Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1895-07-07 / 27. szám

4

laljon, nyomorogjog, hanem, hogy a földi boldogságból © is kivegye azt a részt, melynek még a legparányibb féreg is osztályrészese a maga rendje és módja szerint. E földi boldogságnak pedig alapköve a megelégedettség. Csakhogy ennek drága az ára! De biztosítható, ha meg van a családfentartók- ban a munkakedv. Nem hiszem, hogy volna az évben egy nap, melyen egy családos nő azt mondhatná, hogy ma éppen semmi dolgom nincs, mert nemcsak a hol gyermekek vannak, de még a hol nincsenek is, a nő a konyhai vagyis háztartási teendők bevégzése után nem fűzheti karba kezeit, vagy nem járkálhat a szomszédokba a napi politikát megbeszélendő. Csak meg kell néznie a ruha és fehérnemű szekrényt, van ottj mindig vagy beszerezni való, vagy javítani való. Azzal, hogy maga készíti el a szükséges fehérnemüeket, vagy ruhaféléket, igen szép összeget takarít meg családja számára, ha pedig oly dolgokat is készít, melyeket intelligens úri családok szívesen vásárolnak, vagy kik anyagi helyzetüknél fogva nincsenek kényszerítve, hogy reggeltől estig a munkaasztal mellett görnyedjenek, az ily családok révén a nő mindig szerezhet aprítani valót a tejbe. A mely férjes nő igy fogja fel a hivatását, a mely nőt a munkakedv és okos takarékosság avatnak fel a családi tűzhely díszévé és nem a toálett (toilette) tükörből verődik vissza a hamis fény, az oly család megelégedett, az oly család boldog.

Értem ezt azokra, kik anyagi javakkal nem dicsekedhetnek, tehát a szegényebb földmivesekre, iparosokra, kereskedőkre, kisebb tisztviselőkre stb. Az a 20% pedig, mely a sors mostoliaságánál fogva egész életére magára van hagyatva, ezek, ha elég erősek az élet viszontagságaival megküzdeni, teljesen a kézimunkából tarthatják fenn magukat.

Vájjon ezeket megtanitottuk-e az életre, ha népiskolás korukban kitűnőt kaptak a történelemből, alkotmány tanból, vegy- és természettanból? Ezeket és még több ehhez hasonlót nem árt tudni, de ez még meghalásra is kevés. Azok pedig, kik tudományos pályára lépnek, sohasem fognak akkora önmegtagadást gyakorolni, hogy csekély fizetésök mellett vagy másokat oktatva vagy pedig szükségleteiket önönmaguk által elkészítve, ne iparkodnának helyzetükön javítani. Hisz ez esztelenség volna!

Már most akad-e gondolkodó fő, a ki a kézimunka jogosságát kétségbe vonná, vagy pedig, a ki annak hivatott művelőjéül, terjesztőjéül ne a nőt, hanem tán a férfiakat tekintené?

Ha megengedi a t. Közgyűlés, akkor ezen kérdésre én felelek meg.

Akad bizony, nem is egy, hanem sok, még pedig tanítók — akár Tolnán is — a ki a leányiskolákban éppen nem szívesen látja a nőket, mert — mélyreható véleménye szerint a nőkben e téren általában nagyfokú hivatatlanság leledzik. Pedig mi nők azt hiszszük, ha hivatottság dolgában megfujatnók a toll- harcz riadót a férfiak ellen, arra a kérdésre, hogy nők valók-e a nőiskolába és azok müveljék-e a leánykák ész- és kézi ügyességét, úgy gondolom, az igen tisztelt erősebb nem csakhamar kapitulálni volna kénytelen.

Különben nem erőlködöm annak bizonyitgatásá- val, hogy mi nők jogosítottak vagyunk-e a nőnevelés és kézimunka tanításra vagy nem. Közelebb jutok tárgyamhoz, ha arról beszélek, hogy hát hol is kellene a kézimunka oktatást megkezdeni ? Ha tud valaki mást és csélszerüebbet, mint a népiskolát, szívesen fogom őt követni, de én itt vélem megkezdeni ennek tanítását, még pedig már a legalsóbb osztályban. Éppen azért csodálatosnak találom, hogy a népiskolai tantervben mennyi hasznos és felesleges dolog van kötelezőleg előírva, de a kézimunka oktatás kötelező voltát ott hiába keressük. Az intéző köröket ily mérvű rövidlátással, hogy erről egészen megfeledkeztek volna, vádolni nem lehet, mert igen magas ajkakról hallottunk, olvastunk már vagy 20—30 évvel ezelőtt is kenetteljes nyilatkozatokat. Csakhogy az ily üdvös an- ketteket nem szokta más bezárni, mint a szokásos bankett s a mámorral rendszerint az életrevaló eszmék és reformok is elpárolognak, legfeljebb hült helyük marad meg a papíron — írott malasztként.

