Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1895-03-10 / 10. szám

szerette mentegetni Endrét; de a hang, a melylyel megjegyzését tévé, gondolkodóvá tette őt és nem # dott válaszolni. Fájt neki amit Endrétől kellett hallania. Vilmának edzettebb leikéről visszapattant a ki- meletlen hang, ot az ily kicsinyeskedő megjegyzések nem tudták bántani, különösen Endre nem akivel teljesen tisztában volt. Gizellának fájón érintett szive azonban sokkal jobban érdekelte őt, mint Endrének előtte számot nem tevő velemenye. Sietett is vigasztalására lenni.

— Nemde, kedves barátunk! — mondá nyájasan — meg Ön sem hitte volna, hogy mi a munkát erénynek tartjuk. Azt hiszem, hogy e tudattal, az irántunki tisztelete csak fokozódni fo<r 1

— A tiszteletből nem von el semmit; — válaszolt fuldokolva Endre — de véleményem szerint a munka, osztályokra bontandó, amelyből ki-ki, társa1 dalmi állásához képest, vagy származásának megfelelőleg válassza meg részét.

— S cin helyteleníti a mi választásunkat? —

J kérdé Vilma.

—- A varrónők szerepe — bocsánat őszinteségemért — nem illik azon keretbe, amelyben a Pálfay névvel találkozunk.

— így tehát a konyha-kötény is sérti az ön jó Ízlését ? '^,-jKérdé erőltetett mosolylyal Gizella.

— A színpadon nagyon jól festene kedves barátnő. ! de az élet deszkáin a comicum hatását gyakorolja a szemlélőre!

E kíméletlen szavak fájó sebet ütének Gizella szivén, s nem rendelkezett annyi erővel, hogy köny- nyüit elfojtsa. O még mindég menté Endrét! Szegény ! — gondolá magában — mily nagyon bánthatták őt, mily nagyon keserű lehet belélete, ha még vele is ily hangon tud beszélni.

^ Örömest felteszem önről Endre — mondá, mosolyt erőltetve arczára — hogy iskolázott ízlése van, legyen ön e téren tekintély nekem, s hogy egy comicumnak alanyául ne szolgáljak: im, megvállok a gazdasszonyság jelvényétől, hogy amire eddik büszke voltam, azt a jövőben szégyeneljem!

S e szavaknál leoldozta kötényét, s letörölte vele könnyűit! Endre pedig az ablak mélyedésébe állt, hogy belső felindulását eltitkolja. De Gizella látta, hogy zsebkendőt emelt szemeihez! Mindent megbo- csájtott neki! E modort a hangulatnak tudta be, s korán sem iróniának. Sőt valami titkos hátteret is tulajdonított ezen érintkezési alaknak, amely azonban csak magasabb czélra vezethet, mert közönségest nem tételezett fel Endréről. Mindenre gondolt, csak arra nem, hogy Endre őt számításból akarja bántani. Endre helyzete pedig rosszabult, mert Gizellának e nemes megadása részben megnehezítette az újabb támadást,, másrészt pedig e magasztos lélek szemléleténél csak fokozódott benne a csodálat és ■ szerelem érzete. Ha most átengedik gondolatainak és érzelmeinek, úgy akkor Gizella lábaihpz veti magát és bevallja szerelmét. De Vilma nem tudott hallgatni.

— Kedves Gizellám! —■ mondá szelíd méltósággal — az élet megtanítja az embereket arra, hogy amidőn magasztos czélok lebegnek szemeink előtt, akkor nem szabad számolnunk bizonyos véleményekkel ! Te munkásságodat dobtad oda áldozatul, egy erényt, amelyre büszkén hivatkozhattál, s amely bár mely névnek díszére válnék, erről mondtál le egy jó barát véleményéért! Nem tudom megfontoltad-e, hogy mit tevéi; de én azt hiszem, hogy az eldobott köténynyel még nem lett hűtlen hozzád a szegénység, amely erősebb, semmint elüzhetnők küszöbünkről. S ha te lemondasz Endre barátunk iskolázott Ízléséért a munkásságról, úgy nekem kétszeres okomMeend az eldobott kötényt fölemelni, hogy fölemeljem vele magamat lélekben!

(Folyt. köv.)

___________TÖVISEK.____________

A generális.

Nem Albrecht főherczegről, a fő-generálisról van szó, ki oly boldog már a tulvilági örök él étben; — nem is b. Fej érv ár y Gézáról, a generális-miniszterről, ki oly boldog az itt alanti honvédelmi minisztérium örökkétartó bársony székének meg- ülésében; még csak nem is a bonyhádi remete-generálisról, a dicső szabadságharcz nagy vezére P e r c z e 1 Mórról, hanem a mai Bonyhád czivil-generálisa, M o 1- d o v á n y i Istvánról.

A legközelebb lefolyt választási küzdelmek dicsőséges megharczolása — mint tudjuk —

„A generális ur, szép jutalmul kapott Vitéz seregétől ezüst fehér-lapot;

1895. márczius 10.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (10. sz.)

