Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1895-10-13 / 41. szám

1895. október 13.

— Fill-6 vagy leány? A polgári anyakünyv- vezetésnek furcsa históriája történt meg folyó hó 4-én Kis-Vejke tolnamegyei német községben, a hol az anyakönyvvezetőt nem kis zavarba hozta az a különös eset, hogy Heininger gazdának újszülött gyermekét először fiúnak, azután meg két nap múlva leánynak jelentették be. Ugyanis a bába megjelent a községházán és Kossuthi Kovács Gyula polgári anyakönyvvezetőnek hivatalosan bejelentette, hogy Heininger Ferencz feleségének egy fiúgyermeke született, a ki a keresztségben Ferencz nevet nyert. Az anyakönyvvezető annak rendje és módja szerint be is vezette a születési anyakönyvbe a gyermeket; .de két nap múlva beállított hozzá az apa, hogy kikorrigáltassa a bába bemondását, mert az újszülött n em fiú, hanem leány. Kovács Gyula anyakönyvvezető rögtön jelentést tett erről Nagy István bonyhádi főszolgabírónak, ki Poth Radó járási orvossal Kis-Vejkére utazott és a gyermeken megejtett orvosi vizsgálat után konstatálták, h o g y a fiúnak anyakönyvezett gyermek nem fiú, hanem leány.--- Tüzesetek a vidéken. Pinczehely községben a minapában tűz ütött ki Kévés István házában, mely csakhamar lángbaboritotta Sárdi Ferencz, Iíju Mohai János és Kondás János házait is. A féktelen elem a négy lakházon kivül több melléképületet, gazdasági eszközt, takarmányt, ruhaneműt és élelmi czikket is elpusztitott. — Folyó hó 3-án Graf Mihály bölcskei lakos háza gyuladt ki s az teljesen leégett.

— Róka helyett embereket lőtt. A vadaknak nagy ellensége és pusztítója volt L i s z á k Imre Alsó- Aladár pusztai csősz, ki most e miatt nagy bajba került, mert róka helyett embereket lőtt. Az eset a következő: Ács István felső-nyéki és Varga József nagy-berényi lakosok folyó hó 5-én jókor megindultak, hogy még idejében Bel-Fürged pusztára jussanak, hol valami elintézni való dolguk volt. Útközben belefáradtak a gyaloglásban s leültek egy szalmakazal tövében, hogy ott magukat egy kissé kipihenjék.

L i s z á k Imre csőszt a hajnal szintén már a határban találta, ki vad után szimatolva, messziről észrevette, hogy Bel-Fürged puszta közelében, egy szalmakazal tövében valami mozog. A mint lőtávolba érkezett, elsütötte puskáját. A durranásra fájdalmas emberi hangok csapták meg fülét. A jajhangok a szalmakazal felől jöttek, hol Ács István és Varga József lövéstől találva, vérökben fetrengettek, kiket halálosan megsebezve vittek haza. A gyilkos csőszt a csendőrsóg letartóztatta, a ki azzal védekezett, hogy ő a hajnali szürkületben az embereket egerésző rókáknak nézte s igy ő nem is embereket, hanem rókákat akart lőni.

— Tojásra fájt a foguk. Rittmann József és R i 11 m a n n György murgai lakosoknak nagyon fájt a foguk sült tojásra' s mivel tudták, hogy P o 11 á k Ignácz murgai tojáskereskedő egy láda tojást hagyott az udvarán Őrizetlenül, éjjel felkerekedtek és bemásztak Pollák kerítésén a tojásért. Tervök annyiban sikerült, hogy a tojást szerencsésen hazavitték, de a sült tojás torkukra forrott, mert éppen evés közben érték őket tetten. így a tojás rántotta sokba fog kerülni a két tojásra utazó testvérnek, kiket a csendőrség le is tartóztatott, mivel Pollákot agyonütéssel is fenyegették.

— Bérbeadó ház. Egy csinosan épült ház, kerttel bérbeadandó. Czim a kiadóhivatalban megtudható.

