Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-04-26 / 17. szám
1895. április 26. 5 — Sorozás. Mult kedden fejezték be Szegzár- don a központi járásba tartozó hadkötelesek sorozását, melynek eredménye a következő: Felhivatott 1026 hadköteles; ezek közül besoroztatott a hadseregbe, mint ujoncz 1, ajánlás, és beosztás fentartásá- val 217, póttartalékba soroztatott, mint öröklött me- zőgazd. tulajdonos 2, családfentartó 20, kevésbé alkalmas 3. A honvédség póttartalékába besoroztatott 3, visszahelyeztetett 481, fegyverképtelen volt 187, töröltetett mint minden szolgálatra alkalmatlan 11. Felülvizsgálatra küldetett 4, katonai kórházba 5, igazolt távollevő hadköteles volt 38, igazolatlan 36, börtönben van 1, teljesen ismeretlen 38. Szegzárdról felhivatott 269 hadköteles, s ezekből bevált 83 ; I. korosztályból 53, II-ikból 20, III-ikból 10. — Szökött katona. Tóth Sándor katonaszökevényt a napokban Tápé pusztán, hol már február hó óta bujdosott, a csendőrség elfogta, s a tolnai csász. és kir. katona állomás parancsnokságának adta át. Tóth Sándor Abony községben állomásozó. 13-ik huszárezredtől szökött meg. — Rejtélyes eset. Dunaföldvár lakosságát egy rendkivül rejtélyes eset tartja izgatottságban. E hó 16-án egy uszályhajó érkezett és közvetlenül a város alatt, a hajóállomás oldalán kötött ki. Este a kormányos és egy matróz kimentek egy parti korcsmába vacsorázni és onnan éjfél felé tértek vissza a hajóra és ott mindegyik a kabinjába tért aludni. Nemsokára a hajóállomás szolgaszemélyzete segélykiálltást hall s dúlt arczczal jön Sály József matróz s hebegve kéri a szolgákat, hogy segítsenek, mert megakarják fojtani. Ezek átkutatták a hajó minden zugát, de semmiféle gyanús dolgot vagy alakot nem tudtak találni. Tán rosszat álmodtál, vagy csodát láttál? Kérdezték az agyonrémült legényt. Sály csak egyre bizonyitotta, hogy őt megakarták fojtani. Erre aztán betuszkolták zárkájába és mind lefeküdtek. Kevés idő múlva újabb segély kiáltások hallatszottak az éjszakában. Megint csodát lát szegény, mondogatták és nyugodtan aludtak tovább. Reggelre aztán ők láttak rejtélyes megdöbbentő csodát. A Sály József kabinja üres volt és lakóját nem találták sehol. Minden jel arra mutat, hogy itt bűntény forog fenn. A kormányost letartóztatták s a vizsgálatot megindították. A halászok keresik az eltűnt hajóslegény tetemét, de eddig nem sikerült még megtalálni. — Gyilkosság a házbér miatt. Rémes gyilkosság történt múlt kedden este Szegzárdon, a Csendes- utczában. Ugyanis B o z s ó k i István földműves már három év óta lakott Horváth József takácsmester házában, most azonban a házi gazda felmondott neki, mert állítólag B o z s ó k i többször meglopta. Bozsóki felesége már kedden egyetmást kezdett uj lakására vinni, a mi sehogy sem tetszett Horváthnak, mert még a házbérrel tartoztak. Emiatt elszedte az asszonytól a kulcsokat s kijelentette, hogy csak akkor adja vissza, ha a házbért megfizetik. Ezért Bozsókiné panaszra ment a bíróhoz, ki fel is hivatta Horváthot a városházára, a ki, mivel az asszony szemtelennek nevezte, azt arczczul ütötte. A biró az önhatalmú házi gazdát az őrrel kivezettette. A pörlekedést otthon is folytatták, sőt Horváth el is döngette az asszonyt s az után aludni ment. Nyolcz órakor Bozsóki