Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-11-03 / 44. szám
2 TOLNAMEGYEI KOZlONY (44. sz.) 1895. november 3. Tegye meg, hasznos szolgálatot tesz ez által az államnak éppen úgy, mint az összes érdekeltségnek! b. Törv.-liatósági bizottsági tagválasztás Báíaszéken. A székhelyen a törvényhatósági bizottsági tagok választására kitűzött határidő eltelte után az a hir teijedt el, hogy Bátaszéken a néppárt K o p á r y Gyula r. kath. segédlelkész vezetése alatt nagy tevékenységet fejtvén ki, jeleltjeit mind megválasztatta. Még e pillanatban nem tudjuk, hogy a szerfelett ambitiozus káplán urnák csakugyan sikerült-e néppárti jelszavakkal küzdeni ki a diadalt, vagy pedig a folytonos importáczió keserítette el a bátaszéki választókat s igy megjegyzéseinket későbbre hagyva, közöljük a hozzánk két különböző oldalról beérkezett tudósítást. A tudósítások a következők: Zászlóbontás Bátaszéken. És bekövetkezett! A bátaszéki néppárt tegnap tartotta a községházába első nyilvános felvonulását. A megyére választott bizottsági tagokat; óriási töb- séggel győzött i győzelemre segitette jelöltjeit. Kopári Gyula, Wallner Gyula, G ehring Márton, Rohr György urak immár megyei bizottsági tagok. Ismerve a helyi viszonyokat e választást illetőleg szót kell emelnünk. Szót kell emelnünk azért is, mert a néppárt vezetősége immár hosszabb hallgatásunkat működésével szemben gyávaságnak apostrofálja. Már pedig, a ki bennünket küzelébbről ismer, gyávasággal aligha vádolhat. Igaz. ugyan, hogy mint tőzs- gyökeres magyar emberek szép szóra, barátságos föl- szólitásra engedni készek vagyunk; de hogy bárki előtt meghunyászkodtunk volna, vagy valaki bennünket megfélemlített volna, még ez ideig meg nem történt és nem is fog megtörténni soha! Nem! mert ha valaki nézetünk nyilvánítását óhajtja, azt mindig minden leplezgetés nélkül meg fogja tőlünk hallani; igy most is. Úgy látszik, hogy a bátaszéki vezetőség tudatával bir annak, miszerint nagyfontosságu kérdés az, hogy kik azok, akik a nép gondolkozásának irányt adnak; kik megteremtik a közvéleményt és kezükben tartják a nép jogainak érvényesítésére szolgáló egész hatalmat. Ha a nép vezetése azok kezében van, kik szellemi képzettségüknél fogva az általános tiszteletnek tárgyai ; kik magasab miveltségüknél fogva leginkább tudatával bírnak azon eszközük és módoknak, melyek minden emberi törekvés főczélját a többség szellemi és anyagi jólétét a létesüléshez közelebb viszik; ha ezek tőlük telhetőleg nagyobb buzgalommal azon vannak, hogy a népet arról, mi ennek valóban javára szolgál, fölvilágosítsák, akkor hálásan dicsőített intézményeket hoznak létre. | Ámde — ha mint most itt Báttaszéken — nem menjünk haza, hideg van, éhes vagyok.“ A nő keblére öleli gyermekét és tovább zokog. Emitt egy öreg ur, kit a fiatalkori, léha, csa- podár élet tett öreggé, pénzt csúsztat egy rongyos gyermek kezébe. Szánalomból? Oh nem. Csak igy hiszi régi bűneit leróhatni és itt e szent helyen. Amott egy még friss sirhanton leány sikoltása hallszik, szivéhez kap és lerogy. Forró szerelme okozta e fájdalmat; saját atyja kapzsisága idézte elő halálát.. És most mégis, miért kiáltja atyja? „Kelj fel, ébredj leányom!“ A temető árkában jeltelen hantokon nem ég gyertya, nem imádkozik, nem zokog senki. Talán nincs senkijök az élők között ? Oh igen, de ezek hibáztak életökben és az emher a vétőknek nem bocsát meg, mert a világ szeme vezérli az érző szivet. Szines lampionok vakitó fényénél, örökzöld növényzetű kis kertecskében, térdelve öleli körül a márvány emléket egy érdekes, szép hölgy. Még csak 4 hó óta asszony és már is özvegy. Bársony szempilláin meg-meg csillanó könyüi letör- léséi’e előhuzogatja selyem keszkenőjét. „Ily szép és fiatalon már is boldogtalan. Pedig gazdag ám. Ebből látszik, mint szerethette férjét, mily nagy lehet fájdalma.