Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-10-06 / 40. szám
5 1895. október 6. lólopásban beállott szünet, mert már folyó évi április hóban ismét egy veszedelmes kóborczigányokból álló. karaván vetette meg lábát Tolnavármegyében és ezen időtől*'kezdve alig volt hét, hogy nagyobb lólopást ne követtek volna el majd ebben, majd abban a községben. így április 13-án virradóra Dóra Szabó Pál dunaföldvári, május 14-én Németh József és Nagy Mihály bátaszéki, julius 30-án Bozsolik János és Nagy Márton bátaszéki, augusztusban ismét Mözs Márton és Dragulits Mihály bátaszéki lakosok lovait lopták el, összesen 22 darabot. U g r a y Lőrincz csendőrőrmester több csendőrrel megkezdette ezelőtt néhány héttel előbb a nyomozást, melynek az lett az eredménye, hogy úgy a tettesek, valamint az orgazdák is a biróság kezei közé kerültek, sőt a lopott lovakat is összeszedték és jobbára már átadták jogos tulajdonosaiknak. A lopott lovak felkeresése nagy fáradságba került, mert a czigányok hamis lójárattal azokon mindjárt túladtak s igy némelyik már a harmadik gazda kezében volt. A lopást S z a 1 a i Márton, Kovács Mari duzsi, Petrovics József szakályi, Szalai Kati (Ruzsi), Szalai Kati (Fereda) követték el, kiket a csendőrség el is fogott; ezekhez tartoznak még, mint czinkostársak Sárközi Román hőgyészi, Szalai Imre és Szalai János duzsi, Sárközi Pál szakályi kó- borczigányok, kik szökésben vannak. A lopott lovakról hamis lejáriátokat is szereztek s ezekkel idősb Szalai József, ifj. Szalai József duzsi és Sárközi Pál szakályi czigányok manipuláltak több orgazda segítségével, valamint ezek közreműködésével adtak vásárokon túl a lovakon is. A bünperben, melylyel a szegzárdi kir. büntető törvényszék fog foglalkozni, tehát nemcsak kóborczigányok, hanem mások is szerepelnek. — Weiszenburger József bonyhádi gazda szeptember 6-án kertjében ásás közben egy zöld cserépedényben 76 nagyobb és 4 kisebb XY. századbeli ezüst pénzt talált. A cserépfazék ásás közben eltört, a pénzt a bonyhádi szolgabiró a szegzárdi pénzügyigazgatósághoz küldötte, honnan az adóhivatalba letétbe helyeztetett. — Nem gyermek kezébe való a gyufa. A napokban Tóth Ádám mucsii lakos 6 éves Miklós nevű fiacskája gyufához jutott, s a pakliból elcsent titokban néhány szálat és azzal Figlmann János szomszéd szérüskertjébe ment, hol a nagy kazal szalma mellett meghúzódva, egyenkint meggyujtotta a gyufaszálakat, gyönyörködve azok lobbanásában. A még égő gyufákat azután eldobta a kazal tövébe, melyektől természetesen csakhamar tüzet fogott a gyúlékony anyag. Amint ezt látta a kis fiú, hamar megugrott, A leégett szalma 150 frt értéket képviselt. — Véres verekedés a bálban. Szedres község korcsmájában múlt vasárnap népes bált tartottak a juhászok, melyre eljöttek a szomszédos pusztákról is a fiatal lányok és legények, hogy kedvökre mulathassanak. Egy ideig zavartalanul járták a párok a tánezot, de úgy esteli 8 óra felé három vetélytárs: Tóth József, Erdélyi József és Szabó József Szakálas Léna szépséges leányzó végett annyira összevesztek, hogy egyszerre pirosra festette a ki- ömlő vér a tánezterem talaját. A verekedők ugyanis kést rántottak elő és egymást alaposan megszabdalták, sőt még a közösen imádott Lénának is felha- sitották a kezét, ki aligha kulcsolhatja ölelésre balkarját. Legsúlyosabb sebeket