Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-06-02 / 22. szám
tos a győzelem azok számára, a kiket nem mondva — csinált, talmi, — hanem valódi pünkösdi lélek, apostoli ügybuzgóság és szent tűz vezet égi fáklyaként, kik Mózes égő csipkebokraként nem látnak lohadást lelkesedésük szent tüzében, kik nemesen kitartanak, mint az apostolok! — — — Mindezekből s itt most fel nem sorolhatott ezer más dologból, körülméüyből, kivonhatjuk azt az üdvös tanúságot, hogy minden nagyobb és fontosabb ügy biztos sikere szempontjából, égi szikrára, pünkösdi tűzre, szent lélekre, igaz lelkesedésre van szükségünk! — Hassa át ez a pünkösdi tűz lelkünket most is, hogy tegye ünneplésünket buzgóbbá a szokottnál, hogy verjen fel bennünket úgy megszokott divatos közönyünk álmából és gyújtson lángra, tegyen képessé nagyszabású alkotásokra, különösen pedig fokozott vallásosságra és hazaszeretetre! — — — Boldog pünkösdi ünneplést kivánok minden t. olvasóinknak! — ■— — Borzsák Endre. Miniszteri biztos a szegzárdi iskolákban. Múlt vasárnap érkezett városunkba dr. Kovács János budapesti tanitóképző intézeti tanár, kit a vallás- és közoktatásügyi miniszter küldött Szegzárdra miniszteri biztosi minőségben, hogy az itteni összes népiskolákat és a polgári fiú- és leányiskolát megvizsgálja s közvetlenül szerzett tapasztalatairól neki jelentést tegyen. Eddig tudvalevőleg csak a középiskolákban jelentek meg igy tanév végén miniszteri biztosok, újabban azonban a vallás- és köz- oktatásügyi miniszter a népoktatási intézetek megvizsgálását is miniszteri biztosokra bizta. A miniszternek ez az újabb intézkedése igen helyes és üdvös, mert a kiküldött biztosok által meggyőző és alapos tájékozást szerezhet a különböző jellegű hazai népoktatási intézeteink hiányairól, fejlődéséről és előhala- dásáról, a mi természetesen felemelő hatással lesz hazai népnevelésünk- és oktatásügyünkre. Szegzárdon szivesen, hogy ne mondjuk örömmel fogadtuk a miniszteri biztos látogatását, mivel tudjuk, hogy iskoláinkra szakszerű bérbe öltöznek, csak az arczukon nyílik az egészség rózsája és a fejükön pornpáz a rózsakoszoru. A kis apróságok aztán elmondják a nótára fogva következő naiv verset: Mi van ma, mi van ma? Piros pünhösd napja. Holnap lesz, holnap lesz, A második napja. Andreás, bokrétás, Feleséged jó tánczos, Jól megfogd, jól megfogd A lovad kantárját, Ne tipossa, ne tapossa A pünkösdi rózsát. Mert ha letapossa, Nem lesz többé rózsa, Királyné pálczája, Király koronája. Száljon erre házra Az Isten áldása. Es a kis csöppséget, a királynét megkoszorúzzák. A pálczás ilju jelt ad, hogy a menet indulhat. Egész délelőtt eltelik ezzel s néha hatalmas anyagi eredményt hoz a menetre, mert talán mondanom sem kell, hogy a népszokás mozgató eszköze egy kis alkalmi pumpolás. De azért az egyszerű zsellérember lekissebbitve érezné magát, ha őt a pünkösdi menet elkerülte volna. _2 __________________________ vizsgálata f ejlesztőleg fog hatni .