Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-02-17 / 7. szám
1895. február 17. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (7. sz.) Szereplők voltak: Peczkai József, Huff Antal, Stefanies János. Az előadás alatt a hangulat elég élénk volt, fokozódott azonban midőn Pál Gyula tréfás monológját adta elő, kitűnő karikatúrák és dalok által fűszerezve. Megemlítésre méltó Schvendtner József fodrász ur, ki nemcsak próbák betanu lásánal, hanem a maszkirózasán is főszerepeit vitt, ez pedig az előadás sikerére igen nagyhatással volt. ~ Anyagilag szintén sikerült. Összes jövedelem volt 151 frt 90 ki’, kiadás 91 frt 45 kr, tiszta jövedelem 60 frt 45 kr. Felülfizettek Nagys. Dőri Gézáné zászlóanya 5 frt ; Szluha István kér. képv. 5 frt: az aranyos Khöhlen Ferencz plébános ur egyl. el. 2 frt 50 kr: Nagys. Tsida Artur, ftsz. Scharfenberger József, tiszt. Fetter Gyula, Kesmárky Iván, Birn Lajos, Farkas János, Horácsek Endre 1 __1 frt: Be cker Ádám 60 kr 5 Libbald Lajon, Huszár Adolf, Geyer Ádám, Jung Károly, Keszler János 50 kr; Szinger Ádám, Szentpeteri József, Forster Frigyes, Kászonyi Mihály, Noszól Henrik 40—40 kr; Haasz József 30 kr; Schwarcz Gyula, Cseh István 20 kr. Az egylet nevében köszönet. — A „Dunántúli Dalosszövetség“ választmányától. (Győrött) azt az értesítését kapjuk, hogy a szövetségi választmány a folyó évre Győrött következőleg alakult meg: Elnök: Laszberg Rezső gróf, Győrváros és Győrvármegye főispánja. Alelnök: dr. Angyal Ar- maud, Győrváros főkapitánya. Titkár : dr. Korn János, uradalmi ügyész. ' Pénztáros: Krausz Miksa, ügyvéd. Választmányi rendes tagok: Jerfy Antal. kér. tanácsos, takarékpénztári vezérigazgató; Kautz Gusztáv, Zechmeister ezelőtt észre lehetett buzgóság, melylyel minden egyes igazgató; dés, melyet már venni a vidéken, a*. __ rendező érezve hivatását, a mulatság sikerét előre is biztosítani igyekezett, — előre sejtette velünk, a mit tán a rendezők is csak magukban éreztek, hogy ez a mulatság nem a tuczat bálok számát fogja szaporítani, hanem kifejezője lesz annak, hogy a magyar mezőgazdák mint összetartó tömör phalanx egy erős életrevaló társadalmi osztályt képeznek, mely az élet viharainak ellénállni tud, mely ha kell, küzdeni, síkra szállni képes. Mi is ma egy gazda? Rabja a földjének, melynek minden apró szeszélyét kitanulni, magát ahhoz alkalmazni, lehetőleg saját javára kihasználni képezi bizony az összes munkakörét és feladatát. a földes ur Régebben az a gazdatiszt kiált a ámbitusra kir. tanácsos, jogakadémiai Károly, kir. tanácsos polgármester; Ruschek Antal, esperes-plébános; Gróf Endre és Molnár Antal, tanítók; Draganits József és Zechmeister Kálmán iparosok. Választmányi póttagok: Schadl József, városi főszámvevő; dr. Pfeiffer Fülöp, orvos; Bánóczy Jenő, városi alszámvevő és Szakáts Kálmán biztosítási tisztviselő. A folyó évi szövetségi ünnepélyt Győrött, junius hó 1. és 2-ik napjain fogják megtartani. Végül felkéri a választmány azon dalegyesületeket, a melyek a szövetségbe eddig be nem léptek, de belépni kívánnak' hogy ebbeli szándékukról minket minél előbb értesítsenek. Ezen utóbbi sorokat különösen a székesfej érvári polgári daloskör becses figyelmébe ajánljuk, mely eddig — valószínűleg feledékenységből még nem lépett be a Dunántúli Dalosszövetségbe. — Elhunyt színigazgató. Mint részvéttel