Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-04-28 / 17. szám
5 Sz.-György nap hetének. A föntebbi években az újvárosi plébánia volt e tájt a jó barátok zarándoklási bucsu-belye, hova — felekezeti különbség nélkül — vonzotta ki pár napon át az őszinte tisztelők és szerető jó barátok vándor seregeinek hullámzó csapata a György nap, vagyis a Miko Gyuri barátom szere- tetreméltósága és házigazdái őszinte szivesséee O * Most, hogy ő meghalt, a Sz.-György-nap hetének történte jóval szegényebb lett, — hogy ne mondjam: s a i s o n m o r t e*á változott. De valamint, ha a szegzard-sárbogárdi expresse- gyorsvonat véletlen eset folytán valahol a hosszú utón, vagy az egyes állomásokon, a tömeges beszállás miatt, késni kénytelen, csakhamar behozza a késedelmet őrülten gyors, szédületesen futamodó neki eresztéssel: épp úgy a boldogult Mikó Gyuri barátom fájdalmasan nélkülözött György-napi kedves mulatságának szomorú csorbáját kiköszörülni iparkodnak a helybeli Bélák, kiknek népnapja szintén a Sz.-György-nap hetének aranyos rámájába szorult, mint egy művészi kivitelű Nyitray-kép! . . . A Béla-nap érdekelt bennünket leginkább a lefolyt héten, — és ez meg is tartatott istenigazában itt is — ott is „a z e g é s z v o n a 1 o n“ (Gr. Apponyi Albert). Mert érdekes ugyan ilyenkor a hurczolkodás nyüzsgő mozgása, a teherhordó szekerek szomorú csikorgása, a szu-ette rozoga bútorok recsegése, a kapkodó sietség, kocsis-káromkodás, ideges izgékony- ság — stb. —; de én, ki bár soha sem ültem még jjH hála isten! — stilyedő hajóban és mégis szivemből tudom sajnálni az azt elhagyó, tova hurczolkodó patkányokat —: még szomorúbb szívvel nézek végig egy ilyen Sz.-György-napi hurczolkodást. Tehát ez nekem nem érdekes! . . . Sokkal érdekesebb volt a Béla-nap, helyesebben: a Bélák-napja! -r-' Mert van minálunk sok ilyen nevű úri ember, a ki mind megüli a nevenapját, vagy előestéjét. En magam p. o. három Béla napot tartottam. Ott voltam az alispán urnái, a megyeházi kertben szerenádézó hires dalárdánkkal, — s mig a szép dalok kedves árja zengett kecses ajkainkon, — a la Anonymus Belae regis nótárius — azt jegyezgetém fel emlékezetem kopott táblájára, hogy hát: „Istenem! mily nagy czéczó és rengeteg muri lehetett itt hajdan egy iláen napon, Béla király nevenapján! . . . Hány üdvözlő telegramul jöhetett ide a kerek világból ? — — Milyen szépen énekelhetett a szegzárdi dalárda $1-----Há ny liter vörös bor és hány üveg pezsgő fogyhatott el a Tóth Károly, meg a Litke — pinczéjéből ?------Há ny Wekerle szivart szivtak el párducz-kaczagányos dicső őseink ? — — — Hány kvárt-király-bélája lehetett vacsora után kalabriászban a királynak ? — — stb,“ A messze múlton való ilyetén ábrándozás után csakhamar felharsant a szózat: „Menjünk a Per- nitz vendéglőjébe vacsorálni!“ —Ott tartá 1895. ápril 28. a tivornyázástól s nem birt véle megbarátkozni. Távozni akart, de barátai nem engedték s őt a gyávaság legkülönbözőbb árnyalatával illették. Ezután mindenki az ő fülébe énekelt. Ezután lassan, de folytonosan haladt a rossz utón s nem is sokára a csárdásra összeverte a bokáját, dúdolt, majd énekelt is. Mintha egész más vér keringett volna benne, a mulatozásnak legjobb barátja lett. A lényok mellé húzódott s tánczolt is, de csak egy gyei, kiért szivében a szerelem egy eldönthetlen várat épített. Testvérkéiről gondja ezután kedvesére, Julisra hárult, összegyűjtött pénzecskéjét ezután ráfecserelni kezdé. Czifra hajtüt és szép pántlikát nem testvérkéinek, hanem Julisának vett. Templom helyett ő hozzá járt s az utczán álló, fagytól megdermedt öreg koldosnák szánt kraj- czárokat Julisára fordította. Sok éjszakát töltött ő véle. Ezúttal nem mesélt testvérkéinek szép mesét, hanem kedvesének akadályt nem ismerő szerelméről. Jaj, de ám a keszkenő megszűnt pénzt adni. S ezutáD, hogy kedvese kívánságát teljesíthesse, jóakarójától kézdett egyes holmikat elhordani, a mit aztán értékesített. Sokáig igy ment ez, mig nem a gazda ennek is, annak is hiányát érezte, a mit o a kicsikéknek tulajdonított. Szólt is Gazsinak s hogy az elromlott fiú magáról a gyanút elhárítsa, megverte nagyon, de nagyon szegény testvérkéit. A gazda pedig elrakott mindent s igy nem volt, mit elvihetett volna, kedvese kívánságát nem teljesitheté, miért is ez megszakitá a fiúval fennált barátságát. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (17 sz.) a dalárda Bélája (Hája) neve előestéjét, igen jó vacsora mellett, jó borok közt, kellemes lefolyással. Itt is zengett a dal, csengett a pohár, sziporkázott a jó kedv s harsogott a vadász-kürt a vig mulatság édes zajától. Hája urnák barátságos bája elbüvölé a dalár sziveket s daloltunk, mig mindenki be nem rekedt, sok tudott és nem tudott éneket. — Igen jó, fesztelen kis kollegái mulatság volt, akár megrepetál- hatnánk hamarosan, nem várva ki a hosszú egy évet! Tenor-szekundista még ilyen jó mulatságot alig adott, mert ez baszistának is becsületére vált volna!... Ne haragudj én rám, Kedves Török Bélám ! Ha névnapod leírását Utoljára tartom, — Bocsánat-------és pardon!... Igenis t. olvasó közönség! A Török Béla másnapi névünnep tartása tette — mint rendesen — a Béla-napi murikra a koronát. De minek is írjak voltaképpen erről ? — Hiszen majd az egész város ott volt! — Egy mozgó, hullámzó néptenger-áradat ilyenkor az egész kabátos és uriszoknyás világ, melynek közös összefutó csomópontja, találkozási helye, keveredési medre: a Török Béla háza! . . . Hogy el van rejtve most ez a ház, a kolosszális igazságügyi palota által, — mint egy kis kunyhó a Libánon óriási czéd- rusa tövében, — s mégis hányán felkeresik, mennyien beleférnek ezen a napon, — mikor valóságos „Törökvilág van Magyarországon“. Olyan ez a lakás igy Béla napkor, mint egy fő-vasutvonali restauráczió, hol hangyabolyként jön és megy, szóval egyre hullámzik a gratulánsok mozgó serege — — Szép leányok kezelik a csapot Itatva sörrel világit s papot, Egymás mellett ülnek ifjak, vének Kik szomjasok, vagy már heteiének S nem mondhatod, hogy enned is nincs mit Gyorsan hordják a párojgó virslit, — Bájos női kacsók nem fáradnak, Enni-inni nagy szívesen adnak S ezüst hangú csalogány-csevegés Mellett a sör bármennyi is — kevés! — Szívesen ülsz az öröm-asztalnál Török barátságot magasztalván!----------Má r ez igy szokott lenni Béla barátomnál évről- évre, hagyományosan. Én is elmegyek hozzá — ha isten segit — mindig, naptár szerinti pontossággal, — nem a sörért, nem a virsliért, még csak nem is a szép lányokért, — mert a két elsőt én nem szeretem, az utóbbiak pedig már engem nem szeretnek, hanem hát én a törököket mindig pártoltam, a Bélát pedig mindig szerettem, úgy a Szarka-utczában, mint a kalabriászban! — Éljen!-------Pa lást. „A megszakadt barátság,“ e szavak és a „megrablott szív“ fájdalmai voltak vele. Nem szűnt meg előtte lebegni Julisa, kedvese képe, hófehér keblével, mely rózsás arcz és kebeltől remélte majd egykor ő hevülni. Sok éjszakát töltött ablaka alatt, onnan nézte a mécses gyenge fényétől megvilágítva lelke bálványát, varrás közben mint lengedezik márványkarja a fehér tengerben, s csak akkor ment ^1, mikor a mécses kialudt, a szoba besötétedett s alakját megszűnt látni * * * A tél leghidegebb napja lehetett. A szél süvitve rohant el a házfalak mellett, nagy hó oszlopot kapva fel, melyet tompa morajjal vágott egy ház kapujába. Gázsi megint szökött hazulról. Lajbliján kívül nem fedte egyéb a testét, az utczán nem járt senki, csak néha nagy ritkán kélt egy-egy alak szorosan subájába húzódva, ki csakhamar eltűnt egy-egy kapu aljában. Itt állt ő megint szemben az ablakkal. A falnak dőlve legelteté tekintetét sima karjain. A hideg már átjárta testét, de azért nem távozott. Végre is győzedelmeskedett a hideg, végtagjai megfagyva, eszméletlenül hullott le. Itt feküdt ő azzal a sápadt arczczal, melylyel láttuk őt éhsége idején, de most nem az okozta, hanem egy rossz társaság, melynek révén lett szerelmes egy hűtelen leányba. KÜLÖNFÉLÉK. — Szerenád. A szegzárdi dalárda Simontsits Béla alispánt névestélyén szerenáddal tisztelte meg. A dalárda három dalt zengett el Éber Márton karmester vezetése alatt. A gyöngéd figyelmet az ünnepelt alispán megköszönte s a dalárdát jóakaratáról biztosította. — Kinevezés. 