Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-10-20 / 42. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (42. az.) 1895. október 20. Tolnavármegye közgyűlése. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága múlt kedden tartotta meg gróf Széchenyi Sándor főispán, belső titkos tanácsos elnöklete alatt őszi rendes közgyűlését. Daczára, hogy a közgyűlésnek tárgysorozatába több fontos tárgy volt felvéve s az is tudva volt, hogy a közgyűlésnek illusztris vendége Perczel Dezső belügyminiszter is meg fog jelenni, mégis csak alig 120—130 bizottsági tag jött be a közgyűlésre. Az érdeklődés tehát általában lanyha volt s egyetlen egy tárgy sem keltett vitát, vagy csak némi diskussziót is. A választások is simán, egyhangúlag úgy ejtettek meg, a mint azokat előzőleg megállapították. Kettős jelölés különben is csupán csak a főjegyzői állásra történt, de az egyik jelölt, P a p p Gyula árveszéki ülnök, a választás előtt visszavonta kérvényét s igy Simontsits Elemér tb. főjegyző ült Madarász Elemér örökébe. Gróf Széchényi Sándor röviden üdvözölvén a megjelent bizottsági tagokat, elnöki megnyitó- beszédében a részvét és a fájdalom igaz hangján emlékezett meg L á s z ló kir. herczeg haláláról, kinek ravatalára D ö r y Pál alispán a megye közönsége nevében koszorút tétetett s indítványozza, hogy a megye törvényhatósági bizottsága mély részvétének jegyzőkönyvben adjon kifejezést. A főispán indítványa egyhangúlag elfogadtatott. A közgyűlés tárgysorozatának első pontját a vármegye 1896. évi költségvetése s a költségvetés rendes kiadásainak fedezhetése czéljából 1%-os pótadó kivetése iránti javaslat megszavazása képezte. Névszerinti szavazással az állandó választmány javaslata alapján a költségvetés és az l°/o-os pótadó 110 ig e n szavazattal egy nem szavavazat ellenében elfogadtatott. Úgy szintén névszerinti szavazás volt a mille- nium alkalmával megállapított kulturális czélok érdekében a múlt évi 422/rkgy. számú határozattal megszavazott kölcsön törlesztésére évenkint fizetendő l°/o-os pótadónak a jövő 1896. évre történendő kivetése fölött is, melyet 98 szóval, 6 ellenében fogadtak el. Nemmel sznvaztak: Bencze István, Simon János, Ördög György, Schneiderbauer Jakab, C s e fk ó István és K e p 1 i n g e r Márton. A kulturális czélokra a megye ugyanis 268,000 irtot vesz fel, melyből a szegzárdi főgimnázium kap 100,000 frtot, a bonyhádi és gyünki felekezeti algimnáziumok 50—50 ezer frtot, a megmaradt 68,000 frtot pedig tőkésitik, melynek kamatait a magyarosítás terjesztésére fordítják s ebből nyernek jutalmat azon buzgó tanítók és óvók, kik a magyarosítás terén kiváló sikert tudnak felmutatni. Felolvastatott József cs. és kir. főherczeg 0 Fensége főudvarmesterének távirata, melyben a megboldogult László cs. és kir. főherczeg ravatalára elhelyezett koszorúért a Fenséges családnak köszönetét tolmácsolja. A távirat hódolattal tudomásul vétetett. Ezután következett az alispán időszaki jelentése, a számonkérő székről felvett jegyzőkönyv és az időközben eszközölt pénztári vizgálatokról felvett jegyzőkönyvek, melyek minden felszó’alás nélkül tudomásul vétettek. A közgyűlés tárgysorozatának egyik legjelentő sebb pontja volt a hetedik pont, mert az üresedésben levő vármegyei főjegyzői állásnak választás utján eszküzlendő betöltését, valamint az ezzel kapcsolatban esetleg megüresedő egyéb tisztviselői állásoknak betöltését foglalta magában. Az elnöklő főispán kijelentette, hogy a főjegyzői állásra ketten pályáztak: Simontsits Elemér tb. főjegyző és P a p p Gyula árvaszéki ülnök, ez uttóbbi azonban pályázatát visszavonta. Erre lelkes éljenzéssel egyhangúlag Simontsits Elemért kiáltották ki főjegyzőnek, ki egy szép beszédben köszönte meg a beléje helyezett bizalmat és kitüntetést s Ígérte, hogy összes tehetségével a vármegye érdekeit fogja szolgálni és önbizalommal néz kötelességei elé. Az igy megválasztott főjegyző a közgyűlés plénuma előtt nyomban, letette a hivatalos esküt, melynek szövegét