Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-12-08 / 49. szám
1895. deczember 8. 3 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (49. sz.) Ugyan ezekk tartással együtt . . . — frt 36 kr. Petrencze hordónak, Kapásnak, Puttony s Csöbröt hordónak tartás nélkül . , — frt 45 kr. Tartással együtt ., . —-. frt 30 kr. Gyűjtőnek, Gyomlálónak, Kötözőnek tartás nélkül . ' . — frt 24 kr. tartással . .. . , . . . . . . — frt 18 kr. Szedőnek tartás nélkül . - . . . . — frt 12 kr. Egy hold földnek meg ugarolásáért és tavaszi Szántásért tartás nélkül fog adatni..................................... . . . . 3 frt ■— kr. Eg y hold földnek mcgkeveréseért . . 2 frt — kr. Egy hold földnek vetőre leendő meg- szántásaért és elboronáltatásaért tartás nélkül . . . . . . •. . ... 3 frt — kr. Takarodonak 4 marhával tartás nélkül naponként . . . ,.............................1 frt 45 kr. Takaródénak 2 marhával tartás nélkül naponként................................................1 frt 45 kr. Ve tőnek tartás nélkül egy napra . . — frt 51 kr. Maghordonak tartás nélkül . . . . — frt 45 kr. Az aratónak maga kenyerén fog adattni — frt 45 kr. Gazda kenyerén.......................... . . — frt 30 kr. Ké ve kötőnek maga kenyerén ... — frt 51 kr. Gazda kenyerén . I . ... . . — frt 36 kr. Fa vágónak maga kenyerén . . . . — frt 36 kr. Gazda kenyerén . . . . . . . . — frt 24 kr. Egy öl fának föl vágásáért maga kenyerén . ........................................... 1 frt 30 kr. Fuvarozók ra nézve. Egy lótól egy Statiora fognak a külsők, és hivatalon kivül füzettni . . . . — frt 45 kr. Megyebéliek a kik hivatalba járnak Stábonként 1 lótól . .................................— frt 30 kr. A mi a Diligencze szekérhéz megkivántato, vontató lóvakat illeti, az iránt az Deputationak véleménye, hogy a Conductorok mindén lótol StatiÖn- ként 45 krkat főzessenek, és a szokásba lévő borravaló adózónak adattasson. Az Adózónak lovai tsak akkor vétessenek vontatásra segédeimül, hogy ha a Posta hivatalnak lovai, vagy elégtelenek, vagy pedig hivatalos vontatásba foglalatoskodnak. A Conductorok pedig a maga utján arra kö- teleztessenek, hogy ők az utaknak roszaságát, a tehernek menyiségét kivált képpen pedig az adózói Lovainak gyengébb alkotmányát illendő tekintettbe vegyék és a Helybéli Elöljáróktól ánnyi számú vontató lovakat Kiványanak mennyi áz adózó kára, és sérelme nélkül a Diligencze szekérnek el vontatására elegendők fognak lenni. Ennél fogva a szükséges lovak számának meg határozását tanácsosabb volna a Helybéli Elöljárókra mintsem magokra az Conductorokra, bizni. Szegzárd die 4-a Marz. 818 Csapó Pál fő Notar m. p: collaty cum oris per Joannem velitis Jures Cancellis. Egészség és szépség. 2. A hajzat. (Folytatás.) Mutassa magát valamely nő, ildomos vállára kibontott és fürtökben lecsüggő egészséges hajazattal, a mely sima mint a bársony és fényes, a mely talán derékon jóval alul ér | vagy lássunk selyem, keskeny, ivszerü felfelé bodros szempillákat a melyek tömörek; vagy ha úgy tetszik dús, hullámos férfi hajzat és ép ilyen bajusz vagy szakái: az ellenkező nemre mily büv erőt gyakorol, mily érzést kelt fel benne? A ki e tulajdonság birtokában van és megpróbálta ezt, legyen szives ez állitásom igazságát, tanúként igazolni. És az tudom, hogy igazat ad nekem abban is, h.ogy a fényes, sürü keskeny szemöld, vagy ennek ellentéte legjobban kifejezik az arczon (legalább úgy hiszik) azon egyén belső tulajdonságait — a szem után. A haj a fej bőrén él, ott női és ott lehet az egész ember szépitőjévé, ha fejbőrünket gondosan ápoljuk, ha egészségéről gondoskodunk. Ki ne ismerné önök közül a hajkorpát ? Elmondom mint képződik, — mint háritható el és ez a hajzat egészség tana, ez a hajzat szépségben való tartásának bűvös módja. A haj bőralatti és bőrfeletti részből áll, a