Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-03-04 / 10. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (10. sz.) A parlamenten kívül a párttusa, az izgatás azonban oly káros .következményű, mely feldúlja a különböző vallásu polgárok közötti jó egyetértést, felforgatja a társadalmi békét és elválasztja a jó barátokat a szerint két küzdő táborra, a mint a polgári házasság pártolói, vagy ellenzői. Bizony oly izgalmas politikai életet élünk már, hogy maholnap kerülni fogják az emberek egymást, nehogy elveik miatt komoly összeütközésbe jöjjenek. Hiába hirdetik a higgadtságot, az elvek kölcsönös tiszteletét; mert a szenvedélyek annyira uralják a küzdő feleket, hogy eltiporni szeretnék egymást. A Szegzárdon február hó 27-én tartott libe- I rális értekezletről azonban örömmel konstatáljuk, hogy az simán folyt le, menten a felekezeti gyülöl- ségtől. Hogy ez igy történt, az annak köszönhető, miszerint a polgári házasság ellenzői, kik szintén szép számmal voltak jelen, békésen viselték magukat, tartózkodva a megjegyzésektől ős tüntetésektől, leszámítva azt, mely az értekezlet befejezése után történt, midőn nőhányan odakiáltották: „Nem kell a polgári házasság!“ Az értekezleten különösen nagy számmal voltak j képviselve Szegzárd, Bonyliád, Tolna községek és a Sárköz. Szegzárdról különösen a református vallásu I polgárok jöttek el nagy tömegben, kik tudvalevőleg j óhajtják a kötelező polgári házasságot, a megyéből pedig a zsentri osztály volt feltűnő számmal képviselve. A „Síegzárd szálló“ tágas dísztermét 11 órakor ezerre menő közönség töltötte meg zsúfolásig, s az értekezletet 1/í\2 órakor nyitotta meg Dőry Dénes kir. tanácsos, ki az értekezlet elnök- I ségőre felkőretett. Dőry Dénes röviden megköszönve a' bizalmat, felhívta az értekezletet, hogy jegyzőket válasszon, mire dr. Leopold Kornél, a „Tolnavármegye“ szerkesztője, Düs Dániel őcsényi és Erdős Gábor decsi községi jegyzők választattak meg a jegyzői tiszt teljesítésére. Dőry Dénes őrtekezleti elnök röviden jelezte az országszerte megindult liberális mozgalmat, melyre az első inpulzust a kath. nagygyűlés adta meg. kívántak eleget tenni, midőn a mai értekezletet párt ős valláskülönbségre való tekintet nélkül összehívták, hogy nyilatkozhassanak tisztán szabadelvű szempontból az egyházpolitikai kérdésekről és a megye liberálisan gondolkozó fórfiai közül választandó küldöttség által képviseltethessék magukat a Budapesten már- czius hó 4-én megtartandó, vallás és pártkülönbség nélküli országos liberális nagygyűlésen. Végül örömmel üdvözölvén a nagy számmal megjelenteket, az értekezletet megnyitottnak nyilvánítja. Az értekezlet első szónoka P e r c z e 1 Dezső képviselőházi alelnök volt, ki ez alkalomra utazott le direkt a fő- ős székvárosból. P e r c z e 1 Dezső mindenekelőtt engedelmet kérve, hogy ő szólal fel először, kijelenti, miszerint a szőnyegen levő egyház- politikai kérdést, illetve a polgári házasság fejleményét csirájától kezdve kívánja megérthetővő tenni, s örömének ad kifejezést maga ős társai nevében, kikkel a mai értekezletet egybehívták, hogy arra | vallás ős pártkülönbség nőikül annyian eljöttek Ismertetvén az értekezlet czélját, még a vele történtek után is jó katholikusnak vallja magát; de élesen elitéi! a kath. nagygyűlés határozatait, különösen azt, melyben kimondották, hogy az állások betöltésénél csak katholikusra szavazzanak. Ezután elmondja, miképpen határozták el a kath. nagygyűlés ellen- súlyozására az országos liberális mozgalom megindítását és a Budapesten márczius 4-én tartandó gyű- i lés megtartását, melynek üdvös czélját hangoztatva, a kormány egyházpolitikájáról szól. Hivatkozva az 1843. és 1873-iki országgyűlési határozatokra, kiemeli, hogy már ezekben a gyűlésekben kiváló államférfiak sürgették a polgári házasságot, köztük hazánk bölcse, Deák Ferencz is. A vegyesházasságok szabályozására meghozatott az 1868. Lili. t.