Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-07-07 / 27. szám
XXIII. évfolyam. 27. szám. Szegzárd, 1895. julius 7. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a toinamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . • • • B frt — Félévre ....................3 „ — Ne gyedévre .... I „ 50 Egyes szám a kiadóhivatalban 12 Irl» Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Me gj elen: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová Hetenkint egyszer, vasárnap. n hová a lap szellemi részét illető közaz előfizetések, hirdetések és a felNyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. kr. lemények intézendők. szólamlások kllmendők. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hív. hirdetések: 100 szóig . ! ! I frt 87 kr. 100—200 „ . . . 2 „ 87 „ 200—300 „ ... 3 „ 87 „ minden további 100 szó 1 frttal több Előfizetési felhívás a TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1895. évi XXIII. évfolyamára. Egész évre 6 frfc = 12 Korona, félévre 3 frt, = 6 korona, negyedévre 1 frt 50 kr = 3 korona, egy hóra 50 kr = 1 korona, mely összegek a kiadóhivatalhoz küldendők. Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, a t. előfizetők az előfizetési pénzek haladéktalan beküldésére tisztelettel felkéretnek. A kiadóhivatal. Aratás. Hányszor dobbant meg a földmives gazda szive kritikus napok alatt s hányszor nézte végig vetéseit aggodalom és remény között, miff véffre elérkezett a várva-várt aratás. Most már jóleső örömmel nézhet végig az aranykalászoktól ékes rónaságon, mert a merre a szem ellát, áldás gyönyörködtet. . A, hosszú^ esőzések, után. fáLve-féltünk^ nem jó'-e vetésünkre erős, búzát megaszaló meleg. A mitől féltünk, az — Istennek hála — nem következett be. A múlt heti kedvező időjárás általában megérlelte a szemet s igy a jövő héten a legtöbb helyen belevágják a rengő búzatáblákba a élesre fent kaszát, hogy begyüjtsék a Istennek áldását. Az aratók a nap perzselő hevében vig dalolás között hangyaszorgalommal dolgoznak, szinte csurog arczukról az izzadtság, de nem csüggednek, mert hiszen most keresik meg a télre való kenyeret. Megyénk több községéből, igy Szegzárd- ról is a múlt héten egész családok kerekedtek fel kaszával s sarlóval felfegyverkezve, hogy Szlavóniában és ate Alföldön álljanak aratásba. Az aratás eredményé a mi megyénkben közepesnek, helyenkint pedig kitűnőnek Ígérkezik, kivéve azon réskeket, a hol elemi csapás, felhőszakadás dultj elárasztva szennyes vizzel és iszappal nagy területeket. Az időjárásnak végtélen szeszélye és az az ingatag fátis, melyre mezőgazdaságunk és igy az általános népjólét helyezkedik, — arra kell hogy mindenkit késztessen, miként a mezőgazdálkodást tervszerűen ki kell vezetni mai egyoldalúságából. Fájdalom, Magyar- ország még mindég annyira őstermelő ország, hogy ha itt búza neiti terem, az ország éhezik. Ezt a tapasztalatot kínosan érzi az ország minden aratás előtt, akár a siker miatt könnyebb lélegzetvétellel, akár a balsiker miatt nehéz aggódással folytatja az aratást. Az orosz rónák, az amerikai kultúra alá fogott szüzföldek óriási búzatermései, melyek a modern közlekedés révén olcsón, gyorsan a kenyérfogyasztó Európába szállíttatnak, melyek természetesen lenyomják a magyar búzát, mely még nem is oly régen Európának favorizált czikke volt, nagy hírben és becsti- letben állott. Fájdalom, mm.