Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1895-08-04 / 31. szám

Erkölcsi szükségét érzem annak, hogy a tek. törvényhatósági bizottság iránt 18 évi vármegyei szolgálatom küzdelmeiben erőssé nőtt s e pillanatban egész lényemet uraló mély hálaérzetem őszinte consta- tálása I köszönetéin tiszteletteljes nyilvánítása mellett azon indító okokról is megemlékezzem, a melyek e hely elfogadására bátorítottak és azon elveket is megérintsem, a melyeknek szolgálatával e helyet a tek. bizottság megelégedésére betölteni igyekezendem s szent kötelességemül tartandonr.

Nagy elődök örökét átvenni tekint. Bizottság — tudom — még ily felajánlás mellett is — felelősségteljes nehez lépés. Kivált midőn a hivatottság mérlegelése közben körültekintve azt látjuk, hogy mig egyfelől vármegyénk szigorúan szabadelvű s már a 48-iki vivmányok előkészítésében is fontos szerepet vitt tevékeny szellemének oly hivatott és kimagasló képviselői, mint a milyenek Bezerédj, Sztankávanszky, Csapó, Bartal, Yizsolyi valának, már csak emlékeikben és a mi kegyeletünkben élnek. Mig másfelől azt kell tapasztalnunk, hogy az ezen dicsőült nagyok nyomába lepett elő utódokat epen a mi közéletünk javára gyümölcsözött fényes tehetségeikért a haza egészének közvetetlen szolgálatára elszólitották körünkből: akkor valóban nagymérvű szerénytelenség volna nem látnom, avagy kicsinyelnem azt a homályosra árnyékolt űrt, mit közvetlen elődömnek már ténynyé vált s az ő magasröptű s kiváló tehetségű volt főmunkatársának ma bejelentett távozása is keltenek.

Valóban tek. törvényhatósági Bizottság, közvetlen elődömnek, ki oly mesterien értette közéletünk minden rugóit s a közéleti tényezők minden érdek- szálait egy gyeplőszalaggá fonva, erős kézben és biztosan ■ nemcsak tartani, de irányítani is, valamint az ő méltó munkatársának távozását szinte megdöbbentő árnyként látom fölibe borulni azon nagyszámú feladatoknak, melyek épen e helyről igénylik megoldásukat.

De azért ennek daczára mégis megmerém tenni e félelősségteljes lépést, mert a távozók nyomán kelt ámynyal maradtak itt — nagy és számos alkotásaikban '-— útmutatók is, melyek tájékoztatnak, sőt a tájékoztatással járó időtelést az irány helyességével és biztosságával kiegyenlíteni is Ígérik.

De bátorított e lépésnek megtételére az a szeretetteljes bizalom is, mely a vezetők távoztával küzdtérén maradt harczedzett sereg: az általam minden egyes tagjában tisztelt s egészében a kor igényeinek megfelelő színvonalra állónak ismert tisztikar részéről oly buzditón látszott csekélységem felé irányi ttatni.

!Igy s abban a felfogásban, hogy a közbizalom áltál kijelelt helyet elfoglalni s azon a tehetségünktől kitelő összes erőink teljes kifejtését a bizalomhoz illőn megkisérleni nemcsak, hogy nem szerénytelenség, hanem1 ’polgári kötelesség is s azon biztos érzéssel, hogy' munkakedvemet sohasem fogja befolyásolhatni a hely, a hova a tek. bizottság által állíttatom, ha1895. augusztus 4.

s mire én levizsgáltam, Pista már alügyész volt. A lapok majd hogy nem azt írták róla: Diógenesnek párja akadt Pistában. Judiciuma és ékesszólása bámulatos. Hát az ismeretköre'? Mennyit kellett ennek a tartalmas fiatal embernek tanulnia. A reklamsorok azzal végződtek, hogy felhívták az igazságügy miniszter figyelmét e derék alügyészre, a kit tehetsége korántsem, rabtartási pénzek vesződségére utal.

A szép mama aligha jól nem kamatoztatta észvesztő mosolyát, mert a „közvélemény“ szavát hihetetlen gyorsan — meghallgatták.- * .

Mindezek eszembe jutnak most, hogy a kengye- lesi takarékpénztár zavaros pénzügyi helyzetét Pista rikító színekkel festi és arra a konklúzióra jut, hogy az összes igazgatósági tagokat el kellene csapni.

A mama á karzaton hallgatta a kengyelesi ta- takarékpénztár Robespierejét, az ő kedves fiát és a megszeppent részvényesek helyeslését, boldogan mosolygót le.