Kämmerer Ernő, megyei bizottsági tag, ország- gyűlési képviselő olvasta fel. A főjegyzői állás betöltése által megüresedett tisztviselői állásokra a választás felkiáltással, egyhangúlag ejtetett meg *a következő eredménynyel: I-ső aljegyzőnek megválasztatott Forster Zoltán II. aljegyző, II. aljegyzőnek dr. Ery Márton tb. aljegyző, III. aljegyzőnek Szévald Oszkár IV. aljegyző, IV. aljegyzőnek pedig Reich Oszkár ba- ranyamegyei közigazgatási gyakornok. A központi járásban újonnan szervezett szolga- birói állásra Söröss József árvaszéki jegyző, az ő helyébe pedig P é c h y Jánoz volt III. aljegyző választatott meg. Titkos szavazással választották meg ezután a központi választmányt és a közigazgatási bizottság 5 tagját, kik a folyó év végével léptek volna ki a bizottságból. Megválasztatott a központi választmányba: gróf Apponyi Sándor Lengyel, László Lajos Szegzárd, Bárány Sándor Bonyhád, Bernrieder Jóssef Hidvég, id. Cholnoky Imre Dunafiöldvár, Döry Dénes Zomba, Döry Jenő Dombóvár, Fördös Dezső Űzd, Dr. Mol- doványi István Bonyhád, Perczel Lajos Kajdacs, Petrich Ferencz Paks, Pécsy József Tolna, Kurz Vilmos Szegzárd, dr. Schweiz Antal Bonyhád, báró Döry Andor Zomba, Daróczy Tamás Paks, Fördös Vilmos Szegzárd, Simontsits Elemér, Boda Vilmos Szegzárd, Jeszenszky Andor Csibrák, dr. Szigeth Gábor Szegzárd, Kovács János Gyapa, báró Jeszenszky Kálmán Budapest, Kramolin Emil Szegzárd, Kovács S. Endre N.-Keér, Paál József Dombóvár, Stankovánszky János Kajdacs, Totth Ödön Szegzárd, Török Béla Szegzárd, Vizsolyi Ákos Alsó-Peél ] a közigazgatási bizottságba: Bernrieder József, Perczel Lajos, dr. Kramolin Emil Totth Ödön, Jeszenszky Andor. A központi választmányba Madarász Elemér helyébe Simontsits Elemér lépett. A ménbiráló-bizottság elnöke: Döry Andor, tagja pedig Döry Pál helyett Nagy István lett. A főispán tiszti ügyészi helyettessé Török Béla szegzárdi ügyvédet nevezte, ki. A Lymburg Styrum alapítványokra felügyelő választmányba Madarász Elemér helyébe Simontsits Elemér, a fillolcszera bizottságba pedig Francsics József helyébe Paál József választattak meg. Ekkor terjedt el az a hir, hogy Perczel Dezső belügyminiszter megérkezett, ki 12 órakor lépett a főispán és több bizottsági tagtól kisérve a gyülésterembe, hol perczekig tartó éljenzéssel fogadták. A miniszter nyájas mosolygással fogadta a személye mellett nyilvánuló ovácziót, kit gróf Széchenyi Sándor néhány szóval üdvözölve, őszinte övömének adott kifejezést, hogy a miniszter, mint megyei bizottsági tag, megjelenésével tisztelte meg a közgyűlést. Majd a miniszteri rend eletek, körlevelek és megkeresések, alispáni jelentések, árvaszéki előterjesztések, tiszti ügyészi vélemények és a póttárgysorozat 16 pontja tárgyaltattak le hihetetlen gyors tempóban. A vármegyei levéltárnak rendezése és kiselejtezésére egy bizottság küldetett ki. A bizottság elnöke: Döry Pál alispán, tagjai: Wosinsky Mór, dr. Szigeth Gábor, dr. Kramolin Emil, Totth Ödön és Leopold Kornél. Még megemlitjük, hogy a Báttaszékről Baranya- várig vezetendő h. é. vasút segélyezése tárgyában beadott kérvényre az határoztatott, hogy a segély megadása felett a jövő évi költségvetés tárgyalása alkalmával határoznak, mivel az idén e czélra nem volt fedezet. . A győr-veszprém-dombovári h. é. vasút engedélyesei kérvényt nyújtottak a törvényhatósági bizottság elé, melyben pótlólag kilométerenként 1000 frtnyi hozzájárulási költség megszavazását kérik. A kérelmet a bizottság elutasította. Szegzárd nagyközség képviselő-testületének a főgimnázium czéljaira megvett kis vásártéri területre vonatkozó határozatát a közgyűlés alaki okokból Fördös Vilmos tiszti ügyész véleménye alapján, mivel állítólag a képviselő-testületi érvényes határozathoz nem volt meg a törvényben előirt általános többség, feloldotta. —th. A dunaszabályozásról. Szóljak-e, ne szóljak-e laikus létemre ez ügyhöz ? Hát hiszen eszem ágában sincsen műszaki szempontból szólni e tárgyról; de mivel én is szívom azt a