Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-02-17 / 7. szám
XXIII. évfolyam. T- szám. Szegzárd, 1895. február 17. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . ■. . 6 frt — kr. Nélévre ......................3 „ — „ Ee gyedévre .... I „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza '6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető köz- . lemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Me gj elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 ki-. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . . . I frt 87 kr. 100—200 I . . . 2 , 87 , 200-300- „ . . . 3 * 87 “ minden további 100 szó 1 írttal több Toörze. (bi.) Az agrárius áramlat minden oldalról olyan elementáris eró'vel tör ki, hogy tiszta lehetetlenség volna, ha ez a komoly és alapos irányzat nem tudná a czélhoz egy lépéssel közelebb vinni a magyar mezőgazdaság kátyúba rekedt szekerét. Rég elérkezett az ideje annak, hogy a tőzsdét is elóránczigálják abból a rejtekből, melybe a védtelen, gyanútlan embereket becsalogatja és teljesen őrizetlenül fosztogatja ki. A játék-barlangokat nem tűrjük meg, hazárdjátékok üldözését a rendőrségtől megköveteljük, pedig itt csak egyes emberek korlátolt vagyona forog szóban, de a tőzsdének nem tudnak szájkosarat adni, holott a tőzsdén naponként egy ország vagyona forog koczkán. A kávéházak ferblizőit szemmel kiséri a rendőrség, de a tőzsdén sem detektívek, sem rendőrök uem járnak és egy egész állam kormánya nyugodtan alszik, tudatában annak, hogy a tőzsde egy közgazdasági in- stitutió, mely nebáncsviráffa mindén állam- nak, melyhez nyúlni nem szabad, különben lanyhább lesz a járadék, emelkedik az ázsió. Igenis közgazdasági institutió, mely az üjabb kor nagy áruforgalmának szükséges ’ eszköze, de csak odáig, mig a tőzsde tényleg a kereskedelmi forgalmat szolgálja- és nem a tájékozatlanok, a tudatlanok és a gyors meggazdagodási vágytól elvakitottak kifosztogatására szolgál. Válasz egy levélre. pár sort ittál . . . Emlék gyanánt? Ah, ez emlék adása bánt. Ez az a tűz, mely égetett, Melytől féltéd életedet? Hol van a fény, hol az élet ? Lelked lángja hova tévedt? Nincs e lapon, mely bus, setét, S gyászba vonta szivem egét. Éjnek fénye, jégnek heve: Levelednek hű jellege; És e lapra szived festéd: • Zordon, hideg téli estét. Sirni tudnék mint a gyermek .... Tehát a nők igy szeretnek?! így fizetnek, hogy ha válnak ? "Ez jutalma annyi lángnak? . . . „Hogy ne várjak több levelet.“ ó, ho gy szivem meg nem reped! Miért nem fagy meg minden vérem, Hogy még ezt is meg kell érnem ! Ha ha ha! én kába gyermek, Kivel mindent elhitettek: Hogy van hűség, őszinteség, S a csalfaság élt Line rég; Már pedig ma csak egy pillantást kell vetnünk arra az üzletmenetre, mely a tőzs- ^ dén végbe megy és megláthatjuk, hogy itt nem kész áruk szállítására vonatkozó köté- , sekről van szó, hanem csak arról, hogy a tőzsdei forgalom hullámzásából származott- ® árkülönbözeteket egyik a másikon minden reális üzletkötési szándék nélkül megvegye, 1 hogy egymást léprecsalva, ringekbe, speku- j látiós csoportokba egyesülve alakitsák azt az árt, — melyet a classicus nemzetgazdák tév- tanai szerint a kereslet és kínálat egymáshoz való arányának kell megszabnia. Azt senki sem tagadhatja, hogy azok a terméskvantumok, melyek a tőzsdén napról- , napra jegyeztetnek, egyáltalán nem szállíthatók, a kötések ily terjedelmükben nem re- alisálhatók. mert annyi nem csak Magyarországon, de egész Európában nem terem, a mennyinek szállítására a legnagyobb lelkiismereti nyugalommal kötelezik magukat bör- ziánereink. Azt is tudjuk, hogy a kötések reálizálása minden tőzsérnek a legkellemetlenebb csáva, melybe juthat, s hogy épen a realizálás nehézsége az alapja csaknem minden tőzsde-manővernek, melyet egyes gabona ágensek a többieket lépre csalván, az árakat befolyásolják. Hiszen nyilvánvaló dolog, hogy a