Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1895-08-11 / 32. szám

4

Hiszen akkor is teljes generáczió fog még elesni annak teljes élvezetétől. Vagy államosításra várunk? Nem szabad azt összekötni semmiféle kérdéssel, a mi a megoldást hátráltatná, azt magában és magáért kell megoldani. De addig is gondoskodni kell azokról, kiket már megőrült, vagy meg fog őrölni a város szolgálatában töltött bosszú| évtizedek munkája, hogy mikor a tollat elejtik, ne kelljen a koldusbotra tá- maszkodniok és ne vétessék ez nagylelkűség számba, hanem úgy, mint emberi kötelesség. Most pedig ne feledkezzék meg a város arról sem, hogy annak az elhalt tisztviselőnek maradt családja és erre ráhagyja a megboldogult, a mit ő egész életében viselt és a minek súlya alatt megtörött, a nyomort.

A kötött birtokok.

Érdekes munkát készül kiadni a földmivelésügyi minisztérium.

Össze akarja ugyanis állítani s egy nagy könyvben tudomására hozni a világnak Magyarország birtokosainak és birtokainak a statisztikáját. A nagy és költséges munka csak a jövő évre lesz egészen készen, a korlátolt forgalmú birtokok kimutatása azonban . készen lévén, a minisztérium ezt kiadta. Ennek folytatásaként jelent most meg a hitbizományi és a községi meg közbirtokossági birtokok mivelési ágak szerinti, továbbá területi és jogczim szerinti kimutatása, a melyet befejezésül követni fog az állami és egyházi birtokok részletes kimutatása.

Ezzel a korlátolt forgalmi birtokok statisztikája ki fog merülni és méltó bevezetésül szolgál majd az összes birtokosok és birtokok kimutatásának.

1. Nagyérdekü a jelenlegi hitbizományi birtokosok névsora, melyet egész teljességében adunk az élvezett töbd hitbizomány számának megjelölésével: Hg. Ahrenberg Károlyné, Almássy Kálmán gr., ^3) Andrássy Aladár gr., (2), Andrássy Dénes gr., An- drássy Gyula gr., Andrássy Tivadar gr., Andrássy Aladár gr., Andrássy Tivadar gr., Andrássy Géza gr., Hadik Barkóczy Endre gr., Batthyány Ödön hg., Batthyány Géza gr., Bánffy Albert br., (2), Bissingen Ernő gr., Bissingen Nándor gr., Coburg Fülöp hg., Cziráky Antal gr., Desseffy Miklós gr., Draskovics Iván gr., Draskovich Pál gr., Erdődy Ferencz gr., Eszterházy Mihály gr., Eszterházy M. József gr., (2), Eszterházv Miklós M. gr., Eszterházy Móricz gr., Eszterházy Pál hg., Festetich Andor gr., Festetich Imre gr., Festetich Tasziló gr., (2), Forgách Károly gr., Harrach János gr., Haynau Matild Ernő, Huszár Béla, Jankovich Gyula, Jósika Samu br., Karácsonyi Jenő gr., Albrecht fhg., Königsegg Alfréd gr., Königsegg Fidél gr., Kund Vincze, Majláth József gr., Majláth György gr., Migazzy Vilmos gr., Nádasdy Ferencz gr., Odescalchy Gyula hg., Odescalchy Agos- tonné hgné, Pallaviczini Sándor őrgr., Pálffy József gr., Pálffy Daun Lipót hg., Pálffy Miklós hg., Prónay Dezső br., Rakovszky István, Révay Gyula br., Schön- born Ervin gr., Semsey Andor, Sennyey Béla br., Somssich József gr., Somssich Andor, Stummer Ágost br., Szegedy Károly br., Széchenyi K. gr., Széchenyi Béla gr., Széchenyi Sándor gr., Véssey Mihály, Véssey Sándor, Wenkheim József br., Wenkheim Frigyesné grné, Wodianer Albert br., Zichy Ödön gr., Zichy Jenő gr., Zichy Jakab gr., (2), Zichy Ferencz gr., Zichy N. János gr., Zichy Rudolfné grófné. Összesen 91 hitbizomány, a melyek közül legrégibb a Harrach- féle, 1628-ból, Pálffy-féle 1653-ból, Königsegg-féle 1681-ből és hg. Esterházy-féle 1695-ből.

