Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1895-04-21 / 16. szám

6 bor hatása, kését kirántotta s azzal Szabónak ron­tott ezzel a felkiáltással: „Kutya, most megöl- 1 ek ! Ott borozgatott a korcsmában többekkel Dom- s i t s István iparos is, ki látva a vérengző szándé­kát, odaugrott és nagynehezen többek segítségével sikerült a kést Bőjtös kezéből kicsavarni. Szabó ezután a jó szóra hallgatva, otthagyta a korcsmát és haza ment. Bojtos és Domsits azután még együtt maradtak s csak éjfél után 1 órakor indultak el a korcsmából. Midőn ütjük elágazott, egymásnak jó éjszakát kívánva, Bojtos a_ helyett, hogy kezét Dom- sitsnak nyújtotta volna, kését hirtelen előrántotta s e szavakkal: „Te vagy az ok a, hogy Szabót meg nem ölhettem, tehát most téged öl­lek meg!“ Domsitsnak nyakát elvágta, ki rögtön összeesett. A vérengző gyilkos azonban ezzel nem elégedett meg, hanem a halállal vívódó mellébe ké­sét döfködte mindaddig, mig az lelkét ki nem adta. A gyilkost elfogták s másnap reggel, mikor a köz­ség lakói épen a templomba mentek, kisérték végig megbilincselve a falun. — Öngyilkosság. Tondi Ferencz tolnai illető­ségű révész, a ki a dombori hajóállomás melleti gogai átkelésnél volt révész, husvét hétfőn este saját fegyverével szájába lőtt s rögtön meghalt. Az öngyil­kos révész hat gyermeket és özvegyet hagyott hátra. Hogy mi vitte a szegény révészt ezen végzetes tettre, még csak nem is sejtik. — Egy csendőr öngyilkossága. Ambrusits János szakcsi születésű csendőr szolgálati fegyverével szivén lőtte magát, s azonnal meghalt. Öngyilkosságá­nak okául többféle okot emlegetnek, de hogy melyik volt a való, annak titkát magával vitte a sírba.- Öngyilkossági kísérlet. Ezen czim alatt em­lékeztünk meg múlt számunkban arról, hogy Kocza István szegzárdi jómódú polgár öngyikossági szándék­ból magát mellbe lőtte. A szerencsétlen öngyilkost múlt hétfőn operálták s midőn testéből a golyót el­távolították, utána kiszenvedett. — Az álpróféta. Csodatevő ember hírében áll Yeszprémmegye ősi községnek egyik jámbor taká­csa, a kihez messze vidékről elzarándokolnak a meg­tévesztett jámbor földmives népek, hogy nekik jöven­döléseket tegyen. Szegzárdról is hat kocsira való, többnyire asszony, készül az álprófétához. Mint sike­rült megtudnunk, a híveket Korosits fanatikus kőműves toborozza össze, ki állandó összeköttetésben áll az ősi-i takácscsal s őt az oda érkezendő atyafiak minden nemű viszonyairól és bajairól már előre érte­síti, melynek alapján azután könnyű az álprófétának jövendöléseket mondani. — Veszedelmes csavargó. A napokban egy veszedelmes csavargót fogott el a csendőrség Nagy- Yejke községben, a hol épen Pe ck Vendel szobájába tört be, honnét nehány forint apró pénzt rabolt el. A veszedelmes csavargó neve Till Adám s bikali születésű, 19 éves, ki már 12 éves korában kezdette meg községében a lopást. A csendőrség vallatóra fogva, egész halmazát mondotta el az általa véghez vitt lopásoknak és rablásoknak, melyeket Nagy-Vejkén, Varasdon, Kis-Vejkén, Hanton, Mágo- cson és Bikaion követett el. A jómadarat a bonyhádi kir. járásbiróságnak adták át. — Veszekedő atyafiak. Egy háztartásban élt Szélig Bálint bátaszéki napszámos az ipával H u m I Jánossal meg ennek a feleségével. Meg is voltak békében jó ideig, különösen ha a két férfi távol volt hazulról. A húsvéti ünnepekre azonban Szélig haza jött Budapestről, ahol munkában áll s, ez alkalommal' anyósa'szemrehányással illette, hogy keresetét könnyel­műen eltékozolja, a helyett, hogy családjának fenn­tartására forditaná. Az annyós szemrehányásai annyira felbőszítették Széliget, hogy ez a' husvét vasárnapjá­hoz épen nem illő szeretetlenséggel testvére özv. Riesz Jánosné segítségével anyósát oly