-cz.; de nem vitetett keresztül, mert megakadályozták azok, a kik hivatva lettek volna a<t végrehajtani, s általános lett a panasz az elkeresztelósek miatt, és ezért kiadatott az úgynevezett februáriusi rendelet, melyből általános harcz keletkezeit. Ez a körülmény in ditotta a kormányt arra, hogy elfogadva boldog emlékű Irányi Dániel határozati javaslatát, beterjessze a képviselőház elé a kötelező polgári házasságról szóló törvényjavaslatot. Ezután ismertette a különböző pártokat, melyek közül a papokból álló kis párt semmiféle polgári házasságot sem akar, a másik párt — melynek 150—160 többsége van — a kötelező polgári házasságnak hive, s vannak, a kik a fakultativ polgári házasság mellett küzdenek ős végre olyanok, kik a szüksógbeli polgári házasságot akarják. A ki józanul itól, az — úgy mond — be fogja látni, hogy az államegység megszilárdítását egyedül a kötelező polgári házasság által lehet elérni, s a kötelező polgári házasság ellen felhozott érvek megczáfolása után indítványozza, hogy az egybegyűltek csatlakozzanak a liberális mozgalomhoz és alakítsanak küldöttségét, jnelyf Tolnavármeg' márczius 4-én Budapesten vallás és pártkü' nélkül megtartandó gyűlésen méltóan ké’ P erezel indítványát lelkesedéssel fogadtá- . .. harosan többszörösen megéljenezték. G e i s z László, nagybirtokos, volt függetlenségi és 48-as országgyűlési képviselő rövid lelkes beszédben kifejtette, hogy elveinek fentartása mellett elismeréssel van a kormány iránt, mely azt az eszmét igyekszik megvalósítani, melyért a függetlenségi párt oly kitartóan küzdött. Jó katholikusnak vallja magát, de minden tartózkodás nélkül kijelenti, hogy bármennyire szereti is vallását, mégis kész azt habozás nélkül hazai törvényeink alá rendelni, s----------(-------------—iS—■;' ■' . ;—’ vé gül hozzájárulván P e r c z e 1 indítványához még köszönetét is szavaz a kormánynak. (Hosszantartó éljenzés.) Borzsák Endre, szegzárdi ref. lelkész rövid bevezetés után az értekezlet megtartásának jogosultságát fejtegette, melyről — szóló szerint — sokan azt hirdették előre, hogy az a protestánsok és zsidók gyűlése lesz; ezt a vádat fényesen meg- czáfolva látja, a mennyiben oly kiváló katholikusok szóltak előtte, mint a milyen Dőry Dénes, P e r c z e 1 Dezső és Geisz László. Majd beszólt a kath. nagygyűlés határozatairól, melyeket kíméletlenül elítélve, azokat gonoszoknak bélyegezte és hosszab fejtegetések végeztével ő is elfogadta Perczel indítványát s hozzátette, hogy köszönet és bizalom szavaztassák a kormánynak, mert az országnak javát akarja. A szónokot lelkesen éltették. Schwetz Antal, bonyhádi ügyvéd az összejövetel helyességét politikai és vallási szempontból bebizonyítva, alaposan megindokolta, miért pártolja, mint függetlenségi párthoz tartozó a kormány egyházpolitikai javaslatait. Az éljenek lecsillapultával Sántha Károly, sár-szent-lőrinczi ev. ref. lelkész, neves költő lépett az emelvényre, röviden kifejtette, miért pártolja a kötelező polgári házasságot, melytől a vallásfelekezetek közti békét várja. Perczel indítványát különben ő is szive mélyéből pártolta. Az értekezlet utolsó szónoka Dőry Pál, a völgységi járás főszolgabirája volt, kinek indítványára a Budapesten tartandó liberális nagygyűlésre küldendő monstre-deputáczió vezetőjéülStánkovánszky János nagybirtokos választatott meg. Ezután még dr. Leopold Kornél, őrtekezleti jegyző, felolvasta a jelentkezett küldöttség tagjait. Bernrieder József indítványára pedig az elnöknek köszönet szavaztatván, az értekezlet feloszlott. Amicus. 18SJ4. márczius 4. Néhai br. Augusz Imre arczképe. A szegzárdi képviselő-testület folyó hó 1-én tartott ülésének kiemelkedő pontját képezte néhai A«--" z Imre arczképének a tanácsteremben dyezőse. őpélyes aktus alkalmából dr. Hirling ő a következő szép beszédet tartotta : lt képviselő-testület! A képviselő-testület, még 1886. évben veszteségének a.zon nagy fájdalmában, midőn szeretett képviselő társunk, br. Augusz Imre az élők sorából elköltözött, kegyeletének kifejezéséül, a boldogult olajfestősü arczképét művészi kezekkel elkészíttetni s az utókornak mindenkor követendő például tanácskozási termében elhelyezni határozta. E módját választá a képvisejő-testület kegyeletének némiképen való leróvásául azon férfiú iránt, kiben községünk nemcsak legelőkelőbb polgárát, hanem a város minden ügyeiben élénk résztvevő, igazságos s fiatal korát meghaladó bölcselméjü képviselőjét vesztette el. mindig: a raegnősülésre