1848-ig csak 12 hitbizomány létesült. Csupa főnemesi, bái’ha 1723-ban megengenték a köznemességnek is hitbizomány alapítását. A magyar hitbizomány ok háromnegyed része 1849. után alapittatott.

Az összes hitbizományok területe 2,113.499 kát. hold, vagyis 231,35 négyszögmérföld, vagyis az ol’szág egész területének 4 72 százaléka. Csak 19 megyében nincs semmi hitbizomány és 15-ben kevesebb a terület 2 százalékánál. Legtöbb van a Dunántúl, a hol

13-42 százalék és legkevesebb a Tisza Maros szögében, a hol 0-43 százalék a hitbizományi birtok.

Művelési ágak szerint a hitbizományoknál az egészből szántóföld 28-63 százalék, kert 0"29 százalék, rét 8'11 százalék, erdő 23 06 százalék, — mig az ország egész területén szántóföld 41 "35 százalék, kert

1-23 százalék, rét 10-25 százalék, erdő azonban csak 26‘88 százalék.

A hitbizományok átlagos nagysága Magyarországon a legnagyobb 14,790 ha, Ausztriában csak 5,905 hektár, Posenban 4,222 ha, Nyugat-Poroszor- szágban 5,578 ha.

II. A községi birtokok összes területe 5.590,144 kataszt. hold, vagyis 323,91 négyszög mértföld, az ország területének 6 60 százalékra.

Legnagyobb a községi birtok Erdélyben, az összes terület 25"36 százaléka, meghaladja az átlagot a Tisza-Maros szögében, a hol 18*78 százalék, a többi kerület az átlag alatt marad.

Legnagyobb közbirtokossági birtok a Duna balpartján | 9‘94 százalék, a legkisebb á Duna jobb partján : 5T6 százalék. Megyék területéhez arányitva Árvamegyében a legnagyobb: 31-45 százalék és Te- mesmegyében legkisebb 0"80 százalék.

Művelés szerint az ország egész területéből erdő 26-85 és legelő 13"22 százalék, a községi birtokok területéből erdő 43‘09 és legelő 2612 száz., a közbirtokossági birtokokból erdő 51-17 || legelő 40"21

száz. Továbbá az egész ország területéből szántóföld 41-24, kert 1-23, rét 10-52 és szőlő 1-22 száz., a községi földekből szántóföld 6"66, kert 0"39, rét 3"30 és szőlő 0-04 száz., a közbirtokossági földekből szántóföld 2-05, kert 0 02, rét 1-48 száz., szőlő nincs.

Magyarországon 4000 község van, melynek nincs erdőbirtoka, sőt 2600 községnek még határában sincs erdő. A mi végül a községek földbirtokok szerinti elsőségét illeti, 131 községnek van 6000 holdnál nagyobb birtoka, köztük Debreczen 89"260, Szeged 71,087, Kecskemét 49,104, Szabadka 48,298 (?), Zenta 27,969 és Sopron 17,870 holddal.

MEGYEI IRODALMI CSARNOK.

Van egy csodás ...

Van egy csodás könyvem: az ő két szeme A jó isten minden titkával tele.

Nyílt könyv az előttem, olvasom sokat Onnan irom ki a legszebb sorokat.

Dalaim forrása rejtelmes világ!

Lelkem éjjel-nappal tündökölni lát Nappal napvilágom, éjjel csillagom Vezetsz ismeretlen, bűvös utakon.

Üdvöm bibliája, könyvek könyve, te!

Benned a mindenség szt. költészete.

Két harmatcsepp fehér rózsa levelen:

Neved örök élet, örök szerelem 1

Rudnyánszky Gyula.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (32. sz.)

I 1

Irta: Heisz J. Béla.

Az igaz szerelem egy nagy sziufónia, a melyben minden érzés egyesül. Van benne vallás és van benne bűn is, imádás és átkozás, üdvösség és kárhozat. Az ilyen szerelmek nem pillanat alatt támadnak, az ilyen szerelem nem szalmaláng. Lassan támad, lassan képződik, szilárd alapra épül s az idők múltával mind hatalmasabb és hatalmasabbá válik. Lassankint és nem rohamosan foglalja el egész valónkat s gondolatkörünket ez a szerelem csak nagysokára tölti be egymaga.