értesülünk, Veszprémy Jenő, a székesfehérvári színház igazgatója, ki városunkban is megfordult tstsulatával, 35 éves korában gégesorvadásban elhunyt. Az elhunytat özvegye, szül. Ágh Ilona és kartásai gyászolják. — Öngyilkosság. Fülöp János bátaszéki napszámos a héten felakasztotta magát. A szerencsétlent, aki 50- éves, magával tehetetlen agglegény volt s egy rokonánál lakott öröklakásban, a nyomor kergette a halálba. ' —^ Szerencsétlenség. Ritkán hallható szerencsétlenség érte Eizenbeisz Henrik apáthi székfonót. Ugyanis midőn nevezett Bajáról jőve Bátaszéken behajtatott a Korona-vendéglő kapuján, a számból lelógó, fapapucsban, klumpában levő lába a kapu közepén a földbe erősített kis tátnaszték dúcban elakadt s a tovább haladó szán eltörte. A szerencsétlen lábát dr. Kovács Bálint, kitűnő sebészünk rakta össze. — A melegedő legények. Kandi István és S á n dór József tamási-i legények a napokban a vasúti állomáshoz igyekeztek s útközben a hóvihar elérvén őket, betértek az utmelletti csőszlakba, hol tüzet raktak. A mint jól megmelegedtek, a nélkül, hogy a tüzet eloltották volna, otthagyták a meleg tanyát, de alig értek az állomáshoz, már lángokba borult a csőszlak, mely teljesen leégett. — Kapcza-betyárok. Egyik tolnamegyei nagyobb községből két úri ember felhasználva a szán utat, át- rándult a szomszéd faluba. Itt jól mulattak s már késő este volt, midőn hazafelé vették útjukat. Az utón, a mint vig csillingeléssel haladtak, egyszerre két gyanús, elzüllött vándorlegény ugrott elő, a kik a lovak zabláját akarták megragadni. Ez pedig nem sikerült nékik s igy néhány ostorcsapással arezukon elódalogtak. MULATSÁGOK. s nagy tájt pipájától kérve tanácsot, osztotta a parancsot a hajdúknak vagy osztotta a pálczát a hajdúkkal. Könnyű volt akkor a 12—14 frtos búza és 200 frtos gyapjú mellett. Ha karácsonyig tartott is a nyomtatás, azért volt búza is elég, meg pénz is került. Sok évvel ezelőtt lehetett még látni olyan őzbe vegyült tisztes alakot, kiknek elve volt a maradiság, kik vissza vágytak a régi világba, mikor még a robot járta úri hatalmuk, kevés gond, sok jövedelem biztosították kényelmes életüket; ezek nem tudtak megbarátkozni a gépekkel, a modern haladással s el is múltak, kivesztek. Jött helyettük másik nemzedék. Az öregek gyakorlata átszállót az ifjakra; az urhatnámság a gőgös elbizakodottság helyét elfoglalta a munka és a szorgalom, a tudást positiv alapra fektette az iskola, s igy fejlődött ki a mostani gazda, ki folyton tanul, mert a nélkül földje cserben hagyja őt. Jött a bérleti rend- szex-, melynek jó oldalát elismerve, eltanulták gazdáink a bérlőktől a kereskedést, mint a mely ma náluk az egyik legfontosabb tényező. Az állat tenyésztés mind nagyobb volt a földbirtok nagylendületet vett s igy pótolják a nyers termények ái’ában beállót jövedelmi csökkenést. A magyar mezőgazdának szép és nagy történeti múltja van. A nemzet ereje mindig a közép nemes osztályra volt alapítva; az övé része, ő adta a katonát, s egyúttal ő volt a állameszme megtestesülése. Védte a magyarságot a külellenség ellen fegyvei’rel, a belső elnyomatás ellen igaz kitartással. A múlt század nagy magyarosító gárdistái neme ezen osztályból kei’ültek ki ? A jelen század liberális mozgalmait nem ezek vitték-e diadalra ? A megváltozott viszonyok ledöntötték a társadalmi