(Vége köv.)

TÖRVÉNYHATÓSÁG KÖRÉBŐL.

14.822. Tolnavármegye alispánjától,

alisp. 95.

Körrendelet valamennyi járási főszolgabíró

urakhoz!

Az 1848/9. évi honvédek nyugdíjazása és év- negyedenkénti állandó segélyezése ügyét, ide értve a temetési járulék engedélyezését és folyó évi julius hó 1-től kezdve a nagyméltóságu m. kir. miniszter- elnökség kebelében alakított vegyes bizottság fogja intézni.

A vegyes bizottság elnöke a miniszterelnöki államtitkár, vagy helyetetse lennd, tagjai pedig az országos honvédsegélyző egylet és az 1848/49. honvédegyletek országos központi bizottsága részéről kiküldött 2—2 megbízott és az érdekelt miniszterek kiküldöttjei j előadója a miniszterelnökségnek egy e végből kiküldött tisztviselője.

Midőn erről a főszolgabiró urakat értesítem, egyszersmind aziránt is felhivom, hogy járásuk területén a szokásos módon haladéktalanul tegyék közzé, miszerint azok az 1848—49. évi honvédek, illetőleg

azok özvegyei, kik az 1894. évi junius hó 21-én 49.085 sz. alatti belügyminiszteri láttamozással ellátott alapszabályokhoz képest ilyetén ellátásra igényt vélnek támaszthatni, kellőleg felszerelt folyamodványaikat ezentúl ne az országos honvéd-segélyző-egylethez, hanem közvetlenül a nagyméltóságu m. kir. miniszterelnökséghez czimezve küldjék be.

Szegzárdon, 1895. julius hó 4-én.

Alispáni szék üres: Madarász, főjegyző.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (27. sz.)

VIDÉKRŐL.

Paks 1895. junius 27.

Tisztelt szerkesztő M!

Múlt héten városunknak két tanintézetében tartották meg az évzáró vizsgálatot, molyek mindegyikéről érdemesnek tartjuk itt a nyilvánosság előtt megemlékezni; t. i. a m. kir. állami polgári fiiskolá- ban és a status quo zsidó hitközség iskolájában.

Az ezen évben már első és második osztály- lyal birt polgári iskolában junius hó 12-én délelőtt 8-—12 óráig volt az első osztály vizsgája és 25-én délelőtt a második osztályé. Azon körülmény, hogy a tanári személyzet két buzgó taggal szaporodott, valamint az, hogy az intézetnek ez évben már nem kellett annyit küzdenie a kezdet nehézségeivel, mint a múltban, bizonyára szintén hozzájárult a felmutatott dicséretre méltó s haladásnak mondható szép eredmény eléréséhez. Emelte a vizsgálat ünnepélyességét és fontosságát az, hogy Tihanyi Domokos kir. tan- felügyelő ur jelen volt és személyesen vezette azt; többnyire ő intézte a kérdéseket is a tanulókhoz és mindenesetre tény az, hogy a tanfelügyelő ur szakszerű s tapintatos kérdéséi, párosulva megnyerő s bizalmat keltő mondorával, szintén nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a növendékek ily szépen feleltek.

A kir. tanfelügyelő urnák városunkhan való tartózkodását felhasználta a status quo zsidó hitközség tantestülete arra, hogy dr. Rótt Zsigmond ügyvéd, hitközségi iskolaszéki elnök ur vezetése mellett tisztelgett nála, meghiva őt egyúttal a napokban tartott vizsgára. A kir. tanfelügyelő ur igen nyájasan fogadta őket, de sajnálkozva jelenté ki, hogy vizs- gájokon nem vehet részt, miután fontos hivatalos teendői másfelé szólitják; a junius hó 26-án tartott polgári iskolai zár ünnepélyen sem lehetett már jelen.