kegyetlen módon megverte, hogy Humlné a szenvedett agyrázkódtatás következtében még az nap meghalt. Széliget és Reisz- nét emberölés miatt rögtö,n letartóztatták és kedden beszállították a szegzárdi törvényszék börtönébe. — Nagy tűzvész Duna-Kömlödön. Nagy tűz pusztított folyo hó lG-án L)una-Kömlődön. Mint leve­lezőnk írja, deli 12 órakor harangok kongása jelezte hogy a községben tűz ütött ki, mely csakhamar hét házat, számos melléképületet hamvasztott el. Rotli László kömlődi tanitó ügyességének s veszélyt nem ismerő bátorságának köszönhető, hogy minden meg­menthető tárgyat elhordták a tűz elől, mert a jó pél­dán a nép is okulva, teljes erővel látott neki a men­tési munkálatnak. Még javában dühöngött a vészes elem, midőn a paksi önk. tűzoltók megérkeztek, a kiknek aztán sikerült a közerővel együtt a tűz tova­terjedését meggátolni. ___________IRODA LOM. ________ * E lőfizetési fölhívás Baranyavármegye múltja és jele.nje czim alatt Várady Ferencz szerkesztésében és kiadásában megjelenő műre. A magyar nemzet 1896-ban évezredes fennállását ünnepli. Lelkes buzgalommal, serény munkával igyek­szik az ország széppé, nagygyá és emlékezetessé tenni e nemzeti ünnepet. Megyék, városök és magánosok nemes versengéssel iparkodnak ama dicső pantheon fölépítésé­hez járulni, mely a magyar szellem erejét, a nemzeti kultúra nagyságát fogja hirdetni a világnak. Baranyavármegye menografiája is a milleniumra készül. Régi óhaja a vármegye müveit közönségének, hogy egy nagyobb szabású műben megörökítve bírja e termé­szeti szépségekkel pazarul megáldott, történelmi tények­ben dúsgazdag ős-föld múltjának emlékeit. Most ez óhaj beteljesül. A megjelenő nagyméretű, hely- és néprajzi kultúrtörténeti és históriai munka magában foglalja mindazt, a mit Baranyavármegyéről s székhelyéről, a földrajzilag szorosan bele tartozó s vele történelmileg elválaszthatlanul összefüggő Pécs városáról a legrégibb dőktől a jelenkorig, hiteles adatok, okmányok, megbíz­ható forrásmüvek, följegyzések és ismeretek alapján tudni lehet. Értékes mű lesz ez, mely szövétnekként bevilágítva a homályos múltat, szükebb hazánk letűnt korát vará­zsolja elő s mig egyrészről megtanit a múlt történetére, a derék elődök érdemeinek méltányolására, erényeinek dicsőítésére lelkesít; másrészről bemutatva a jelent a maga valóságában, buzdításul szolgál s biztatva int a jövő felé. A nagyszabású műhöz a bevezetést Kardos Kálmán Pécs szab. kir. város és Baranyavármegye fő­ispánja írja. A történeti részt, a történelmileg ismert időtől a jelenkorig N ém e t h Béla; az őskort Juhász László írja. írnak a műbe: Benkő Gyula, B o d onyi Nán­dor, dr. Gerecze Péter, Haksch Lajos, J a g i c s József, Körösi Henrik, dr. K o s u t á n y i Ignácz, Kovács István, Kozári Gyula, Lenkei Lajos, Matyasovszky Jakab, Morvay Ferencz, dr. Ró- naky Kálmán, Seregly László, Siriska Andor, Somsich Sándor, dr. Tárnái Károly, dr. Wo- s i n sz ky Mór, dr. Zár ay Károly. Rajzolnak : D ar ó- c z y Aladár, G r a i t s Endre, Holló Zsigmond, K. Nagy Mihály. A fényképfölvételeket Z e 1 e s n y Károly udvari fényképész eszközli. Amű két testes kötetből áll. Az első kötet Baranyavármegyének általános ismertetését tartalmazza. A második kötet Baranya­vármegye székhelyének: Pécsnek s a vármegye helységeinek és helyneveinek részletes történetét fog­lalja magában. A mű beosztása. I. kötet. Baranyavármegye földleírása és temészetrajza. — Baranyavármegye né­pei. — Baranyavármegye közművelődése. — Baranya­vármegye közgazdasága. — Baranyavármegye története. II. kötet. Baranyavármegye székhelye: Pécs. — Bara­nyavármegye helységei és helynevei. A mű megjelenése előtt a magyar tudományos akadémia bírálata alá kerül s az oszágos történelmi