hazajővén a munkából, felesége sírva panaszolta el neki, hogy Horváth őt megverte. Bozsóki erre feldühödött s baltával rontott Horváth lakására. Horváthtal egyszobá- ban aludt 15 éves fia is, ki az ajtónak támaszkodva4 meg akarta akadályozni Bozsóki betörését. Ez azonban nem sikerült s igy Horváth az ágyból kiugorva, baltával Bozsókit agybafőbe vagdalta. A nagy lármára és jajveszékelésre a szomszédok összefutottak és csendőrökért küldöttek. A csendőrük Bozsókit véréből felszedve, a kórházba szállították, Horváthot pedig bekisérték. Horváth József évekig Tolnavármegye kapusa volt, összeférhetlen természetű lévén, állásából elbocsájtották. Ezután Amerikába vándorolt ki, de ott sem tudott megmaradni 1 vissza vándorolt ismét hazájába. A gyilkos mentségére az önvédelmet hozta fel. — Szomorú végű látogatás. Dombóvárról írják lapunknak: Általános részvétet kelt egy fiatal leány, Rechnitzer Mariska halála, ki ezelőtt tizennégy nappal érkezett rokonai látogatására Torvajból Dombóvárra. Mulatni jött rokonaihoz, de a vasúti kocsiban a melegség daczára fütve volt, kinyitotta tehát a kocsj ablakát, kidugta fejét a levegőre, és mire Dombóvárra ért, már rosszul érezte magát, rokonai rémületére egyenesen az ágyba sietett, és 14 napi betegség után tüdőgyuladásnak esett áldozatául. — Többrendbeli jó karban levő bútor jutányos áron eladó. Czim a kiadóhizatalban megtudható. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (17. sz.) — Az „Egyesült Szegzárd-Tolnamegyei Nőegylet“ pénztárának 1895. évi zárszámadása és vagyonkimutatása. A. B e v é t e 1. Múlt évi készpénz maradvány 99 frt 10 kr. Folyó évi kamatok 489 — 1) Tagdijakból b. hátralékra 15.— „ b. folyó évi 641.— 656 n — n Ozv. Thodorovits Lajosnó úrnő adó« mánya 25 T) —. Y) Névtelen adománya 50 n — n A szegz. tkpénztár adománya 10 n — n A szegz. népbank „ 20 n — n Goldberger J. Mór ur „ 15 Szépauer Jánosné úrnő „ 10 — Leopold Sárdorné úrnő „ 2 n ii Tóth Károlyné úrnő „ 1 n ii A jan. 12. és ápril 15-iki múl. bev. 542 11 52 n Takaréktári kivétel 455 n 48 ii Összesen: 2375 n 10 ii B. Kiadás. A szegz. szeg. havi és rendk. segély 925 n 50 n A Paksi » „ V „ 89 11 ii A bonyhádi,, „ „ „ 60 11 — ii A zombai „ „ „ „ 6 11 ii A jan. 12. és ápril 15. múl. kiadása 337 T) 97 ii Az egyleti jegyző tiszteletdija 50 V)--ii Ka rácsonykor 40 gyermek felruh. 168 n 11 n „ a szegényeknek 64 n — n Az egyleti szolgának 24 n — ii Nyomtatvány, postaköltség s egyéb kiat l. 18 n 80 n Rendk. kiad. (Mikó György sireml.) 20 n — n Takaiékpénztárba kamatozásra 488 n 05 ii Menedékházi karácsonyfára 5 n — ii Az E. M. K. E. alapító oklevelére 2 n — n Pénztári maradvány az év végén 116 n 66 n Összesen: 2375 n 10 n C. Vagyonkimutatás. A szegz. pénzintézeteknél elhelyez. tőkék 1895. decz. hó 31-én 10908 n 44 n Betáblázott kölcsön 3600 ii — ii Tagdíj hátralék 77 ii — n Ingóságokban 260 ii — n Készpénz maradvány 116 . n 66 n Összesen: 14962 frt 10 kr. Szegzárdon, 1895. évi deczembet hó 31-én. Bodnár István, egyleti pénztárnok. Jelen számadást megvizsgáltuk s minden tételében helyesnek találtuk. Szegzárdon, 1896. évi ápril hó 19-én. Özv. Thodo- rovits Lajosné, elnök. Ozv. Länderer Arthurné, al- elnök. Ágoston Károlyné, választmányi tag. Krammer János, titkár. . 