De azután ez az egyetlen gondolat, melyet meg nem ununk, melyet soha nem utálunk, mert az igaz szerelem nem bűnös, vagy, mit kielégíteni nem lehet, nem végnélküli sentimentalizmus, a melyért nevetség tárgyává lehetünk. Az igaz és nagy szerelem előtt mindenki meghajol, abból senki nem mer gúnyt űzni.

S noha sok az ilyen szerelem, mindazáltal nem mindaz, amit annak mondanak. Hazugság, a mit a hozományvadászok reszkető ajkakkal suttognak a gazdag lányok fülébe, mert ezek egy jókora összeggel csak azt fizettetik meg, hogy házasságkötés után nemsokára szétfoszlatják egy szüzleánynak róla szőtt álmait. A szerelmet hazudók csoportja nagy, közéjük tartozik az, a ki elcsábítja és hírbe hozza a nőket, miközben váltságdíjra és jól megfizetett titoktartásra szá- mitgat. Ide tartozik az oroszlánsörényü zongoratanár vagy nyelvmester ; az az aranysujtásos vagy a nélküli katona, kik nagyon jól értettek ahhoz, hogyan kell a fiatal lányok szivébe lopni és ajkukra csalni azon óhajtást: „Téged, vagy a halált!“, ami aztán szintén igen hasznos dolgokat szokott maga után vonni; ide a konyhavitéz, akit szakácsnéja csak azzal tud magához lánczolni, ha egyúttal a gyomráról is gondoskodik.

Hazug az a mesterlegény, aki „szerelemből“ feleségül veszi az ötven éves, özvegy mesternét, csakhogy megihassa ennek nehány forintját. És még számtalan más esetben számtalanszor ejtik ki azt a szót: szerelem, anélkül, hogy éreznék annak értelmét; a nélkül, hogy tudnák, mit mondanak ama egyetlen szóval. Használják itt is, ott is, itt ebben, ott más értelemben. Az ártatlan bakfis tulvilági látományok- hoz illő szemforgatással kiséri kimondását; az orfeumok primadonnái és habitüéi ellenben kétes mosolylyal. Mindkettő szerelem, de mindkettő beteg. Beteg természettől fogva, vagy betegsége csak undok bűnök következése, de mindenesetre nagyon beteg. A mig ezeknek alacsony, az igaz szerelemnek magasztos czélja van: boldoggá és örvendetessé tenni két vagy több emberi életet. És bár az emberek előtt sok minden kedves, legkedvesebb mégis az élet. S azt, aki életünket a sivár hét- lcöznapiságokból kiemelte s egy szakadatlan ünneppé varázsolta számunkra, az iránt véghetetlen vonzalmat érzünk, a mily véghetetlen gyűlölettel vagyunk eltelve azok iránt, akik megkeseritik azt s unos-untalan emlékezetünkké hozzák kicsi voltunkat.

Nyári nap van, júliusban; a nap mosolyogva érleli a földet. Szellő nem mozdul, tenyérnyi felhő se

borítja az eget, mintha odafönn örökös nyugalom honolna; de azért az élet hangja morajlik végig Budapesten. Ha az ember kimegy olyankor, midőn a nap hanyatlóban van, csodálatos dolgokat regél a város, különös érzelem lep meg. A tekintet végig siklik a sugárzó egen, a körúton nyüzsgő sokaság fölött s önkényes gondolatok támadnak: megérezzük, hogy a város egy részén vagyunk, lélekzetünk a város lélek- zete, szivünk a város szive. Ez itt, ilyenkor hallatszik az ember szava, a teremtés uráé, aki mindeneket meghódított, leigázta a vizet, a levegőt, mindkettő hordja; érezzük, hogy urak vagyunk, akik bitjük a mindenséget. Itt látjuk az ember kezébe letéve a mindenséget: látjuk uralkodni önmagán, másokon és a dolgokon. Látunk olyanokat, a kik előtt földig hajolnak és látunk olyanokat, a kik szüntelenül csak hajlongnak. Látunk fönségeket és rabszolgákat; urakat és parasztokat; bűnösöket, a kik szabadok; ártatlanokat, a kik foglyok. Budapest megmutatja mindezeket igy este felé, mutatja a meghízott és jól ápolt és mutatja a satnya vézna termeteket, melyeket senki nem gondoz, még az a lélek sem, amely bennük lakozik s melyek úgy néznek ki, mintha a legelső szellőfuvalomra összeomlanának. Megláthatja az embereken hajlamaikat és szokásaikat, megmutatja még azt is, a mit leggondosabban eldugni igyekeztek.