— Születések és halálozások. Az elmúlt héten a szegzárdi polg. anyakönyvvezető hivatalban a következő születési és halálozási eseteket jelentették be : Születési esetek okt. 5-én Samu Rozáliát, 6-án Gábor Jánost, Takács Jánost, Bors Jánost, 7-én Futter Gyula Viktort és H a i d ek k e r Jánost, 11-én Bakán Mihályt, 12-én Csuka Ferenczet és Gróf Teréziát. Halálozási esetek: okt. 4. Fekete László és V i da Mária Magdolna. Okt. 7. Nagy József. Okt. 8. Tamás János, Szabó Ferencz, és Simon Johanna. Okt. 11. Klein György kórházi és 12. Krausz Ármin kórházi. — Házasság nem jelentetett be.

— Játék esélyekkel és esélyek nélkül. A közelmúlt némely eseményei — a játék démonának újabb áldozatai — bírhatták rá a pénzügyminisztert, hogy akis lottót újabb megszorító intézkedések alá fogja. Pénzügyi kormányzatunkban csakugyan megérlelődött a kis lottó gazdasági és társadalmi káros voltának felismerése. Az emberi természetből kiír thatatlan, ott gyökeredzik a szerencse provokálásának szenvedélyei: ki merész börzespekulácziókba bocsátkozik, ki lovakra fogad, ki meg a ruletten teszi próbára végzetét. Mindezeknél veszedelmesebb a kis lottó, a mely betéteinek kicsinységével s húzásainak gyakoriságaival a vak játékszenvedélyt táplálja. Ehhez járul még a nyerés esélyeinek teljes hiánya. A nyerés valószínűsége Voo. Öt szám húzásánál a nyerőre csupán egy eset, a lottópénztárra ellenben 17 eset kedvező. Nyerés esetén a lottópénztár a tét kilenczvenszeressét tartoznék fizetni és mégis egyszerű extrátónál csak 14-szerest, megjelölt hivásnál csak 57-szerest fizet. Nagy összegek a lottón egyáltalán nem nyerhetők; s erre vezethető vissza, hogy a kislottó évenként átlag két millió forintnyi tiszta jövedelmet mutat fel. E meggyőző érvek elől a kormány sem zárkózhatott el s igy a lottó terén megragadta a kis lutri eltörlésének dicséretes kezdeményezését. Emlékeztünk Lukács pénzügyminiszter egy gyújtó hatású parlamenti beszédére, a melyben a kis lottónak fokonkint való eltörlését helyezte kilátásba. A fentebb jelzett rendszabály nem az első ezen a téren. Az első lépést a kormány az osztály-sorsjáték behozatalával kezdte meg, a mely a játékszenvedélyt ésszerűbb és reálisabb irányokba is

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (41. sz.)

5

tereli. Az osztály-sorsjáték nagy előnyei a kis lutri felett kézzel foghatóak. Mekkora különbség van egy sorsjegy és egy reskontó között! S aztán, kivált a magyar osztály-sorsjáték olyan nyerő esélyeket nyújt, a melyekkel a kis lutri esélyei össze sem hasonlíthatók. A kis lutrinál a vak véletlen, minden esély és minden észszerüség nélkül, — itt ellenben a bizonyosság, hogy nyernie kell minden harmadik sorsjegynek.

A kis lutrinál a koczkázattal semmi arányban nem álló kis nyeremények, holott az osztály-sorsjátéknál 5,600.000 korona fizettetik minden levonás nélkül a közönségnek. A pénzügyminiszter politikája társadalmi, erkölcsi és nemzetgazdasági szempontból lelkesen helyeslendő, mert az az államférfi, a ki Magyarországon a kis lutrit eltörli, sohasem múló érdemeket szerez az ország föllendülése körül.

— Agyonlőtt vadorzó. Jankó Lajos udvarii lakos már régóta vadorzó hírében állott, ki nagyban pusztította a tilosban a vadállományt. Most azonban rajta vesztett s vadorzási szenvedélyéért életével lakolt. — Folyó hó 4-én valaki feljelentette előre, hogy ismét a tilosba megy vadászni. D ő r i n g Frigyes községi jegyző, Czéh Pál tanító és Glück Péter erdővéd kimentek a szőlőhegyre, hogy most tetten kapják Jankó vadorzót. Mind a hárman más-más helyen foglaltak állást, várva a vadorzót. Nem is sokáig kellett várniok, mert csakhamar megjelent Jankó felfegyverkezve, ki éppen C z é h Pál tanító lesállása felé közeledett. Midőn már közel volt, a tanító felszólította, hogy adja meg magát és adja át fegyverét.