és olyan eredményeket szül, melyek tanügyünk tökéletesítésére vezetnek. A vizsgálat idejét a legjobban választotta meg a miniszteri biztos, a mennyiben iskoláinkban most már befejezték a tantervben előirt tananyagot s igy meggyőződést szerezhetett, hogy milyen mértékben dolgozták fel a tanítók a tananyagot és milyen eredményre vezették a tanulókat; továbbá megfigyelhette az iskola szellemét, a követett tanítási és nevelési rendszert* úgy szintén az iskolák felszerelését, melyek nélkül nem megy jól a tanítás. Dr. Kovács János miniszteri biztos Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő kíséretében hétfőn délelőtt a polg. fiu-iskolában kezdette meg a vizsgálatot, délután pedig a. szegzárd-ujvárosi, az izraelita és a Májer-féle magán iskolákban folytatta, kedden a polg. leányiskolát és a belvárosi rk. fiú- és leányiskolákat látogatta meg s végül szerdán a református népiskolában jelent meg. A miniszteri biztos, mint volt alkalmunk tapasztalni — a vizsgálatot kiváló szakértelemmel, nevelői tapintattal, nagy tudással és körültekintéssel ejtette meg. Minden osztályban többnvire ő maira intézte a kérdéseket a tanulókhoz s ez által azok előmeneteléről közvetlen meggyőződést szerezhetett. oqj Nagy megfigyelő tehetsége semmit sem került ki, a miből a tanító tanelveire, a nevelés- és oktatásban követett irányára, a ta- nulók képzettségére s minden jellemző momentumra lehet következtetni. Tapasztalhatta, hogy a szegzárdi népisko- Iákban szakképzett, munkás tanítói kar nemes hivatással teljesiti nehéz feladatát, habár minden iskolában nem is érték el azt a sikert, melyet tanczélul kitűztek, a mi természetesen abban leli magyarázatát, hogy egyes osztályok tulnépesek és hogy a nép rohamos elszegényedése következtében nem áldozhat annyit iskoláira, mint a mennyi megkivántatnék ahhoz, hogy minden osztály külön tanteremben taníttassák és egyetlen egy iskolában se haladja meg a tanulók száma a törvény által meghatározott létszámot. A szegzérdi népiskolák egyébként a legnagyobb részben teljesen megfelelnek a városi iskolákhoz kötött igényeknek, ezt mondA fehér liliom. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Közel egy jelentéktelen kis falucskához, az én szülőhelyemhez, magas hegy tövénél csörgedez a „Tita“ patak. Nem tudom, honnét nyerte ezt a mithoszi nevet. Talán yalaki gúnyolódva körösztölte el igy. Elég az hozzá, hogy „Tita“ pataknak hivják. Epen a hegy alján ritka szép füzes van. Tavasz volt. Egész üdeségével, kellemével pompázott, mint a kinyílt rózsa, mint a lány tizennyolez éves korában. Vasárnap délután történt. Rossz napom volt, épen anyám halálának évfordulója. Visszaemlékezvén anyámra, arra a drága, áldott jó nőre, kinek mosolygó tekintetét most is látom, bársonykezének simogatását most is érzem, kimondhatatlan fájó érzés lepett meg. Ah, azt az érzést emberi kéz nem bírja leirni! Elragadta a kérlelhetetlen halál, megfosztott tőle, teljesen árvává tett. Szegény atyám is régen meghalt. Higyjék el, kérem, nincs az Istennek nagyobb csapása, mint az, ha árvává teszi az ambert. Egyedül ebben a nagy világban, minden támasz nélkül. Nincs, kivel az ember jókedvét, örömét, szomorúságát, bánatát megossza. Mindenki idegen, hideg, mint a jég. Nincs, ki az embert buzdítsa, bátorítsa, ha csügged. Sírban az atyai szó; nincs, a ki mondja: remélj fiam! És viszont nincs többé anyai vigasztaló édes beszéd. Nincs többé a gyöngéd szülő-anya bársony kezének jóleső simítása, melynek egyetTOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (22. az.) hatjuk a bel- és újvárosi r. k., az izraelita és a Máyer-féle .magániskolákról,sőt a belvárosi rk. leányiskola minta-iskolának mondható, melybe most már nemcsak a polgári osztályhoz tartozó szülők küldik gyermekeiket hanem számos intelligens szülő is, a kik te lj es elismeréssel vannak eltelve az ügybuzgó tanítónők