korlátokat. A régi nemes földes ur helyett itt a modern gazda. Épp oly magyar, olyan hazafi, mint amaz volt, de munkásabb, igyekvőbb, törekvőbb. Részben a régi birtokosok, részben a régi tisztek leszár- mozottjai lévén, — a mezőgazdálkodáshoz levő hajlamot már sok generatión át örökölve, tanulással nemesítve, fejlesztették ki s vitték előbbre a gyakorlati gazdászati tudományt, úgy hogy e téren hazánk a külfölddel báti’an kiállja a versenyt. Kétféléiről is fenyegeti azonban veszély a modern gazdát. Első a tőke inváziója a szakértelem rovásái’a. Értem alatta a meggazdagodott pai’venut, a ki elégnek tartja a pénzt, hogy már gazda lehessen, — de úgy látszik, tudás nélkül ez is ép úgy tönkre megy, mint a régi gentri legtöbbje a ki nem akart haladni a korral, a tudománynyal. Másik veszély az agrár szoczia- lizmus : de ez a kérdés is meglesz oldható Anna és Marianne, Horváth Róza, Jagicza Laura (Tüske), Keller Irén (Előszállás), Kiss Ilona és Elvira (Tamási), Kurcz Irén és Margit (Czecze), Kotsits Mariska és Kata (Vám), Kotsits Sárika (Urd), Láng Ella (Zomba), Mányoky Sárika (Tamási), Márkus Elvira (K.-Karácsony), Mátyási Etelka (Czecze), Mayer Melanie és Mariska (Tápé), Murni Melanie (Dföldvái-), - Rótt nővérek (N.-Láng), Scherer Laui’a és Klemi (Czikola), Szigethy Sárika és Irén (Kaposvár), Totth Ilona és Lenke (Budapest), Totth Vilma és Etelka, Vaszary Ilonka (Kaposvár). Asszonyok: Csillérz Kálmánná (Czecze), Csukly Gézáné, Doby Jenőné, Fonyó Lászlóné (Gyönk), Gaufmann Antalné, Gróf Pálné (Füle), Göttmann Andorné (F.-Bessnyö), Guttmann Lajosné (Göböljárás), Heckmann Emilné, Hesky Imréné (N.-Lángh), Horváth Andorné, Jagicza Kálmánná (Tüske), Ivemtner Ernőné, Kerekes Lajosné (Ercsi), Keller Károlyné (Előszállás), Kiss Albertné (Tamási), Koncsics Jánosné (Urd), Kotsis Lajosné (Vám). Kurcz Pistáné, Kurcz Józsefné (Czecze), dr. Láng Frigyesné (Zomba), Márkus Gyuláné (K.-Karácsony), özv. Mayer Béláné (Tápé), Murni Istvánné (Dföldvár), R. Nászay Gézáné (Szilas-Balhás), Pei’zse Sándorné (Sar-Egres), Pesthy Miksáné (Sárbogárd), özv. Rencz Jánosné (N.-Lángh), Rótt Károlyné (N.-Lángh), dr. Sass Istvánné (Budapest), Sass Lászlóné (Borjád), Scherer Ottóné (Czikola), özv. Schmidt Józsefné (Tamási), Seydl Domo- kosné, Szigeth Sándorné (Kaposvár), Totth Kálmánné (Bpest), Vaszary Jánosné (Kaposvár). Dr. KÍSS J. A szegzárdi polg. olvasókör bálja. A „Szegzárd Szálló“ nagyterme ragyogó fényben úszott folyó ho 9-én, mert ekkor tai’tották meg a szegzárdi polg. olvasókör bálját, mely a farsang egyik legkedvesebb s legsikei’ültebb mulatságai közé számítható. Nem értjük ezalatt az anyagi, hanem az erkölcsi sikei’t, mivel a bál jövedelme csupán a kiadásokat fodözi. A megjelent hölgyek ízléses, szép toiletteket viseltek s fesztelen jókedvvel tánczoltak Garay Ferkó czigánykiviradtig. kivilágos endetesen tapasztaltuk, hogy a megrázkódtatás nélkül, mert ha nagyobb rétege, Mezőgazdák bálja Simontornyán. 