A felszólított vadorzó azonban mitsem akart hallani a kapitulálásról, hanem egyet gondolva, futásban keresett menekülést. Ekkor üldözőbe vette Czéh és reá kiáltott, hogy álljon meg ; mert különben lelövi. Alig mondotta ki e szavakat, a tanító fegyvere elsült és a vadorzó egy golyótól találva, összeesett, kit rögtön lakására szállítottak s éjfélutáni 1 órakor nagy kínok között meghalt. Az agyonlőtt vadorzó feleségét és két kis gyermekét hagyta hátra. A szerencsétlen tanitó, ki csak a levegőbe akart lőni, másnap önként jelentkezett a gyönki kir. járásbiróságnál, hol nyomban le is tartóztatták. A vizsgálatot M e g y e r y Dezső kir. al- járásbiró vezeti. Czéh Pál tanitó nős ember és két kis gyeimek atyja.

— Boszu. Régi haragosa volt Udvariban Fekl András földmi vés Glök n er Györgynek s csak alkalomra várt, hogy boszut állhasson rajta. Folyó hó 7-én este azután, a mint Glökner az utczára ment, hogy a kutból vizet merítsen, Fekl András a lesből elő- ugrott és oly nagy csapást mért egy fejszével ä fejére, hogy azonnal vértől elborítva összeesett. Életben maradásához kevés a remény. A vizsgálatot ebben az ügyben Megyery Dezső gyönki kir. aljárásbiró indította meg s a gyilkost letartóztatta.

— Magyarul nem tudó tanítók. Tihanyi Domokos Tolnavármegye kir. tanfelügyelője, nem egyedül az irodába beérkező jelentésekből ítéli meg a megye tanügyi viszonyait, hanem — igen helyesen — személyesen győződik meg mindenről. így legutóbb Bonyhádon jelent meg váratlanul és ott három napig tartó vizsgálatot tartott az elemi összes népiskolákban. Szerzett tapasztalatai arról győződtették meg,

hogy Bonyhádon nem halad előre a magyarosítása minek oka főleg az, hogy néhány tanitó maga sem tud jól magyarul. Eredménytelenséget tapasztalt a kir. tanfelügyelő ur az ág. ev., az ev. ref. és a róm. kath. fiúiskola két tantermében. E szomorú tényt a legutóbb tartott megyei közigazgatási bizottsági ülésben jelentette be az ügybuzgó s lelkiismeretes kir. tanfelügyelő. A közigazgatási bizottság a jelentése alapján át fog írni a pécsi megyés püspöknek, kérvén H o f f e r István és Müller József bonyhádi róm. kath. tanítók nyugdijaztatásának elrendelését, valamint az ág. ev. és ev. ref. bonyhádi iskolák felettes hatóságai is megkerestetnek szigorú intézkedések megtétele végett.

— Keresztelés a városházán. Fiatal úriember állít be az anyakönyvvezető szobájába:

— Tanácsért jövök — szól a fiatal ember.

— Tessék.

— Megnősültem.

— Milyen Összefüggésben van az ön házassága e látogatással V

— Uram! Volt ön ap.a?

— Nem.

— Én pedig most leszek. Ezt jöttem bejelenteni.

— Gratulálok! Egyébbel is szolgálhatok ?

Igen kérem, tessék kitűzni az órát, hogy

mikor hozhatjuk el a gyereket megkeresztelni ?

— Micsoda? I ! . Gyereket? . ! . Keresztelni?

—; Igen.

— Uram jegyezze meg, hogy én csak a születéseket vezetem be. Házasságot is kötök, de gyermeket nem keresztelek. Ezt továbbra is a lelkészek végzik.

— De hát kérem, mondja legalább uieg, hogy miért nem keresztel ön ?

Az anyakönyvvezető kijött a béketürésből és élénken magyarázta meg:

— Uram I A keresztényekkel még csak mennék valamire, de mit csinálnék a zsidó gyerekekkel ?

KÖZGAZDASÁG.

Czeglédi faiskola.