unszolnak s mikor a legjobb alkalom megvan, hogy magamnak egy csinos kis leányt kiválasszak, ettől elütnek. — Hát járja ez? Felragyogott az öreg rendezőnek a szeme Szomorú Jóska e heves kitörésére, ennek beszédje alatt égy gondolat vonulván el lelke előtt. Neki van vidéken egy unokahuga, ki már férjhez is mehetne, ha rokonát elhívja a picnikre és kieszközli fiatal barátjának a meghívást is, Szomorú Jóska ebben az esetben — efölötti örömében és hálájában — biztosan halálig szerelmes lesz az ő unokahugába és elveszi majd feleségül. Boldogan fűzte volna tovább gondolatmenetét öregünk, ha merengéséből Szomorú Jóska ingerült „Hát járja ez“ kérdése fel nem riasztja. Fontoskodó arczczal feléje fordulva jegyző meg tehát. Persze, hogy nem járja. No de legyen nyugodt kedves Szomorú ur, a picniken megfog jelenhetni ős tudom, hogy nagyon jól fog mulatni, mert ott lessz az unokahugom is, aki csinos, kedves kis leány, no meg hozzá jó gazdasszony. És a milyen a sors, az ember nem tudhatja, talán mégis tetszik magának. Mondom az ember nem tudhatja, minő szenrencsője akad. — No de nem beszélek többet. Isten önnel. Az egyik a nyerendő meghívó, a másik a kieszelt terv biztosnak ígérkező sikerülte feletti örömébe ment haza. Másnap Szomorú Jóska kezei közt volt az oly hőn óhajtott meghívó. II. A zeneszó lágy ütemére önfeledten keringnek a párok, csak Szomorú Jóska barátunk (e névre következtethetik a kedves olvasók, hogy a várvavárt picnik tánc/.termében vagyunk) nincs a tánezolók között, hanem szenvedélyes tekintettel nézi, az ajtóhoz támaszkodva, az egyik tánezosné Sz. Gizella üde, kedves alakját, nem törődve a kis unokahug Ir- muska feléje sugárzó esdő tekintetével, ki pedig méltán elvárta tőle, hogy megfogja tánczoltatni, miután nagybátyja is ő rá hivatkozott, mint a ki legnagyobb mértékben fogja őt szórakoztatni. De hasztalan, az epedő tekintetet Szomorú Jóska csak nem veszi észre, vagy ügyetlen észrevenni azt, hanem semmi mással nem törődve, egy mellette álló ismerősének tárja fel egész valóját betöltő érzelmeit, melyet az iránt a szép leány iránt érez, kit éppen most tesz le tánezosa s kit még nem ismer és igy nem is közeledhet hozzá. Az ismerős szives ajánlatára, hogy őt rögtön bemutatja, örömrepesve, de mégis félszég tartózkodással ment Gizellához, ki a bemutatás alatt büszke, merész pillantással tekintett rajta végig, e körülmény oly elfogulttá tette szerelmes lovagunkat, bogy rendes körülmények közt is gyarló gondolatai vég- kép elhagyták és zavarában összefüggés nélkül társalgóit, illetve dadogott. — Jaj de csúnya vásár volt a múlt héten. — Igen ? — De meg azt is hallottam, hogy bonyhádon a hidak elromlottak. Hm. — Igen? — Kérem kedves Gizella nagysád, olyan unalmas Sárbogárdiul Szegzárdig vasúton utazni. — Igen ? Hangoztatta ezt a rövid szót most már harmadszor, gúnyosan Gizella. Azonban vidámsága csakhamar elkeseredett nyugalommá változott át, midőn Szomorú Jóskánk által csárdásra fel kéretvén, ez nem szűnt meg társalgását hasonló szellemben folytatni tovább. De ez még valahogy rendes lett volna. Szomorú Jóska — eltekintve szerelmétől — akkor még tisztán látta a világot, de később érzelmeinek hevétől is ösztönöztetve, mélyebben talált a pohárba tekinteni, mint kellett volna és ebbeli lelkiállapotában magában költői tehetséget fedezvén fel, a bortól nyert bátoi Sággal és azon elhatározással közeledett ismét Gizella felé, hogy érzelmeit most már világosan, ékes ritmusú versben tárja fel majd előtte ős egy kis csoport figyelme mellett elis kezdett Gizella elő állva, szavalni: Éltem szivem királynéja, Csak néked hódolok És ha nem lész feleségem, Biz’ Isién én meghalok. A hatás nagy volt. A kis csoport mély megindulással, Gizuska pedig teljes indignátióval pillantott a bánatos versszak szerzője felé, kit azonban Gizuska tekintete már nem riaszott vissza többé attól, hogy megható szerelmi keservének tovább kifejezést ne adjon, azért hát folytatta: Zokogó keservemben Nem tudok mást csinálni, Mint éltem hajnal csillaga; Téged csodálni, bámulni. Gizella azonban látva, hogy sem lesújtó tekintete, sem hideg bánásmódja Szomorú Jóskára hatással nincsenek, radicális módon vetett véget e jele-
