Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1895-03-17 / 11. szám

1895. márczius 17.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (11. sz.)

5

anyagi megterheltetésnek legyen kitéve, mely ezt a közönségét az üzleti nyei’esegnek mintegy részesévé teszi s arra törekszik hogy az évi biztosítási dij, a nyereségből létesített tartalékalap jövedelmeinek felhasználásával, évről-évre kevesebb összegre redukáltassék.

Ily irányban kezdte meg bizonyára áldásos működését a múlt évben, a gróf Teleky Géza elnöklete alatt megalakult „Országos Magyar Kölcsönös Biztositó Szövetkezet“ s az előjelekből itélv.e, hivatva van arra, hogy a biztosítás terén radikális reformokat teremtsen.

Fo előnye az intézetnek, hogy a biztosítási dijak rendkívüli alacsonyra vannak szabva. (Péld. : egy kő alapzatu nád, vagy szalma tető után másutt, 300 frtnyi biztosított összegért 4 frt 31 krt kell fizetni, itt, bár a kötvény-illeték is elesik, a biztosítási dij 1 frt 83 kr, tehát az évi megtakarítás 2 frt 48 kr.) A tiszta nyereség 80°/o-a a tartalék alapjavára esik, igy a biztosító az elérendő üzleti haszonnak osztályosa olyképpen, hogy biztosítási dija évről-évre kevesebb.

Ennek az előnyös, spekuláczióra nem számított feltételeknek a következménye az, hogy az említett szövetkezet napról-napra erősödik és mindég nagyobb tért foglal.

Abauj-Torna- és Szabol csvármegye már közgyűlési határozattal is kimondta a szövetkezetbe való belépését s valószínű, sőt majdnem kétségtelen, hogy vármegyénk törvényhatósági-bizottsága is követi példájukat.

Eleinte a mi vármegyénkben csak egy szükebb körű biztosítási szövetkezet megalakításáról volt szó.

M á t h i s Kálmán vármegyei főszámvevő, a múlt év deczember 22-iki közgyűlés elé ily irányban tett javaslatot. A fáradsággal beszerzett statisztikai adatokból ugyanis kitűnt, hogy Tolnavármegye 112 községének van saját épülete, a mely után a múlt évben, bár az előbbi évi díjtételek terhesebbek voltak: 2550 frt 80 kr biztosítási dij fizettetett. Ha a községek ezen legutolsó évi Jdijnak megfelelő összeget 10 év óta egy alapba fizették volna, a kamatokkal együtt ennyi idő után 32000 frt lenne együtt s ha az ezen idő alatt elégett 10 községi épületért, az egyes biztosító-társulatok által kifizeti 4420 frt 13 krnyi kárösszeget levonjuk, látható, hogy 27000 írtnál több volt volt az az összeg, amely a vármegye egyes községeitől, természetesen csak a hivatalos biztosításokat értve, egyes társulatok zsebébe vándorolt.

A fent említett 32000 frt alaptőke alábbi tőkésítésével 8 év alatt 61000 írtra szaporodnék, vagyis 18 év kellene hozzá s elérkeznék az ideje annak, hogy a községek évi költségvetéséből, a néha 100 írtnál is nagyobb biztosítási dijakat törölni lehetne s ezenkívül még szép vagyon is gyüjtetnék.

A vármegye múlt évi közgyűlése e kérdés tanulmányozására Simontsits Béla alispán elnöklete alatt, Boda Vilmos, Döry Dénes, Jeszenszky Andor, dr. Frühvirth Jenő, Bézerédj Pál, az öt járás főszol- gabirája, a főszámvevő, Decs, Paks, Regöly, Gyünk községek jegyzője és birája, valamint Kovách Gyula, kis-vejkei jegyző személyében bizottságot küldött ki s azt megbízta, hogy a tavaszi közgyűlés elé javaslatot tegyen.

A fenti bizottság Simontsits Béla elnöklete alatt múlt héten tanácskozott. S ekkor a vármegyei főszámvevő az előbbi indítványának visszavonásával, egy másik előterjesztést tett az értekezletnek.

A fenti módon ugyanis bizonyos évek múltával el leheteu érni azt, hogy a befizetett évi dijak kamata, idővel az évi kárösszeget fedezné; de az első években a biztosítási dijakat magas összeggel kellene megállapítani s az első évi károk kölcsönös fedezése ' által a községek nagy megterheltetést vennének vállaikra, ezért az „Országos magyar kölcsönös biztositó társulatnak“ időközben benyújtott ajánlatát ajánlotta ő is a bizottság figyelmébe.