Hazai gyümölcstenyésztésünk fejlesztésén több ügybuzgó férfi működött, főleg a gyümölcsészet érdekében, kísérletekkel igyekezve a különböző gyümölcsfajok és változatoknak éghajlat, fekvés és talaj iránt való igényességüket behatóan tanulmányozni, kikutatni és megállapítani azokat, melyek a nagyban való termelésre a legajánlatosabbak, hogy ekként a termelő a fajok megválasztásában ne habozzon, szándékolt ültetése alkalmával megtalálja azokat, melyek viszonyai között nemcsak a legbiztosabban teremnek, de melyeknek gyümölcse a termelést meg is érdemli s ha belőle bő terméshez jut, mint nemes és keresett fajt értékesíteni tudhassa.

Hazai gyümölcsészetünk zászlóvivövinek mindenesetre sok idejük s sok fáradságukba került ezen, a haza felvirágzása s a nép boldogitasára törekvő igyekezetük, köztük egy pár, de főleg Bereczki Máté, hazai gyömölcsészetünk e nesztora, annyira szivén viselé és viseli e nemes ügyet, hogy önmagát nem kiméivé, szembeszállva a nélkülözéssel ennek fejlesztésére áldozta, áldozza mondhatni utolsó fillérét is. .....

Bereczki megismervén e téren a jók javát, 4 vaskos kötetből álló »Gyümöcsészeti vázlatok« czimü könyvet bocsátott ki a gyümölcskedvelö közönség használatára, körülményesen leírván a külföldi szaktekintélyek előtt is mérvadónak ismert eme müvében azokat a gyümölcsfajokat, melyek viszonyaink között a termelésre inkább ajánlatosak.

Midőn e mű mintegy pár évtizeddel előbb napvilágot látott, azt hittük, hogy hazai gyümölcstermelésünk varázs- ütés-szerü’eg fog fellendülni, hogy a benne foglalt ritka megfigyelő tehetség évtizedek fáradságos szorgalmával ösz- szegyüjtött s lerakott tapasztalatai az ország minden részén mihamar érvényesülésre tálálnak s számtalanok lesznek, kik felhasználva a kézhez adott adatokat, követői lesznek a nagy szakférfinak s gyümölcstermelésünk fellendül.

Sajnálatos azonban, hogy ez viszonylag csak kis mértékben történt, az ország nagy részén még ma is olyan silány gyümölcsfajtákat találunk elterjedve, melyre — ha van is belőle valami — vevő nem igen akad, úgyszólván csak rakásra romlik, jobb esetben szeszt főznek belőle, igy utána kevés a haszon, pedig a hol megterem a silány gyümölcs, ott éppen úgy tízszer, húszszor annyi haszonnal megterem a nemesebb, drágább is, mint azt hazánk egykét vidéke, főleg Kecskemét, szépen megmutatja, hol a nyert gyümölcsöt külföldön is drágán értékesíteni tudják, utána oly szép összegű pénzt képések behozni az idegenből, minőt viszonylag a mezőgazdaságnak egyik ágából sem.

Hol nincs nemes gyümölcs, ott nincs nemes érzés, a kertészkedés el foglalkozók gondolatait nem háborgatják holmi szocziális tanok, nem háborgatja őket a kapzsi vágy, a jobb létben levők kényelemben látása. Hol a gyümölcs- termelés elterjedve van, ott kiki nyugodtan végzi a maga dolgát, a polgárok közt legtöbbnyire nyugalom, innen megelégedés és boldogság honol.

A gyümölcstermelésnek az erkölcsökre ható eme nemesitő tulajdonsága, a mezőgazdaságban évek óta tartó árhanyatlás és pangás, szőlőink lényegesebb részének a fillokszera által történt kipusztulása főleg kis gazdáinkat nagyon is arra utalnák, hogy figyelmüket a gyümölcs okszerű termelésére is, fordítsák, tehát főleg kisebb községeinkben hogyan jusson ehhez a kisgazda, hiszen ha hall is erről valamit, ha fel is tudja fogni ennek reá nézve anyagilag előnyös voltát, mert nincs ki előtte jó példával járna, ki oktatná vagy vezérelné, szándokát nem teljesíti meg. Több tekintetben ezen állapoton segítendő, rendeli a törvény a községi faiskolák felállítását, dehát mikor fog ez tényleg valósulni ? Sok helyen ha kiszakították is helyét a szolgabiró erélyesebb közbelépésére, legtöbbször az elöljáróság saját zsebére kiadja haszonbérbe, vagy a biró bur- gondi répát termel benne, hogy kívánhatnánk ily eretben az e téren való haladást? Ha az elöljáróságok, kiknek nemcsak hogy illenék, de kiknek kötelességük is volna jó példával menni elől, maguk vetnek ennek útjába gátat.