És eközben megható regényeket mond elmúlt örömök és boldogságokról; gyógyitó és ápoló nélküli gyötrelmek és szenvedésekről. E város kegyetlen, nem tart titkot és nincs benne nyugalom soha; olyan vigaszt nyújt a szenvedésekért, a milyenre nem vágyódunk, olyan örömökkel kínál, a mikből undorral fordulunk el, mert mindmegannyi bűnös.

De azok, a kik megelégszenek a dolgok föl- szinével és egyáltalán nem áhítoznak arra, hogy a dolgokat a maguk igaz valóságában is megismeri ék, azok minden esetben azt fogják mondani, hogy szép, az imádásig szép az élet és a város. Pedig utálatos. Borzasztó szó, de mélyen érezzük igazságát; érezzük különösen akkor, midőn a nagy természet szembeállítja vele az embert.

A forróságot lehelő falak közt hadonászva és lármázva hömpölyög az arany-borjú híveinek árja s föltámad a kérdés: Mért törik úgy magukat az arany után ? Hogy kellemessé tegyék velük életüket ? Nem, hanem hogy birják. Semmit nem akarnak vele, csak a tulajdonukban látni.

A falak élettelenek, némán merednek oldalt s noha az aranyborjú hívei élnek még is csak épp annyi szív van bennük, mint azon kövekben, melyek mellett elhaladnak. A teremtés koronája elrohan a koldus előtt, nem a tolakodó templomi koldus előtt, ki szinte megmarkolja az embert s úgy tartja vissza, hanem azon szerény koldus előtt, ki lehajtja a fejét s nem kiált, nem kérkedik, hanem szégyenli szegénységét, elhalad előtte a nélkül, hogy csak egy pillantást vetne rá szánalomból, pedig jól látja, mintha egy sereg bosszuállás 'kaczagna ekkor utána: „oh te ember, miben bízod el úgy magad?“ De az önzők nem hallják meg ezt a figyelmeztetést, nem értik meg, hogy a pénzen kivül van egy más dolog is a világon, mely többet ér a pénznél, minden kincsnél és hatalomnál; nem értik, mert nem érezték soha a szeretetet.

Néha-néha megtörténik, hogy az ilyenek előtt is megnyilik a szeretet világa s meggyógyítja lelkűket egy hosszú lobogó villám, mely széttépi az uj világot előttük eltakaró felhőkárpitot s miközben a múltakat szürke függönynyel takarja le, megmutatja a szeretet boldogitó világát, hol nincsen fájdalom, mert minden vigaszra talál és kétszeres az öröm, mert kettőnek okoz boldogságot.

Es ilyenkor csak egy sóhaj repül az ég felé hosszan, nehezen: az a lélek válutra ért. És ez a válut nagyon nehéz és ijesztő; az egyik ága szélesebb, de örök homály terjeng fölötte és ez a halál útja; a másik egy alig taposott, világos örvény, mely a boldogság hazájába Visz.

Es e válutra érve az egyik igy gondolkodik: „Mi nekem a világ, ha nem szép többé? ha "több rutát találok benne, mint szépet?“

Pedig az életnek ennek daczára létjoga van, mert nagy és hatalmassá fejlődött és parancsolni tud. Mindennek van létjoga, ami uralkodásra képes, csak a kicsinyek, a törpék vannak a nyomorúság és nyo- morultul-elpusztulás számára teremtve. És aki meglátja a világ bűneit, a világ rosszaságát és elirtózik tőlük, az kicsi, az törpe, mert nem tudott erőt venni önmagán, nem tudott parancsolni a lelkének, hogy bűnt kövessen, hogy fölkerüljön a nagy és hatalmasok sorába. És a világ rámordul a tőle ijedezőre: „Pusztulj !“ És a gyönge teremtés megindul a halá1

1895. augusztus 11.