Az értekezleten hosszas vita indult meg. Végre Simontsits Elemér II. aljogyző alapos és döntő argumentumokban bővelkedő ölőadói javaslatának elfogásával egyhangú határozattal kimondták, hogyoly irányú előterjesztést tesznek a legközelebbi vármegyei tküz- gyülésnek, miszerint határozza el, hogy, tekintve a szövetkezet által felajánlott alacsony díjtételeket s különösen azon körülményt, hogy egyéb könnyítéseken kívül a biztositó fél a szövetkezetnek szavazati joggal biró tagjává válik; s az által, hogy a tiszta nyereség 80 °/o-át tartalék alap növelésére fordítják s igy a fél, mivel évi biztási dija ezen alap igénybo vétele folytán évről-évre kevesebb lesz, az elérendő üzleti nyereségnek is mintegy osztályosa, Tolnavármegye közönsége 1896. évi január 1-tőlaz „Országos magyar

kölcsönös biztositó szövetkezetbe“ belép, vagyonát, valamint a községek s elöljárók épületeit, ott biztosítja s a gyámpénztári adósok házait ott biztasittatja s utasítja a vármegyei árvaszéket is, hogy a gyámok kellő felvilágosítása mellett hasson oda, hogy a gyá- moltak és gondnokoltak vagyona minél kevesebb költséggel, tehát szintén a nevezett intézetnél biztosíttassák. Garancziát követel azonban az1 intézettől, hogy az egyes társulatok részéről a biztosítás félbeszakitása miatt indítandó perekért és követelésekért felelőséget vállal.

Semmi kétségünk, hogy eme üdvös s Tolnavár- megye közönségére végtelenül előnyös javaslatot a vármegye közgyűlése is magáévá teszi s hogy a haszon kié lesz, ezt a fentebbiekből, azt hiszszük nem nehéz megállapítani.

Az arany borjú.

(x) Gazdasági válság előtt áll Magyarország, ez a nem is régen még Kánaánnak, meg Európa veteményes kertjének nevezett magyar haza.

— Az anyafüld, ez a legszilárdabbnak hitt alap, ingadozik a gazda lába alatt. De tengődik az iparos is; s kereskedőnek sem lehet rózsás állapota ott, a hol az a másik kettő anyagi bajokkal küzd. Ilyformán egyetlen egy foglalkozás van ma, a mely a boklogul- hatás reményével kecsegtet: a börze spekulá- c z i ó, melyet csaknem mindenki azzal a czélzattal üs, hogy mások kijátszásával nagy nyereséget biztosítson magának.

S ezt a speculátiot ma rengeteg sokan űzik, mert azt lehet mondani, hogy az egész ország nyakig úszik a börze játékokban. Kereskedő, iparos, gazda, tőkepénzes és tisztviselő, mind és mind ott sürög-forog a bálvány körül, mely nagyobb erőfeszítés nélkül, csupán egy kis merész koczkázás* révén, rohamos vagyonosodással kecsegtet.

Hogy mi az oka ennek az általános börzeláznak, nem nehéz megtalálni. — A minden téren való roppant verseny miatt semmiféle munkánnak nincs zalamire való értéke, hihetetlen alacsonyra szállt le a mezőgazdasági termények értéke is az államok egymás ellen folytatott gazdasági hadakozása miatt. Ezzel i szemben a társadalmi igények évről-évre fokozódnak, s igy a mindeu oldalról szorongatott közönség oda özönlik az arany borjúhoz a könnyű, munkanélküli börze játékhoz.

De éppen ez a körülmény teszi nagy közgazda- sági veszedelem csomó-pontjává a börzét, hogy általános, hogy mindenki által egészen a hazárd játékos szenvedélyével veti rá magát. Mert ez által válik lehetővé, hogy a nagy tőkével rendelkező börziánerek a tőzsdének ezek a belső emberei, a kik nem csak országszerte, de világszerte is egymással megegyezésben, szövetségben állhatnak, feltétlen uraivá lesznek az áresélyeknek, s igy kényök-kedvök szerint zsákmányolhatják ki az egész nagy közönséget.

Rendkívüli káros hatású ez, különösen a gabona- tőzsdénél, a hol a határidő és különbözeti üzletek által az összes földmivelési termékek árát a börze-speculánsok szabták meg, persze azzal az eredménynyel, hogy a gazda közönség és a tapasztalatlanabb börze játékosok megkárosításával a börze szövetkezetek milliókat vághassanak zsebre. A közveszedelmet még az is fokozza, hogy ezek a börze szövetke- tek nemcsak a gabona árakat szabják meg a saját érdekeik szerint, hanem a malomipart s.egyéb élelmiszer vállalatot is kezükben tartanak, s igy nem csak a gazdáknak ők diktálják a terményárat, de az egész társadalomnak szintén ők szabják meg, hogy a készítményeket tőlük hogyan vásárolják vissza. így aztán a magyar közönség akár elad, akár vesz, mindig és mindig a börze-szövetkezeteknek fizeti a rengeteg hasznot.

Nagy veszedelem az egész közgazdasági életünkre, mely katasztrófára vezethet, ha a bajokon idejében nem segítünk. Ez az oka, hogy most a költségvetés tárgyalása úgyszólván közgazdasági, különösen földmivelési vitára válaszon.

De hát nem is tarthat ez igy soká. Okvetlenül segiteni kell a bajokon mihamarább.

