Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-01-13 / 2. szám
1895. január 13. táridő-jegyzék, mely az elöljáróságoknak időponthoz kötött teendőit sorolja fel; a törvények, rendeletek határozatok stb. mutatója (indexe) és végül a részletes, kimeritő tárgymutató. A munka, melynek megszerzését, mint a tanügy minden kérdésében biztos tanácsadóét, az érdekelteknek melegén ajánlhatjuk, 2 írt 20 kr (bolti ára 2 frt 60 kr) beküldése ellen kapható a szerzőnél Kolozsvárt. J. K. MEGYEI IRODALMI CSARNOK. A hazáért mindent. 8) Irta: Aggteleki (Ulleln) Ferencz. (Folytatás.) Most, hogy szülőivel beszélt, ismét ezen iskola befolyása alatt állt; de szive nem hagyta cserbe, mert megbánta tettét.- Úgy van kedves fiam! — mondá béküléke- nyen az anya — lassacskán megöregszünk, pedig az öregség, második gyermekség. Azoknak játék kell. Mi is alig várjuk már, hogy unokáinkkal játszhassunk ! — Mily öröm volna! — Mondá, könnyeit törülve Csongrády. — Lenne kard, ezüst' sarkantyú, meg hintáló paripa! — Azt is vettem észre fiam -— folytatá az anya — hogy szívesen felejted szemeidet Gizellán! Lásd, mi" is őt szántuk neked! Tudod, hogy mily jó viszonyban voltunk mindég velők! Igaz, hogy az Isten nagyon meglátogatta őket, szegényekké lettek; de ősi becsületes nevöket nem vette el, — pedig e név, fiam ! fölér egy két pusztával is ! — Hát még mennyi hálával tartozunk nekik! — Mondá az atya. — Tudom kedves atyám, hogy hálával tartozunk nekik, — én magam sem, zárom el szivemét a hála érzete elől; de a tervbe vett házasság nem egyezik meg elveimmel, pedig elveimnek föladása nagy ár lenne a hála fejében. — Fiam! — válaszolt az anya — te folyton elveidre hivatkozol. Hát a szív ? Anyád emlékeztet a szívre, fiam! Egy hatalmas tényező, melylyel számolnod kell. Látod, én tudom, hogy nagyon szereted Gizellát. Hisz oly szórakozott, oly elmélázó vagy körében ! Nincs nap, hogy vele ne mulatnál! Múltkor azt is láttam, hogy azon rózsa, melyet kabátod gomblyukában viseltél, később Gizella haját ékesítette s midőn tréfásan értésére adtam a galambomnak, hogy azt a rózsát eélelőtt te viselted, hát szegényke a nyakamba borult, össze-vissza csókolta a kezeimet, fülig pirult, de egy szót sem válaszolt; Hanem az ő köny- nyei mindent megmondottak nekem! Fiú! ez a könny oly drága lehet még neked, hogy aranynyal is megváltanád ! Endre akaratlanul a szivéhez kapott. Egy kínosan sajgó seb volt ott érintve! De iparkodott külsejére nyugalmat erőltetni. — Nem ismerem elveidet — folytatá az anya — de azt tudom, hogy szereted a leányt. Ha nem szeretnéd : egy szaval sem mondanám hogy vedd el. hetség, a sajtó, a szó, az ének, a hangszerek, a márvány, melybe vésnek s azt hiszem a festőművész, az iró, az énekesnő, a szavaló-müvész, a szobrász, a zeneiró mind korszakalkotó müvet teremt; avagy legalább is kifejezi a kor irányát és Ízlését. A nagy tömeg, a kinek kedvéért, a kik számára dolgozik, szívesen vezetteti magát általuk és büszke arra, ha lapjában j oly nézeteket olvas, mely lelkében visszhangra talál. Büszke arra, ha egy ked- vencz színésze, énekesnője a sajtóban is ünnepeltetik. Büszke, ha a képtárban azon képre, mely leikéhez szól, a szellemi gárda is mint tökélyre mutat. Megbízik ezentúl a szellemi gárda Ítéletében, sőt igyekszik az ő ellenőrzése