Midőn az izgatott hangulatú gyűlésről kimentünk, alázatos kézcsók mellett mondottam a még mindég észvesztőén szép asszonynak:

^ —T. Lássa nagysám, milyen erős Pista a pénzügyekben is. Tönkre zúzta az igazgatóságot. És a hogy a szép asszony rám pillantott, meg Voltam hipnotizálva : okos embernek tartottam a Pistát.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (31. sz.) ______ _____3

nem mindenkor és kizárólag csakisNi bizalom s ennek mérteke, a melylyel odaállittatom [ úgy felelősségem egész súlyának tudatában foglalom el közéletünk harczvonalának e kiemelkedett helyét, melyen a tek. törvényhatóság soha eléggé ki nem érdemelhető bizalmának tartamáig akaratuk és utasításaiknak mindenkor tántorithatlanul hű, szigorú és pártatlan végrehajtója leendek.

De e végrehatói szerepben a kezembe letett drága éremnek csak egyik oldalát látom, e helyeni hivatásomnak másik ép oly fontos, sőt sok tekintetből nehezebben kezelhető, mert kényesebb feléül azon informationális ténykedést tekintem, a mely a tekintetes törvényhatósági bizottság közvetlen elhatározása alá tartozó ügyek minden egyikének előteijesztésénél jelentkezik kötelességemül.

Hivatásom ezen felének betöltésénél lelkiismeretes fő gondom leend arra, hogy a t. bizottság itélő- széke elé az elbírálandó ügyek személyiek és dologiak egyaránt mindenkor és kivétel nélkül a szigorú tárgyi valóság kendőzetlen mezében állíttassanak s hogy az igazságnak tiszta fehér palástja semmiféle, a közjóval ellentétben álló partiális érdek, vagy bármily irányú illetéktelen befolyás által el nem homályositanék; viszont oda irányuland törekvésem, hogy önkormányzati fontos jogaink gyakorlásánál a legellentétesebb jogos érdekeknek is teljesen szabadon érvényesülő elbírálásából szüressenek le e tanácsnak minden határozatai, hogy azok a tek. törvényhatósági bizottság való akarata és szellemének hű kinyomataként jelentkezvén az őket megillető feltétlen érvényesülésre és tiszteletre e falakon kívül és a társadalom minden rétegében számot tarthassanak.

így vélem és tervezem én nemzeti közhírünkért s alkotmányos szabadságunk kipróbált védbástyája- ként féltékenyen őrzött vármegyei önkormányzatunkat továbbra is megőrizhetni; igy vélem én annak nehezebb időket is látott s kiállott s annyiféleképen tatarozni terveit ősi falairól a felkent király és szent alkotmányunk iránti törhetlen hűségnek, úgy a palotát és gunyhót testvóresitő törvénytiszteletnek szabadelvű zászlóit továbbra is hazám javára lobogtathatni.

Ily czélzatu igaz szándékkal megkezdendő működésemhez kérem én a tek. törvényhatóság nagybecsű bizalmát és támogatását úgy a magam, mint munkatársaim : a tisztikar számára.

A beszédet s általában az uj alispán személyét lapunk első czikke méltatja, itt csak azt emlitjük fel, bogy Döry Pál első debtije igen sikerült volt.

Utána csakhamar megválasztották Nagy István bonyhádi szolgabirót ottani főszolga- biróvá és Halász Gézát helyébe szolga- biróvá.

A főispán ur ezután kinevezte Simon- tsits Elemér első aljegyzőt tiszteletbeli fő- jegyzővé s báró Rudnyánszky Istvánt tiszteletbeli főszolgabiróvá s a megválasztottak letevén a hivatalos esküt, maradtunk a zöld asztalnál összesen tizenketten a még hátralevő 76 tárgy elintézésére; a többi háromszáz elment a kaszinóba és „Szegzárd szállóba“ — sörözni.

.De azért nem történt semmi baj, még Trencsénvármegye átiratával sem, pedig a katholikus klérus teljes számban felvonult, hogy Agliárdit megvédelmezze.

De a kitörendő harcznak az állandó választmány úgy vette elejét, hogy egyszerű „tudomásulvételt“ javasolt s ebbe mindenki megnyugodott.

b.

Sport életünk.

Tekintsen be csak valaki vasárnapokon vagy ünnepnapokon a kávéházakba látni fogja, mint ülnek ott unott arczu, vénekhez hasonlóan a mi ifjaink blazirt tekintettel egy pohár viz mellett.

Ha semmi más, már e körülmény kell, hogy arra késztessen, miként, a sport különböző nemeit kedvel tessük meg a nagy közönségnél. Nem arról van szó, hogy egy alakuló tornaegyesületnek 20—25 működő tagja legyen, habár a mi viszonyaink között az is jelentékeny, hanem arról, hogy az egészséges, testedző sport jusson lendületbe.

Sportról szólva, el kell kerülni egy nagy hibát.