7- Megvadult lovak. Ladányi Gáspár szegzárdi lakosnak nagy utánjárás után sikerült Pécsről két honvéd-huszár lovat szerezni. Nem sokáig gyönyörködhetett azonban szép lovaiban, mert a minap, midőn a kanálisról téglát akart a városba hozni, a lovak megvadultak s őrült futamban rohantak a városba. Útközben a kocsi teljesen összetört s midőn a lovak az Adler-féle hidra értek, itt többen eleibe álltak, mitől azok félre ugrottak még pedig olyan szerencsétlenül, hogy egyik ló a hid vaskarfájának ment, mely a ló szügyét borzasztóan felhasitotta s a szegény párát alig tudták elvezetni annyira elgyengült a sok vérvesztés folytán. Hiába volt azonban az orvosi segély is, mert a szegény állat a nyert sérülés következtében elhullott. — Érdekes látványosság. Budapestről írják lapunknak : Az ezredéves országos kiállítás szivet-szemet gyönyörködtető csarnokai 3 eltekintve egyes apróbb diszitésektől Slg teljesen készen várják megnyitásukat. Ezen monumentális épületek között egy kisebbszerü pavilion húzódik meg szerényen, mely a maga keresetlen egyszerűségével, ízléses, tetszetős külsejével a szemlélő figyelmét magára vonja. Ez nem más, mint a magyar osztály-sorsjáték pavillonja, melyben a kiállítást látogató közönség részére fognak az osztálysorsjegyek elárusittatni. Az alig féléve életbeléptetett magyar osztály-sorsjáték ugyanis oly kedveltségnek és népszerűségnek örvend a nép minden rétegében, hogy az előjelekből ítélve, a Heintze Károly központi főgyüjtődéje (Szervita-tér 3.) szűknek bizonyulna a kiállítás alatt odaözönlő népáradattal szemben. Még az ünnepségek meg sem kezdődtek és máris oly nagy a kereslet a sorsjegyek iránt, oly nagy a tolongás a szervita-téri üzletben és oly nagy számmal érkeznek napról-napra a vidéki megrendelések, hogy a közönség igényeit csak a legnagyobb erőmegfeszitéssel lehet kielégíteni. Elképzelhető tehát, mily ostromnak lesz kitéve az említett kis pavilion, midőn nemcsak a normális viszonyokkal, de a kiállítást látogató egész bel- és külföld igényeivel kell számolnia. Minél inkább közeledik a májusi utolsó főhuzás ideje, annál nagyobb az általános vételkedv és igy tartani lehet attól, hogy mihamarább a 'sorsjegyeknek teljes darusítását kell jeleznünk. Éppen azért nem tudjuk elégszer és eléggé ajánlani, hogy siesen kiki szükségletét beszerezni, mert könnyen megeshetik, hogy a sorsjáték nagyszerű esélyeitől, melyekben oly csekély rizikó mellett részt vehet, — meg lesz fosztva. — Kirándulások a magyar tengerre és a „Vaskapuhoz“ a folyó évi május hó 14-től kezdődőleg, országos kiállításunk ideje alatt, Budapestről mindkét irányban. A tengeri kirándulások külön vonata minden csütörtökön reggel indul Fiume, Abbázia, Cirk- venika és Velencze megtekintésére, hat napi időtartammal. Fiúméba este érkezik, tehát nappal közlekedvén, a tengermelléki Karszt érdekes sziklavidékeit és a bűbájos Adriai tengert a teljes pompájában szemlélhetjük. A „Vaskapudhoz minden pénteken rendez a vállalat kirándulásokat, a magyar nemzet kulturális hivatásának fényes bizonyítékául szolgáló óriási szabályozási munkálatoknak s az ottani elragadó vidékeknek, hazánk világhírű gyógyfürdője, Herkules- fürdőnek stb. megszemlélésére. A mindkét irányú kirándulás tagjai igen mérsékelt ár mellett, olyan kényelemmel párosult teljes