Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-06-16 / 24. szám
2 gimnázium létesítése érdekében megindult mozgalom vezető elemeinek egyik elsőrendű, oszlopos tagja volt, akkor azt hisszük leróttuk a hála adóját s szeretettel^ ragaszkodással eltelve kiálthatunk egy szívélyes: Isten hozzádot ! b. Boda Vilmos beszámolója. Boda Vilmos orsz. gyűlési képviselő, lapunk szerkesztője múlt vasárnap délelőtt tartotta meg Szegzárdon, a városháza udva- zán ezrekre menő választói előtt beszámolóbeszédét. A képviselő beszédjét nemcsak a polgári elem, hanem az intelligens osztályhoz tartozók is nagy számmal hallgatták meg. Amint az emelvényre lépett a képviselő, éljenzéssel fogadták, ki nyomban meg is kezdette háromnegyed óráig tartó beszámolóját, melyet azon kedvezőtlen viszonyok festésével kezdett, melyek a magyar nemzetet szabad fejlődésében, előhaladásában és boldogulásában megakasztották és olyan helyzetbe juttatták, hogy a kanaánnak nevezett magyar alföldön éhínséggel küzdenek s könyöradomá- nyokat gyűjtenek, a nemzetiségek pedig öszr szeesküdtek és darabokra akarják tépni az országot; a felekezetek pedig harczolnak egymás ellen; a kereskedelmi szerződések által gátat emeltek nemzetgazdaságunk fejlődése elé. Felemlítette Tisza Kálmán 15 éves kormányzását, mely csak súlyos politikai helyzetet teremtett s valóságos kortes uralmat teremtett az országban s az ő szellemében kormányoznak most is, ennek köszönhető, hogy az ország lakói között forrongás uralkodik, uj pártok keletkeznek mig azelőtt két párt volt: jobb és bal párt, addig ma négy párt van. Ezután ismerteti a négy uralkodó pártot. Legtöbb képviselő van a szabadelvű pártban, ez alkotta meg az 1867-iki kiegyezést, ehhez a párthoz fűződik minden jó és rossz, a mi 28 év alatt az országban történt. A nemzeti pártról szólva, kijelenti, hogy ez a párt is elfogadja az 1867-iki alapót, csakhogy olyan értelemben, a mint azt Deák Ferencz megalkotta; e párt kíván nemzeti vívmányokat; külön magyar udvartartást, magyar katonai akadémiát, hogy a hadseregbe a magyar fiuk beléphessenek. ““ A harmadik párt — úgymond — nép párt, mely csak most keletkezett s egyetlen egy tagja: Zelenyák János foglal helyet az országházban. — E pártról megjegyzi, hogy azt a nagy urak gondolták ki s pro- grammja megegyez ä szabadelvű párt pro- grammjával. csak az egyházi törvényeket nem akarja. Végre a függetl enségi és 48-as pártot ismei’teti, mely Kossuth Lajos elveit vallja. — Ajánlja, hogy választói ehhez a párthoz maradjanak hívek, melynek zászlaját a szegzárdi választó-kerületben mindenkor diadalra emelték. — Lelkes szavakban vázolta a függetlenségi 48-as párt czéljait, mert ez a párt ápolja legodaadóbban a magyar nemzet anyagi és szellemi törekvéseit, mert ez a párt küzd önzetlenül a nemzet függetlenségéért, mely küzdelmében sokszor ki- gunyolják, de ez nem keseríti el nemes harcsában, mert az eszme Kossuth Lajos frissen hantolt sírjából sugárzik ki. Sajnosán említette fel, hogy a függetlenségi pártban személyes becsvágy folytán pártszakadás állott be. — Ugron-Polónyi párt megtartotta a függetlenségi és 48-as czi- met, csakhogy külön tanácskoznak s kijelentette, hogy ő ahhoz a párthoz csatlakozott, mely J u s z t h Gyulát ismeri el elnökének s melybe Kossuth Ferencz is belépett. Kilépését azzal indokolta, hogy ő inkább