-ként 10—12 forintos búzaár chiméra lesz s ha majd egykor mi őszbecsavarodott fürtökkel azt fogjuk elbeszélni unokáinknak, hogy a 70-es években ilyen áron kelt a magyar búza, szerencse', ha nem Háry Jánost fognak bennünk találni. Nincs többé remény arra, hogy az amerikai nagy termelés mellett búzánk a hetvenes évek árait elérje. Mindez ismét az elé a kötelezettség elé állítja a magyar gazdát, hogy a belterjes ra- czionális gazdálkodás útjára térjen és e mellett a textil és gyáriparnak kell nagyobb lendületet adni. Nem szabad, hogy Magyar- ország csupán nyersterményeket adó ország legyen, de a mi bérezés Kárpátok és Duna, Tisza folyó között megterem, ezeket föl is kell dolgoznunk. Mindezeket pedig az aratás alkalmával újra elmondván, örömmel gondolunk arra, hogy e tanulságokat nem akut baj közben mondjuk el. Mindenki boldog reménykedéssel gondol a szép hozamot ígérő aratásra. Most vigan zeng daltól a határ, kaszapengés között szól a magyar nóta és belátjuk mindannyian, hogy nincsen az úgynevezett szocziálismusnak nagyobb orvossága, mint a jó termés. Jelek szerint nem is lesz a nyáron eset, hogy kaszás- munkás félbehagyja, a rended hamerer vi- gan fog aratni, mert kezemnnkája egész évre kenyeret szerez neki és családjának. Simontsits Béla főispán székfoglaló ünnepsége. Nagy s lelkes fogadtatásban részesült Simontsits Béla főispán uj otthonában, hová Tolnavármegye küldöttsége gróf Széchenyi Sándor főispán vezetése alatt kisérte el. A főispán folyó hó 2-án utazott el kíséretével Szegzárdról s szerdán az esteli 6 órai vonattal érkezett meg Szatmárvármegye székhelyére, Nagy-Károlyba. Szatmárvármegye TARCZA. Esti sétaA csillagok a sűrű éjben Ragyogtak mint a nap, Én mélabusan andalogtam Az akáczfák alatt.. Körülöttem az éj némasága A sötétbe halt En önfeledten dudorásztam Egy régi-régi dalt. Ábrándos szőke lányról Olyanról mint te vagy, Dalban fohászkodom az éghez, Mindig ilyen maradj. Ereztem minden porczikámmal Csak a tied vagyok . . . Hogy irigyeltek fenn az egben A fényes csillagok! Hrabovszky Lajos. Paraszt históriák. I. Blaha Lujza kérője. Irta: Verner László. A Bárány-utczába kanyarodtunk el. Az öreg Lyceumból már csak Minerva látszott, amint áldólag terjeszti ki kezét kitűnő és szekundába pónált csemetéin, mikor a szellő oly szörnyen megijesztett. Egy ismerős hangot hozott a fiilemhez. — Álljon meg Náczi urfi. Osszeborzadtam. Ijedtemben elejtettem a metafisikát. — Hisz ez Lipták ur hangja, kinek már két esztendeje vagyok adósa. Köd előttem, köd megettem. Megkétszereztem a lépéseket. A hang azonban ismétlődött. A diák czimborákon tekinték végig s miután láttam, hogy Lipták úrral szemben az immunitás véd, megálltam. Alaptalan félelem. Hisz ez nem Lipták ur, hanem Ferke, a mi kocsisunk, hazulról. Bekecse pa- nyókára vetve. Széles ingujjával • szeszélyesen játszik a szellő, mig a bajusza is takarosán van kipöndöritve. — Mi a baj, Ferke? — Köszönöm a kérdését, semmi. Egészségesek vagyunk. Továbbá megszaporodtunk: a Bimbó megellett. A hizókat levágtuk, ebből a nagyasszony el- küldötte az urfi öi’ökségét. — Jól van! Levelet nem hozott ? A lajbli alsó gombját fogta meg Ferke, akkor egyett rántott azon. A fényes gombok rendre-sorra zümmögve vonultak el, miután megmotozta a lajbli belső zsebét, átadta Ferke a levelet. Mohón kaptam utánna. Váljon meg van-e terhelve? Meg volt! Jaj de kedves anyám is van nekem. Ferke akkor a virágos lajblijával rendben volt. — Ferke, estére elviszlek a szinházba. — Jó lesz urfi, jó lesz. A báj dús magyar zenér (mint a helybeli lapunk mondta) már mint Blaha Lujza asszony szerepelt akkor nálunk. Elmosott ez az esemény mindent. Még azt a különben kolosszális újságot is, hogy a követünk kilencz év után most tartotta szűz beszédét. Nem vették észre a Blaha-láz közben. így történt, hogy a múlt választásnál útilaput kötöttek a talpára az elvhü kukának. Nevet nem emlitek. Váltig bizonyozott a veterán kuka, igy nevezték el, hogy pedig éppen a múlt napokban szónokolt a mesterséges borok tárgyalása alkalmával. Hiszi a piszi. No, de mindez nem tartozik ide. Felvittem Ferkét a kakasülőre. A karzat nekem jó ismerősöm. Több ízben pénzügyi differencziák ide szorítanak föl. Ma nem bírtam a régi ismerősöket kihalászni. Nem voltak ott a kóristák szállás és koszt adói,