ellátásban részesülnek, mely más alkalommal ily csekély kiadás mellett el nem érhető. Ezen kirándulásokat a „Tengeri Kirándulások Vállalata“ (Budapest, VIII., Aggteleky-utcza 2., II. 8.) rendezi, mely a kiránduló helyek, látványosságok, nevezetességekről, továbbá a kirándulásra vonatkozó tervezetről, képekkel díszített és vonzó leírást tartalmazó füzetet adott ki, melyet a tengeri kirándulások iránt érdeklődőknek ingyen megküld, mely czélból elégséges, ha tudakozódó ebbeli kívánalmát, pontos czimével, levelezőlapon a jelzett vállalattal tudatja. Eme kirándulásokat különösen a mille- niumi kiállítás meglátogatását tervezőknek, továbbá az egyletek, kaszinók, társulatoknak melegen ajánljuk. — A kanári és a pinty. „Milyen gyönyör és boldogság uralkodik a kis házban!“ — mondá kívülről egy pinty — irigy szemmel nézve a kanárit, ki énekével tölté be szűk börtönét — „van bőviben elesége, kedves kis felesége; eszik, iszik, mosolyg és énekel vele, a mikor neki tetszik.“ |— „Óh minő boldogság lenne, ha akadnék ifjú, kedves párra, kit örökre fűzhetnék magamhoz hymenlánczczal.“ — Nem tudja szegényke, hogy a kalitka is mint a házasság — csak akkor érezteti velünk minden baját, mikor már benne vagyunk. Legyen ez intő szó azoknak, akiket illet sohase férj és feleség — csak mindig szerető! — Pillangócsata. D. Ferkó földvári legény, mikor az őszszel elment katonának, szomorúan búcsúzott el siró kedvesétől B. Maritól, a könnyek közt csak az az egy vigasztalásuk volt, hogy majd csak letelik az a bárom keserves esztendő, s akkor egymáséi lesznek, mig az a bizonyos ásó és kapa el nem választja őket. A Marcsa busán nézte magában a búcsúzó párt, hisz neki is fájt tőle elválni, de némán, titkon viselte keservét szive mélyébe rejtve, egy csep híja, hogy a szeméből fakadó könnyek el nem árulták titkát. Ferkó szívesen nézett Marcsa szép kék szemébe is — hiába, ilyen már a legény — s midőn kezét nyujtá neki buósuzásra, érezte Marcsa, mintha I kézszoritás melegebb, forróbb volna, egy sugárt kapott a reményből, s e reményt szőtte magában szótlan, ébren s álmaiban, 3 hátha. Azonban a nő mindent el tud tagadni, csak szerelmét nem. Mari már régóta figyelemmel kisérte Marcsa sóvár epedé- sét, felébredt benne a sarga gyanú, hogy itt alighanem kutya van a kertben; sőt midőn kedvese levelében Marcsát is tiszteltette, féltékenysége nem ismert határt, csak az alkalmat várta, hogy leszámolhasson Marosával. Megjött az is nemsokára. Yizhordás alkalmával találkoztak a Dunán, Mari heves szemrehányásokkal illette Marcsát, mire ez, hogy tüzét csillapítsa, higgadtan egy dézsa vizet borított Mari nyakába, erre ez vad indulatában neki ment s oly ékes dulakodás fejlődött köztük minőt Földvár krónikáiban még nem olvastunk. A körülállóknak, kik eleinte gyönyörködve élvezték ingyen e lélekemelő jelenetet, csak nagy nehezen sikerült a két hadakozó szerelmes amazont szétválasztani. Mari véresen bevágott fejjel távozott a csata színhelyéről, szivében, lelkében kielégítve, hogy Ferkójáért szenvedhetett. De mi ez szivének sajgó fájdalmához képest. Most kórházban ápolják, de szeretőjének már megiratta, hogy érte páros viadalban majd életét vesztette, s mikorra a hadfi megérkezik, büszkén fogja neki mutatni, hogy: I e sebek tanuk, hogy hü valék.
