Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-12-29 / 52. szám
1895. deczember 29. 3 talom. Az akarnokok minden embert létrának tekintenek, melyeket fölhasználva, kapaszkodhatnak. Ebben a kapaszkodásban eldobnak és szívtelenül legázolnak mindent a mi jó, igaz és szép, emberi, mert akadélcosak a régiektől levetett elvek és mert: a czél szentesíti az eszközöket. Nem világfájdalmat szenvelgünk, nem is morál prédikácziókat tartunk. Ez a kornak egy csodálatos aerácziója, de erkölcsileg nagyobb romlottságból is vissza tudott térni az emberiség igazi rendeltetéséhez. A régi kor eldurvult erkölcsét nem vették észre, mert szellemi vakságban leiedzettek eleink, ámde a szellemi felvilágosultság, a műveltség általánosodása, a szellemi életben feltűnő erősebb világítás teszi ma kirivóvá azokat az erkölcsi hibákat, melyek a társadalom minden rétegében fenállanak és végkép megölték az idyl- likus világot. Foltokat látunk a társadalmi élet minden megnyilvánulásában, e foltok a feveny fertőző betegségek bacillusai. Veszedelmét pedig azt teszi, hogy az emberiség nem védekezik ellene, mint az alkoholtól mérgezett annak fokozott élvezésében keres enyhülést, mig bele nem pusztul. Senki a maga társadalmi állásával megelégedve nines. Mindenki magasabbra tekint és ott képzelt boldogság után lihegve fut. És ha nem elég erősek a lábai és öklei, hogy ösvényt gázoljon s utat nyisson, hát csalódásban ringatja magát, hogy czélját érte és a szerint rendezkedik be. Mindenki szeret legalább féltesttel tovább nyújtózkodni, meddig a takarója ér. Többnek látszani, mint a mi. Nem hasznos munkálkodás által és a cselekvés terén, hanem rátartósággal és üres henczegéssel. MEGYEI IRODALMI CSARNOK. rózsa,. Egy rózsa volt kebelére tűzve S mosolygva adta át nekem És én a boldogságtól űzve Bolyongtam erdőn réteken Dal volt, a mit mondott a csermely Dalt horda szárnyain a lég A szivem telve érzelemmel Hiszen csak húsz éves valék. Elhangzott sok dal azóta, Elhervadt rózsa is nem egy, Most más a szív, más a nóta, És bőkezűbb a női kegy, Ha rám nevet, most más a gondom Érzelegve nem futok tova De mégis ah! — sóhajtva mondom Húsz éves nem leszek soha! Kozma Andor. A férj nyugalma. Egy asszony monológja. Andor szerelmet vallott, szavai nem leptek meg, vakmerősége igen. Tudtam hogy szeret; nem hittem, hogy ezt megmerje mondani. Arról hogy szeret; nem tehetek; arra hogy nyilatkozzék: nem nyert tőlem bátorítást. követi Johanest. A libák varázsszava alatt eveztek föl a Szilveszter éj paradicsomába. Oda fönt az alatt páni rettegés fogta el a mulatókat. Tiz perez múlva éjfél lesz a végzetes pillanat s ha akkor nem jön senki, — páratlanul lepi meg őket az uj év. Pedig a nóta is úgy szól: Páros élet a legszebb a világon. S — ekkor hirtelen nyillott az ajtó, Johanes borvirágos orra, vigyorgó arcza jelenik meg az ajtóban s mellette elbeszélésem három hőse. Az uj év boldogságának megmentői. De a hősök inkognitóban kívántak maradni s testvérekül s a ferenezvárosi független érzelmű ablaktisztító egyesület tiszteletbeli tagjainak mutatták be magukat, különben testvérek. A túl kedves házi gazda és a most már megvigasztalódott házi asszony ugyancsak kinálgatták a vendégeket s ettek fodor korpára. Ebben a pillanatban a mutató eléri a 12-őt. Hirtelen pokoli sötétség és még pokolibb lárma támadt, de az utóbbi csak néhány pillanatig tart. A következő perezben szakavatott kéz a kéznél lévő nagy üstöt kezdi kongatni. Egy, kettő, három . . . végre 12 s ismét világosság lön. A házigazda emelkedett föl spicselésre: — Boldog uj . . . azt akarta mondani évet! de torkán akadt a szó, a mint az öntelt szónokok szokott figurái szerint végig hordozta tekintetét, A három testvér eltűnt, eltisztultak a független érzelmű Jó fiú, csinos, müveit