Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1895-08-18 / 33. szám

2 sére a zászlószentelés napján még a templom tornyára is kitűzték a lobogót. Fáklyásmenet. A megtiszteltetésnek és hálának igazán szép, megkapó jelét adta a tolnai önkéntes tűzoltó-egyesü­let özv. Rosmayer Ferenczné őnagysága iránt, ki a zászlóanyai tisztet készséggel s örömmel elfogadta, az által, hogy őt fáklyászenével tüntette ki a zászlószente­lést megelőzó nap estéjén. A tolnai és a vidékről már megérkezett tűzol­tók az őrtanyán gyülekeztek össze s 9 órakor lágyul­tak a fáklyák és Müller József bátaszéki kitűnő ze­nekarának hangjai mellett innen indult ki a menet a nép százaitól kisérve, mely a buza-piaczon át a fő­térre vonult a zászlóanya lakása elé, hol Wittinger Sándor, a tolnai tűzöl tó-egyesület elnöke, üdvözölte Ót, kinek nevében fia, Rosmayer Ferencz nagybir­tokos és vállalkozó a következő szép beszéddel kö- szente meg a meleg óvácziót: „Tisztelt Uraim! Kedves Bajtársak! Engedjék meg, hogy a tolnai önkéntes tűz­oltó-egyesületnek, ezen a mai estén, édes anyámat ért kitüntető megtiszteltetéséért az ő nevében én mondjak Önöknek forró és őszinte köszönetét. I midőn ezt szivből teszem, egyúttal öröm­mel ragadom meg ezen ünnepélyes alkalmat s hangsúlyozom, hogy édes anyám ezen nemes czélu egyletnek mindenkor ha és odaadó támo­gatója lesz s minden erő és tehetségével oda fog működni, hogy a tolnai önkéntes tűzoltó- egyletet, a mely egylet zászlajának holnaptól fogva ő lesz gondozó anyja, mint édes gyerme­két ápolja . . . fejlessze . . . s felvirágzását előmozdítsa. Önöknek pedig tisztelt Uraim ismételve mon­dok köszönetét ezen kitüntető megtiszteltetésért s kivánom, hogy egyletünknek a jó sors hosszú, nagy és szép jövőt biztosítson. Éljenek A közönség a tűzoltókkal egyetemben többszö­rösen megéljenezte a zászlóanyát és a szónokot, majd a zenekar játszott egy alkalmi zenedarabot, mire az impozáns látványosságot nyújtó menet a sör - ház-utczán át az őrtanyához ment, hol a fáklyák el­oltása után szétoszlattak. Riadó és bevonulás. Tolna város lakosságát augusztus hó 15-én reg­geli 5 órakor a tüzoltó-kürtösök riadóval ébresztették fel, jelentve, hogy ma a tűzoltóságnak kiváló ün­nepe lesz. A tolnai tűzoltók Wittinger Sándor főparancs­nok háza előtt várták az érkező vendégeket. A szeg- zárdiak hosszú kocsisorban hajtattak az indóháztól a városba, hol a gőzmalomnál leszállva, kibontott zászló alatt saját zenekaruk játéka mellett haladtak a fő­hadi szállásra s itt a tolnai bajtársak meleg rokon- szenvvel fogadták a jó szomszédokat. A többi tüz­oltó-egyesületek tagjai szintén ez időtájban érkeztek meg s mindannyinak elszállásoltatásáról a rendező bi­zottság piros és nemzeti karkötős tagjai készséggel gondoskodtak. Zászlószentelés. Az ünnepély legkiemelkedőbb része a zászló­szentelés volt, mely a róm. kath. templomban folyt le. Az összes tűzoltók az őrtoronynál sorakoztak s valamivel 9 óra előtt zeneszóval indultak meg a többi egyesületek és testületektől kisérve ä templomba, me­lyet a nagyközönség, kivéve a fentartott helyeket, már előre megtöltött. A templom szentélyében foglalt helyet özv. Rosmayer Ferenczné zászlóanya körülvéve fehérru­hás angyali arczu koszorús leányoktól, kiknek diszes névsora a következő: Tenczlinger Anna, Eisenbarth Ilona, Eiseii- barth Riza, Somogyi Flóra, Somogyi Mariska, Szilly Ilona, Erblich Mariska, Parti Ilona, Mol­nár Margit, Pleszky Margit, Gebharth Mariska, Garay Jolán, Garay Zsuska, Garay Irmuska, Wittinger Paula, Fischer Miczi, Stelczer Adél, Selly Bözsike, br. Eliatschek Elvira, br. Eliat- schek Edit és Taubner Margit. A zászlóanya jobbján foglalt helyet Dörg Pál, megyénk uj alispánja, félkörben pedig a tiizoltó-egye- sületek elnökei és parancsnokai ; a szentélyben vol­tak még: Bajó Pál központi szolgabiró, Totth Ödön és az előkelő hölgyek diszes csoportja. \ Az oltár előtt helyezték el a felszentelendő szép zászlót, melynek egyik szalagján e felirat volt olvas­ható: „özv. Rosmayer Ferenczné“, a másikon: A hazáért és közjóért“, alól pedig: „1895. auguszt. 