“ így sóhajtanak fel nehányan, a kik minden könynek hisznek. Épen most tart feléje egy csinos fiatal ur, a ki köszönti őt I mindakettőjük ajakán bánatos mosoly kél, azután karon fogja és a kocsiba ülni segíti. 0 is melléje ül. Felszáradtak már a nő könyüi? Oh már olyan emberek állanak a nép elen, hanem olyanok, kik a vezérszereppel visszaélvén, szerepüket magán czélokra zsákmányolják ki és mint hivatalnok a gyeplőt markaiba ragadván, a békés községben a viszály átkát hintik szét. Nem ismeretlen előttünk az, hogy a nép a legtöbbet Ígérő után indul; tudjuk azt, hogy a legtul- zottabb eszmék hirdetőié a diadal és — a nép kegye. E diadalra a legjobb eszköz a meglevő rend ostorozása, a békétlenség szitása, békés polgárok egymás elleni lázitása, az elégedetlenség lángjának élesztése. Aki legkirívóbban ecseteli a nép bajait, aki a sajgó sebek fájdalmának legmélyebb érzetét tudja tetetni; ki j legszenvedélyesebben tüzeli föl a képzelmet — az a nép leghívebb, legjobb barátja. Nem! nem lehet a népnek igaz barátja az, ki éveken át a községben egyebet sem tesz, mint békétlenséget támaszt a község lakói között. Avagy az egyház felkent áldozárának szent feladatai közé sorolandó az is, hogy nyíltan korteskedjek az utczán választások alkalmából | Az egyház felkent áldozái’a ahelyett, hogy hívei között a békét, a jó egyetértést füntartsa még párbajsegédül is szegődik. Állami, helyhatósági, községi, egyházi és számos egyleti ügyekben már évek óta befészkelte magát a káros dissonantia. A bölcs vezetőség tervszerüleg folytatja az aknamunkát. Nem nehéz munkára vállalkozott; hisz’ községünkben a túlnyomó többség az életfen- tartásra nélkülözhetlen mindennapi szükségletek termelésével és forgalomba hozásával van elfoglalva, ami sokkal inkább igénybe veszi az egész embert, mintsem ideje volna közügyekkel törődni és ezért azokra bízza magát, akik részére vezér eszméket szolgáltatnak. És kik községünkben a jelenlegi vezetők ? Néppárti férfiak; kiknél nincs meg a sorsosaik iránti jóakarat, akik nem bírnak semmi ismerettel a társadalom czéljai iránt, kiknek fogalmuk sincs arról, hogy széles ez országban a 19. század végén holmi kergebetegség szülte dolgokat megvalósítani nem lehet ; még akkor sem, ha esetleg a bátaszéki néppárti férfiak nagyra becsülendő erejük érvényesülne is. Megengedjük, hogy van erős akaratuk, élénk képzeletük és természetellenes ékesszólásuk is ; de annál kevésbé józan ítélő tehetségük. De hát sikerül az egyszerű polgárember düpirozása. A hitelvek köpenye alatt létezik valami;. és ezen valamivel még mindig meg tudják mételyezni a társadalmat. A nép hatalmának működése a politikai szabadság terén és közügyekben nagyban hasonlít a vízgőz működéséhez az újabb időbeli müiparban. Ez mint amaz közvetlen hatás nélkül elpárolog, ha alkalma- zatlan marad, de szétrobbant mindent, ha ügyetlenül kezeltetik. És mivelhogy vezetőségünk káros volta immár feltűnően jelentkezik; mivelhogy községünkben az állapotok a különféle közügyekben tarthatatlanok; mások, öröm könnyek is ragyogtak szempilláin. Hallga csak: hisz kaczagnak! Hát mi volt ez, szinház, ámítás ? Miért jött ide ? Legjobb erre nem felelni, mert ettől elfásul az érző kebel. * # * Lassanként elsötétül a temető, minden a régi, minden csendes lesz. Mégis e zaj, e tolongás, e kísérteties fény és pompa nem juttatja e eszébe soknak „Halandók vagyunk, és a kik ma itt játszották el játékaikat, azok felett évek múltán ugyanigy tesznek?