és gavallér, de őrült, valósággal őrült, ha azt hitte, hogy meg fogom ' hallgatni. Nagyon elnéző vagyok iránta, ha inkább őrültnek mint arczátlannak hiszem. Igen kíméletes, hogy csak a szeme közé nevettem. A szegény bolond elképedt: „Ön megölt engem“ mondá és távozott. Oly őszintén levertnek látszott és annyira sápadt volt, hogy szinte megsajnáltam: „Ön megölt engem“. Azt hiszem valamennyi felstilt udvarló ezekkel a szavakkal kezdi visszavonulását. Tragikus szavak! Csak az bennük a hiba, hogy sem el nem hiszik, sem meg nem tartják. Az ilyen, kudarezot vallott, szenvedélyes lovagokat legalább is háromszor kell egymásután úgy megölni, hogy megszűnjenek — nem élni, de őrült reményekbén hinni. Eddig minden jól ment. Andor ur egyelőre meg van ölve. Ez a dolog kettőnkre nézve, most el van intézve. — De hát a harmadik fél í — A férjem ? — Megmondjak-e neki mindent? — Ha szólok: ki tudja, mi történik ? — Mindenesetre tönkre teszem férjem nyugalmát. — Es miért? — Egy semmiért! Mert hiszen semmi sem történt ? Egy bolond őrültségeket mondottt. Ez az egész. Azonban a bolond el van hallgattatva. — Miért áldoznám fel egy józan ember nyugalmát egy elnémított bolondért! ? Hallgatok nem a magam, hanem az én jó, gyanútlan derék uram nyugalma érdekében. Andor szemtelenül vakmerő volt s megcsókolt. Ki utasítottam. És most sírok a szégyentől és reszketek a veszélytől, amiben forogtam. Ah, milyen durva, erőszakos vadember a férfi, mikor széttépi az illendőség korlátját. Úgy ölelt át, mintha megfojtani, úgy csókolt, mintha megmarni akarna. Reszketek a harag és a megaláztatástól. A legborzasztóbb az, hogy az én hibám miatt fejlődött ez a dolog idáig. Nem kellett volna meghallgatnom a múltkor. Megkellett volna mondanom férjemnek, hogy micsoda barátja neki Andor. Most nem lennék igy megalázva, most nem lenne ily kínos a vallomás. Féljem azt fogja tenni, a mit megtesz minden férj, akinek a feleségét megsértik : megverekszik. Bosszút áll a feleségéért. Az arczátlan lakolni fog. — Igen de hátha nem. Hátha megmenekül . .. a férjemet pedig haza hozzák véresen. Mit tegyek ? Azért a kilátásért, hogy meglegyek boszulva, kocz- káztassam-e az uram életét. Vagy hallgassak és titkoljam szégyenemet. Mi több nekem? A bosszú vagy a férjem élete. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (52. sz.) ablaktisztitó egyesület disztagjai s magukkal vivének minden eltiszlithatót, ha nem is volt — ablak. Az egész vendégsereg oda rohant és ime az asztalon egy darabka ablaktisztogató rongyon a sötétbe oda hevenyészett négy betűt olvasták: B. U. É. K. Más nem volt a helyükön. A szó legszorosabb értelmében semmi, de semmi, sem majolika, sem ezüst kanál. A derék úrnő villamentesen és kanálból kifosztva azzal az uj tapasztalattal kezdé az uj évet, hogy nem jó Szilveszter éstéjén párosán lenni a sötétben. A háziúr pedig a nejére nézve ezt gondolta: — Végre is, történhetett volna rosszabb is. Jour fix. (Tolnai köregylet, mint háziasszony.) — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája — A fővárosban az ember gyakran a jó ismerőseit sem ismeri közelebbről. Megismerkedik valakivel esetleg azért, mert negyedéve egy folyosón laknak, vol- taképen mert szüksége van a családias kedélyességre, mert a nagyvárosi szórakozás közhelyei elárasztották, egynek a kedélyét, másnak az erszényét. Minden idejük jobban igénybe van véve mint a kisvárosié; egymásnak idegenebbek, mint a kisvárosban: ninMegsértett nő vagyok, ki elégtételt követel, oh, de feleség is vagyok, aki félti az urát a veszélytől érzem, hogy a feleség elhallgattatja a nőt. Nem tudom, más asszony mit tenne ily helyzetben de én, én hallgatni fogok. A nyomorultat magam büntetem meg — néma megvetéssel. Isten! Ölj meg vagy vedd el eszem, hogy ne tudjak emlékezni. A