15“. Az ünnepi nagy misét Péchy József prépost- plébános végezte teljes ornatusban, kinek Kienle Jó­zsef, Hay Ede s.-lelkészek és több kis pap segéd­keztek. Evangelium után Péchy József prépost beszéd kíséretében beszentelte a zászlót, melynek apró szal- lagjait a koszorús leányok tartották. Beszentelés után az első szeget az egyház nevében a prépost vérté be, a másodikat pedig a zászlóanya e jelmondat kísére­tében : »A tolnai önkéntes tűzoltó-testület a hazá­ért és a közjóért«. A diszmise alatt vegyes énekkar emelte gyö­nyörű, szabatos énekével az áhitatot, melyet Perler Mátyás kántor-tanitó nagy ügyességgel tanított be. Az énekkart Perler Mátyás orgonokisérete mellett Bitter Illés pécsi zirczi-tanár vezette. A szólókat Hannus Viktória kisasszony és Perler Mátyás kán­tor-tanitó preczizióval énekelték. Zászlószegek beverése. Istentisztelet után a menet a templomból a Szt.- háromság-téren felállított tribünhöz vonult, mely zász­lókkal, az ország czimerével és zöldgalyakkal volt dekorálva. Menet élén haladtak a bátaszéki zenekar • tagjai, utána a tolnai tűzoltó-egyesület zászlaját vitték ki­TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (33. jj sérve a zászlóanyától és a koszorús leányoktól, azután a szegzárdi, fajszi és az egyházi zászló következett majd a kis papok csoportja után a prépost lépdelt kit Döry Pál alispán, Bajó Pál szolgabiró, a főpa­rancsnokok, az egyesületek és tostületek képviselői követtek. A zászlóba összesei} 126 szeget vertek be s itt József főherczeg nevében és megbízásából Ros­mayer Ferencz, a tolnai önk. tüzoltó-egyesület el­nöke, e szavak kíséretében verte be az első szeget: »Ö cs. és kir. Fensége a magyarországi tűzoltó- szövetség védnöke megbízásából és nevében verem e szeget«. — Döry Pál megyénk alispánja Perezel Dezső belügyminiszter megbízásából és nevében verte be a második szegét, a ki — mint hangsúlyozta —. Tolna községnek már régóta jó barátja s a ki­nek nevében kívánja, hogy a tolnaiak e zászlót az Isten dicsőségére s a magyar haza boldogsá­gára sokáig magasan lobogtathassák. Ugyancsak Döry Pál alispán ezek után Tolna­vármegye nevében vert be egy szeget azzal az óhajjal, hogy ez a zászló mindenkor a szeren­csétlenek szinbóluma legyen s a tolnai egyesület e város büszkeségére hagy missziójában mindig diadallal hordozhassa. Nunkovich Ferencz főszolgabíró nevében Bajó Pál szolgabiró az egyetértést hangsúlyozta s kívánta, hogy ez virágzóvá tegye az egyletet. Ezután Tolna két bírája, Párti József főjegyző, Thury Béla és Roboz János jegyzők vertek be a zászlóba szeget. Majd a vidéki tüzoltó-testületek képviselői, a vidéki és a helybeli magánszemélyek s végül a tol­nai tüzoltó-testület tagjai következtek, kik mindany- nyian pár szóból álló jelige hangoztatása mellett ver­tek szeget a zászlóba. Többek között Boda Vilmos, lapunk szerkesztője ezt mondotta: »A leghumánu­sabb és legönzetlenebb egylet nevében,« Geiger Ggula szegzárdi ügyvéd és lapszerkesztő igy szólt: »E zászló harezosai tüzet tűzzel oltsanek, a lel­kesedés ama tüzével, a mely megsemmisíti vész- sujtotta emberiség fájdalmait és azzal az egylet czéljait megvalósítsa.« Báró Eliátschek Ede. kí­vánta: „Hogy mindig annyi vize legyen a tolnai tűzoltóknak, mint a mennyi nekik kell.