kapott Erdélyi József, kinek életben maradásához kevés a remény. — Czigány, kinek lovát lopták. Beállít a napokban a lengyeli távirda-tiszthez a helyben lakó czigány, a Pali s keservesen elpanaszolja, hogy az éjjel ellopták egyik lovát; kérdi a távirda-tisztet, hogy nem-e lehetne ezen a dróton valahogy megfogni a tolvajokat? Ellopták ugyan mind a kettőt, de a szürke vissza jött, valószínű, hogy a tolvajok azért eresztették útnak, mert nem volt hozzá való passzusuk. Midőn a csend- őrsvezető, kinek nyomozás végett a passzust átadta, kérte, hogy jöjjön vele, segítsen keresni, savanyu arczczal azt válaszolta, hogy restel a vitéz urakkal járni, hátha azt gondolnák az üsmerősei, no még az ismeretlenek is, hogy a P a 1 i megint rósz fát tett a tűzre, azért kisérik a csendőrök. TÖRVÉNYHATÓSÁG KÖRÉBŐL. 21686. szám. Tolnavármegye alispánjától, alisp. 1895. Hirdetmény. A törvényhatóság 1896. évi költségvetése az 1886. évi XXI. t. ez. 17 §-a értelmében a pénzügyi szakosztály véleményes jelentésével együtt a vármegye TOLNAMÉGYEI KÖZLÖNY (39. sz.) levéltári helyiségében folyó évi szeptember hó 29-től október hó 13-ig bezárólag közszemlére tétetik ki. A költségvetésre vonatkozó netáni Írásbeli észrevételek f. évi október hó 14-ig bezárólag az állandó választmányhoz czimezve benyújthatók. Szegzárdon, 1895. évi szeptember 29. DÖry Pál, alispán TíTzgaz das ág. A dohánytermelésről. (Vége.) Még egy más fontos előnye is lenne a válogatva szedésnek. Az, hogy a termelő igy látva szebb és kevésbé szép közt a különbséget, annak hasznát, törekednék mindinkább szebb anyagot termelni I ezt tartom a minőség-javítás kulcsának. Pedig legfőbb ideje, hogy e tekintetben fordulat álljon be. Mert ugyancsak a „M. D. U.“ ügybuzgó szerkesztője szerint: „igazi nagy szerencsétlenség az dohánytermelésünkre, hogy a minőség javítása nem halad oly mérvben, miként lehetne és kellene.“ S tovább : „A keresk. világban máris az az általános nézet kezd lábra kapni, hogy a magyar dohány- termelés minőségének javulása nem halad a korral, ez az oka, hogy abban az állapotban, amint jelenleg a mi dohányunk van, a kivitelt minden erőlködés daczára sem lehet előbbre vinni; rossz anyaggal nem lehet kereskedni. Dohányunk renoméja nemhogy nyerne a külföldön, hanem még mindinkább csökken. Az egyöntetűségnek nálunk hire sincs; ezt pedig csak maga a termelő volna hivatva megvalósítani.“ S tovább azt mondva, hogy dohányunk annyira rossza miszerint sem honi gyártásra nem alkalmazható, sem kiviteli eladásra nem való; hozzá teszi: „Annyira fontos és szinte életkérdés ma már a dohány jobb minőségének gyors előhaladása, hogy ha másként nem lehetne czélt érni, akkor esetleg még törvényhozási utón is meg kellene tenni a jobb minőség előállítása érdekében czélra vezető intézkedéseket.“ M. D. U. 1895. 1. sz. Hát én azt hiszem: ne várja meg a törvény- hozás a más utón való czélérést, hanem tartsa ez ügyet oly fontosnak, hogy lendítsen rajta nagy hord- erejének megfelelő intézkedésekkel. Ez intézkedések közt legfőbbnek tartanám az olasz törvény módjára kísérletezési telepek engedélyezését vagy ilyenek felállítását a kincstár által. Ennek a dohányból váló óriási jövedelme megbirná a legnagyobb kiadásokat is, melyek azonban bőven meghoznák a kamatot, a hasznot. E telepek legyenek igazi mintatelepek s nem ezek