Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-04-14 / 15. szám
3 és áldozatkészségre ragadná társadalmunk minden értelmes rétegét. A Budapesten most megtartott közgyűlés legkiemelkedőbb pontját az elnöki beszéd képezte, melyet éljenzéssel fogadtak. Ezután a főtitkár tette meg jelentését, mely szerint a lefolyt évben négy kisdedóvodát nyitottak a Dunántúl .négy megyéjében, tovább egy kosár- kötőtanfolyamot létesitettek, a magyar nyelv terjesztése czéljából ösztöndíjakat osztottak ki, a hazai, nyaralók és fürdők felvirágoztatása érdekében pedig füzeteket adtak ki. Á főpénztárnok jelentéséből tudtuk meg, hogy az egylet 18,072 frt 41 krnyi bevételével 10,318 frt 31 krnyi takarékbetét és értékpapír befektetés s a kiadások levonása után 5683 frt egyenleg áll szemben. Még megemlítjük, hogy az egyesület jövő évi munkaprogrammjába bevette a Dunántúl mind a 11 vármegyéjében egy-egy maradandó alkotás létesítését, —th. Tanfelügyelői bemutatkozás. Tihanyi Domos kir. tanfelügyelő a vármegyei köz- igazgatási. bij50,tts;ig folyó, hó 10-iki ülésében mutatkozott be s az elnöklő főispán ur részéről üdvözőltet- vén, a következő beszédet mondotta: „Nagyméltóságu Gróf Elnök Ur ! Mélyen tisztelt közigazgatási bizottság! A midőn először jelenek meg a mélyen tisztelt bizottság előtt, nem titkolhatom el, hogy a legkomolyabb gondolatok támadnak lelkemben, nem éppen azéft, mért teendőimnek óriási halmazát látom magam előtt, hanem ínkákb azért, mert teendőimnél még számosabbak az' akadályok, melyeket le kell győznöm, hogy ezen vármegye népoktatási ügye az első helyre juthasson és’ virágzásnak induljon. Nagy ' réményéket nem táplálok magamban, nagy eredményekkel sem kecsegtetem a mélyen tisztelt bizottságot; de egyet nyugodt lélekkel állíthatok, nevezetesen ázt, hogy Tolnavármegyének népnevelésügye szivemen fekszik, amire fogom szentelni időmet és csekély tehetségemet, nem feledvén azt, hogy e vármegyének' szép múltja van; múltja, mely nagy férfiakat adott e vármegyének, sőt a hazának, illő tehát, hogy jövője is legyén; jövője, mely megajándékozza ezen vármegyét, a vármegye pedig a magyar hazát olyan férfiakkal, kiknek életéhez legyen kötve a nemzetnek egy-egy szép és boldogitó korszaka. ES ez annál inkább remélhető és várható, minél inkább lendületet nyer és virágzásnak indul a népnevelésügy s ebből kifolyólag az általános műveltség. • ' 1895. áprü 14'. Ennek előmozdítása végett folytatom én 21 év előtt megkezdett pályámat, melyen, előre is tudom, hogy több tövissel, mint rózsával fogok találkozni, de nem szabad visszarettennem, de nem is rettenek vissza, mert a mely vármegyében oly nagy számú intelligentiával lehet találkozni, mint Tolnavármegyében, ott biztatja lelkemet azon remény, hit, sőt tudat, hogy nagy számmal lesznek a tanügybarátok is, kik engemet törekvéseimben mindenkor támogatni fognak. Szabad legyen tehát első sorban a Kegyelmes főispán urat, továbbá a vármegye mélyen tisztelt közig, bizottságát és végre a vármegye összes értelmiségét magam mellé a tanügy támogatására felkérnem. De nem, nem az én kérésem ez; Tolnavármegye és a haza kívánsága ez s nem hiszem, hogy találkoznék egyetlen egy polgára is e megyének, ki megtagadná a vármegye és a haza azon kívánságát, melytől függ az ő anyagi és szellemi jóléte és boldogsága. Ezen hit és remény elég erőt fog adni nekem a reám várakozó kötelmeimnek teljesítésére és teljesen nyugodt lélekkel ajánlom magamat Kegyelmes főispánunknak, továbbá a mélyen tisztelt közigazgatási bizottságnak és végre a vármegye összes értelmiségének hazafiul jó indulatába!