és kritikája után megvenni, meghallgatni az alkotó művészt. A kik e szellemi gárda működésébe csak úgy távolból tekintenek be azt hihetik, hogy ez a társaság csupa rózsákon vetett ágyon pihen. Hatalmában élvezi a jólét, a tisztelet, a hódolat és nyugalom előnyeit. Nem tudja azt, hogy mennyi tüzpróbában kell átmennie az egyes tagnak, mig ide bejut. Nem tudja szt, mily borotvákon alszik éjjel is, mig a szellemi társaság elismeri: közénk tartozol. Itt nem használ a vagyon, itt jő latba a születés. A vallását nem kérdezik senkinek. Müve bizony it a mellett, hogy hite van a szépben, a fenkültben, a nemesben és hogy humánus. Fiam! Meg ne csald a szivedet, mert magaddal hordod azt a sirig, — pedig a megcsalt szív egy nagy darab fájdalom, melyet nem fog meggyógyítani tudni az agy okoskodása, a melylyel külső tekintetekért egy hosszú élet örömeit, boldogságát áldozod fel! Endre az ablakon nézett ki, hogy könnyűit elrejtse ! Nagyon az elevenén volt találva! Ő azt mind átérezte, amit anyja oly leplezetlenül elmondott. — De tegyük fel, — folytatá az anya — hogy nem szereted őt. Még ezen esetben is kell, hogy elvedd, mert a világ előtt jegyese vagy! Ha nincs szándékodban feleségeddé tenni: miért koptatod naponkint küszöbüket | Ha egy fiatal ember mindennapos egy leányos háznál, az betette maga után az ajtót is, hogy más ne kotnyeleskedjék a tűzhely körül, nehogy sós legyen a leves. Most már becsületből is el kell őt venned! — Édesanyám nagyon szigorú a becsület dolgában ! — Sóhajtott Endre. — Én soha sem gondoltam arra, hogy egy fiatal ember látogatásait igy is magyarázzák! Mondhatom anyám! hogy e házasság nagyon megboszulná magát! Kivánja-e anyám, hogy örökké boldogtalan legyek § Az anya meghatva nézett fiára. Azt csakugyan nem akarja, hogy fiát szerencsétlené tegye! I Hát nem szereted őt ?- Anyám! E kérdés elmaradhatott volna! S Szegény gyermekem! Én a szivedbe .látok! Az a szív nagyon fájhat neked! Légy őszinte hozzánk, — jobb, ha megértjük egymást!- Anyám: én büszke vagyok! Mondá fuldokolva Endre. — Akarom is, hogy az légy !■ ,-—■■$ Válaszolt az anya. —1 De azt hiszem, hogy e frigy nem sértheti büszkeségedet!- Anyám! én nem tudnám elviselni, ha bará- taim kinevetnének! — S vájjon miért | Ivérdé szigorúan az anya. Hát olyan nagyon nevetséges az, ha valaki megnősül ? — Lássák kedves szülőim! e mai felfogás szerint a házasság ép oly üzlet, mintha édes atyám jó árért túlad a gyapjúján. Nem azért veszi meg a kereskedő, hogy a szivén hordja azt, hanem, hogy nyerjen rajta. A szív ma már tele van írva számokkal az ajak pedig hazug bókokkal. Aki szerelemből nősül, azt érzelgő Troubadornak nevezik és kaczag- nak fölötte. Kimondják az ítéletet, hogy nem érti meg a kort, a melyben él, tehát méltó, liogyt szána- kodjanak rajta, vagy hogy nevessenek fölötte. Ha szegény leányt veszek el: tudni fogják, hogy a szerelem játszott közre, már pedig szerelmesnek lenni antiquariusi fogalom. — Különben e kérdés sokkal fontosabb lg folytatá —• semmint tanácsos volna gyorsan végezi vele. Ö«/ O Hagyjuk az eszmét pihenni, majd eljön a megoldás ideje is! Ezzel meghajtá magát és a legnagyobb izgatottságban és benső viharral keblében, eltávozott. A csapdából ki siklott Endre. (Folyt, köv.) T Ö V [S E K. Uj év után. „Uj esztendő. — vigságszerző!