Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1895-09-22 / 38. szám

1895. szeptember 22. 5 — A SZegzárdi piacz. Általános a panasz, hogy felette drága a szegzárdi piacz, a mit természetesen első sorban annak lehet tulajdonítani, hogy a szom­szédos községekbe ellátogatnak előre a kofák kocsik­kal és összevesznek mindenféle baromfit, tojást, gyü­mölcsöt és más élelmi czikkeket s igy azután csak keveset hoznak be Szegzárdra, mert úgy gondolkod­nak, hogy otthon is eladhatják a kofáknak áruikat. A szegzárdi piacz drágasága bizony olyan, mely ve­tekszik a székes fővárosi drágasággal. Ha már a falun nem lehet megtiltani a kofáknak, hogy előre ne vásároljanak össze mindent, legalább ellenőrizze a hatóság közegeivel, miszerint 10 óra előtt ne legyen szabad a piaczon a kofáknak megjelenniük, talán igy mégis sikerül némileg enyhíteni a nagy drágaságot. A szegzárdi amerikai szőlőtelep ezidei termését nyilvános árverésen Wolf Henrik szegzárdi bor- kereskedő vette meg métermázsánként 10 frt 50 krért. A tgrmés mintegy 50—60 métermázsa lesz. — Csavargó vándorlók. Most, hogy hűvösebb szél fuj dogál oda künn, a csavargó vándorlók nagyobb számban jönnek városunkba, s itt házról-házra járva nem kérnek, hanem egyenesen követelnek alamizsnát. Ha azután válahol kérésükre nem hallgatva, kiutasít­ják őket, megfenyegetik szitkozódás között a gazdát. Városunk különben mindig kedves tanyája a foglal­kozás és kereset nélkül élő csavargóknak, kikre jó lenne, ha a rendőrség nagyobb ügyet vetve, össze- fogdosná őket és eltolonczolná illetőségi helyökre. — Milyen fán terem a főnév? Egy praktikus és buzgó öreg tanító méltatlankodásának akarván ki­fejezést adni egy gyenge-legény osztálytanítótól átvett nebulóknak a nyelvtan körül való tudatlansága fölött, ekként kiált fel: „Hiszen ti azt sem tudjátok, hogy milyen fán terem a főnév I“ Egy virgoncz kis fiú, megmentendő a klasszis becsületét, jelt ád a felelésre, s ilyentékép szól: „Tanító ur, kérem, éu tudom. Az —I a Imafán. ‘‘ KÖZGAZDASÁG. A dohánytermelésről. Ott függ már az eresz alatt a gazdának, a do­hánya fonalakra fűzve. S mennyi remény aranyszálát fűzte e fonalokhoz a termelő a virágfakasztó tavasz­tól, a palántaültetéstől a gyümölcsött érlelő őszig, a dohány törésig! És a szüzdohányt rajongva tisztelő pipás ember is e füzérnek láttára titkos vágyainak fonalát fűzi e fonalakhoz elcsapongva képzeletével gondüző pipájából nemsokára bodor karikákban emel­kedendő füstfelhői között. Én is e fonalakon indulva üzöm-füzöm gondolataimat ily kérdések fölött: Miben áll a dohánytermelés fontossága V Mily' egyéni és ál­lamgazdasági érdekek fűződnek hozzá? Elég-e, ha a ermelő földje jó jövedelmét s izzadalmas munkájának rendesnél dúsabb diját huzza utána ? Vagy elég-e, ha a magyar ember ősi igényeit kielégítve látja azzal, hogy az a czifrán kivarrott sallangos valami, amiben füstölni valóját szokta tartani, tele van vágott do­hánynyal? stb. Tán nem untatom e becses lap olvasóit, ha e kérdésekről szerény megjegyzéseket teszek és tán hasztalan munkát sem végzek, ha egy fontos terme­lési ág iránt —i az alacsony búzaárak e szomorú korszakában —- érdeklődést kelteni gyönge erőmtől telhetőleg kísérletet teszek. Dohánytermelő vidéken lakván, Arolt alkalmam évről évre azon szomorú tapasztalatot tenni, hogy dohány beváltáskor dohánytermelésünket nagyon is jel­lemző két szomorú tény \’olt mindig megállapítható: az egyik az, hogy a kincstár kiküldöttei nincsenek megelégedve a termelt anyaggal; a másik, hogy a termelők ismét elégedetlenek fáradságuk dijával. Elég fontos két tény, hogy a közgazdaság iránt csak némileg is érdeklődők komolyan foglalkozza­nak velők. Első