tár­sulatnak is be lesz mutatva. Baranyavármegye közgyűlése a műre hat ezer forintot szavazott meg; minthogy azonban a kiadások meghaladják atiz ezer forintot: szükségessé vált a hiányzó összeg biztosítását előfizetés utján megkísérlem. Baranyavármegye múltja és jelenje díszes kiállításban, térképekkel, oklevélmásolatokkal, régészeti, történelmi, táj- és néprajzi képpekkel gazda­gon illusztrálva, körülbelül 80 iv terjedelemben — fü­zetenként jelenik meg. Az első füzet ez év augusztus havában kerül ki sajtó alól. A mű előfizetési ára: Egész évre (teljes mű) 12 frt. — Fél évre 6 frt. —- Negyed évre 3 frt. Egy füzet 60 kr. Csak előfizetések fogadtatnak el; megren­delésekre a kiadó nem reflektál. B o 11 i ára 16 frt. Az előfizetések V á r a d y Ferencz nevére, Pécs, kálvária utcza 81. sz. czimzendők. Remélhető, hogy e mü egyetlenegy baranyame- gyei és pécsi család asztaláról sem fog hiányozni. * Uj kertészeti szaklap. Folyó hó 15-én „A Kert“ czimmel ellátott, a kertészet összes ágazataival foglal­kozni ígérkező szaklap indult meg. Az előttünk fekvő első szám fényesnek mondható. Bátran állíthatjuk, rideg kiállitásu szaklapjainknak megtermett ízléssel kiállított „Figaro Illustrée“-jának. A lap havonta kétszer — 1-én s 15-én — jelenik meg 4 frtnyi évi előfizetési ár mellett. Felelő I szerkesztője, a közgazdaság terén eléggé isme­retes szakiró: Iglai Svetozár, a „Gazdasági Lapok“ s a „Szőlőszeti s Borászati Lap“ szerkesztője. Főszer­kesztője s a lap tulajdonosa pedig Mauthner Ödön, az Europaszerte ismert fővárosi magkereskedő. A lap figyelmes átolvasása után meggyőződtünk 1895. ápril 21. róla, miszerint a magkereskedő nem eladandó portékája vásári tárogatója gyanánt akarja lapját kihasználni, hanem egyedül a mostohán álló, elhanyagolt magyar kertészeti szakirodalmat akaxja vele pártolni, mely a nyugalomba vonult Bereczky Máté s az elhalálo­zott V i 11 á s i Pál után sajnálatra méltó lethargiába sülyedt a czél elérésében az uj vállalat maga köré gyűj­tötte az ország kertészeti szakirodalommal foglalkozó mindkét nembeli korifeusait. Hazánk kertészeti szakírói munkásságuk kifejtésében, mintha találkát adtak volna egymásnak „A Kert“ hasábjain, mert a tartalom érde­kesség dolgában valóban mesterét vallja. A munkatársak névsorában azt hisszük hazánk valamennyi tollforgató elméleti s gyakorlati kertészei ott szerepelnek s kiknek neve ott nincs, feltehető, hogy tévedésből maradt el on­nan! — A különben inkább tartózkodó szakírók e tö­meges sorakozása egyrészt arra vall, hogy a lap Mauth­ner initiativája által teremtetvén meg, a közbizalmat annyira bírja, hogy életrevalóságában senki sem kétel­kedik, másrészt a lap gyönyörű kiállítása. és a sikeres szerkesztéshez összpontosított egyéb mozgató erők azt bizonyítják, hogy Mauthner kezdeményezése oly alapon indult meg, a minőt más faktor széles e hazában megte­remteni nem volna képes. Fentebb azt mondtuk, hogy „A Kert“ hazai szaklapjaink szalonlapjának Ígérkezik lenni. Állításunk igazolásául szolgál, hogy a lap tulaj­donosa a hires Gauche r-féle gyümölcsészeti mü szí­nes képeinek kizárólagos reprodukálási jogát szerezti meg, a lap ennek folytán több színes mümellékletet is hoz s úgy látszik a czinkografiát, mint a bűnt perhorres- kálja s annak helyébe hazai művészek által vésett gyö­nyörű kivitelű fametszetekkel kedveskedik. A kiállítás további csínjáért a „Kosmos“ műintézet szavatol. Őszinte örömmel üdvözöljük kertészeti szakirodalmunk e derék előharczosát. — Kívánunk annak zavaratlan tartós, boldog jövőt, melyet biztosan el is ér, ha a prog- rammjában kitűzött elvek mellett szilárdan megmarad. Kertészettel foglalkozóink figyelmébe ajánljuk az uj la­pot, melynek kiadóhivatala mutatványszámot kívánatra ngyen és bérmentve küld. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. N« M. Fáczánkert. A madárházikókat köszönjük s azoknak czél-zerüségét és használhatóságát az őszi év­szakra halasztjuk. Döbröközi. Rég hallottunk hirt Döbröközről, nem történk ott semmi, vagy most nem érünk rá ? ,,Téli utazás.“ Nem idényszerü. Követelő. Annyi kéziratunk van, hogy a beküldött czikkeket rögtön nem közölhetjük, különösen azokat, melyek nem aktuálisak. Tanár. Pécs. A kérdéses vers a »Tolnavármegye« február hó 24-iki s a »Tolnamegyei Közlöhny« márczius 10-iki számában jelent meg. „A czigány szerelme“ jönni fog. N Y I L T T É R.*)____ Másolat. 2437. sz. btő 894. Ő Felsége a király nevében a szegzárdi kir. járásbiróság, mint büntető-biróság becsületsértés vétsége miatt vádolt Tigyi János elleni fenyitő' ügyben, az az 1894. évi november hó 27-én megtartott tárgyalás alapján a következőleg Ítélt: Tigyi János, 51 éves, reform, vallásu, csalá­dos, vagyonos, büntetlen előéletű, szegzárdi lakos vádlott a btkv. 261. §-ba ütköző becsületsértés vétsége miatt vétkesnek kimon- datik, s- ezért a hivatkozott törvényszakasz alapján, az 1892. évi 27. t. ez. 4. §-ban meghatározott ezélokra fordítandó, behajthat- lanság esetén Négy (4) napi fogházra átváltoztatandó húsz (20) frt pénzbüntetésre Ítéltetik. Tartozik vádlott a netán felmerülendő költségeket a bünv. élj. szab. 107. §-a értelmében az «államkincs­tár részére megtéríteni és 15 irtot kártérítésül magánvádló Ranga István részére és 50—50 kr. tanudijját Klein József, Samu Mihály, Török József, Garai Antal, Miskéri István, Fehér János, Csötöayi Pál Fehér János Hausknecht és Horváth János tanuk részére 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni. Jelen ítélet hiteles kiadmánya, az ítélet jogerőre emelkedése után bármelyik helyi lapban, vádlott költségére leendő közzététel végett, magánvádló Ranga Istvánnak kiadatni rendeltetik. Indokok: Magánvádló azt panaszolta, hogy vádlott az 1892. évi május hóban Szeg- zárdon tartott ref. egyli. megyei gyűlésen őt „gyújtogató“ és „borlopónak“ nevezte, I azt állitá, hogy nem méltó arra, — hogy a presbyterium tagja legyen. A megtartott tárgyalások során vádlott beismerte, hogy panaszosról azt mondotta a kérdéses alka­lommal és helyen, hogy gyújtogatás gyanúja miatt' a szolgabiró- ságnál vizsgálat alatt volt, s azt is állította, hogy a prágai keres­kedőnek eladott borát megvizezte, de tagadta, hogy panaszost borlopónak is nevezte volna; az általa beismertekre vonatkozólag azonban, mentségére azt hozza fel, hogy ezeket azért mondotta, mert magánvádló, a vádlott által neki tulajdonított cselekménye­ket csakugyan elkövette. Tekintettel azonban arra, hogy a vád­lott által beismerteken kívül a tárgyalás során kihallgatott Török József Baka, Csötönyi István Bálint és Töttös Gábor teljes hitelt érdemlő tanuk vallomásával teljes beigazolást nyert, hogy vádlott, panaszost borlopónak is nevezte, — tekintettel továbbá arra, hogy vádlott a magánvádló felől állított meggyalázó állításait a btkv. 263. §. 1. 2. és 5. pontjai értelmében bebizonyítani nem tudta,-a mennyiben a kihallgatott Klein József, Samu Mihály, Garai Antal, Csötönyi Pál, Fehér János Hausknecht és Horváth János Klézl tanuk arról mit sem tudtak, hogy magánvádló bort lopott vagy hogy a prágai kereskedő borába a vizet csakugyan ez töl­tötte volna, tekintve azt továbbá, hogy vádlott azt sem tudta be­igazolni, hogy magánvádlö ellen gyújtogatás miatt bünvizsgálat lett volna folyamatban, ennélfogva a magánvádló felől állított meg­*) E" rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a szerkesztő. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (16. sz.)

Next

/
Thumbnails
Contents