A börzének, mint a kereskedelem központi közvetítő intézményének, szükséges és üdvös hatását a maga tisztességes formájában kell visszaállatani. Szabályozni kell tehát a börzét oly irányban, hogy a határidő és különbözeti üzletek elfajulásaiból származott börze szédelgések ne lehessenek az egész termelő közönség megrontóivá. Ki kell mondani, hogy a börzén nem létező terményekre, vagy nem létező papírokra üzérkedni uem szabad,. s csak is effectiv üzletek köthetők, vagy is minden üzletkötésnek, a pénz a termény tényleges kicseréléséből kell állnia. Csak is igy lehet a rosszakatu, hazárd, kizsákmányoló speculátiok- nak véget vetni.

Aztán a börzét okvetlenül meg kell adóztatni. Égbe kiálltó dolog az, hogy a mig a szegény kis gazdát tiszta jövedelme 25—30 százalékáig is megadóztatják, a milliókkal dobálodzó tőzsérek semmi közterhet sem viselnek.

A sürgős és helyes intézkedésről függ egész közgazdaságunk, főkép füldmivelésünk jövője.

MEGYEI IRODALMI CSARNOK.

Apám névnapjára.

Hetvenszer virult fel a kikelet napja,

Mióta jó apám a világot látja,

Küzdve balsors, vésszel, élet viharával Mindenkivel közös gondoknak árjával.

Erős akarattal, erősebb lélekkel,

Megküzdütt a bajjal, fenyegető vészszel,

Elbírta a csapás, azt a sok bánatot:

Mit mások furfangja, oly sokszor okozott.

Felejtsük a múltat, nézzük most a jelent,

Mily édes szeretet környékez tégedet Gyermekid szeretnek, mind azok tisztelnek,

Kik valaha láttak és téged ismernek.

Oh! mert kifogyhatlan keblednek jósága Áldott szived-lelked mindenki csak áldja,

Áldva azt óhajtja 1 apáknak legjobbja Drága életedet, az ég soká tartsa.

J.

A hazáért mindent.

16) Irta: Aggteleki (Ullein) Ferencz.

(Folytatás.)

E kiöntött keserűség mind Endrének szólt, bár nem reá volt czimezve. Hisz Gizella is czélzatos volt s tán keserű is, midőn a kötényt leoldozta. És e leczke elpiritotta Endrét. De ürült is a feszélynek, mely a fölvett hanggal tért kezd hódítani s az ő czélját elősegíteni van hivatva. Adta is a haragost. De Gizella félt a jelenetektől és más tárgyba vágott bele.

— Hagyjuk e keserű hangot kedves Vilmám! Endre barátunk ma rosszul van hangolva, pörlekedő kedvében van. Legyünk mi engedékenyek, hisz ketten vagyunk egy ellenében s akkor mindjárt megszűnik az ok a vitára. Hallotta-e már Endre, hogy Késmárki Árpád nőül vette Dömötör Juliskát?

— Farsangi hirnek megjárja; de én azt hiszem, hogy e hirnek kegyetek sem tulaj doni tanak komolyságot.

—; És miért ne? — Kérdé Gizella.

— Azért, mert sokkal különösebb a hir, semmint elhinni lehetne.

— Hisz Juliska igen szellemes, szép leány, mindenki csak jót mond felőle. En szerencsésnek találom e választást. Hisz Juliska nagyon megérdemli, hogy szeretve legyen!

— Tagadhatatlan — válaszolt Endre — hogy ő kellemes hölgy; de felejteni méttóztatik, miszerint Juliska szegény, — Késmárki pedig gazdag.

— Nos? —I Kerdé csodálkozva Gizella.

— Nos, — ha napjainkban is ama szép tulajdonságokat tekintenők a házasság főtényezőinek, úgy e hir nem lepne meg; de ma már a szerelem-házasságok lejárták magukat igen természetes okoknál fogva. Ne csodálkozzék kedves Gizella, — lehet, hogy kegyed előtt újság; de ha, a korral akarunk haladni, akkor meg kell barátkoznunk e felfogással. A jövőben szivünkkel fogunk gondolkozni és az agyunkkal érezni!

— És önben is követőre talált e tan ? — Kérdé elszorult szívvel Gizella.

Endre eddig viselte az álczát; de itt már cserben hagyta ereje! A kérdés egyenesen hozzá volt czimezve, most már nem egy általános véleményről volt szó, nem az agynak kell itt a választ megadnia, itt a szivet kényszerítik vallomásra! És e fájón szerető szív nem tud hazudni! De hogy szerepéhez sem legyen hűtlen: inkább kitér a válasz elől. Hallgat - a némasághoz folyamodik; de a szív, az ő küzdelmével az arczon jelenik meg s annak szinjátéka, a lég után való kapkodás, a némaságra kárhoztatott ajkak kinos vonaglása elárulták őt. Gizella aggódva szemléli ezen ember feletti tusát, —: látja, hogy amidőn az ő leendő boldogságáról, kellemesebb per- ezekben ott alkot ábrándképeinek jövőjéről van szó,