0 felsége a király Gyük Ferencz szegzárdi kir. járásbirósági aljegyzőt a zsolnai kir. járásbírósághoz albiróvá nevezte ki.- Buzaszentelés. Múlt csütörtökön kellett volna megtartatni a belvárosban a szokásos Szt. Márk-napi buza-szentelést, melyet az esőzés miatt nem a szabadban, hanem a templomban tartottak meg. — A Szegzárd-Ujvárosban azonban a buza-szentelést ma tartják meg s reggeli 8 órakor indul ki a templomból a körmenet G ö t z Sándor plébános fungálásával a külső határban levő búzaföldekre. A buza-szentelés igen magasztos ünnepe a keresztényeknek, midőn a pap megszenteli a szabadban a zöldelő gyenge vetést és Istennek hő áldását kéri reá. — Tiszteletbeli tisztviselők. A belügyminiszter egy specziális esetből kifolyólag kimondotta, hogy miután a tiszteletbeli tisztviselő köteles az illető állás teendőinek végzésében részt venni. A jövőben csak oly egyének neveztethetnek ki tiszteletbeli állásokra, a kik az illető vármegye területén lakással bírnak s igy a tiszteletbeli állással egybekötött teendők végzésében akadályozva nincsenek. — Eljegyzés. Szendrődy Dénes, szegzárdi kir. törvényszéki jegyző eljegyezte Gruber Iván tamásii kir. járásbiró bájos és kedves leányát, Flóra kisasszonyt. — Meghívó. A szegzázdi tóm. kath. kisdedóvó és gyermekmenhelyet fentartó egyesület által folyó évi május hó 5-ik napján délelőtt 11 órakor a városháza nagytermében tartandó közgyűlésre az egyleti tagokat tisztelettel meghívja Simontsits Béláné elnök. Tárgy: 1. Elnöki jelentés. 2. A pénztári számadás előterjesztése. 3. Tisztujitás. 4. Egyéb indítványok. — Igazságügyi kinevezések. Az igazságügyminiszter Szendrő dy Dénes szegzárdi törvényszéki aljegyzőt ugyanezen törvényszékhez jegyzővé, S z i- g e t h Nándor szegzárdi törvényszéki joggyakornokot és Orbán Márton szegzárdi ügyvédjelöltet pedig a szegzárdi törvényszékhez aljegyzőkké nevezte ki. — Tisztújító közgyűlés. A szegzárdi dalárda május hó 5-én B o d a Vilmos elnöklete alatt tisztújító közgyűlést tart. — Hitközségi és iskolaszéki ülés. A szegzárdi hitközségi tanács és iskolaszék ápril hó 20-án W o- sinszky Mór elnökte alatt ülést tartott. Az ülésben bejelentette az elnök, hogy az egyházmegyei hatóság jóváhagyta a hozzá beterjesztett 1895. évi költségelőirányzatot s a megváltoztatott adókulcsot, továbbá bemutatta a tanítói kar kéoviselőinek megválasztásáról szóló megerősítést. Wosinszky Mór a megyés püspöktől 1424. szám alatt 6 havi szabadságot nyert s ez idő alatt a plebánosi teendők végzésével Razgha Lajos belvárosi káplán fogja helyettesíteni. Az elnöki teendőket távolléte alatt G ö t z Sándor újvárosi plébános, társelnök intézi el. Az egyházmegyei hatóság kimondotta, hagy A b a f f y József tanitó múlt évi deczember 1-től köteles a helyettes-tanítót fizetni s egyszersmind figyelmeztetik, hogy saját érdekében őrizkedjék újabb és ujab nehézségek felidézésétől. Számvizsgálóvá dr. Haidekker Béla helyébe dr Hir ling Ádám választatott meg. Ezeken kívül több apró ügy nyert elintézést. — Választmányi ülés. A szegzárd-vidéki róm. kath. néptanító egyesület folyó évi május hó 2-án Zányi György elnöklete alatt Faddon választmányi ülést tart, melyre a választmány tagjai ezúton is tisztelettel meghivatnak. — Kinevezés. Gauzer Mihály dunaföldvári m. kir. adóhivatali dijtalan gyakornok-jelölt, a szegzárdi m. kir. pénzügyigazgntóság által ugyanoda dijtalan adóhivatali gyakornokká neveztetett ki. — Vasúti menet-rend változás. F. évi május 1-től érvényes uj menetrendet az utazó közönség ér-» dekében közöljük. Szegzárdról indul 7 óra 15 percz- kor reggel, 12 óra 40 perczkor délután; Sárbogárdra érkezik 10 óra 40 perczkor délelőtt, 4 óra 04 perckor délután. Sárbogárdiul indul 11 óra 50 perczkor délelőtt, 5 óra 05 perczkor délután, Szegzárdra érkezik 3 óra 15 (perczkor délután, 8 óra 28 perczkor este.