mely szintén vesz magához táplálékot, hogy élhessen. De a haj talaja, a oőr likacsain keresztül, ha egészséges szintén lélegzik, a mint ezeken keresztül jut a haj bőrfeletti részébe alulról a táplálék is. Ha tehát a fej bőrének nem eléggé való tisztán tartása, vagy directe hajbetegségek következtében, a koponya bőrének felszinéről, az oda kijutott‘zsiradék anyagok és váladékok nem távolittatnak el, akkor ezek idővel a fejbőrre vékony zsirréteg alakjában rakódnak le, a melyekbe a levegőből belekerült mindenféle por oly- szépen elfér képezve együtt a bőr pánczélát, a melyen keresztül bizony nem lélegezhet a fej bőre. Idővel ezen pánczél mindinkább vastagabb lesz, úgy hogy a hajszálat a mely belül csatornás, a fejbőr feletti rész kezdeténél összenyomja, a hajban a felső részéhez e táplálék többé nem mehet, tehát a haj el kell hogy haljon, a mi nyilvánul a haj bőrfeletti részének eltűrésében. És minthogy az emberek mégis csak használnak néha hajukhoz fésűt vagy kefét, történik az, hogy azon bőr-pánczél keményebbé vállt részéből, a fésű vagy kefe egyes kis részecskéket le-e szaggat, a melyek a haj között korpa alakjában ismeretesek. A korpa jelenléte meggyőzhet bárkit arról, hogy a fej bőrének egészsége veszélyeztetve van; hogy a haj, mint a hogy közönségesen mondják — ki fog hullani. Ha a fejbőr tiszta lesz, megszűnvén a hajkorpát és igy a haj hullását előidéző ok, a haj ismét táplálkozhat, a haj ismét ki fog nőlni, miután ez esetben a bőralatti része a hajnak, a gyökere ép maradt és csak a bőrfeletti része, a szára tört el, hullott ki.. A korpás, sőt még az egészséges fejbőrt is havonta legalább egyszer, a következő szerrel mossuk, hogy a fejbőr likacsai tiszták legyenek. Este, lefekvés előtt, a mint a. fejbőr kiállja, oly meleg vizzel és szapannal, elég erős hajkefével mossuk meg a fejet és törüljük szárazra, hogy bedörzsöljük azután a következő folyadékkal. (Félliter borszesz vagy szeszben oldjunk fel 5 gramm csersavat, 4 gramm chinin tinc- turát és adjunk hozzá 3 tojás sárgáját.) E folyadékot kézzel bedörzsöljük úgy, hogy a fejbőr lucskos legyen, ezután száraz kendővel éjjelre át bekötjük a fejet. Reggel fésűvel és kefével tisztítjuk hajunkat és a mig korpa látszik vagy a fejbőr nem látszik egészen tisztának, addig ismételjük ez eljárást. Két-háromszori ily mosás biztos eredményre vezet, a mikor azután tanácsos néha-néha a fejbőrét és a hajat lágyító olajjal, jó glycerinnel vagy mandola olajjal bekenni, hogy ezáltal a hajnak bársony fényt kölcsönözzünk, persze csak az oly hajat, a mely természetétől fogva nem eléggé zsíros. (Említett hajbőr tisztító folyadék helyett, esteli bedörzsölésre használható az ichthyol szappan is. Éppen úgy kell a fejbőrével használat előtt és után eljárni, mint a folyadék használatánál, csak hogy addig kell a fejbőrt habjával mosni, a mig az a bőrbe bele nem ivódott és éjjelre a habot rajta hagyni. Reggel borszesszel lemosni.) Ha a hajhullást külső okok idézték elő; vagy csak a haj szára, ritkán pusztul annak gyökere is, a haj csirája azonban nem. Ekkor az ily kopaszságon segíthetünk, mert ha a haj ismét ki fog nőlni. A korpaképződéssel járó hajhullás és gyógyításáról szóltam, ha pedig a hajhullás oka a fejbőr túlságos szárazsága, zsir hiánya, akkor miután a fejbőrt borszesz és forró vízben feloldott közönséges szappan oldattal jól tisztára lemostuk, esténként persze bedörzsölendő a következő szerrel: (Tiszta glicerin és friss mandula olajból 100—100 gramm hozzáadva jól összetörve, chinin és vanillia tincturából 5—5 grammot és 10 csepp mentha olajat.) Az összetörést mozsárban eszközöljük, de annak fémből nem szabad lenni. A fej ezután éjjelre betakarandó, reggel borszesszel lemosható. Hetenként egyszer igy eljárva, szép lesz a siker. Hogy a hosszú hajzatnak és igy a nők is jól teszik, ha este