Vannak, kik belátják, hogy jó lenne biz a nemes gyümölcs, ültetnének is fát eleget, ha az mindjárt a második évben teremne, de mert néha 8—10 évig is várni kell reá, mig először terem, azt teszik fel, vagy élnek ők addig, vagy sem, miért kínlódnának másnak ?

Ki a miatt fél valamihez fogni, mert nem tudja, él-e addig, mig munkájának eredménye lehet, az ne fogjon semmihez, mert meglehet, hogy a holnapi napot sem éri. Tegyünk félre minden félelmet és kicsinyeskedést.

»A ki mer, az nyer, a ki nem mer, az nem nyer.«

A ki nem tesz semmit, az nem tudja mi az élet, nem tudja, mi a nyugalom, nem tudja, munka után mily édes a pihenés.

Közös erővel égj esülve csoportosuljunk a gyümölcsé- szeti szakférfiak zászlói alá, kövessük azok nyomdokait. Ír suk ki szivünkből az önzés és irigység szikráit, tanulmányainkat és tapasztalatainkat osszuk meg másokkal is, örvendjünk az előhaladáson.

»Ha élni akarunk, szorgalom, kitartás kell mindenhez, erős akarattal, megingathatlan törekvéssel nyakára hághatunk mindenféle bajnak, javíthatjuk helyzetünket, elöbbvihetjük a közjólétet, elősegíthetjük nemzetgazdaságunk, ezzel -hazánk felvirulását.«

Bár, mint említettem, hazánk nagy részén sokkal lanyhább gyümölcs tenyésztésünk iránt az érdeklődés, mint a hogy a nemzetgazdaságunkra eme lényeges befolyással biró termelési ág irsnt lenni kellene, mégis tagadhatatlan, hogy egyes vidéken pár év óta, hova tovább több és több ügybuzgó bajnok akad, kinek nyomdokán a nép rétegében is kezd az érdeklődés felkelni, kezd a gyümölcsfa-ültetés iránti szándék, a gyümölcsfák utáni kereslet, valamivel élénkebben nyilvánulni, kár azonban, hogy ezen elvégre mégis szerencsésen megmozdult előnyös áramlatnak egyes nem is remélt okok ismét bizonyos mérvben gátolóul látszanak lenni, többek között, nem mindenütt képes t. i. az érdeklődő szándokát megvalósítani azért, mert nem képes mindenkor ültetésre megfelelő fához juthatni, piaczon, ha ugyan az van, csak vad, vagy legalább bizonytalan fajú selejtes fát kaphat, a községi faiskolához haszontalan fordul, több város és községben csak a helye van meg, a kormány által a gazdasági tanintézetek, földműves-iskolák, vinczellér-képezdék stb. kapcsolatában fentartott országos faiskolákra sem sokat számíthat, hiszen saját magammal történt, hogy midőn pár száz gymölcsfát óhajtottam volna ültetni, felkeresve e czélból személyesen még idejekorán egyik gazdasági tanintézet igazgatóságát, az általánosan nagy termelésre ajánlt gyümölcsfajokat egyáltalán nem kaptam, a mit pedig a különben is ugyan selejtes készletből kitudtam válogatni holmi másod-harmadrendű fajokból, félre vermeltetve pár napig, mig a talajforgatással készen leszek, a mint — alig több, mint 7—8 nap múlva — elvittem volna, végtelen boszantásomra megtagadták kiadatását azért, mert mint mondták, felsőbb helyről a fákat — tán valamelyik befolyásosabb egyén számára — lefoglalták, igy ha lefelpénzeltem is, nem adhatják ki; midőn azután útbaigazítást kértem, hogy hol szerezhetnék már most be fát, melylyel a már előkészített talajon költségesen kiásatott, rendes iapóznákkal ellátott gödröket beültethessem, hát nem kaptám útbaigazítást, úgy kelle faiskoláról mond-