Szép lett volna, ha az összes helybeli tanítók tisztelegtek volna ez alkalommal a tanfelügyelőnél, csakhogy olyanok városunk tanítói, mint az oldott kéve, nincs semmid összekötő kapocs' köztük s igy valószínű, hogy sokan a tanfelügyelőnek ittlétéről még tudomással sem bírtak. A tanítók közül többen a múltban azt remélték, hogy a polgári iskola megnyíltával ennek tanárai, élére állva az ügynek, tán helyi egyletbe összehozzák a Pakson lévő összes tanférfiakat; eddig azonban semmi sem történt e tekintetben, sőt mi több, a i tanárok és tanítók legtöbbje még csak nem is ismerik egymást. Hogy ez nincs jól, hogy ez hiba, az [kétséget sem szenved, de hogy kinek a hibája, a tanitöké-e, vagy a tanár uraké-e, ezzel nem kívánunk most bővebben foglalkozni.

A polgári iskola záróünnepélyén, mint a vizsgákon is szép számú közönség vett részt. Általában elég általnános az érdeklődés városunknak ezen ifjú, de nagy reményekre jogosító intézete iránt, melynek ez évben összesen 110 növendéke volt.

A helybeli statuis quo zsidó hitközség iskoláiban is junius 26—27-én tartották meg az évzáró vizsgálatokat. A zsidóiskolákról általánosan tudva van, hogy országszerte jók, de ezen hitközség iskolájáról bátran elmondhatjuk, hogy ritkítja párját, akár az áldozatkészséget tekiíitjük, melylyel a nem éppen nagy hitközség fentartja, külső- s belsőleg felszereli és évről-évre fejleszti azt, akár a tanítói testület fáradhatatlan buzgóságáj és elért kiválóan szép eredményt, akár pedig annak ritka lelkes vezetését tekintjük, a melyben részesül az iskolaszék és első sorban ennek elnöke készéről.

Sajátságos, hogy! mig más felekezeteknél rendesen a lelkész az elnpke a gyülekezetnek és iskolaszéknek is és ezen körülményből kifolyólag igen sokszor megtörténik, hogy a hitközségek egyházi ügye elnyeli még a tanügy elől is a megkivántató táplálékot, úgy, hogy ez utóbbi csak a morzsákon kénytelen tengődni, afidig a zsidóknál általában és különösen a helybeli status quo hitközségnél egészen másként van. A zsidóknál nem a pap a hitközség feje és nem ő az iskolaszék született elnöke, vagy épen az iskola igazgatója, hanem világi ember. Es úgy hiszszük, ezen körülmény is egyik fontos tényezője annak, hogy a zsidó iskolák általában jók. A hol pedig azután valamely iskola oly lelkes iskolaszéki elnök vezetése alatt áll, mint dr. Rótt ügyvéd ur, a hol minden egyébb körülmény is csak kedvező, mint a hogy ez a szóban levő hitközségnél úgy van ott azután a legfényesebb eredmény is egészen természetesnek tűnik fel.

Midőn magáról az egyes osztályok vizsgálatairól és az azokban elért eredményről akarunk szólni, nem tudja az ember, mit emeljen ki, mit dicséljen meg inkább, a tanayag mennyiségét-e, a mit feldolgoztak, a tanítók kitartását-e, a melylyel azt begyakorolták, vagy pedig azon értelmet-e, a melylyel a növendékek e tananyagot felfogták és megemésztették? Annyi bizonyos, hogy legjobban tetszett azon

magyaros szellem, mely ez iskolában otthonos és azon hazafias lelkesedés, mely a tanulók feleleteiből is kisugárzik, különösen a magyar történet-, az alkotmánytan-, a magyar nyelv- és irodalom-történetből elmondott feleleteikből; továbbá azon körülmény hogy ezen iskolában nyomát sem találni még a hittan! tárgyaknál sem az elfogult felekezeti fanatizmusnak, a mely sok felekezeti iskolát jellemez, hanem ezen iskola modern nemzeti iskola a szó legszebb értelmében.