tartozik Kossuth Lajos eszméit s annak szent hagyományát érvényesíteni akaró párthoz, mint azokhoz, kik Ugrón és Polónyi után mennek. Ekkor áttért tulaj donképeni tárgyára, Ismertette a lefolyt cziklus alatt hozott egyházpolitikai törvényeket, melyeket nem bon- czolt behatóan s mivel már törvények, ajánlja azoknak tiszteletben tartását, továbbá ajánlja, hogy a politikai hatóság előtt kötött házasságot az egyház szolgája előtt is áldassák meg. Majd ismertette az állami költségvetést, TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (24. sz.) mely 467 milliót tesz ki, — s a felesleg 30 millió, — melynek hovaforditását részletesen fel is olvastaFontos helyiérdekű ügyekről szólva, választóinak tudomására hozta, hogy Szegzárdon a jövő évben két osztálylyal megnyitják az állami főgimnáziumot, melynek felállítását W1 a s s i t s Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter az által tette lehetővé, hogy ö t v e n ezer forintot biztosított az építkezésre. A fillokszeráról szólva, előadta, hogy a kormány az ő sürgetésére elhatározta, miszerint Szegzárdon egy nyolczvan hold nagyságú amerikai szőlőtelepet létesít, melyből a szegények ingyen, tehetősbek pedig leszállított áron kapnak a beültetéshez szükséges szőlővesszőt, továbbá megemlítette, hogyha e telepre már nem lesz szükség, úgy az a község tulajdonába megy át, melynek jövedelme idővel feleslegessé teszi a községi pótadó kivetését. Yégiil reflektált nehány, a beszéd alatt történt közbeszólásra s kijelentette, hogy ő mindig Szegzárd városnak érdekeit tartva szem előtt, egész tevékenységét annak jóléte előmozdítására szentelte s örömmel fogadta el a mandátumot s elfogadja a jövőben is, ha a bizalom felé irányul, de azt is kijelentette, ha ellenkezőről győződnék meg, úgy visszavonul. Nagy hatást keltett azon kijelentése, hogy azt a zászlót, melyet kezébe adtak s melyre Kossut'h Lajos elvei vannak felírva, szenytelenül hozta vissza s hogy ő elveihez hű maradt. A mélyen átgondolt s a politikai helyzetet a mai értékében ismertető beszédet a választó-polgázok éljenzése között fejezte be. —th. Megyei közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 19-én gróf Széchényi Sándor főispán elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlésre a törvényhatósági bizottsági tagok a megye minden részéből impozáns nagy számmal jelentek meg s a nagy érdeklődést az szülte, hogy ezen a gyűlésen olvastatott föl 0 Felsége a király legmagasabb kézirata, melylyel Simontsits Bélát, Tolna1895. junius 16. A pécsi hittud. akadémia gyásza. „Hervadt virág, Isten veled! Fáj a szivünk utánad.“ Midőn e sorokat papirra vetem, még mindig zsongnak fülemben a „Requiem“ bús akkordjai, melyek egy 22 éves ifjúért ép ez órában szálltak fel az egek szent Urához. Tegnap délelőtt 10 órakor, ép az akadémiai vizsgálatok hevében, vette az elnöklő prodirektor, dr. Lechner János apátkanonok a szivet, velőt rázó sürgönybeli tudositást. Hogy mit érzett atyai szive, nem tudom. A meglepetés pirt csalt arczába s azonnal egy csillogó köny-pár törte meg szelíd tekintetét. Mindent kiolvastunk e jelekből, nem csalódtunk. „Szájról-szájra száltt“ a bús hir. A theologiai fakultás egyik legkedvesebb s legtehetségesebb tagját gyászolja Tóth Béla III. éves hittudomány-hallgatóban. A gyászos tudósítás után az ifjak arany-kedélyét