pokol lángja nem lehet égetőbb, mint az a gondolat, hogy mi voltam és mivé lettem? Meghalni. Igen ez könnyebb, mint emlékezni. A becsülettel elvész az élet minden értéke — becstelenül. Ha megölném magamat, meg kellene írnom férjemnek, hogy mi űzött a halálba. De nem fordulna-e el megvetéssel a térítőtől, melyen gyalázata fekszik. Érzem nem csak becstelen, de gyáva is lettem. Élni fogok, élni bűnöm s gyalázatom szörnyű tudatával. És vele élni, vele, akinek becsületes fejét szégyennel tetéztem. Mennyire szeretett és milyen nagyra tartott ez a becsületes férj . . . mennyire bizó volt bennem. Oh nagyon is gyanútlan. Más férj félti a feleségét — ő nem féltett soha. De hát miért is nem féltett? neki észre kellett volna venni, hogy az Andor veszedelmes férfi. Nem, ő egész nyugodtan nézte. De szabad-e egy férjnek nyugodt lenni akkor, mikor feleségét veszélyek környezik. Én vétkeztem igaz, de | is nagyot hibázott. Oh mert az ő vak nyugalma volt az, ami mellett igy el kellett vesznem. Az én nyugalmam az övé miatt van oda örökre. Igen ő az oka, ő, hogy bukott asz- szony vagyok . . . KÜLÖNFÉLÉK. _____ Bo dog újévet kívánunk igen tisztelt előfizetőinknek és munkatársainknak! A „TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY“ szerkesztősége és kiadóhivatala. — Szilveszteri dalestély. A szegzárdi dalárda által deczember 31-én a „Szegzárd Szálló“ nagytermében rendezendő dal- és tánczestély iránt a legszélesebb körben nagy az érdeklődés s a rendezőbizottság élén B o d a Vilmos elnökkel minden lehetőt elkövet, hogy a minden évben megtartani szokott estély minél fényesebben sikerüljön. — Egyházi dalárda. A szegzárdi róm. kath. egyházi dalárda, melyet K1 i e b e r György belvárosi kántor szervezett, a karácsonyi ünnepek alatt a nyolez órai miséken kitűnő énekével az áhitatöt magasztosan emelte. Úgy a szóló énekesek, mint a négyes kar is meglepő és elragadó művészettel töltötte el a templomban jelenvoltak lelkületét s valóban megérdemlik, hogy nyilvánosan dicsérjük őket. — Választmányi Ülés. A szegzárdi kaszinó választmánya múlt kedden délután 2 órakor ülést tartott F ö r d ő s Vilmos elnöklete alatt. A jegyzőkönyv felolvasása, hitelesítése és az uj tagok felvételén kívül több fontos tárgya volt az ülésnek, melyek közül legtöbb időbe került a dr. Steiner Lajos által kidolgozott és beterjesztett uj házszabályok megvitatása. csenek úgy egymásra szorulva, mint a vidéken ; mégis, mégis ... A miniszter a lóvasúti kalauztól nem áll oly távol, mint két kisvárosi család egymástól. Társadalmi állásuk, intellektuális műveltségük, évi jövedelmük, ízlésük, hajlamaik esetleg egészen egyenlők; de hiába, azért ők nem ismerik egymást. Ha mindjárt naponta egymásba botlanak is és évtizedeken át unatkoznak is. Arra, hogy közlekedjenek nem találnak indokot, de hogy egymást kerüljék, ezer ok van. A.-nak a nagyapja csak kisiparos volt; B-nek fivére nem akart az ő klubjába belépni; C-nek a felesége azt mondta a frizőrnőnek, hogy . . . D-nek a gyermekei olyan elegánsan járnak, mintha . . . .; E. megkívánja a fényes ozsonnákat; F. nem azt a kártyát játszotta ki . . .; G. elvált a feleségétől; H. azt akarná, hogy én vegyem le először a kalapom; I. (köztünk mondva) úgy sem veheti el a lányomat; K.-val az újságban veszekedtünk (egy lámpakaró miatt) és igy tovább a végtelenségig. Hát még ha nem egészen egyenlők, hanem van köztük három mákszem külömbség, akkor van ám csak elszigetelés. Mert pl. ha egynek ötvenezer forinttal több a vagyona, másiknak lánya a felsőbb iskolát látogatja, ha egyik nagyságos ur, a másiknak csak sárga nadrágja vau. Ezek nemde csak mák- szemnyi különbségek mikor arról van szó, hogy ne éljenek úgy mint Robinson Crusoe. De fájdalom a semmi külömbség és e mákszemnyieken kívül van-