Mint ez iskolát jellemző sajátságot megemlítjük még, hogy a hat osztályú iskolájuk első négy osztálya vegyes, az ötödik- és hatodikba csak leányok járnak. E hatosztályu elemi iskoláját a hitközség az előző évben kibővítette egy hetedik és a most lefolyt tanévben a nyolczadik, tehát két felsőbb leányosz- tálylyal és ezen áldozatával valósággal hézagot pótol városunkban, hol a felsőbb leányiskola hiánya mindeddig nagyon érezhető volt. E felsőbb osztályokat Jelinekné Ficher Regina vezeti oly páratlan szak- avatottságról és lelkesültségről tanúskodó sikerrel, hogy semmit sem csodálkozunk azon, hogy ez intézetet mindinkább számosabban látogatják meg idegenek és vidékről is. Kívánatos volna e leányiskolát az említett kitűnő tanítónő vezetese alatt és tán a polgári iskola tanárok közreműködése mellett legalább négy osztályú városi felső-leányiskolvá fejleszteni, hogy igy leányaink neveléséről is itthon lenne jobban gondoskodva, mint eddig. Jó volna, ha ez eszme megvalósítását városunk intéző körei gondolkodásuk tárgyává tennék minél előbb.

Végül megemlítjük még, hogy ez iskolában is külön záró-ünnepélyt tartottak junius hó 26-án délután 5 órakor, a mikor szép énekben és kitűnő szavalatokban gyönyörködhetett a szép számmal megjelent közönség. Ez ünnepélyt s vele a tanévet az iskolaszéki elnök magvas beszéde s az ezt megelőzött jutalmak kiosztása fejezte be, mely czélra Goldstein N. vidéken lakó tanügybarát ez évben is 50 koronát adományozott. Ez ünnepély is, még inkább, mint a vizsgák, szép tanúságot tett a tanulóknak szeretete s ragaszkodása és a szülőknek a tanítók iránti rendkívüli tiszteletéről, mit látva s tapasztalva, önkéntelenül is felkiáltunk: sok ily iskolát, sok ily áldozatkész közönséget, sok ily lelkes vezetőket és sok ily tanerőket!

N. N.

1895. julius 7.

MEGYEI IRODALMI CSARNOK.

Bakfisch-Klubb.

Levél Jolánkához: Maisam VáJín

' ' i " t ‘ ' ' ' * O' O vo vm

Hallja csak Jolánka, a mi egyletünk történetét.

Kisasszony ha igy folytatja, kénytelen leszek az igazgatónőnél panaszt emelni! — szólt és nyugodtan kiment a tanteremből.

Böske lángvörös arczczal állott ott s bármenynyire röstellem, bevallom mégis, úgy történt a dolog, hogy Böske kisasszony nem éppen ilju hölgyhöz illő grimászt vágott Werner tanár után.

Alig hogy az kitette a lábát, Bözske visszafojtott könnyei kitörtek. S a ki fiatal lányt iskolában sirni nem látott, az nem tudja mi a sirás.

Társnői részvétteljesen vigasztalták Böskét.

Oh, a kiállhatatlan, — mondá ő zokogva s nekem ez az ember tetszett! Hisz ez valóságos . . . hogy is mondjam, no, igazi német tanár! végzé be Böske kisasszony mély megvetés hangján.

Megtörülte szemeit és harsányan kiáltotta:

Társnőim, kik nem szándékoznák férjhez menni, tartsatok velem, alakítsunk egyletet a hajadonok egyletét.

A miszt, egy régtanitó angolnyelv tanárnőjét beválasztották kor- és diszelnöknőnek s ő ezen tiszt ségre nem kevéssé volt büszke.

Ida lett az alelnök, Böske a jegyző, Mariska és Márta voltak a tagok.

A miss lendületes beszédben azt proponálta, hogy nevezzék az egyletet Erzsébe tégy leinek, Anglia hason nevű királynője után, ki tudvalevőleg nem ment férjhez.

Az indítvány elfogadtatott.

E naptól kezdve minden szerdán összejött az Erzsébet egylet öt tagja s tanácskoztak egyről másról. Ida fölvetette a kérdést, hogy milyen kolostorba menjen ? Legjobb lesz a szürketestvérekhez, mert azt mondják, hogy a szürke szin hozzá igen jól illik.

Mariska kisdedóvónő lesz, a gyermek nevelésnek szenteli magát, Böskének. még kételyei vannak ez iránt, mert azt jegyzi meg, hogy Mariska még maga is rászorul a nevelésre. A gyűlések meglehetősen élénkek, a tagok össze is zördülnek néha, de azért mikor a húsvéti szünidőkre ki-ki hazautazott, mint a legjobb barátnő váltak el, kisérve a miss jó tanácsaitól, hogy ne hagyják elhatározásukat megingatni.

Két hét letelte után Ida kivételével, vissza is tértek az intézetbe.