Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1896-04-26 / 17. szám

_______TÖVISEK.

Ko

r------Tor-------Sor.

Vé

nül az idő, miképpen az ember is. Csak a költők fantáziájában, meg a mesék világában él az örök ifjúság gondolata. Valósággal olyan nincs! . . . Emlékszem rá, hogy ez a most már oly vén idő, milyen szép dalias ifjú legény volt csak az én diákkoromba» is. BrudersaftotJ ivott velem, mint fiatal pajtásával, egy zöld lomb-sátor alatt, kis csermelynek kristaly-tiszta vize mellett s bájdalu csalogányok csattogtak édes tust a sötét berkek alján baráti szövetkezésünk örömére! ... A fák galylyai átöleltek, a tavaszi langyos szellő megcsókolta derült homlokomat s igen jó barátok lettünk.

De bizony azóta mind a ketten jól megöregedtünk. — Én is fázom mindig, — az idő is. Avagy nem méltóztatnak észrevenni, hogy a vén idő, nehány ev óta alig akarja levetni a téli kabátját s úgy fázik és didereg még Szt.-György-nap tájon is?! Bizony mondom: kiesett a tavasz a természetből, mióta nincsenek többé Petőfi, Arany, Tompa, Vörösmarti-féle lánglelkü nagy költőink, a kik az ő szépségét méltón megénekelni tudnák. Nagyon prózaivá lett a világ, hát azzá lett a természet is s kitörülte az évszakok sorából a bájos és kellemes tavaszt, meg aztán a mélabus, ábrándos őszt. Manapság csak két évszak graszszál: a zordon tél és a forró nyár; két kabát kell: egy bunda-bélléses muszka felöltő és egy kairói könnyű fehér blúz; két mulatságot ismerünk: a téli jég sportot és a kánikulai fürdőzést! . . .

Tény, hogy mostanában egyszerre ugrunk át a téli hidégből a nyári forróságba, minden tavaszi átmenet nélkül; a kánikula háta mögött meg már azonnal ott leskelődik — minden szép őszi haldoklás nélkül — a rettentő tél, a gyors halál, mintha csak agy-gutaütést kapna a természet. Meg van czáfolva évről-évre a közmondás: „Non datur saltus in natura!“ (Nincs ugrás ä természetben!) Olyan ugrásokat, olyan salto-mortálékat csinál bizony mostanában az én ifjúkori per tu barátom, a megvénült idő, akárcsak egy C a m p i 11 i ballet-mester láb-müvészetét ellesett fiatal bakkecske! . . .

Az én diákkoromban már márczius elsején minden jóravaló tanuló téli kabátja méltó helyén volt, a zálogházban s ott pihent majdnem Karácsonyig. Most ezt nem lehet tenni, mert a diák urakban bezzeg vaczogna a foga annak a kis tudománynak s megfagyna az „érettségi“ iránti lelkesedés. V- Nagy kár ez a t. szülőkre nézve, — mert ezelőtt az a téli kabát, mely 8—9 hónapig a zálogházban állt, tehát pihent és nem kopott: öt-hat évig is eltartott; mig most nyolcz hónapig kellvén viselni, világos, hogy hamar szakad s szegény apának évről-évre újat kell venni az avult helyére! . . . Borzasztó egy idő biz ez! . . . Miért is ezennel vissza iszom vele a brúder- saftot, — úgyis csak csermely-vizen barátkoztunk, — visszaiszom vörös borral! . . . Legalább igy felmelegszem.

sít

No de szűnik a haragom egy kissé, ha kettőre gondolok. — 1-ször is, vájjon nem az embereket utánozza-e az örök idő, a nagy természet ? Hiszen az emberi élet világából is kiesett most a tavasz és az ősz! . . . Alig van ma gyermek, (ez már mind ifjú!) nincs ma fiatal ember, (ez már megannyi éretteszü, pápaszemes bölcs férfiú! . . .) A bölcső és a bölcseség egymást nyomon kergetik s egy élvezetdus, zajos, de rövid nyár után (a csendes, boldog és hosszú öregség szép őszi napjait átugorva) megint telet teremt a mai kor legtöbb embere magának s az első bölcsőt, csakhamar felváltja a másodikkal, az örök élet koporsóbölcsőjével ! . . .