5

En pár beirt lapot — tövissel megrakva —

Adhatok csak neki, ez legyen jutalma! . . .

Reményiem, ezüsttel fehér ez a papír,

Melyre Andor és nem az Anderle ur ir ? !“

*

A tolnamegyei társadalmi élet szellemi arczkép- csarnokában — melyből Ígéretem szerint, közlök néhanapján e rovatban egy-egy jót dr. Moldoványi István jó barátom kabinetképe, mit ezennel bemutatok.

Az az, hogy ő voltaképp bemutatásra nem is szorul, mert ismeri őt egész vármegyénk, sőt legközelebbi hős szereplése után, mondhatjuk, az egész ország, — legjobban a nótával:

„Ujjal mutat reám minden gyerek!“

No meg — most már j— még jobban ismerik a kerületi plébános urak.

Hatalmas kortés, — még mikor be van már rekedve totál, akkor is impónál parancsoló hangjával, vastag nyakával, igen nagy testi és még nagyobb szellemi erejével s megfékezi, összetartja a netán széthúzó elemet. Pompás párt-elnök, eszélyes, körültekintő, minden aprólék osságra figyelő, szavainak kellő súlyt adni tudó, egyszóval — 'erre is rátermett, épp úgy, mint a tűzoltói főparancsnokságra, meg az ügyvédségre. Ez utóbbi hoz neki — széles klientúrájánál fogva — legtöbb hasznot,' kétségen kívül, de azért a többi mesterségét is kiváló művészettel s — a mi

fő! — hasonló lángoló lelkesedéssel és ügyszeretettel ■ © ' ©*/

végzi, tehát, mert minden igaz ügyet szemesen véd: ő egy valódi ügyvéd! — — —

n

Érdemei listájából nem hagyhatom ki ama őt igen szépen jellemző, ragyogó tulajdonát, hogy ő bár igazi buzgó róm. katliolikus, minden más felekezet irányában is igaz tisztelettel viseltetik, sőt anyagi áldozatokra is mindenkor kész, mint azt a bonyhádi

3 más vallásfelekezet évkönyvéi fényesen igazolhatják.

*

Mit mondjak családi életéről ? . . . Persze, hogy itt van ő legjobban otthon! . . . Van neki egy igazán szép, kényelmesen berendezett, lakályos és és elegáns viskója — valami 9—10 szobával! — (de nem a kortéskedéssel szerezte ám, mint én rám fogták amaz ostoba hírlapi czikkek, hogy hát: „a Krisztus koporsóját nem őriztem ingyen!“) —- hanem igenis megépíttette e pompás lakást szorgalmas munkája váltig kiérdemelt dijjaiból. De nem az a fő! — — Hanem a külső héj belső tartalma ! — —Az angyali jóságu, szelíd és csinos házi nő, szerető édes anya s a végtelenül boldog férj és apa. Ez a szép ház külső héjának belső tartalma!

— — Sohasem láttam szebb rendben folyó s boldogabb családi életet, a hol a férj eszével parancsol, a nő szivével uralkodik, a gyermekek „ jól neveltsé- güknél fogva •—- szigorúan engedelmeskednek és mégis voltaképp egyik se parancsol, mindenik engedelmeskedik a másiknak, mert az egyetemes szeretetben összefolyik minden érzés, egygyé lesz minden gondolat és törekvés ama nagy és szent czél érdekében, melynek közös családi boldogság a neve !.. No mert:

Dicső gyerek dr. Moldoványi*

Vannak neki vagy hét oltoványi,

Mind olyanok, kiket én szeretek:

Egészséges és okos gyerekek! ------■ —

He

j! ha minden családapa ilyen volna! . . . sóhajtja sok boldogtalan asszony. — En meg még egyszer visszatérve a föntebb írottakra, igy sóhajtok:

— hej ! ha a balpártnak is ilyen kortesei volnának országszerte, mint a bonyhádi czivil-generális, de hamar valósulna a független Magyarország most csak dicső álma, fényes ideája! . . . Mert dr. Moldoványi Pista barátom ily igaz és sz. buzgelmat tudván kifejteni egy hanyatló ügyért: mire volna képes egy jobb ügyért, a függetlenség égig magasuló szent ügyéért ?!...

Tudom, hogy akkor Polónyi Kezdne rögtön pakolónnyi, —

S másik se lenne oly bátor:

Megugranék Ugrón Gábor S buknék néppárt, buknék kormány,

— Apponyi is ilyenformán, —

Pusztulna minden ellenség,

Győzne a szent függetlenség! . . .

»H

De ime most veszem észre, hogy Pista barátomat az eddigiekben voltaképpen nem hogy megszurkáltam volna töviseimmel, sőt inkább tövis nélküli rózsaillattal tömjéneztem neki. Nos tehát, hadd legyen a ragyogó képnek egy kis árnyalata is — Lássuk az ő nagy hibáját! — —

Rettentő hibája, sőt bűne az én jó barátomnak,

hogy nem szereti a klasszikusokat. Tehát nagyon reális. Rögtön bebizonyítom.