1895. február 9. Villany fénnyel kivilágított tei’mek, ragyogó toi- lettek a nőkön, frakk a férfiakon, pezsgő jókedv reggelig, — ez a külső képe a simontornyai mezőgazdák báljának. Tolna és Fejérvármegyék birtokosai és gazdatisztjeinek találkozója volt ez. — Az a nagy érdeklőnép alsóbb a napszámos érzi is legelőbb az elszegényedést és nyomort, érzi annak hatását a gazda is és saját érdekében találnia kell rá módot, hogy ezt elháríthassa. Ezen veszélyekkel szemben már érezték szükségét az e vidéki mezőgazdák, hogy ne csak szakegyletük és lapjaik által érintkezzenek, hanem társadalmilag is tömörüljenek. Ily alkalmul választották ki a mostan í’endezett mezőgazdák bálját. Egy erős gárda állt előttünk, mely hivatva van a régi földes ur és gazdatiszt helyett, megtartani a földet annak a magyarnak a ki azt ezer évvel ezelőtt vérrel megszerezte, hivatva van a régi közép osztály örökét átvéve a litei’átus osztálylyal vállvetve a magyar állam eszmének megtestesülésül szolgálni, mert agrár állam vagyunk és nemzeti létünk alapja a földbirtok. Hogy tetterős, müveit, képzett körrel volt szerencsénk érintkezni, arról megvagyunk győződve, hogy pedig ez hivatásának meg is fog felelni, azt biztosan reméljük, sőt tudjuk. Jele nv o11 ak: Leányok: Berceczy Blanka (Tamási), Börzsönyi Irén (Tápé), Csilléry Ida (Czecze), Fonyó Margit (Gyönk), Gottmann Ilona (F.-Bessnyő), Gróf Ella (Füle), Guttmann Jolán és Klemi (Göböljárás), Heckmann Manóké, Hesky Ei’zsi (N.-Láng), Hohl primás zenekara játéka mellett Ez alkalommal örv köri bál régi jó hii’nevét visszanyerte s ez lesz jövőben a szegzárdi mulatságok legkedveltebbike. Az első négyest 42 pár tánczolta. A következő hölgyek neveit sikerült feljegyeznünk: Asszonyok: Bukovinszky Józsefné, Debulay Imréné, Honorits Józsefné, Hahn Ferenczné, Kapitány Ferenczné, Lendvay Istvánné, Puskás Ferenczné, Pernitz Józsefné, ifj. Tóth Pálné, Wátzek Lászlóné. Leányok: Bakán Mariska, Cserna Lujza (Tolna), Darázsy Juliska, Erdődy Anna, Fekete Ilona, Greics Juliska, Hődl Mariska, Hívért Orzsike, Hübner nővérek, Jagicza Ilona, Kring Mariska, Laskó Juliska, Mutschenbacher R., Mészáros Mariska, Moizes Juliska, Molnár Etelka, Marksz Irma, Pettrits nővérek, Plank Anna, Schuck nővérek, Sipos Orzsike, Szekeres Matild, Szabó Gizella, Sztélék Fánika, Szegedi Julis, Szeredi Paula, Untermüller Maris stb. A szegzárdi kereskedő ifjak 1895. évi február hó 23-án a helybeli népkonyha javára a „Szegzárd Szálló“ kistermében zártkörű tánczestélyt rendeznek. Belépti-dij személyenkint 1 frt. Családjegy 2 frt. Kezdete fél 9 órakor. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Jegyek előre válthatók Seiner Lipót ur üzletében. A kik e rendezendő tánczestélyre meghivót nem kaptak, de ai’ra igényt tartanak, hozzám fordulni szíveskedjenek. A bizottság nevében: Friedmann Soma. Álarczos tán ez vigalom. Szegzárd nagyközség elöljárósága által a tűzoltók és szegénypénztár-alap javára 1895. évi február hó 24-én a „Szegzárd Szálló“ nagytermében álarczos táncz vigalom rendez- tetik. Beléptidij : Személyjegy 80 kr, álarezban megjelenőknek és a karzati jegy 50 kr. Kezdete pont 8 órakor. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. A dombóvári vöröskereszt-egylet 1895. február hó 25-én Dombovárott, a „Korona“ vendéglő termeiben pénztára javára jótékonyczélu tánczestélyt rendez. Beléptidij személyenként 1 frt. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak Kezdete 8 órakor. ____KÖZGAZDASÁG.____ Bu dapesti gyiimölcsészeti tanfolyam. Közli: B0ZS0LIK FERENCZ. (Folytatás.) Ha a talaj nagyon kövér és ez okozza a termé- az alacsony és fiatal fáknál könnyen se- a mennyiben azokat kiveszszük (de nem ketlenséget, githetünk,
