Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-04-15 / 16. szám
1894. április 15. 3 Itt-ott rebesgetnek kószahireket a kiállítás esetleges elodázásáról. A leghatározottabban állíthatjuk, hogy ezeknek a mende-mondáknak semmi alapjuk sincs. Kiállítási technikai szempontból semmi ok sincs az elodázásra, mert az egyes-egyedül csak a kiadások növelését eredményezné. Egyesek bizonyos nagyszabású közmunkák befejeztótől akarnák függővé tenni a kiállítás megtartásának idejét. Ez képtelen kívánság; mert a hatalmasan haladó Magyarországban most már mindig fognak nagy közmunkák folyni; de a magyar állam megalkotásának ezredik évfordulója úgy a mint a köztudalom azt megállapította: olyan mozzanat, a melyhez képest még a legnagyobb szabású közmunka is elenyészik. Tehát itt az ideje, hogy a nemzeti munka összes képviselői az alkalmat, a hol a hazafias felbuzdulást évezredre szóló alkotásban megtestesíthetik, siessenek megragadni és az 1896-iki milleniumi kiállításon bemutatandó remekeiket, az illetékes közegeknél bejelenteni tovább ne késsenek. Felhívás a dunántúli fürdő és nyaraló helyek összeírása érdekében. A D. K. E. a dunántúli fürdő és nyaraló helyek felvirágoztatása érdekében a múlt évben nagy sikerű agitácziót indított. Egy füzetben „Fürdő és nyára'ó helyek a Dunántúlon“ czimen leírta a Dunántúlnak nyaralásra és fürdőzésre alkalmas szép vidékeit és közölte a kiadó a nyári lakások jegyzékét. E füzetet azután tízezer példányban ingyen osztotta szót. Ennek következtében már a múlt évben rendkívül felszaporodott a Dunántúl nyaraló családok száma, a miből különösen a fillokszera sújtotta vidékek lakossága igen sok hasznot húzott. A derék egylet a Balatoni kulturegylettel karöltve ez évben is folytatja az akcziót s a füzet még e hő folyamán meg fog jelenni Porzsolt Kálmán, a D. K. E. titkára és Sziklay János dr. a B. K. E. titkára szerkesztésében, kik a szerkesztést díjtalanul vállalták magukra. A két egylet a hírlapok utján hívja fel a dunántnli fürdők és nyaralók tulajdonosa t, hogy saját érdekükben, valamint a két egylet minden barátját, hogy közérdekből szíveskedjenek közölni a nyaraló helyek leírását. A bejelentések április hó 15-ik a D. K. E, irodájába (Budapest József-körut 5. sz.) küldendők. Minden bejelentést díjtalanul - közöl az egylet, -csupán a nagyobb fürdő vállalatok kérettek fel, hogy a füzet terjedéséhez anyagi segélylyel is hozzájáruljanak; a kereskedő világ pedig hirdetések feladására kéretik fel. A D. K. E. u j i r o d áj a. A D. K. E. — bár anyagi eszközei még mindig rendkívül korlátoltak — a segélyezés akczióját erélyesen folytatja. Csak nem rég nyílt meg első óvodája a Muraközön s ma már ópitik második óvóintózetónek épületét Tárnokon, Fehórmegyónek ez idegen ajkú községében. Az uj óvoda megnyitása még ez óv nyarán lesz s az igazgató-választmány Festetich Bennus gróf fe- hérmegyei tanfelügyelőt ős Porzsolt Kálmán egyleti titkárt bízta meg az óvoda szervezésével. jöttem, hogy tudomásukra hozzam, hogy részemről sincs ily körülmények között semmi akadály, hogy Gizella kisasszonyról szivem lemondjon. — Kisasszony?! — ijedtek föl Giza és mamája. — Igen, nekem már nem Giza, hanem Gizella kisasszony. — Tisztelt Jenő ur! Gondolom már miért jött; ha önnek terhére lettem, ám szóljon őszintén és hamar! — Tisztelt kisasszony! Nekem már senki sincs terhemre, csak magam egyedül; óriási a bánat terhe, melyet elviselni alig bírok. Érzem, hogy a fájdalom mindenem betölti s a szerelem, mely szivem minden dobbanásáról ujult és nőtt fájdalomra változik. Eljöttem és most itt állok ön előtt, hogy szerelmem lábaihoz dobhassam, hogy ön széttapossa, s mi szivemben még megmarad, a gyűlölettel szemébe dobhassam utolsó szerelmi szavaim, hogy .... te hütelen. Giza fájdalomtól telt önérzettel a tiszta lelki- ismeret hangján szólt: — Igen, ismerem már a férfiak ama fogását; ezen szavát azonban vissza kell vonnia, ha már bensőmből ki is kell űznöm ama érzelmet, mely egész lelkemet betöltő, amit tiszta erkölcsöm a mennyei boldogságokhoz emelt, legyen inkább szerelmem múlt, mint szennyes való. Kár szennytelen becsületemet is bemocskolni, elég önnek annyit mondania: „A szív az ész alakításaitól elváltozik, én önt már nem szeretem“és én, higyje el, nem kérem, nem tartom vissza' s válaszom önnek szabad utat nyit, hogy mást Szerethessen. — Kisasszony szavai tiszta, önzetlen szerelmem MEGYEI IRODALMI CSARNOK. A rajongók. — Értekezés. — A rajongó olyan ember, kinek képzelő ereje I túlsúlyra jutott más lelki ereje, különösen értelme fölött. Neve igen találóan választatott, mert teljesen érzékeltető képet nyúlt fejének állapotáról. A méhek rajzásától kölcsönöztetett az. Egy körül zim- megnek-zummognak a többiek zajosan rendetlenül. Ezt az egyet követik vakon a sötét kosárból a napfényre, a nagy világba, inig a véletlen egy helyet szolgáltat, ahol megállapodnak, Ez az igazi képe a rajongó lelkének! Sötétség honol a szűk móhlakásban ős épily sötétség van a rajongó fejében. Rendetlenül ős vadul rajong ki a méhraj a neki szűkké vált lakásból és jaj azon kéznek, mely azt visszatartani akarná. Ép igy tódul kifelé a képzelő erő a rajongó fejőből és jaj azon értelmes figyelőnek, ki azt megragadni vagy csillapítani merészkednék. Rendesen minden rajongó fanatikus is; rajongó .oly dolgokban, melyek az istenisraéhez, valláshoz tartoznak. Sehol sem talál képzelő ereje oly tág me, őf, mint itt, különösen akkor, ha átszökött az értelmes vallásfogalmak határain a babona megmór- hetlen terére. Itt van azután a rajongásnak valódi talaja; itt burjánoznak a képzelődések, mint gombák a nedvdús helyeken. Itt születnek a képes beszédek, melyek szabadon értelmezhetők. Értelem és tapasztalat a leghathatósabb eszközei a rajongás és különösen a fanatizmus meggátlá- sára. Tapasztalaton nyugvó és az értelem kutatásai által nyert felvilágosodás képezi azon csalhatatlan eszközt, melylyel a rajongó fölismerhető. Általánosan tanácsolható, miszerint tartsuk magunkat távol minden rajongótól és különösen a fanatikustól. A legjobb rajongó is, ha rossz részéről fel sem tételezhető, veszedelmes. A tiltakolódzás, a megfoghatatlan beszédében és cselekvésében az értelmes emberben mulhalatlanul gyanút ébreszt a rajongó iránt; aki elrejti magát, fél, hogy feltaláltatik; aki a felfedezéstől fél, az vagy rosszat tett, vagy rosz- szat cselekedni akar. A becsületes ember nem vezet a sötétségbe és nem óhajtja, hogy benne feltétlenül higyjünk; aki hitelt kutatás helyett követel, aki csodát bizonyítás helyett igér, az sem bölcs, sem emberbarát nem lehet, az tisztán csak rajongó fanatikus. A rajongók között lengveszedelmesebbek a jámboroskodók — nem jámborok — a vallást színlelők és nem vallásosak. Ezek azon emberek, kiknek — istenfélelem nélküli szív mellett — a szavak: Isten, Krisztus, Mózes vallás folyton ajkukon lebegnek, igazhivőségüket fitogtatják; aki a régi formák és tanoktól legcsekélyebb mórtékbeu is eltér, mint TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (16. sz.) Isten és az emberek ellenségét üldözik; minden I egyházi szertartást a legnagyobb pontossággal végzik és vallásosságukat imák és egyházi énekek gond- I tálán elhadarálására fektetik, de a vallás, az igazi szellemével, mely alázatosságban, békességben, türel- messógten ős becsületességben nyilvánul, legkevésbé sem törődnek. Ezen emberek képmutatók. Mert emberek, kik a vallásossággal tündökölni akarnak — mondanunk is fölö^ges — nem lehetnek — csak képmutatók. Az oly edény, mely kong, csak üres lehet. És azon ember, ki Istent ős a vallást szakadatlanul ajkán hordja: annak szivében isten nincs, mert másként nem szavakban, hanem tettekben nyilvánítaná és közömbös volna előtte, hogy mások tudomására jutott-e vallásossága, vagy sem. Ismertem jóakaralu, becsületes, vallásos embereket, kik oly káromlásokat követtek el, hogy bizonyára az égi irodában dolgozó angyal rájok egy könycseppet hullatott, hogy eltöröltessenek. De ismertem viszont oly jámboroskodó embereket, kik külsőleg kiváló vallásosságot tanúsítottak és minden cselekvési próbán megmutatták hogy álszentek, hogy képmutatók. Ezen jámboroskodók a legveszélyesebb emberek, mert mit várhatunk olyan emberektől, kik a legszentebbet, a religiót rossz szándékaiknak el- palástolására használják és azon rögeszmét táplálják, hogy a vallás csak