Azt, hogy a német, a theoriákért élő-haló tornászatot kultiváljuk. Ez a sok Musterriegenturnen, Kürtzernen és egyéb sem hagyományainknak sem érzeletünknek meg nem felel. A mi elődeink birkóztak, gáncsot vetettek, versenyt futottak, tekéztek, árkot ugrottak, buzogányt forgattak, kopját hajítottak, nyilakkal czélba lőttek, parittyával hajigáltak.

A magyar természete ellen való az akrobata mutatványokra fektetett szertornászat. Magyar vélemény szerint a franczia gyepi lapdázás és az angolok által kultivált Iawn-tennis inkább aggszüzeknek való korcs-lapdajáték, más a magyar nagy és kis méta mely még Deák Ferencznek is élvezetet szerzett.

Magyar természetnek felel meg az is, hogy sport-életről csak nyáron beszéljünk. A mi sport egyleteink, ha vannak, csak télen működnek, nyáron pedig szünetelnek. De hát hol vannak a gyalogkirándulások, melyekről nem kisebb fő, mint Rousseau appológiát irt. Hol az ökülvivás és mindazon testgyakorlatok, melyek szabadban, tiszta levegőben végezhetők s melyeknek czélja az lenne, hogy az ideg- rendszert és az izomzatot a hosszú tél alatt az elernyedés ellen biztosítsák.

Midőn városunkban sport életet akarunk és követelünk, nyári, szabadban végezhető sportra gondolunk és nem szobasportra.

Aztán óva kérjük azokat, kik városunkban sport mozgalmaknál illetékes elöljárói, hogy ne exclusiv jellegű klubbokat létesítsenek, hanem olyan összetár- sulást, mely mellett e három-négy czél megvalósítható :

1. Az iskolai hatóság utján a tanuló ifjúság testi nevelésének uj és egészséges irányt adni;

A kereskedelmi és ipartestületek utján a kereskedő és iparos ifjúság vasár- és ünnepnapokon való testgyakorlását életbe léptetni;

Az intelligens osztályhoz tartozó ifjúságnak az eddiginél több és jobb alkalmat nyújtani a testgyakorláshoz.

Végül a női tornászainak, testgyakorlatnak is propagandát csinálni.

Ezen czélok elérésére kellene sport-egyletet létesíteni, avagy a létezőt fejleszteni. Talán nem lesz a pusztában kiáltó szó e fölhívásunk.

A gazda kalózai.

Vidéki hang a börze ellen.

Ki hitte volna évtizedekkel ezelőtt, hogy a szorgos munkával betakarított életből ki lehet csépelni a szemet cséplő nélkül, a csűrt gazdag tartalmával fel lehet égetni a nélkül, hogy a tűznek lángja legyen.

Vizsgáljuk meg, nincsen-e úgy az utolsó tollvonásig, a mint ecseteltük s az elfogultság pessimis- musa rajzolja-e e sötét színeket, vagy pedig csakugyan itt van az az idő, mikor a magyar gazdának védekeznie kell a hosszú kézzel szemben.

A gabona árak folyton esnek. Esnek daczára annak, hogy egyenes becsületes észszel azt lehetett hinni, hogy áremelkedés áll be. Valamennyi szemtermelő államból gyöngye aratási eredményeket jelentenek. A földmivelési miniszter hivatalos jelentései konstatálják, hogy Magyarország még olyan aratási eredményt sem várhat, mint a minőt tavaly kapott. Józan emberi számítás szerint a gabona-áraknak ezekre a jelentésekre emelkedniök kellett volna. Mert a gyöngébb termés a kínálatot csökkenti. Hisszük, hogy a magyar járadékok baisse kurzusa nem szorította ki a búzát az — élelmi czikkek sorából.

És mégis mi történik? A búza ára esik, rohamosan szalad lefelé épp úgy, mint a hőmérő higanya, a mikor jéggel érintkezik. Amerikában a gabona-árak két forintnak megfelelő értékkel növekedtek, nálunk pedig még a nyomott búza ár negyven krajczárral csökkent.

Ehhez az érthetetlen gazdasági tünethez a tőzsde adja meg a kulcsot. Ott látjuk felvonulni a részvényeken és állami kedvezményeken virágzó malmokat, ha ezeknek tőzsdei manővereit figyelemmel kisérjük, a talány nyitjára jutunk. A malmok —■ kartelesek, román búzások — export oszlopai a búza üzletnek vesznek és eladnak. Ugyanannyi őszi búzát adnak el határidőre, mennyit effektive megvesznek, az őszi búzával lefelé spekulálnak, hogy magoknak olcsó búza árt biztosítsanak. A fedezete ennek a román búza, a határidő üzlet lebonyolításakor ez már itt lesz, a pré- miumos oláh búza. Egy pár milliomos nagy malom teremti az üzleti konjunktúrákat, papiroson lévő búzát dob a gazdasági arénába és az effektiv üzleteket lefokozza. Malom és börze 1 Az aczélos magyar búzát depreciálja és egy sorba állítja a román ocsu-buzával.