“ A szegzárdi kér. betegsegélyzö-pénz- tár közgyűlése. A szegzárdi kér. betegsegélyző-pénztár folyó hó 7-én tartotta meg a városháza nagytermében Méh r- werth Ferencz elnöklete alatt évi rendes közgyűlését. A közgyűlés iránt csak csekély érdeklődés volt tapasztalható, mert csak kevesen jelentek meg. A tárgysorozat legkiemelkedőbb pontja az elnöki jelentés volt, melyből adjuk a következőket: A pénztár rövid működése után túlesett a kezdet nehézségein s igy megkezdhette az intézmény megszilárdítására irányuló törekvéseit. A betegsegélyző intézményt boldog emlékű Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter plántálta be a nemzeti humánizmus mezejébe, melynek gyümölcsét a munkásosztály százai és ezrei élvezik. Hány szerencsétlen betegnek törülte le izzadt, bágyadt homlokáról a nyomort jótékonyságával s hánynak adott gyógyirt, balzsamcseppeket kimerült idegeire. Sajnosán említi fel az elnöki jelentés, hogy még mindig vannak, kik egyedül csak a befizetéstől való idegenkedésből tartózkodnak a pénztárba való belépéstől, sőt olyanok is akadnak, a kik meg nem érdemlett kifakadásokkal élnek. Az ilyen elemek száma azonban mindig kevesebb és kevesebb lesz. A pénztár a lefolyt évben tartott 6 igazgatósági és 3. választott bírósági ülést. A központi járási főszolgabíró, mint I. fokú iparhatóság, az év folyamán meglátogatta a pénztárt s annak ügykezelését, adminisztratív teendőit vette vizsgálat alá. Az ügykezelés, valamint a tapasztalt rend fölött teljes megelégedésének adott kifejezést. Az intézet tartaléktőkéje kitesz 2525 frt 25 krt, mely összeghez csak akkor nyúl a pénztár, ha járvá- ványos betegségek folytán arra rá lenne utalva. Az 1894. évben tagpénzekből befolyt 15,403 frt TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (15. sz.) 65 kr., önként belépettek után fölvételi dij cziimén 35 frt, bírságpénzből 234 frt 43 kr. Beteg tagoknak kifizettek 1859 frt 50 kr. táppénzt, gyógyszerekért és gyógyászati segédeszközökért 2330 frt 96 kr., kórházi ápolási költségekért 1607 frt 58 kr., kórházi szállítási költségek czimén 107 frt s igy összesen 5905 frt 04 kr., mely összegbén azonban nincs benne a temetkezési pótlék 250 frt. Orvosi tiszteletdijakra kifizetett a pénztár 2763 frt 80 krt, az orvosok fuvardíjára 473 frt 30 krt, a hivatalnokok és szolga fizetése czimén 2024 frt 93 krt, mig a fiók-pénztár bizalmi férfiainalc tisztetdijul 751 frt 15 krt. Az év végével a járulék-hátralék kitett 3724 frt 71 krt. Az iktatószám a múlt év végével 9392 számot, nyert. Ellenőrzésül a pénztár kiküldötte Kálmán Károly tanitót, volt ipartestületi jegyzőt Paksra, Hogy észre, Tamásiba és Felső-Ireghbe, ki arról tett jelentést, hogy az említett községekben többen találtattak olyan munkaadók, a kik alkalmazottjaikat elmulasztották bejelenteni. A jelentés felemlíti, hogy a szegzárdi orsz. selyemtenyésztési felügyelőség alkalmazottait kijelentették I ebben az ügyben all. fokú határozatot a pénztár megfelcbbezte a kereskedelemügyi miniszterhez. A tagok létszáma az elmúlt év végén volt 2812. ezek között kötelezett tag 2701 férfi és 20 nő, önként belépett tag pedig 84 férfi és 7 nő. A beteg tagok közül ápolás alatt volt összesen 2054; ebből férfi 1412, nő 173. Családtagok közül 163 férfi és 306 nő. Az 1585 beteg pénztári tag közül 1412 férfi 2421 féle betegségben szenvedett, összesen 10,023 napig, melyből 2593 nap, mint táppénzes nap számitta- tott be. Továbbá 173 nő, 211 féle betegségben 477 napig szenvedett, melyből 438 nap számíttatott táppénzes napnak. A 469 családtag összesen 718 féle betegségben részesült ingyen orvosi kezelés és ingyen gyógyszerekben. Összesen tehát gyógykezelés alatt állott 2054 egyén s ezek 2632 napon keresztül részesültek a segélyezés egyéb nemein kívül tápdijban. Meghalt 15 férfi és 3 nő tag. A kimerítő jelentés végül elismeréssel szól a pénztári orvosok humánus működéséről, kik csekély tiszte- letdij mellett szolgálják a szenvedő tagokat és családjaikat; ezekkel szembe állítja azokat a gyógyszerészeket, kik semmi engedményt sem hajlandók nyújtani az intézetnek. A közgyűlés a jelentést helyeslőleg vette tudomásul. Jegyzőkönyvi hitelesítésre felkérettek Bauern- huber László és Watzek László. A múlt évi számadások és mérleg előteijesztése — tudomásul szolgált; továbbá megadatott a felügyelő-bizottságnak a felmentvény a szokásos óvás fentartása mellett. ■ Némi vita után az alapszabályok módosítása is elintézést nyert. A felügyelő-bizottságba beválasztattak a munkaadók sorából: Stann István, Mehrwerth Lajos; az alkalmazottak sorából: Hauk Károly, Rubinstein Adolf, Filkó Ferencz és Deutsch Lajos.