“ Te dicső, borzasztóan fenséges temető, küzdelmeimnek egyedüli vigasztalója és életem reménye, csak te benned látom az igazságot megörökítve, rád gondolva feledek el minden rosszat és jogtalanságot; mert te benned a gazdag suhogó selyme, a szegény tépett rongya mind egymás mellé kerülnek; a dicsőség felkentje és az élet nemes küzdelmeiben elveszett ismeretlen, benned egymás mellé jönnek; te mind- nyájokat egyforma ápoló kezekkel gondozod; az üi’ük, igazságos kéz, irgalmatlanul összekeveri a földben. Itt ugy-e elférnek egymás mellett, az életben meg, melyik volt a szegény, melyik a gazdag; melyik a kevély, melyik, a szerény; melyik a hatalmas, bölcs és melyik a pazar I Ha ily gondolatok vezetnek halottak estéjén a temetőbe, csak akkor leszesz méltó az „ember“ névre. Glatter Ernő. mivelhogy szemenszedett fondorlatok községünkben polgárok nyugalmát veszélyeztetik: parancsolja kötelességünk, hogy fölhívjuk józan gondolkozással biró lakosságát községünknek, miszerint sorakozzék zászlónk köré, melyen az igazi szabadelvüség, a béke és türelmesség hirdettetik; hogy elejét a rombolásnak és élét a békétlenségnek vehessük. Él bennünk a remény, hogy Bátaszék józan polgársága nem a háborút, hanem a békét óhajtja- de állhatatosan hadat folytat azok ellen, kik a háborút akarják. A békétlenség, a türelmetlenség nem a mi zászlónk felirata. E feliratok a mi ultráinkén találhatók. Legyünk szabadelvűek a szó legnemesebb értelmében ! Ne tűrjük indolensül községünk visszaesését! Ne tűrjük a békebontást! Sorakozzunk 1 Sokak nevében: Engel Mór. Tisztelt szerkesztő ur! Községünkben a megyebizottsági tagok választása folyó hó 26-án a legnagyobb érdeklődés mellett folyt le. Végre még is akadtak községünkben oly független érzelmű férfiak, kik fontosabb ügyekben felkeltik figyelmét az eddig mélyen szunuyadó közönségünknek. Valóban sajnálatraméltó állapotok uralkodtak évtizedeken át községünkben. S ezek közül nem utolsó helyen állott a megyebizottsági tagok választása. A szégyenpir tölti'be arczomat, ereimben felforr a vér, ha arra gondolok, hogy 8000 lakosú, s meglehetős számú intelligencziával biró községünk évtizedeken át idegen elemekkel képviseltette magát a megyei gyűléseken. S kik voltak ezen idegenek ? Megyénk azon érdekhajhászó intelligens polgárai, kiket az önzés, a nagyravágyás vitt arra, hogy lekötelezettjeik által községünkben magukat meg választatták. Megtörtént egy alkalommal Szegzárdon, hogy egy társaságban egy megyei virilista elpanaszkodott, hogy a jövő évre s nem tudni mi okból, kimaradt a virilisták sorából. Találkozott azonban egy valaki, ki a következő tanácscsal szolgált a virilista urnák : „Menj le Báta- székre, hol a megyebizottsági tagok választása jövő héten leend, jelöltesd magad, s majd megválasztanak a mafla németek.“ Ez factum ! Most kérdem mint vélekedik a józaneszü ember az itteni viszonyokról, avagy intelligencziánkról ? Tudom határozottan, elitélőleg! A legutóbb megejtett választásnál 2 párt állt egymással szemben és pedig az idegenek pártja és pártja községünk független érzelmű polgárainak. A nagy érdeklődés mellett lefolyt választás az előbbiek előrelátott csúfos bukásával és az utóbbiak fényes győzelmével végződött. Megválasztattak: Kopári Gyuia, r., kath. s. lelkész, 75, Valin er Gyula takáréktári könyvelő 71, Rohr György borkereskedő 65 és Geh ring Márton borkereskedő 65 szavazattal. Az idegenek pártja jelöltjeit kíméletből elhal- gatom. Végül pedig kötelességemnek tartom a nyilvánosság előtt polgártársaim nevében köszönetét mondani mindazoknak, kik a választásnál akaratuk egész teljével a fényes győzelmet elősegíteni szívesek voltak. Legmélyebb tiszteletem kifejezése mellett vagyok a szerkesztő urnák Bátaszéken, 1895. október 28. kész szolgája Joó KárolyA decsi katholikusok. Tizenhatodfél évig voltam, mint várdombi plébános, a decsi katholikusok papja; s ime — tűnődöm magamban — mi minden, minő sok dicstelen, sajná- latas és szégyenletes dolog esik meg ott! Az iskolaszéki másod gondnok kendőt lop a zsidó boltjából; Petróczki — 1. a Tolnám. Közlöny okt. 27-iki számát — és előtte mások a legduhajabbul támadják meg | tanítót, hol az iskolán kívül, hol bent az iskolában, csak azért, mert ez gyermekeikkel szemben — kötelességét teljesiti; egy szekercze-tagadó bognár, minden izgájának és gonoszságának a decsi kath. hit-