tekintetre igen természetesnek látszhatik e két ténynek együttes vagy i. inkább logikai egy­másutánban való megjelenése. Es a gondolkodás-tan- nak soha meg nem bontható örök törvényeivel sem mondható ütközöttnek, aki e gondolatot igy fejezi ki: rósz terméknek rossz az ára. Egészen helyes követ­keztetés, ha a termelő és beváltó közti viszonyt te­kinteten kívül hagyjuk. De erről ne szóljunk most. Hanem feltéve, hogy a termelt anyag rósz, az a kérdés merül föl: ki ennek oka ? s ki viselje érte a felelősséget ? hogy azzal elvan-e ütve a kérdés ér­deme, ha megállapítható, miszerint a rósz anyagért magas ár nem adható. És ha a kincstár oly kényszer- helyzetben van, hogy — bár alacsony árak mellett:— kénytelen a rósz auyagot is beváltani, meg keli-e ebben nyugodni? Nincsenek magasabb érdekek, melyek elutasithatlanul parancsolják e helyzet meg­változtatását, javítását ? A jó dohányanyag termelésének főfeltételei: a kellő talaj, annak kellő megmunkálása, jó fajú, ki­érett, tökéletes mag, az ebből erősre nevelt palánta, ennek helyes módon való kiültetése, kapálása, szedése, törése, kiválogatása, osztályozása, fűzése, szárítása, simitása, csomózása. Mind meg annyi művelet, mely rendkivüli ügyességet, hozzáértést föltételez. Hogy jó dohánytermelésre hazánkban alkalmas talaj bőven van, ezt úgy hisszük nem jut észébe senkinek kétségbe vonni. Dohánytermelési viszonyainkat kezdettől, vagyis a 18-ik század mintegy 3-ik tizedétől ismerhető ada­tok bizonyítják, hogy a magyar föld egykor a mos­taninál jobb minőségű s a külföldön is keresett czik- ket képezett dohányt volt képes termelni. Kimerülte-e a talaj ilyen termőképessége ? Két- s égte len, hogy a talajjavítás szüksége kezd a föld- mivelés egész vonalán követelőleg fe'lépni és égetővé válni. Ki és mit tegyen e téren ? Mit tegyen az egyes, mit az állam ? Messzemenő fejtegetésre alkalmas kér­dés ; utóbb rátérendünk röviden erre is. Most csak sorakoztatjuk a dohánytermeléssel összefüggő kérdéseket s ezek során itt van a dohány­mag tökéletessé termelésének fontos kérdése. Elég-e, ha az engedélyesek dohányának kivá­logatott magtermékét használják vetésre, vagy nem kellene-e a magtermelést külön, a tökéletesség elér­hetése föltételeinek mcgfelelőleg, termelni? Hát a magvetés s általán a dohánytermelés többi művelete egész a beváltásig úgy történik-e, mint azt az okszerűség követeli s ha nem úgy történik, kin múlik a mulasztás, ki ennek az oka ? De talán már elég is lesz a kérdésekből; mert igaz ugyan, hogy helyesen csoportosított kérdésekkel is lehet valamely ügyet kellőleg megvilágítani s e világításban tán láthatjuk is a dolgok állását, de hogy miért állanak a dolgok úgy, ahogy állanak s nem kellene-e másként állniok s erre nézve mik lennének a teendők, ez már positiv fejtegetést igényel. Távol van tőlem, hogy e téren a szakjártasság csak némi igényével is szándékozom föllépni; egy­szerűen a közjót szivén hordó érdeklődésnek kívánok szavakat kölcsönözni- s ha csak azt érem el, hogy egy avatottabb szakszerűbben szól a dologhoz s amit én tán tévesen állítok, azt helyreigazitja s a meg­pendített kérdéseket jobb világításba hozva állitandja a nagyközönség elé s igy a közérdekeltséget is föl­kelti ez ügyre nézve: úgy — hiszem — nem tettem haszonnélküli dolgot. Mert nyíltan kimerem mondani, hogy a dohánytermelés fontos ügye iránt sem az ál­lana, sem a termelők, sem a közügyek intézésére hivatott orsz. kép\riselők, sem a sajtó, szóval egyet­len számbavehető tényező sem viseltetik érdemle­ges érdeklődéssel. Nagyon alanti foka az az érdeklődésnek, ha az állam kimutatja, hogy 1894. első felében az előző év hason időszakához képest a dohányjövedék 