-th. . A szegzárd-bátaszéki vasút. A szegzárd-bátaszéki h. é. vasút engedélyezési tárgyalási f. é. április 6-án tartatott meg a kereskedelmi minisztériumban M á n d y miniszteri tanácsos Már-már alkonyodik. A falu házán még mindég együtt vannak. — Nem! Az Istenért nem — kiáltja az öreg plébános. — Hová gondol Gábor? (A kisbirót hívták jgy.) — De megkövetem tisztelendő uram, inkább vesszen hat falu, mint mi. — De meg oszt’ rá se gyünnek. Én e’megyek az éjjé' a gáthoz és majd beuszok a tú’só o’dalra s ott majd kifúrok egy lyikat a gáton és osztán hát nji meg leszünk mentve. ; : — Az ám Gábor — veszi át a szót a kántor — de, háj tugygya-e keed, hogy od’át is vannak puskás zsandárok, a kiknek meg van parancsolva, hogy fejbe lüjjók, ha akárki fia is. — A bia. — üté rá a többi. a.. : . Hagyjuk csak Gábor. Ha az Isten akarja, úgyis ránk méri a csapást. , — Hát,a, mint modtuk, úgy jó lesz. t:- _. i —- Gábor, meg ne próbálja azt, ne hozzon szégyent falunkra. ; • _i_ Nem, nem — dörmögi a kisbiró s a többiekkel elhagyta a termet. A nap már lenyugodott a hegy mögé. A hold sugarai millió kis csillagocskát tánczoltattak a folyó piszkos fodrain. > ■ Minden csendes volt. ■ ■ ■ A falu őrei töltött-puskával kezükben fel s alá járták mindkét oldalon s szemöket le nem vették a gátról, féltek, hogy átfúrják. Másnap nagyszombat volt. Szomorú nap. Gyászos öröm. Az egész nap rettegésben telt el. A harang megkondult. Nem a vészt, az örömet jelzé. „Feltámadt Krisztus e napon“ hangzik az ének. Megindult e menet. Ugyan ki gondol ilyenkor vészre? Az öröm tölté be mindenkinek szivét. Minden szem sugárzott. Minden szem könnyezett. Az ének tovább zeng. A harang ünnepélyesen kongott ? Hogyne ? Hisz csütörtök óta, midőn „elszállt“ nem hallatszott imára hivó hangja. Az ének javában folyik. „Alleluja . . . “ De ime, a harang zúgása elenyész. Óriási rü1 börgés hallatszik. Megrezdül az emberek szive, megreng minden belé. Az állatok nyöszörögve bújnak egymás mellé. — Jön az árviz! — hallatja sok száz torok — Jön az árviz! A nép szalad, a merre lát. A harangot félreverték. Egy perez s az előbb éden kertének látszott falucska piszkos, sárgásbarna tengerré változott át. Mindenütt sikoltás, jajgatás hallatszik. A nap lenyugszik s a hold is feltűnik a millió kis csillagok társaságában. A piszkos habok csobogása s a házak tetején levő szerencsétlenek jajgatása is megszűnik. A nap felkél. Husvét van, nagyon szomorú husvét. A házak tetején a szegény szerencsétlenek kiabálnak segítségért. Az uraság cselédei csolnakokon szállitják a benszorult szerencsétleneket a közeli hegységre. Az egész falu egy tenger. A nap részvéttel tekint le. Arany sugarai millió kis csillagot tánczol- tatnak a sima, piszkos vizen. A házak bedőlve. Ennek-annak már csak a kéménye látszik ki. A fák koronáinak kiálló része mint sivatag oázisa tűnik fel. F > * * ' t Mindenüt pusztulás. A kis gyermekek, fel nem fogván a dolog- komoly voltát, köveket dobálnak a hegyről az ideiglenes tengei’be. Az öregek imában keresnek menedéket. Majd elbeszélik az egyes epizódokat. A nap már hanyatlóban. Utolsó nyári vérszinben törnek meg a„piszkos habokon. A lanyha tavaszi szellő apró fodrokat csinál a vizen. A csportokban levők közül felhangzik az egyik rügyedző bokor mögött: „Fáltámadt Krisztus e napon! “ S miként a száraz tarlón a láng, úgy terjedt el itt is e dal. A lanyha szellő vitte bokorról-bokorra s inie egy perez s minden ajak zengi, szemében örüm- könyekkel: „Alleluja! Hála legyen az Istennek. . .“ Szegény nép . . . Szomorú örömnap . . .