« (Tudni­illik annyi, hogy azon hajózni is lehessen.) A „Szentháromságtér“-ről a zászló-anya házához mentek, ki a tűzoltó-egyesületek tisztelgését fogadta. Közgyűlés. A tolnavármegyei tüzoltó-testületek szövetsége d. e. 11 órakor tartotta meg a „Fehér ló “-hoz czim- zett vendégló nagytermében évi rendes közgyűlését, melyet Boda Vilmos alelnök nyitott meg. Mindenek előtt a jegyzőkönyv vezetésére felkérték Wikkert Károly agárdi jegyzőt és felkérettek a megjelent egyesületi képviselők, hogy megbizó leveleiket adják be. Összesen 15 egyesület képviseltette magát. Az elnök sajnálattal tudatta, hogy Simontsits Béla, a megyei szövetkezetnek 2 éven át volt elnöke, ki az 1895. augusztus 18. ő becsülete a mi becsületünk és viszont. Remélhetőleg a közeljövőben lesz is saját külön tűzoltói becsületünk. É H? A tolnai tűzoltóságnál már hetek óta gyakorlom magam abban, hogy mikép lehet egy létratámogató rudat úgy tartani, hogy az a haza javára is szolgál­jon, meg augusztus 15-ére szakképzetten díszelegjen. (Rud-e, vagy én; nem tudom, annyira azonosítottam magam vele, hogy összetévesztem a fogalmakat.) Ennyit a nyilvános szereplésről. De otthon naponként gyakoroltam magam az üdvrivalgásban és esténként diadallal hordoztam körül udvaromban egy fáklyát, (mely még az árvizről maradt rám.) Kicsiny hija, hogy zászlóanyának nem éreztem magam. Miért mindez előkészület § Mert a megye tűz­oltói előtt kellett 15-én gyakorlatot tartani és mert akkor avatták fel zászlónkat. Mert, oh i szégrven, eddig nem volt zászlónk. Tizenhárom évig sínylőd­tünk zászló nélkül, nagy nélkülözések közepeit. Például idegen tengereken sohasem mertek eddig hajókázni a tolnai tűzoltók. Azon tűnődnek önök, hogy miért nem | Hát elsősorban azért, mert nem lévén zászlójuk, nem lehetett volna őket a többi ott hajókázó tűz­oltóktól megkülönböztetni! Nemde igazam van ? De most már hála a mindenhatónak, ilyen sze­rencsétlenség nem történhetik meg. A feleség fürdölevelei. A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. I. A férj p r o 1 ó gj a. A szalmaözvegység háza a poklok kapuja. Hideg és fagyos pokol. Bár a hőmérőkben 30° körül balan- ziroz a higany s bár a szalmaözvegy homlokáról kövér cseppek gyönyöznek alá, mégis leverő hidegség járja át egész valóját. Üres, kihalt előtte a világ. Olyanformán érzi magát, mintha senki szigetére volna internálva. A ki nem ette a szalmaözvegység kozmás, zöld habját s nem itta czikóriás kávéját, legfeljebb túl­hajtott jeremiádnak tartaná a szalmaözvegység bővebb definícióját. Nem is untatok senkit keservemmel. Leirom inkább, milyen kedves helyen gyógyul az én, egész­ségtől viruló Ellám. Ellámtól, a feleségemtől meg­szerezvén a kiadói jogokat, adom olvasóinknak az ő édes leveleit úgy, a mint azokat hozzám irta. I. Menyháza, jul. 30. Drága Elemérem! Ha tudtad, ha láttad volna, micsoda paradicsom ez a Menyháza, pillanatig sein haboztál volna a für­dői költségek megszavazásáná1. Sokszor susogtad fü­lembe, (én ugyan mindannyiszor hízelgőnek mondta­lak) hogy arczom rózsái szebbek neked Mühle leg­szebb remekénél. Majd a saison végén nézd meg azokat édesem. A reggeli balzsamos levegő, az erdőnek naptól védő lombos sátora, a hegyi forrás üdítő csepje, szembeszökőleg szolgálják az ízlésedet. No, de ezt neked kell elbírálni drágám. A budgettel nemcsak kijövök, de még takarí­tok. Lakás, élelem fürdőhelyen már nem is lehetne jutányosabb. Esetleg öt hétig is kijövök a négy hétre szánt költséggel. Kirándulásra készülünk a fülemül e-v ö 1 g y b e. Számtalan csókja mellett várni kénytelen tehát levelét Ellád. U. i. Az öreg Borcsa főzzön még két üveg baraczklekvárt. Csak meg ne barnítsa. Aug. 6. r Édes, jó Uram! Megérdemelné, hogy csúf öregemnek szólítsam. Öt. esztendővel ezelőtt tudom nem maradt volna el árpa hordatás miatt egy bálról sem. Csakis azért bocsájtom meg vén remetéhez illő visszavonultságát, mert látom, hogy figyelmes férj is tud lenni. A le­gyező a bál napján pontosan megérkezett. Ezer csók érte. Egy érdekes báli megfigyelést is tettem. Galogh Piroskának egész estén egy csinos, szőke főhadnagy volt állandó lovagja, A második négyes alatt vis á

Next

/
Thumbnails
Contents