lefekvés előtt hajukat nem nagyon sürü fésűvel kiféstilik és pedig több fonatra osztva, az egész hajukat azután pedig összefonják, de igen tágan és fejők körül csavarják, esetleg vékony de szélesebb szalagfélével átkötik, hogy éjelen át össze ne kuszálódjék, azután meg, hogy a haj vége i n e k gyakori lenyirása (de nem a tövinél) igen elősegitik a hajzat növését és szépségét, arról meggyőződhet az, a ki megkísérli. Vannak akik nem szeretnék, ha hajok szine megváltoznék, különösen a szép szőkékről szól ez ének. Megemlítem hát, hogy a hajzat szine, annak vegytani összetételétől függ. És igy, hogy a szőke hajat nem szabad olajjal vagy glicerinnel kenni, mert megbámul, hanem csak kamilla-theába tett tojássárga oldattal; a barnát pedig, hogy szine megmaradjon, vegytiszta gliczerinnel, a mely tehát az őszülő hajra is legjobb. Egyenlő részben vegyítve glicerint vagy mandula olajat — szeszszel, a hajzatot ezzel bekenve, annak eredeti színét nem váltóztatja. A hajzat színének említett megadása áll a szempillákról, a szeműidről valamint a bajusz- és szakádról is. A bajusz növést elősegíti a többszöri leberet válás, este azután a helye, emlitett hajzat növesztő szerrel jól bedörzsölendő. Két hét múltán meglesz a siker. Ennek lágyságát is a glicerinnel való kenéssel lehet legjobban elérni. A hajzat sütését csak hideg vassal eszközöljék, hogy az ne törjön. A szemöldök sűrűségét, valamint a szempilláét, ollóval való gyakori lenyirás és estére való bekené— Szereti-e a bort, bácsi ? — Én aztán igen. Jobban az édes anyám tejinéi. — Iszik, bácsi ? — Én aztán igen. — Jó-e bácsi? — Ez aztán jó, uram. — Ácsi, most én beszélek! — rikkantott közbe Muki. — Hallja-e bácsi, aztán felkeltsen ám minket, mikor hajnalodik. — Én aztán fel. — No te ne. Ki akar itt felkelni, — pattogott Tóni. — Az volna még csak szép. Le se fekszünk, így várjuk a napot. Ugy-e Gyuszi. — De úgy ám! Hé móré, most az ón nótámat. Aszondja, hogy : „Korond között nevekedtem, Ne, te ne! Jaj de fene legény lettem. Ne, te ne! A paraj di bányász lányok, Ne, te ne! Hej de czifra a szoknyájuk. Ne te, ne te, ne te! ;— Tovább Móré, tovább, a hogy én dalolom — s kiállott Gyuszi a középre betyárosan, aztán félkarjával átölelte a góbét. — Fújja bácsi, hiszen ez székely nóta. Ez aztán az! — mondta a góbé. Nó hát: „Visznek engem katonának, Ne te, ne! A németek kutyájának, Ne te, ne! Borjú nyomja a vállamat Ne te, ne! Más öleli a rózsámat. Ne te, ne! Ne, te, ne! Egyszer aztán azon vesszük észre magunkat, hogy mind tánczra kerekedtünk. A czigány csüdön- gölőt húzott, a góbé a közepére állott, nagyokat ütött a csizmája szárára, vetette a figurákat s közbe- közbe nagyokat kurjantott: nye kedvem, nye! Majd meg : „Kicsi nekem ez a ház, Kirúgom az oldalát.“ Várday Muki egy ötös bankót ragasztott a Pili czigány arczára. Azt mondta: — Nem a nótád tetszik, Móré, hanem a neved, ugy-e atyafiságban vagy a Piliske hegygyei. — Igenis kenyergem álásán. Itt silettem á hegy tetején. Erre aztán mind poharat ragadtunk és éltettük Piliskét és nagy szüllöttjét: Pilit. Egyedül a góbé mai’adt eszénél. Kitámolygott a házból. — Hová, bácsi, hová? — Nézem a napot, hogy mit csinál. — Aztán csak jelentse nekünk! — Én aztán igen. Már én azt nem tudnám megmondani, hogy mennyi ideig leshette a góbé a napot, elég az, egyszer csak bebotlik a küszöbön és mondja: — Instálom az urakat. — Mi baj bácsi, mi. — Megkövetem alásan, ne tessék többet inni! — Miért bácsi, miért ? — Mert hogy itt van a nap ? — Mit beszél kend? — Azt, megkövetem alásan, hogy itt a nap. — Fölkelt? — Az osztán föl. Dörzsöljük ,a szemünket, mintha csak vezényelte volna valaki. Nézünk az ablak felé s im azon bemosolyog a nap. Mondtam én : — Most már mehetünk haza, fiuk, a nap fölkelt. —- Az ám, föl, — dunnyogtak mind. . . . S fölkeltünk mi is mind a négyen.