A bonyhádi képviselő-választás alkalmával az ő vendége voltam. De persze, a generális nagyon el lévén ily fontos alkalommal foglalva a pártügyekkel, a politikával: csak kedves, szeretetreméltó felesége vendégszeretetét élvezhettem. Ott voltam ebéden. Ebéd után egy kissé ledőltem nyugodni —1 rangomhoz illő- leg — Pista barátom irodájában. S mit látnak szemeim, a mint a szobába belépek ? . . . Az íróasztalon költői rendetlenségben heverő peres akta-csomagok felett ott díszeleg az én legutóbb kiadott könyvem, a „Tö viIk o s Ior u“ — Mily szép figyelem! — A gavallér jó barát szeretetének, kitüntetésének, mily gyengéd-módu nyilvánulása ez én irántam! — gondoltam magamban. — íme ő, még a honfi gondok, a bokros teendők ezrei közt is, kiszámított finomsággal gondoskodik számomra egy kellemes meglepetésről! Tudta, hogy oda megyek déli álmot aludni, hát - hogy engem megörvendeztessen — evidens helyre tette asztalán a saját kötetemet, jelezve, hogy klasszikus lelke ebből sokszor táplálkozik. Á baráti finom szeretet ily eklatáns nyilvánulására kiugrott szememből a déli álom s helyébe öröm- és hálaköny jött. „Oh én derék Pi s t a b ar á t o m! ki az igazi magyar klasszikusokat ily megokolt lángoló szeretet lelkesedésével pártolod! Sokáig élj! Hosszúra nyújtsa Allah a te szakálladat!“ — így én. -—

Azonban, a mint a könyvet kezembe veszem, úgy járok, mint a felhő, melynek kebelén szép szivárvány ragyog s mégis esik belőle az eső. Elszomorodtam és mosolyogtam. No igen, mert a könyv vadonatúj volt s nem volt felvágva egy levele sem, daczára, hogy már majd két éve olvassa azt (?) Pista barátom! . . .

Mikor a vigan röpülő szánon hazafelé jöttem, szánnál szárnyasabb gondolataim ide konkludálták: — „Ez tehát nem akart gyöngéd meglepetés lenni, hanem a könyv ott felejtése: a véletlen munkája! — Sokkal hihetőbb azonban az, hogy az én Pista barátom engem annyira szeret, hogy még könyvemet is. kíméli én értem és miattam, nehogy az elrongyosodjék. Ezért nem vágta ki. — Morál*, minthogy ilyen kivágatlan „Tövis- koszorú“ még nálam is van vagy 100 példány: ajánlom megvételre dr. Moldoványi István barátomnak. Ma már — óriásilag leszállított áron! — adom darabját kivágatlanul (!) egy forint helyett 40 krajczárért.

Ha e szerződést Pista barátom elfogadja: ezennel kinevezem őt — majd mikor a sor rákerül — belügyminiszteri államtitkárnak, avagy Magyarország legjövedelmezőbb közjegyzőségére.

Palást.

KÜLÖNFÉLÉK.

— Márczius 15-ike. A nemzeti fölvirradás évforduló nagy napját, a magyar sajtó-szabagságnak emlé- két, mint minden évben, úgy az idén is örömmel üli meg minden |igaz magyar. Megyénkben levő egyesületek, körök s társulatok közül sokan már készülnek a nemzeti ünnepre. A hazafias érzület, a szent szabadság szeretetének élesztésére ha valaha, úgy most van a legnagyobb szükség, midőn a helyzet zűrzavarában nehéz az eligazodás. Értesüléseink szerint márczius 15-ikét Sár-Szt.-Lőrinczen,Bölcskén, Ocsényben, Decsenés Szegzárdon fogják méltóan megünnepelni. — A pécsi jogász-ifjúság a nemzeti nagy napon ünnepélyt rendeznek, melynek programmjaa következő: „Talpra m a g y ar“ szavalja Podolai Justin I. éves joghallgató; „A szabadságharcz előzményei“ szabad előadás, tartja Reberics Imre IY. éves jogh.; „Márczius 15.“ szónoklat, tartja Tichai Alfréd I. éves jogh.; részlet Petőfi „Apostolából“ szavalja J a s e k Sándor II. éves jogh.: „K üzdésa szabadságért“ szónoklat, tartja Tichai Ferencz II. éves jogh.; „M ál* e z i á s 15.“ Petőfitől, szavalja Égi Kálmán I. éves jogh.

— A Duna jégtorlódása a múlt napok hóviharai folytán sem mutat nagyobb változást — napközben olvadásos lágy idó'k járván, a torlódás inkább lazulásnak indult úgy, hogy ma már kocsival nem is mernek átalmenni —— mig a gyalogközlekedés egyre tart. A viz-állás igen csekély, Keselyűsben 0 felett 257 cm., Bátán 211 cm. Áradás egy hét óta nincs, só't már 4 cm. apadás észleltetett.

— Közigazgatási bizottsági Ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 12-én tartja havi rendes ülését.