2-szor pedig vigasztalódom a rendetlen időjárás mostohaságával szemben azon gondolatban, hogy ha gonosz a kor, melyben élünk: van elég tor, hol elfelejtjük méltó bánatunkat! Április hónap kiválóan gazdag volt az idén is a népnapi torok ban, bő kárpótlást nyújtván a fázó kezek és lábak kellemetlen borzongása helyett az embernek a borozgató torokban! . . . Megkezdték a mulatsági sort a Gyulák. Van ilyen nevű úri ember nálunk egy tuczat, mind kitett magáért s Gyula fejedelem sem ülte meg nevenapját hajdan nagyobb fénynyel, magyarosabb bőkezűséggel és vendégszeretettel, mint ők. En csak Rá ez Gyula nőtlen, fiatal, ideiglenes rektorom nevenapján voltam jelen, de oly püspöki vacsorában részesültem, a milyen még sohse volt rácz- országban! . . . S mikor épp a récze-sültben,

1896. április .26.

gondolám: istenem! milyen traktát ad majd ez az ur akkor, ha se nőtlen, se fiatal, se ideiglenes ember nem lesz, hanem nős, férfiú és örökös rektorunk, ha most is igy kiterjeszkedett, daczára annak, hogy előző éjszakán a tolvajok minden tyúkját zsákra szedték! Segéjje az Isten mielőbb ily módos helyzetbe — zúgta rá a jelen volt reform, énekkar — ki elleste az én fentebbi gondolataimat.

A Gyulák után A1 b e r s z Rudolf (Albrecht főherczeg névrokona s Abaffy Gyula trónörököse) tartotta meg névünnepét, nagy pompával, magyaros jó barátsággal a szegzárdi „Petit Hotel d e Vi 11 e“- ben, Pernicz Józsefnél. Itt az a furcsa eset esett meg, hogy a mulatság zajában, a jó kedv kellős-közepén, mikor lelkesedve zengnénk az én csináltam nótát:

— „Édes anyám, minek szültélengem e világra?“ — egyszerre csak berepül egy fáradt gólya a nyitott ablakon s leteszi égből hozott drága terhét, egy kedves kis mosolygó leány-gyermeket, a szeretetreméltó háziasszony ölébe, Pernitz ur pedig örömtől sugárzó arczczal bejön s jelenti, hogy a nagy sor minden pernicziny (veszély) nélkül megesett ! . . . Harsogó éljen, pohárcsengés, gratulácziók, zavar, elannyira, hogy Tánczos Nyitray barátom elejti az eszme fonalat, s épen én értem akarván üríteni poharát ékes dikezió mellett, oda lyukad ki, kogy: „élj an Pernitz és a neje és a gó- ly a-h oz ta, kiből sohasemlesz Popako sz ta!“ Mi távozni akarunk —- Petőfi ama verses intésére:

„Feleletet egyik sem ad Kihörpentik boraikat Végét vetik a zenének S haza mennek a legények.“

Azonban Pernitz ur, ismét jelenti sugárzó arczczal: „Anya és gyermek— e körülményekhez képest! — elég jól érezvén magukat:

Fiaim csak énekeljetek! (Tompa)

És mi maradtunk, és a kisded s édes anyja egészségére (Pernitz örömére!) megittuk a gazda minden olasz borát, közben sokszor éltetvén a Pernitz női örököse mellett — a mint dukált s kellett! — az én Rudolf öcsémet is, Abaffy Gy. jogi férfi trónörökösét! . . .