elreczitált szóhalmazból ős szenteknek tartott kisebb szertartásokból áll, mik m:nt- egy megváltási dij gyanánt szolgálhatnak elkövetett bűnös cselekményekért. Ezen jámboroskodók — kiket kerülnünk kell — valódi farizeusok. Hogy eme farizeusok egyszersmind türelmetlenek, intoleránsok, kétségtelen. Addig mig a hit- ős erkölcstan tanítása tévesen eszközöltetik, úgy hogy, az embereknél a hit az erkölcstől külön-külön foglal helyet; addig mig amazt isteninek és nélkülözhetetlennek, emezt pedig emberinek, tehát nólkülözhetőnek tartják; addig, mig — elég értelmetlenül — a vallást az erkölcstől elválasztják ős annak egyedül üdvözítő erőt tulajdonítanak; addig, mig a nép vezetői majd tudatlanság által gátolva teljes vallásszabí mányozására képtelenek lesznek: addig á I lenség, intolerantia megszűnni nem fog. Ha tottak volna, hogy a terméketlen — de előítéletek által szentesitett szóhalmazt az egyszerű Krisztus és Mózes-féle tiszta tantól elkülönítették volna; ezen tanokat nem mint eddig, Isten és az egyház ügyének, hanem mint egyenes saját ügyét az egyes embereknek, tekintették volna igazi vallásos érzületre számítani ! Mily bizton lehetett volna igy szólani: „Ez keresztény vagy zsidó, tehát békés, szerény, szánakozó ős emberbarát! Ez keresztény vagy zsidó, tehát szerető, türelmes azok iránt, kik nem egy hiten vannak vele, mert megtanulta Mózes ős Péter apostoltól, hogy nem a személyt tekinti, hogy valaki az sértik, szivem elszakitásával a szerelem útja is el lesz tőlem zárva örökre, három év kötötte össze lelkünket sziveinkkel s ha az ön szive elszakad, lelkem, a melylyel szeretni tudtam, örökre önnél marad. Ön kegyetlen, olyan, mint tanácsa, hogy mondhatnám azt, hogy nem szeretem, mikor az én keblem szerelmi szótárából, mit ön irt szivembe, e szavak ismeretlenek voltak, ott csak egy szó volt s mégis mily végtelen az érzelmi könyv, hova e szó elfér „szeretet“, — itt Jenő hangja hangosabb, de érzelmektől reszkető és töredezetté változott, — s most, hogy lelkem végig lapozta e szerelmi könyvet, utolsó lapján azt olvasá „hütelen“, s amint visszalapozott sietve az eleje felé, akkorra már letűnt a kedves szó és helyén gyűlöletet olvasott. íme Gizella kisasszony olvassa! Ezen szavak után Jenő átnyujtá legjobb barátjától kapott levelét. Mintha forró láz hevitette volna Gizella arczát, egészen kigyult s izzadság gyöngyözött szép, gömbölyű homlokán, mig a levelet olvasá. Midőn a levelet elolvasta, Jenőre nézett, aztán hangos zokogásba tört ki. A levelet Jenő elő hajította, ki, mint szobor állt halványan, mozdulatlanul előtte, aztán eme szavakat rebegte a fájdalom siró hangján: — Hát ilyen férfit szerettem ón, ilyent emelt képzeletem az égig, ki rólam ilyent is föltételez ?! Giza ezen megvető szavak után hirtelen egy mellókszobába rohant, hol egy kanapéra vetette magát és vigasztalhatlanul sirt. Jenő mereven állt helyében egy darabig, aztán ő is ama szobába ment, hol Giza zokogott. A jó anya, ki e jelenetnek néma hallgatója volt, sarokba vonultán könnyezett. Végre ő is átment ama szobába, a hol Giza ős Jenő voltak ős mit látott: Giza ős Jenő egymást forrón átölelve, egymás vállára borulva, zokogtak. A jó anya átölelte a szerelmes párt s boldog könnyeket hullatva fejükre, igy szólt: — így csak ártatlan gyermekek tudnak szeretni. Mindhármójuk szemei sürü könnyárban úsztak s valami kimondhatatlan boldogságban ragyogtak, mint a zivatar után előtűnő napsugarak az esős cseppjeiben. * * Giza elpanaszolá Jenőnek, hogy azt a levélírót ismeri s tolakodásaival elég kellemetlen perczeket szerzett már ő neki, mig utoljára gorombasággal tudta őt magától eltávolítani s valószínű ezt a rágalmat is csak azért tette. Jenő fényes elégtételt követelt barátjától, kinek személyesen ki kellett jelenteni Giza előtt ős ő előtte, hogy hazug rágalmazó volt. Giza és Jenő nem bánták meg ezt a kis történetet, mit az irigy sors játszott el velük, mert csak a fájdalom és boldogtalanság pillanatai után tudták meg, hogy milyen nagyon szeretik egymást és milyen nagyon boldogok. * * * Egy év telt el azóta s két tiszta szerelem örök esküjét fogadta be az ég s a föld legboldogabbjai egy párral szaparodtak.