karrikaturái, mint a minők már voltak és öleljék fel a jó minőség előállithatásának összes módjait. Ilyenek lennének a kísérletek a talaj-javitás terén, külföldről való honosításra, a mag tökéletes előállítására; mire nézve mellőzhetlennek tartanám legalább a magnak való palánták pikirczását, sőt a fajtisztaság megőrzése végett a tülle-vel való védését a virágnak (a lk Marsovszky-féle dinnyemagtermelés.) Ide tartoznék annak megállapítása, hogy mily elővetemények alkalmazhatók a dohány alá kerülendő talajba s a tapasztalatokhoz mérten megtartandó lenne-e az üt éves turnus, vagy nem szünnék-e meg ennek jogosultsága? Mily módon lehetne a szivaranyag szaporítását elérni ? Legyenek egyúttal e telepek az okszerű termelés és kezelés rendszeres iskolái a termelők számára stb. stb. A dohánytermelés tökéletesbitésének ügye, az jobb minőség előállításának ügye ne dobassák áldo- zatu semmiféle magánérdeknek s ne legyen kiméivé semmi áldozat ott, a hol oly nagy nemzetgazdasági érdekről van szó, mint a dohánytermelésnél; ne essék martalékul a kincstár és termelők közti torzsalkodásnak. A kincstár szabályainak rideg küvteteléseivel szemben az újabb kezelési s termelési szabályok he- lyesb voltáról meg nem győzött termelők dacza és elzárkózása áll. Vezethet-e ez kellő eredményre? Dolgozhatik-e kedvvel — pedig e nélkül lehet-e a munkának kívánt sikere ? —- a termelő azon termelési szabályok szerint, melynek jobb voltát gyakorlatilag bemutatva nem látja. Onnét az általános elkedvetlenedés nemcsak a kistermelőknél, hanem a nagybirtokosok nagy területeinél eszközölt termeléseknél is. Volt alkalmam személyesen hallhatni elsőrendű nagytermelők ajkairól eziránti nyilatkozatokat. Ez aligha útja a dohánytermelés tükéletesbité sének. Lehet, hogy ily eljárás mellett a fiskális szemponté k I az állam pénzügyi érdekei, sőt tán a termelők egyéni érdekei is, úgy, a hogy, ki vannak elégítve; de egy végtelen horderejű nemzetgazdasági érdék megbénítva nyomorog a vele nem törődés elhanyagoltság zugában. Még egyet! Méltanylom a Magyar Dohány Újság ügybuzgó, faradhatlan és szakszorü irodalmi tevénységét; de még czélravezetőbbnek trrtanám, ha legalább a tél, hónapokra egy népies kiadás is jönne létre mellettei mely a nép gondolkodás módjához mérten népiesen meggyőzőleg fejtegetné a kistermelőknek, munkások nak, dohanykerteszeknek az okszerűbb termelésnek minden csinját-binját. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. Köszönet-nyilvánítás. Mindazoknak, a kik boldogult édes atyánknak, id. Máyer Jánosnak halála alkalmából mély fájdalmunkat a temetésen való megjelenésükkel és részvétnyilvánitásukkal enyhíteni törekedtek, fogadják ez utón forró köszönetünk kifejezését. Szegzárdon, 1895. október 4-én. Máyer János és neje. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. N. M> Budapesti Lapunk ilyen czikkeket nem közölhet. Nemo. Dunaföldvár. Közlésre csak azok a közlemények számíthatnak, melyek névláirással vannak ellátva. „Őszi lombok.