“ mondja egy régi vers. Egy csepp igaza sincs! Ki örül annak, hogy egy évvel ismét öregebb lett ? Én búsulok rajta sokadmagammal együtt s fogadok rá, hogy ha megszavaztátnánk a világot (kivált a nőket, kik úgy szeretnének örök-fiatalok maradni!) biztosabb többsége lenne elvemnek, mint Boda Vilmos barátomnak a képviselőség sorában; — pedig az ő többsége is biztosabb, tán még a pápa csalhatatlan- ságánál is í De térjünk a dologra. 91 Nekem nemcsak hogy vigságot nem. szerez ez uj esztendő — a már említett öregedési szempontból — hanem valósággal bo- szant és keserít már a közelgetésének a gondolata is. Mert avagy nem ilyenkor nyilik-e ki a zaklató hitelezők követeléseinek óriás zsilipje? . . . Nem ilyenkor hull-e ránk hideg zuhany gyanánt a sok számla, miket kiegyenlíteni, — a sok gratuláczió (prózában, versben és élőszóval), miket megfizetni, gavallér-kötelességünknek mondja a modern világ-eszme és a közszokás, meg a levélhordó, kéményseprő, lámpa- gyújtó, lapkihordó, hordár, cseléd és a jó isten tudja hányféle náczió ?! ... F urcsa! — mintha az ember gazdagabb lenne, vagyonilag is öregbülne, azért, hogy egy évvel öregebb ?! ... Ez kiállhatatlan egy rossz szokás, i I9| ezt ki kell küszöbölni a társadalmi élet törvényesen bevett szokásaiból! — - Hagyján az újévi kontó fizetség! — — Ez nem bo- szant és keserít annyira,, mint a nem szívből, csak színből jövő újévi gratulácziók. Mikor még az egymás iránt ellenséges érzületü, sőt szilaj boszut forTOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (2. sz.) ___$ 3 ra ló felek is, barátságosan kezet nyújtva, mosolygó arczczal, válogatott, szóvirágos beszéddel kívánnak egymásnak boldog uj évet! . . . A kontó fizetség elől való kitérésemet megokolhatom azzal, hogy nincs pénzem! De a hízelkedő farizeusok sima szavára legalább is műveletlen otrombaság volna azt mondanom: nincs szavam megköszönni a boldog újév kívánást. Pedig ezt megtenni sokszor nagyobb dolog, mint kifizetni a 10—20 forintos suszter-kontót! .. . . Oh bizony, a színházakat azért nem látogatják kellőkép a mai emberek, mert azt mondják magukban : nagyobb színészek vagyunk mi! —— Mi fagyunk — kevés kivétellel — az élet komédiásai, kik áltatjuk, csaljuk, félrevezetjük egymást. Boldog uj évet kívánunk egymásnak, holott mosolygó szemünknek mélyjén ott rejtőzködik az a gyilkos villámlás, mely — ha lehetne — agyonsujtaná a meg- gratuláltat! . . . Jön hozzánk valaki s azt mondjuk: „isten hozott! Távozik s azt mondjuk : „c s akii ogy elvitt az ördög!“ No de ez modern szokás, előkelő divat. A suszter, szabó és más kontók elől, igy újévkor épp úgy nem menekülhetünk, mint a kétszínű boldog újév kívánások tenger-áradata elől. Amazt fizetni (ha lehet !) emezt meghallgatni s viszonozni I divatos kötelességünk. Ezek elől nem menekülhetünk. Lám a horvát bán sem akart kormányalakítási megbízatást nyerni, de döntött a felső parancs, hogy bán élőbb- való, mint a Bánfi; (Palást barátunk jóslása ezúttal nem vált be, mert mégis Bánfi ül a miniszterelnöki székre, alkalmasint csak rövid időre. A szerk.) lám Dreyfusnak — neve értelme szerint — három lába van, mégsem menekülhetett a hazaárulás vádja alól s a tiszti lefokozás elől; — hát , mi, a kik csak kétlábú tollatlan állatok vagyunk a nagy