tőzsdei forgalom ma már merőben különbözik az effektiv forgalomtól s ezzel csak esetleg hozható összefüggésbe. A mint pedig ezt a jelleget elveszíti, megmarad egyszerű szerencsejátéknak, mely ma már sajnos az egész ország területéről egyenlően szedi ál- dozatait s mely ma törvényes garanczia mellett, a jogszolgáltatás védelme alatt, minden korlátozás nélkül, megadózatlanul folyik. És annál károsabb ez, mert ma már nemcsak a professionátus játékosok űzik fen a börzén a játékot, hanem belevonatnak egyszerű parasztemberek, írni, olvasni nem tudó és üzleti ténykedésekről fogalommal sem bh'ó egyének, a kiket egyes gabonakereskedő czé- gek utazó ágensei ezer jó Ígérettel rábÍrnak tőzsdei kötések vételére. Hiszen még csak nem rég volt alkalmunk a budapesti tőzsdei választott bíróság előtt egy nagy gabonakereskedő ez égnek egy gatyás füldmivessel folytatott perét végig néznünk. Még csak nem rég keltett feltűnést az az előttünk régen ismert tény, hogy a gabonakereskedő ezégeknek utazói olyanokO O V kai kötnek tőzsdei kötéseket, kiknek fogalmuk sincs arról, mi az a tőzsde-biróság s a kit bizonyára a kaputos ember iránti tisztelete s a törvény oltalmába vetett bizalma vitt rá az üzletre. És mi a tőzsdén az analfabéták egész osztályát kitesszük a legrutabb szédelgésnek és kijátszásnak akkor, mikor a teljes öntudattal és szabad akarattal játszón más szerencse-játékokat a legszigorúbban eltiltjuk. Ezek a választott bíróságok igenis teljes fontossággal bírnak a tőzsdei üzletek lebooo nyolitására nézve. De csak addig, a mig a tőzsdelátogatókra nézve birnak hatással. A Hogy a nőnek szive nemes, Örömében szinte repes, Ha szivre lel, melyet megért, Mely szereti őt lelkeért. Hadd kaczagjak oly hangosan, Amily vadul szivem dohban! Nagy ünnep van, ... most temetem Az emberben való hitem. Jertek, jertek, ti jámborok, Kik még rabok nem voltatok, Kiket nőnek kaczérsága Nem hajtott még rabigába. Jertek, jertek, tanuljatok, Tán nem lesztek majd oly vakok S meglátjátok az ördögöt A női szem s mosoly mögött. Hadd üljük meg ez ünnepet, — Halotti tor, a szív temet. — Hol a fényt majd papir szórja, Melynek hazug minden sorja. Levelekből máglyát rakok, Ó, hogy égnek majd ott a szók! A „szeretlek“, „nem feledlek“ : Égig érő lánggá lesznek. A hamuját összeszedem, lm ilyen a nő-szerelem. Neked küldöm, ereszd szélnek, Nő-hűségről hadd regélnek! Zoltai Béla. Az anya csókja. A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. A szél haragos kedvében van; fütyülve, dúdolva sebesen keringőzik végig az utczákon és egész kedvteléssel csapkodja a hulló nagy hópelyheket az emberek szeme közé s goromba dévajkodással belekapaszkodik kalapjaikba s egyet-egyet lekapva, jól meghömpölygeti a magas hórétegen s mig az utczák egyik oldalát tisztára sepri, a másik oldalon halmokat alakit hóból. Az utszéli árkokat pedig úgy tele hordja, hogy az utas irányt tévesztve, veszélybe kerülhet. És ebben a nagy hóviharban egy czigányasszony rongyokba burkolva imbolyog az utczákon, sovány karjaiban egy évesnek látszó kis fekete porontyot szorongatva, kinek összes toilettje a nyakába akasztott foszlányokból áll. A czigányasszony már legalább ötven házba benyitott, de mindenütt könyörületlenül utasitják ki. „Takarodjék, czigánynak nem adunk semmit, menjen dolgozni“ válaszolják kérő szavaira. Már majd összeroskad az éhségtől és fáradságtól, arczára gördülő könycseppjei épp úgy odafagynak, mint a hogy kuszáit fekete hajára a hópelyhek, de azért csak megy tovább, mert űzi az éhség. S a mint abba a sarok épületbe, özvegy Derényiné házába belép, egy nagy neufundlandi kutya támadja meg, mire a cseléd boszusan reárival: — Hogy mer ilyen csúnya időben koldulni) a lábával behordja a havat a lépcsőházba, menjen tovább, nem kap semmit. — De a cseléd rideg szavait meghallotta Derényiné és a mint kitekint a szobaajtón, a czigányasszony hozzáfordul könyörgésével.