2T°/o emelkedést tüntet föl, ma a termelő ha nemis teljes megelégedettségei, de mégis minden nagyobb panasz nélkül dugja zsebre az évi termés jövedelmét, ha az orsz. képviselő a pénzügyminiszteri költségvetés kere­tébe helyezett jövedéki ügyek fölött tán véleményt koczkáztat — ha ugyan koczkáztat — s aztán fölötte napirendre tér és ha a Dohányujság dicséretes buz- gósággal küzd az okszerű dohánytermelésért s néha más közgazd. lapok is hoznak szórványosan fehér hollóként egy dohányczikket. Ez lehet mind szép dolog, de édes-kevés ahhoz, hogy elmondható legyen, miszerint 'a dohánytermelés fontosságához mért ér­deklődés. Méltán ad ily panaszoknak hangot a Magyar Dohányujság, mely egyedül küzd ez érdemben legki­tartóbban. A hivatott tényezőkre \Tonatkozó e megjegyzés­sel tett kitérés tán tárgyamtól való eltérésnek is lenne bélyegezhető, ha a dohánytermelés főfeltételei élére nem kellene állítanunk az arra hivatott tényezők kellő érdeklődését; mert ha ez hiányzik, úgy nem fölvi­rágzás, hanem szomorú pangás, tengés a sorsa a do­hánytermelésnek. Messze vezetne annak fejtegetése, hogy mennyi­ben lehet a dohányjövedék emelkedése a dohányter­melés virágzó voltának helyes fokmérője. A dohány­jövedék emelkedése csak akkor lehet hamisítatlan^ fokmérő, ha avval együtt jár a belföldi anyag terme­lésének mennyiségre nézve kibővítése s minőségre nézve finomodása; ha itthon minél több jó dohány termeltetik s az részint a belfogyasztásra, részint a kivitelre minél alkalmasabbá tétetik. És ezzel vissza- térhetünk az eredményes és okszerű dohánytermelés föltételei megbeszélséhez. (Folyt, köv.) TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (38. sz„) fönséges székesegyházának kupolája látszik. Most a teljesen márványból épült Rialtó-hid fényképe követ- knzik, majd a pompás nápolyi öbölben találja magát a szemlélő, a öegényes fekvésű Sorrentoban, Tasso születéshelyén. A következő kép Turinnak, Kossuth második o.thonának főterét mutatja be Carlo Alberto király lovasszobrával, majd az Athén melletti Piraeus kikötőben, melyet Homér után bizonyára minden mü­veit ember ismer, gyönyörködhetünk. A sorozat foly­tatását Cairo városának látképe képezi a C2jitadelliával, mely után a budapesti Margitsziget fürdőházáról fel­vett fénykép következik. Végül a Salt Lake Cityban épülő uj mormon templom fényképe fejezi be a füzetet, mely 1853 óta épül és már eddig is milliókba került. — Ez a füzet is, mint a többi, vidékre küldve 35 krért rendelhető meg az Egyetértés kiadóhivatalában Budapesten, mely előfizetéseket is elfogad az egész műre 16 füzetre 5 frt 60 krral; 8 füzetre 2 frt 80 krral; 4 füzetre 1 írt 40 krral. Az egész műhöz dí­szes bekötési táblák készültek, melyek 1 írtért kap- katók. A „Solyomvadásznő“ jutalomkép részére pedig egyik legnagyobb hazai keretgyárban pompás keretek készülnek, melyek gyári áron lesznek megrendelhetők. Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő: BODA VILMOS. HIVATALOS HIRDETÉSEK. 5773. sz. 8047. sz. tkv. 895. ad tkv. 893. Árverési hirdetményi kivonat. A tamásii kir. járásbiróság, mint telekkönyvi hatóság részéröl közhírré tétetik, hogy Rothauzer Lipót és fia sió­foki czég végrehajtatónak Stajger János tótkeszi-i lakos végrehajtást szenvedett elleni végrehajtási ügyében 23 frt tőke, ennek 1891. évi augusztus hó 15. nap­jától járó 6% kamatai 9 frt 10 kr per- és végrehajtási már megállapított költségek kielégítése czéljából a szegzárdi kir. törvényszék, a tamásii kir. járásbiróság területén levő a tótkeszii 713. számú lelekjegyzőkönyvben Stajger János tulajdonául felvett I. 1. sor-, 18. helyrajzi, 18. népszámu ház, udvar és a I. 2. sor- 2721. helyrajzi számú