levegőt, melynek egészséges tiszta volta nagyon is függ az e vidékbeli vizviszonyoktó és nekem is van ki ne menjen a búcsúzó katonák közé, mert jól tudták, hogy köztük van az a szegény ördög is, a ki ugyan hiába járt leányuk után. Nem Árva Pistának, hanem Fekete Ferkónak, a falu leggazdagabb telkesgazda fiának nevelték, a ki már ki is szolgálta a „császárt“ és nyilatkozott is előttük, hogy csak Árva Pista kitakarodását várja a faluból, azután farsangban elveszi feleségül a szép Juczikát. Szegény Juczikának majd a szive szakadt meg a bánattól, hogy ő nem járhatja el a bucsutánczot Pistával, pedig éppen most állottak meg házuk előtt a daloló legények és ugyancsak vígan járják a magyar csárdást. Az ujonczok a falu aprajától és nagyjától ki sérve, végre kiérnek a falu végére, hol mégegyszer tánczra perdülnek, azután mindegyik megöleli forrón, igazán szive választottját, azt susogva: „Három év múlva egymásé leszünk kedves babám!“ r Érzékeny búcsú után a legények elhelyezkednek a kocsikon, de még mindegyiknek van egy vigasztaló szava siránkozó anyjához, a szemeit törül- gető kedveshez s tudja Isten mikor lenne ennek vége, ha a kocsis egyszerre a lovak közé nem eset- tintene. A távozók után még egyre lobogtatják a leányok csipkés kendőiket, mig nem a felvert porfelleg el nem takarja szemeik elől őket. * H« $ Szegény Árva Pistának első dolga volt, hogy levelet inon az 1 kedves Juczikájának, kiről gondolta, hogy bizonyosan türelmetlenül várja sorait. Hiába küldözgette azonban Pista a piros pecsétes leveleket Juczikának, mert azok nem kerültek kezei közé, mivel édes anyja mind olvasatlanul égette el. Eközben nagy lelki kinokat állott ki Juczika. — Tán hűtlen lett Pista- hozzá s megfeledkezett ígéretéről. Ily gondolatokba merülve, könnyező szemekkel fonogatott a szobában, midőn egyszerre maga előtt látja ^édes atyját, F e k e te F e r k ó v a 1, kik egészen észrevétlennl jöttek be„ A szenvedő leány zavarát elpalástandó, hirtelen lesüté szemeit s alig hallható bánatos hangon fogadta el a legény köszöntését. Ezt a látogatást egymásután a többi követte, daczára annak, hogy Juczika mindig hidegen fogadta a különben csinos legényt, ki mindent elkövetett, hogy a leány szerelmét megnyerje. Eljött e közben a farsang is s Juczika édes atyja és édes anyja egy szombat este tudtára adták, hogy holnap ismét eljön Ferkó és akkor megtartják a kézfogót. Juczika hevesen dobogó szive majd megrepedt e szóra, de azért nem mert szüleinek ellent mondani. Meg is történt az eljegyzés s ettől fogva Juczika mindegyre még halványabb lett, arczának rózsái eltűntek s remegett, -ha meggondolta, hogy olyan emberhez kell kötni életét, kit soha sem fog szeretni; mert ő most is azt szereti, kinek esküvéssel ígérte, hogy megvárja, mig hazajön a katonaságtól. A hir gyorsan elterjedt a kis faluban, hogy Juczika menyasszonya Fekete Ferkónak, valaki azután megírta Pistának, hogy hűtlen lett hozzá Gazdag Andrásnak Juczika leánya, mert egy hét múlva reáteszik fejére a menyasszonyi koszorút s felesége lesz Fekete Ferkónak. E hir villámcsapásként hatott Pistára s elhatározta, hogy ha már az övé nem lehet hát másé se legyen a hűtlen leány. * $ H* Már elhangzott az oltár előtt a holtomig és holtáig szenteskü s a nászmenet]kiindult az egyre siránkozó halvány, remegő menyasszonynyal a templomból, ki úgy érzett,$.hogy jobb lenne most neki a föl d alatt lenni, mint vőlegénye oldala mellett. Még nem haladtak a lakodalmas házig, midőn sebes vágtatva látnak egy huszárt közeledni a falu végéről s mindenki a legnagyobb kíváncsiságtól eltelve, nézett az egyre közelebb jövő hadfi elé. A nászmenethez érve, egy pillanat alatt lepattant lováról s mielőtt megakadályozhatták volna, egy golyóval a fátyolos menyasszony, egy másikkal meg önmaga életét oltotta ki. A lakodalomból gyásztor lett. Másnap két koporsót vittek ki a temetőbe. Az egész falu megsiratta a tragikus véget ért szerelmeseket, kik, ha az életben nem, legalább | a halálban egyesültek.