csakhamar homály vonta be. Ha idegen lépett volna közénk e pillanatokban, azonnal észrevette volna, hogy terhes felhő borítja az ifjú lelkek kedélyvilágának kék egét. Nem volt szem, mely forró könyekbe ne.lábadt volna. Megtörtént és mégis megtörtént, mitől féltünk. Szállt fel egy-egy mély sóhaj. Majd a kedves arcz- képet vettük elő. Ekkor szorult el csak szivünk, midőn „a segitő-képzetek törvényét“ ily kézzelfogha- tólag tapasztaltuk. Eszünkbe jutott minden, de minden, mi bennünket összefűzött annyi év óta. Egymást követték, hajtották, űzték a keserűbbnél keserűbb képzeletek, reminiszczencziák: a szép tehetség, hű pajtás, a legjobb barát, a küzdelmes évek, fájó bucsuzásunk, a bánatos szülők, az édes anya. Hogy a pályatársak halvány árnyékát nyilvánítsák fájdalmuknak, ezen táviratot küldötték a kesergő édes atyának: „Fogadja Tekintetességed Béla fiának, drága testvérünknek elhunyta alkalmából a legőszintébb részvétünket. — A pécsi növendékpapság. “ Majd meg azon emészté magát a lángoló baráti, testvéri szeretet, hogy minő szeretet-jelben nyilvánulhasson meg ?, Az igaz szeretet versenye igy folyt le: — A legdrágább koszorút helyezzék a bús ravatalra ! — szólt az egyik. — Ez kevés! szólt a másik! Kertünkből küldünk virágokat, hisz közöttük élt éveken át, mint hófehér liliom, közöttük járt-kelt, ismerték őt a virágok is. Elő virág kell oda, melyen még a harmatcsep ragyog. Hadd hullassa a virágnak kék szeme a könnyeket helyettünk, kiket hivatásunk édes bilincsei akadályoztak, hogy nem borulhattunk a koporsóra. Az igaz szeretet azonban önző. Nem kell neki a hervatag virágemlék. A szeretet találékony, nagylelkű ; örök emléket kivánt, melyet az a kíméletlen idő el nem pusztíthat. A szeretet diadalt aratott! örök időkre szóló mise-alapitványt tett le, áldozattal bár, de örömmel. Hadd tudja meg a jövő nemzedék Bélánk halálozása évfordulóján, még akkor is, midőn már az alapítók porladoznak: Ily erős az igaz baráti szeretet! Gyászt öltött az intézet szentélye is. Ott látjuk az akadémia prodirektor át — a papnövelde kormányzóját — az oltárnál, könnyezve „a letört virág“ pályatársaitól. Halljuk az Ur szolgáját fájdalomtól remegő hangon imádkozni: „Te supplices exoramus pro anima famuli tűi Adalberti.“ Hetven bánatos jóbarát szomorú éneke száll föl. Dona ei requiem sem- piternam. “ Már-már befejeződik a nagy áldozat, kifejezi ekkor gyászát a hittud. akadémikusok „Dalosköre“ is, mely Bélában a legkitűnőbb, pótolhatatlan baritonistáját veszité el. Elzengi ugyanazon kedves bu- csudalt, melyet csak néhány hónap előtt énekelt Bélának körünkből való eltávozása előestéjén. Soh’sem feledem el. 0 is énekelt még ekkor közbe-közbe néhány meghatóbb résznél. O búcsúzott a dallal tőlünk s mi tőle, kinek e dal hattyu-dala volt. S most már folytatja az angyalok szebb, dicső honában. Igen! Hald meg! Oh hald meg barátom, testvérem, földim, ki szivemhez úgy hozzá voltál nőve! Elzengtük, eldalolta társaid „Dalosköre“ ugyanazon dalt, melylyel nemrég elbucsuzánk, a „Viszontlátás“ classikus dalát: „Az Isten úgy rendelte el, Hogy mindattól, mit szünk kegyel Megválunk. Pedig tán nincs fájdalmasabb, Mint az, ha tőlünk elszakad Hű társunk. * De fel virul még egykor a Viszontlátásnak hajnala, Midőn szivünk, mely úgy eped, Meglát ismét. Isten veled! Isten veled!“ Előhegyi Géza.