ingatlan 531 frt kikiáltási árban 1895. évi szeptember hó 30-án délelőtt 10 órakor Tót kés zi községházánál végrehajtató vagy helyettese közbenjötte esetében megtartandó árverésen eladatni fog. Figyelmeztetnek venni szándékozók, hogy az árverés megkezdése előtt a fenti kikiáltási ár 10°/o-át, bánatpénz fejében letenni és vevő a vételárt 3 egyenlő részletben 6% kamatokkal együtt a szegzárdi kir. adóhivatal, mint letéti pénztárnál lefizetni köteles, s végre, hogy az árverési feltételek a hivatalos órák alatt alólirt telekkönyvi | hatóságnál, úgy Tótkeszi község elöljáróságánál megtekinthetők. Kelt Tamásiban, a kir. jbiróság mint tlkvi hatóságnál 1895. junius hó 18-án. Előadó helyett: Gruber» kir. jbiró. 765. sz. i , . . . , , r-^95" Árverési hirdetmény. Alulirt bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-cz. 102. §-a értelmében ezennel közhirré teszi, hogy a tamásii kir. járásbiróság 1895. évi 6824. számú végzése következté­ben Téry Emil ügyvéd által képviselt Kiss Pál Ferenczné javára 6aál József ellen 200 frt s járulékai erejéig 1895. évi augusztus hó 30-án foganatositott kielégítési végrehajtás utján lefoglalt és 362 írtra becsült 2 ló, kocsi, széna, 2 hidas, búza, rozs és zab­ból álló ingóságok nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a tamásii kir. jbiróság 8330/1895. sz végzése folytán 200 frt tőkekövetelés, ennek 1895. julius ho 1. napjától járó 6% kamatai és eddig összesen 18 frt 95 krban biróilag már megállapított költségek erejéig Gyula-Jovánczán, alperes lakásán leendő eszközlésére 1895. évi szeptember hó 26-ik napjának dél­előtti 10 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-cz. 107. s 108. §-a értelmében készpénzfizetés mellett a legtöbbet Ígérőnek becsáron alul is el lógnak adatni. Kelt Tamásiban, 1895. évi szeptember hó 14-én. Mányoky» kir. bírósági végrehajtó. IRODALOM. — „Röptében a Nagyvilág körül.“ Most küld- j ték be nekünk e népszerű díszmü 13-ik füzetét, mely úgy a képek szépségére, mint változatosságára nézve j még, felülmúlja az előbbieket. Az első kép a füzetben I a londoni parlament tiszta góthstilben épült 286 mtr. hosszú palotája, mely egyike, a világ legszebb építé­szeti alkotásainak. Ézt követi a régi Fontainebleau- kastély fényképe és ennek egyik pazar fényű terme : II. Henrik műcsarnoka, melyet a londoni Albert hg. emlékszobor és a brandenburgi kapu Berlinben kö­vetnek az érdekes történeti múltú quadrigával a tetején. Azt a négy bronz ló által húzott kocsit a győzelem istennőjének szobrával Napoleon császár 1806-ban levétette a kapuról és Párisba vitette, hogy ott vele a diadalkaput feldíszítsék. Napoleon bukása után a poroszok ujongva vitték vissza és visszatették előbbi helyére. A kővetkező kép Seheveningen ten­gerpartját mutatja be, majd egyszerre Brüszel legelő­kelőbb Coulevardján találjuk magunkat az ő Párisra smlékeztető remek épületeivel. A következő fénykép a bécsi Hofburgtheatert mutatja be, melyet Róma egyik legszebb ponrjának bemutatása követ. A San Angelo kastélyt látjuk magunk előtt Hadrian császár­nak ezt az 1750 éves sírhelyét, a háttérben Szt. Péter ÚOKJUXJ. Iga I | f “v. 89sr Hirdetmény. Alulírott pénzügyigazgatóság részéről közhirré tétetik, hogy Nak és Öcsény községek fogyasztási és italadónak, valamint italmérési adójának biztosítása végett folyó hó 27-ére, illetve 30-ára 27039., illetve 28050. szám alatt kiirt árverés visszavonatik. Szegzárdon, 1895. szeptember 21-én. NI. kir. péazügyigazgatóság. HIRDETÉSEK. Kerestetik Szegzárdon egy ház 4—5 szoba és mellékhelyiségekkel, kerttel folyó évi Szt.-Mihály nap­jától bérbe. (t_i. 153.) Czím a kiadóhivatalban megtudható*

Next

/
Thumbnails
Contents