bölcs mondása szerint, hogyan tudnánk menekülni (kivált ebben a csúszós, jeges időben) az újévi ostromok elől ?! ? . . . Hát bizony ezt ki kell állanunk, mint a halált, minden újév alkalmával. A vén, az örök idő — mert mi úgy akartuk! — minden 365 napban jubilál, sajnos, a mi rovásunkra. Mert a tova surranó évek elviszik életünket, kedvünket, erőnket, ifjúságunkat és mindent; — a hitelezők és kontózók pedig pénzünket, a mi sok ember előtt még annál a mindennél is drágább! . . . Ezért örülök én, hogy újév után vagyunk s egy kis lélegzetet vehetünk megint, biztatván magunkat a szebb jövő édes reményével! . . . En - kivételesen — biztatom magamat azzal a kecsegtető remény nyel is, hogy az egész Európát átölelő hóviharos időjárás kellemetlensége, mely miatt itt is- ott is befagynak, megfeneklenek a vasúti vonatok, nem hozhatván nekünk fővárosi friss újságokat, — mely, ugylátszik, befagyasztotta a magyar kormányt is! — meghozza nekem azt a kellemes állapotot s nem hiú, de édes gyönyört, hogy a mélyen tisztelt olvasó-közönség — ez egyszer a fővárosi lapok magasabb szellemi táplálékának élvezetétől elemi akadályok által elszakítva.— kénytelen lesz ololvasni az én gyarló Töviseimet is! . . . Hja! igy van ez a nagy világban! Ha nincs fáczán pecsenye, jó a kukoncza gombóez is! . . . Jó appetitust kívánok t. olvasóimnak ez újév utáni első Tövisem szellemi eledeléhez! Majd jön még a konfektig talán táplálóbb fogás is. B. u. é. k.! szivem szerint! Palást. KÜLÖNFÉLÉK. — Tisztújító közgyűlés. A szegzárdi kaszinó múlt vasárnap tartotta meg tisztújító közgyűlését. A közgyűlés iránt rendkivüb nagy volt az érdeklődés, a kaszinói tagok között négy párt is óhajtotta saját jelöltjeit .győzelemre juttatni. A közgyűlésen F ö r d ő s Vilmos elnökölt, kinek előterjesztese s a számvizsgálók jelentésének felolvasása után az alapszabályok módosítását kezdették meg s a régi alapszabályokon lényeges változást tettek. Az igy módosított alapsza- - báiyok értelmeken ejtetett meg a tisztikar megválasztása is, de kimondatott, hogy az uj tisztikar működését csak akkor kezdi meg, ha a módosított alapszabályok miniszteri jóváhagással már ellátva lesznek. Az indítványok során Geiger Gyula több kaszinói tag aláírásával ellátott két indítványt is tett. Egyik indítványa szerint a kaszinói tisztviselőktől a tisztelet- dijak megvonandók lennenek,. a másik indítványában pedig azt óhajtotta, hogy a regi alapszabályok értelmében csak 12 tagú választmány választassek. Előbbi indítványára a választmány bízatott meg javaslat tételre, utóbbi pedig lészavaztatott. A választás 1 p á n y i Antal korelnök, Kelemen Imre körjegyző, Török Béla, Fejős Károly és Kurcz Vilmos szavazatszedő bizottság közreműködésével ejtetett meg. — A szavazás eredménye, délután 6 órakor hirdet- tetett ki. — Kántor-választás Pakson. Folyó hó 6-án ejtette meg a paksi ev. ref. egyházközség elöljárósága a kántor választást. A pályázók közül egyhangúlag Somorjai László paksi osztálytanítót, segéd kántort választotta meg. A megválasztottban ügybuzgó tanítót és jó kántort nyertek. — A 20 kros és 4 kros váltópénz. Sok zavar származott abból, kogy a közönség nincs kellőleg tájékozva a 20 kros ezüstpénz és 4 kros réz váltópénz beváltásáról. Sokan értéken alól, tehát veszteséggel