De legnagyobb méreteket öltött a mulatsági sor, a névnapi tor Török Béla barátom neve napján, április 231 .Ti A hagyományos délelőtti nép- vándorlás, az ezernyi gratuláczió, a patakzó sör, a a párolgó virsli — ott a háznál — persze, hogy most se maradt el; de minthogy ő jelenleg a Casino no- vitius és máris bokros érdemű igazgatója: hát a szép murinak természetes folytatása lön este a Casinóban „pohár mellett, szép dal mellett, melyhez egyedül az kellett, hogy Pap Jóska újra az lett, ki nótával hevit keblet!“

Alólirott hivatalosan bizonyitom, hogy Gyula fejedelem és Rudolf trónörökös névnapját túlszárnyalta Béla király napja! (Jegyzetté: Anonymus Belac regis nótárius, presentira: Szegzárd reform, papja.)

$

K o r—T o r—S or! — — Az első kettőről már Írtam, talán túl — bőven, talán túl — rosszul ? . . . Mit Írjak még túl — röviden, tehát túl -— jól, a harmadikról, a „Sor“-ról? Értem: a katona-sorozást. Ez záxja be — elég öx’vendetesen — április hónap történetét.

A lapunk más helyén közölt s o r o z á s i kimutatásból láthatja a m. t. tövis olvasó, hogy a hadászat ez idei katona halászat kitünően sikerült, igen sok legény bevált — s max’adt itthon — a nóta szerint — „kettő, három nyomorult,— rátok lányok még az ég is beborult!“

De be ám, még miránk is, nagy általánosságban ! — Szent-györgy napján, fütött szobában, téli kabátban irom e tövist. Ugyan mikor lesz már rózsa ?!?....

Palást.

KÜLÖNFÉLÉK.

_____

— A pécsi rk. egyházmegye köréből. Segédlel- készi minőségben áthelyeztettek: Francsics Pál Mohácsról Regölybe, P e 1 c z Árpád Regölyből Tót- keszibe, Vörös Kristóf Tótkesziről Szakosra, M o- z o 1 á n y i István Szakosról Tamásiba, Csizmadia Alajos Tamásiból Kővágó-Szőllősre.

— Helyetesités. Széllé Zsigmond dunaföldvári kir. járásbiró, mint sajnálattal értesülünk, huzamosb idő óta betegeskedik, kinek helyettesítésére A b a y Leó, szegzárdi kir. töx’vényszéki bix’ó küldetett Du- naföldvárra.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (17. sz.)

— Bírósági kinevezés. Ő felsége Havas Jenő tamásii kir. jáx’ásbirót Kaposvárra nevezte ki kir. törvényszéki bírónak.

— Képviselő-testületi Ülés. Szegzárd nagyközség képviselő-testülete folyó hó 20-án ülést tartott. Az első tárgy a nagyvendéglő bérbeadásának kérdése volt, melyre nézve elhatározták, hogy május hó 21-ik napjáig tex’jedő határidővel haszonbéri hirdetményt tesznek közzé. Legfontosabb tárgya volt a gyűlésnek Tolnaváx'megye törvényhatósága által a főgimnázium épitkezésének műszaki vezetése tárgyában kötött szerződésre hozott határozat. A képviselő-testület elhatározta, hogy a töx’vényhatóság határozatát, miután az építkezés műszaki vezetését az állam-épitészeti hivatalra kívánja x'uházni, megfellebbezi, ha Pártos Gyula műépítész a felebbezés megérkeztéig elvállalja az ellenőrzést felelősség mellett. Több kisebb érdekli ügy elintézése után a közgyűlés véget ért.

— Pályatétel. A „Szegzárd-vidéki rk. tanítóegyesület“ választmánya még a múlt őszszel a következő pályatételt tűzte ki: »írassák meg az ezredéves ünnepély alkalmára a magyar nemzet története a honalkotás korából kiindnlva minta-leczke alakjában.« Jutalom 20 és 10 korona aranyban. Miután a pályázati határidő f. évi május 1-én lejár ez utón is felhivatnak az egyesület tagjai, hogy pá- lyamunkájokat az elnökségnek küldjék be.

