felejthetetlen emlékű millenniumi ünnepségének — melyről a legidősebb emberek is úgy nyilatkoztak: már sok időt értem, de ilyen szép ünnepélyt még nem láttam — a nap leáldozta vetett véget. Sietett mindegyik haza, nyugvóhelyére, hogy tovább álmodja az ezeréves ünnep nagyszerűségét.

Báta, május 10-én.

A bátai róm. kath. népiskola folyó hó 10-én a Szt.-János téren tartotta meg a millenniumi ünnepséget, melyen az összes tanköteles gyermekeken kívül mintegy 1200-an vettek részt vallás különbség nélkül a mi eléggé igazolja, hogy a bátai ember nemcsak pártoskodni, de lelkesülni is tud hazájáért. Hogy mily élénk érdeklődéssel vett részt a lakosság, meg mutatták a szereplőket s a tantestületet kitüntető, szűnni nem akaró éljenzéseken kívül a szemekben csillogó örömkönyek. Az ünnepély lefolyását illetőleg az alábbiakban közöljük a tantestület által kiadott programmot, megjegyezvén, hogy ennek minden pontja dicséretes buzgalommal töltetett be.

1. Kölcsey „Hymnus“. Énekli a gyermekkar.

2. Elnöki megnyitó. Tartja : Szalczer Sándor plébános.

3. Inczédy „Ezerév“. Szavalja Tóth Erzse. 4. Az ősmagyarokról felolvasta Gáspár Gyula tanitó. 5. Magyarország földrajzi ismertetése a megkoszorúzott térképnél. Ismertető : Pápa Anna. 6. Lévay M. „Hazám“. Szavalja: Cs. Markó Mihály. 7. „Magyarország az én hazám“. Énekli a gyermekkar. 8. Árpád és a honfoglalásról beszél: Babos Erzse. 9. Bartók Lajos „Munkács“. Szavalja: Török József. 10. Szt. István. Mondja: Csentő Róza. 11. Vázéi J. Imre herczeg. Szavalja: Pápa J. 12. Vida J. „Tatárjárás“. Szavalják : Sükösdi F., Takaró Erzse és Babos Mihály. 13. Nagy Lajosról beszél: Cz. Kis Péter. 14. Petőfi. „Járjatok be minden földet“. Énekli a gyermekkar.

15. Hunyadi János. Mondja: Sávics Erzse. 16. Czuczor G. „Hunyadi“. Szavalja: Dancsa I. 17. Mohácsi vészről beszél: Babos A. 18. Kuthen. „A látnok“. Szavalja: B. Tóth Erzse. 19. A szabadságharcz története Előadja: Sávics K. 20. Tóth K. „Előre“. Szavalja: Máté I. 21. Insurgensek indulója. Énekli a gyermekker. 22. „Ki volt nagyobb?“ Szavalja: Gáspár Ödön. 23. Büttner L. „Ki volt nagyobb?“ Szavalja : Csajághy Vilma. 24. Emlékbeszéd. Tartja: Skrevankó Mihály. 25. Vörösmarthy „Szózat“. Énekli a gyermekkar. 26. A faültetés czéljának ismertetése s záró beszéd. Tartja: Simrák László tanitó. 27. Emlékfák jelmondatok melletti ültetése Magyarország ezredéves fenállásának emlékére.

Báta község f. hó 12-én ünnepelte Magyarország ezeréves fennállását. Pont 10 órakor ágyudörgé- sek hirdették, hogy az ünnepség a képviselőtestület diszülésével megkezdődött.

A diszülésen csaknem valamennyien megjelentek az elöljárók s képviselők, mellükön nemzeti szalaggal díszítve. Dancsa Ignácz községi biró megnyitván az ülést, Purt A. közs. jző a tőle megszokott lelkesítő szavakkal emlékezik meg Magyarország ezer1896. május 17.