iránt! A szegzárdi polg. fiú- és leányiskolák vezetése megfelel a kivánalmaknak, mert úgy Krammer János, valamint Ko vács né Nagy Luiza igazgatók azon vannak, hogy kötelességöknek eleget tegyenek. A miniszteri biztos jelentésében bizonyára általánosságban csak elismeréssel szólhat iskoláinkról, nem hallgatva el azon hiányokat sem, melyeknek megszüntetésére iskolai hatóságaink vannak hivatva. Ily körülmények között reméljük, hogy a miniszteri biztos illetékes helyen jó. infor- mácziót fog adni a szegzárdi népoktatási intézetekről. ________________________—th. A baja-bátaszéki vasút. Ötvennyolcz levél hever Íróasztalomon. Bevett szokás ellenére, de meg azért is, mert hivatásom kütelességszerüleg parancsolja, indiserét leszek és nyiltan elmondom subsummálva az 58 levél tartalmát: „T. bizottsági jegyző ur ! Azon kéréssel fordulok önhöz, miszerint tudassa velem, hogy miként lehetséges az, hogy a baja-bátaszéki vasút építésének ügye előbbre nem vihető akkor, midőn az ügy élén: P erezel Dezső, Simontsits Béla, Boda Vilmos, Drescher Ede, dr. Hegedűs Aladár urak állanak; ily férfiak, kik állásuk, jellemük és szellemi képzettségüknél fogva az általános tisztelet tárgyai; kik magasabb mivelt- ségüknél fogva leginkább tudatával bírnak azon eszközök és módoknak, melyek nagy vidékünk czélját és vitális érdekét — a baja-bátaszéki vasút kiépítését — megvalósíthatják ? Szives válaszát kéri, tisztelője N. N. a 100-as bizottság tagja.“ — „T. bizottsági jegyző ur! Szives értesítését vettem, melyben arról értesít, hogy Vojnits István főispán ur a napokban a magas minisztériumtól az előmunkálati engedélyre egy újabb évi határidőt nyert. Nem gondolok tévedni, ha azt állítom, hogy 25 év folyamán ez az ötödik engedélyezés, mert anomáliának kell tekintenem hazánk vasutépitésének történetében ezen halogatást. Mondja kérem, a beválasztott „ötös bizottság“ tartott-e már az ügyben megbeszélést? — hisz önnek tudnia kell! Egyúttal engedje meg, hogy egy korszerű indítványt tegyek, melyet illetékes helyre juttatni ne terheltessék. 1895. jumus 2. len érintésére eloszlik a ború a gyermek arczán hirtelenebb, mint erős szélroham alkalmával a fekete felhő az égen. Mindez már csak emlékezetben él. Temetőbe készültem. Utam a fentemlitett füzesen vezetett keresztül. A természet ragyogó, fenséges voltának ecsetelését mellőzöm. Úgy sem tudná szerény pennám leirni a maga tündöklő szépségében, de meg aztán úgy is van elég alkalom a valóságban is gyönyörködni benne. Az egyes meglepő, kedves jelenségek, figyelemre méltó tünemények megemlítését is elhagyom, csak annyit jelzek, a csörgedező patak partján magányosan ide-oda ring egy szál fehér liliom. Körülötte udvarlóként a nefelejtsek ezrei. • Hol ide, hol oda hajol a liliom, mintha ennek súgna valami édeset, annak is valami biztatót, E kép láttára eszembe jutott Iduska, a református pap leánya, kinek szépségéről megyeszerte nyilatkoznak. Valóban olyan ez a kis lány, mint a fehér liliom. Még nem több tizenhét évesnél, máris egész sor udvarló veszi körül a bálokban, a majálisokon. Igen, mert a „Tita“ patak melletti falucskában füllentésnek is abszurdum volna az udvarlók sokaságáról szólani. Nem mondom, hogy úgy, mint azok a nefelejtsek a fehér liliomot, mert ez talán nagyon is hízelgő hasonlat volna a kurizálókra. No már azt sem tagadom, hogy jó magam- i# érdeklődöm a kis Iduska iránt. Gyermekkori barátok voltunk.