— Helybenhagyott alapszabályok. Az ó-dombo- vári izraelita nőegylet alapszabályait a m. kir. belügyminiszter f. é. 31,668. sz. alatt a bemutatási záradékkal ellátta.

— Elnökválasztás. A szegzárdi kerületi beteg- segélyző-pénztár felügyelő-bizottsága múlt kedden alakult m:g az 1896. évre; elnök lett Bencsik Kálmán szegzárdi kereskedő.

— Kitüntetés. A Szent-István társulat április hó 16-án Budapesten megtartott közgyűlésén Szilvek' Lajos dx’t., pécsi theologiai tanárt, városunk szülöttét, a tudományos és irodalmi osztály tagjául választották meg irodalmi téren kifejtett munkásságának elismeréséül.

— Gazdatiszti változás. Tsohohey József, a tolnai uradalom gazdatisztje, ki a megboldogult Geng intéző betegsége kezdetétől az uj intéző Schmid Oszkár kinevezéséig, mint intéző helyettes volt a fá- czánkerti gazdasági kexllletben alkalmazva, május hó 1-én megválik állásától és Döry Andor zombai birtokos fehérmegyei bérletére megy intézőnek. A. tolnai uradalom egyik jeles szakképzettségű, széles tapasztalattal biró, szorgalmas, fiatal tisztjét veszíti el benne, ki magán körben is igen rokonszenves, kedvelt egyén. Döry Andor urnák tehát csak gratulálni lehet szerencsés választásához.

— Millenniumi ünnepélyek. Mindenütt nagyba» készülnek az egész országban az ezredéves honfoglalás emlékének méltó megülésére s igy a mi szükebb hazánkban, Tolnavármegyében sem lesz egyetlen egy község sem, melyben ne tartanának ünnepségeket. A templomokban isteni tiszteleteket, ünnepi szónoklatokat tartanak, az iskolákban pedig ünnepélyt rendeznek.

— Népes OVOda. A szegzárdi rom. kath. óvodába eddig 120 gyermek vétetett fel vallás különbség nélkül.

— Hegyközség. Pakson megalakult a hegyközség, melynek birájául K r e p p 1 Antal választatott meg. Ezen közgyűlésen az alapszabályok is megálla- pittattak s a választmányi tagokat is megválasztották.

— Szölöojtási tanfolyam. A szegzárdi amerikai szőlőtelepen folyó hó 9., 10. ésll-én tartott szölöojtási tanfolyamon 400-an vettek részt, kik mindannyian elsajátították a szőlőojtást és telepítést. A gyönki amerikai szőlőtelepen a rósz idő miatt elmaradt a hirdetett tanfolyam, azonban e hó 27-én ott is megnyitják.

ír- A Szegzárdi alapnevelési egyesület folyó évi április hó 26-án délután 5 órakor saját helyiségében tisztújító közgyűlést tart, melyre az egyesület alapitó-, rendes és pártoló tagjait tisztelettel meghívom. Tárgysorozat: 1. A múlt közgyűlés jegyzőkönyvének fölolvasása. 2. Az igazgató-titkár jelentése. 3. Az 1895. évi számadás előterjesztése, kapcsolatban a számvizsgálók jelentésével. 4. A jövő évi költség- vetés előtexjesztése. 5. Tisztujitás. Kelt Szegzárdon, 1896. évi április 21-én. Krammer János, igazgatótitkár.

— Emlékfák ültetése. Bátaszék község képviselőtestülete elhatározta, hogy Magyarország ezx’edéves fennállásának emlékére a község épületei előtti tereken fákat ültetnek. Ezt a határozatot f. hó 21-én hajtották végre szép ünnepélylyel egybekötve.

_____________________ 3 -y^