“ érzéssel van ugyan megírva, de a verselés nagyon hiányos; tehát megsemmisítettük. K . , . . Bonyhád. Panaszával tessék egyenesen a főispánhoz fordulni, ő bizonyára intézkedni fog az ön javára. Kormánypárti. Tolna. Talpraesett humoros czik- két csak azért nem adjuk ki, mert politikával lapunk nem foglalkozik Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő: BODA VILMOS. HIVATALOS HIRDETÉSEK. "tkv. 957 Árverési hirdetmény. A dunaföldvári kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy özv. Csillahó Mihályné szül. Kiss Anna végrehajtatnak Martinkovics Pál végrehajtást szenvedő elleni 115 frt tőkekövetelés s járulékai iránt folytatott végrehajtási ügyében az árverést a dunatöldvári kir. járásbíróság területén levő dunaföldvári 1430. számú telenjegyzökönyvben A. f 1. sorszámú, 1775. helyrajzi számú, 1261. népszámu végrehajtást szenvedő és neje tulajdonát képező egész házra 400 frt kikiáltási árban elrendelte és hogy a fenuebb megjelölt ingatlan 1895. évi október hó 14-ik napján délelőtt 9 órakor a telekkönyvi hatóság hivatalos helyiségében megtartandó nyilvános árverésen a megállapított áron alól is eladatni fog. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlan becsárának 10°/o-át, készpénzben, vagy az 1881. évi LX. t.-cz. 42. §-á- ban jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november ho 1-en 3333. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet 8. §-ában kijelölt ovadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. LX. t.-cz. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a niróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. Kelt Dunaföldváron, a kir. jbiróság, mint tlkkvi hatóságnál, 1894. évi julius 8-án. M ó d 1 y, kir, albiró helyett: Kelemen Lászlói kir. bir. albiró. f920, sz- Árverési hirdetmény. tkv. it>ü6. 1 A szegzárdi kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatóság részéről köz'hirre tétetik, hogy a kir. kincstárnak Balog Jánosné Nagy Terézia ellen 145 frt 38 kr töke s járulékai iránt folyó végrehajtási ügyében a szegzárdi kir. törvényszék területén fekvő Szeg- zard községi 1039. számú telekjegyvőkönyvben foglalt s özvegy Balog Jáncsné, szül. Nagy Terézia tuljdonául felvett f lli.9. helyrajzi számú pineze 3U frt, a f 7140. helyrajzi számú szőlő 830 frt, a f 11-42. helyrajzi számú szőlő 20 frt, a f'7145. helyrajzi számú szőlő 28 frt, a f 7146. helyrajzi számú szőlő bö frt, a f 7168. helyrajzi számú szőlő lö8 frt kikiáltási árban, mégis mindezen ingatlanok a C. 3 aialt özv. Nagy Jánosné szül. Keiser Borbála javára bekebelezett holtigiani ellátás iránti szolgalmi joggal terhelten 1895. évi október hó 12-ik napján délelőtt 10 órakor Szegzárdon, a törvénykezési épület 9.J számú helyiségében megtartandó árverésen eladatni fog. Figyelmeztetnek venni szándékozok, hogy az árverés megkezdése előtt a fenti kikiáltási ár 10°/o-át bánatpénz fejében letenni kötelesek és a vételár! 3 egyenlő részletben ö°/o kamatokkal együtt a szegzárdi kir. adóhivatal, mint letéti pénzárnál lelizetni kötelesek s végre, hogy az árverési feltételek alulírott telekkönyvi hatóságnál, úgy Szegzárd község ellöjáróságánál megtekinthetők. Kelt Szegzárdon, a kir. törvényszék telekkönyvi osztályánál, 1895. évi augusztus hó 28-án. Szabói kir. törv. bíró. Hirdetmény. Alólirott pénzügyigazgatóság részéről közhírré tétetik, hogy Decs község fogyasztási és italadóinak, valamint italmérési adójának biztosítása végett folyó hó 14-ére 29013. sz. a. kiirt árverés visszavonatik. Kelt Szegzárdon, 1895. október hó 5-én. Magyar kir. pénzilgyigazgatóság. HIRDETÉSEK. Egy tanuló felvétetik 1891-1 2H a, "v st r o s J ános íűszerkereskedőnél Szegzárdon.
