Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-02-18 / 8. szám
a 1894 február 18. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (8. sz.) Az áldozat valóban oly csekély, hogy minden hazafinak meg kellene azt hoznia. Egy-egy luxus- butordarab, egy műipari czikk, minden müveit család szalonjában elkél s kiállítás nélkül is kereslet tárgyát képezi < — annál inkább hisszük hát most, mikor a legnemesebb ügy támogatásáról van szó, hogy & magyar középosztály sietni fog megrendeléseivel a jeles, de kevésbé tehetős iparosság segítségére s megmenti őt attól, hogy ambicziójának tárgyát, munkája javát, esetleg figyelmen kívül hagyja a kiállításokat csak futólag áttekintő közönség. Főurainkat, főpapságunkat, nagybirtokosainkat bár ne kellene külön felhívnunk ez alkalomra. Nekik adatott meg első sorban, hogy Meczéuásai legyenek a magyar iparnak s az ő bőkezű pártfogásuk tehetné lehetővé, hogy iparunkat bemutathassuk azon a magas színvonalon, a melyre a külföld müiparát is emelte a Meczénások támogatása. Ma még hosszú idő van a kiállításig s ez a kérelem, még korainak tetszhetik sokak előtt. De, hogy megtesszük már most, annak különös oka, hogy egyrészt iparosságunkat figyelmeztessük, hogy a nemes magyar társadalomban segélyt fog találni, másrészt, hogy ideje legyen munkája versenyképességéről jelességéről és jó Ízléséről meggyőzni ezt a társadalmat, melytől támogatást vár. Szóval az iparosnak lesz ideje keresni a megrendelők tetszését s a megrendelőnek van alkalma kiszemelni azt az iparost, akit támogatásra méltó* nak talál! Mi bízunk a magyar iparban és a magyar társadalomban egyaránt. E bizalommal vagyunk hazafias tisztelettel Budapest, 1894. január végén. Az „Iparosok kiállítási nagybizottsága“ megbízásából: megyeri Krausz Lajos elnök Thék Endre alelnök, ifj. pákái Kölber Fülöp alelnök. EGYLETEK, TÁRSULATOK. Jelentés a gyönki keresztyén nőegylet 1891-93 évi működéséről. Tisztelt közgyűlés! A gyönki keresztyén nőegylet 1891—93. évi működéséről kívánván számot adni, helyén valónak találom, hogy röviden elmondjam nőegyletünk megalakulásának történetét; hogy bemutassam annak vagyoni állapotát, kitüntetve a minden év végén szabályszerűen átvizsgált és lezárt számadás végösszegét: hogy számba véve a nőegylet által alakulásától kezdve a mai napig felruházott szegény iskolás leányokat és fiukat: örömmel és lelki megnyugvással tapasztalja a T. Közgyűlés és érdeklődő nagyközönség, miszerint egyletünk, melynek alapitója a szeretet és jótékonyság fennállása óta híven betölti alapszabályszerü tisztét, anyagi erőben óvről- évre gyárapodik, külső tekintélyben napról-napra erŐsbödik. Egyletünk megalakításának eszméjét H o 1 c h Ottó akkor gyönki adminisztrátor lelkész és ez idő szerint felső-lövői tanár vetette föl 1887. évi november 28-án, az ezen alkalommal tartott értekezlet alapszabályok készítésére egy bizottságot küldött ki és azok megerősítéséig is ideiglenes tisztikarral megalakult: F o n y ó Lászlónó, elnök dr. G r o s c h Pálnó, alelnök Klein Endréné, pénztárnok és H o 1 c h Ottó titkár vezetése mellett. Az alapszabályok 1888. augusztus 20-án megerősittettek, az ideiglenes tisztikar az alapszabályszerü időre véglejzesittetett és az egylet mindenekelőtt anyagi erő gyűjtésére fordította idejét és erejét; nevezetesen a választmány tagjai még 1887-ben adományok gyűjtésére vállalkoztak és ez utón Gyönköu 92 frt 44 krt gyűjtöttek, mely összeg a tagok évi 2 frt tagdijával gyarapodott és igy az egylet a rendelkezésre álló pen/.zel ugyanazon óv karácsony estéjén felruházott és ajándékokkal ellátott a s/.egeny és részben elárvult iskolai növendékek közül 10 fiút és 12 leányt. A felruházás kültségeinek levonása után fennmaradt összeg takarékpénztárba helyeztetett és folytonosan gyarapodott első sorban a tagd jak, azután az egyleti mulatságok jövedelme és végül egyesek és társulatok által az egylet javára tett jótékony adományok összege által. Az egylet vagyoni állapotát a következő számok mutatják. Tiszta vagyon volt: 1887. évi deczember hó 31-én 4 frt 28 kr, 1888. évi deczember hó 31-én 299 frt 25 kr, 1889. évi deczember hó 31-én 234 frt 4 kr, 1890. évi deczember hó 31-én 428 frt 57 kr, 1891. évi deczember hó 31-én 544 frt 89 kr, 1892. évi deczember hó 31-én 557 frt 91 kr, 1893. évi deczember hó 31-ón 704 frt 35 kr. E vagyon takarékpénztári betétből, az egyleti pénztárban őrzött kevés készpénzből ős a nem jelentékeny tagdij hátralékokból áll. A fenti vagyoni kimutatásából az látszik, hogy az 1889. év ez elő/őhöz viszonyítva nem gyarapodást, hanem 61 frt 21 kr fogyást mutat. Ennek okát abban találjuk, hogy a nőegylet az 1887. és 1888-ban alkalmazott házankénti gyűjtést indokoltan beszüntette az 1889. évre, azon kivül függönyöket vásárolt, többféle beruházásokat tett; ezen beruházások lehetővé tették az egyleti mulatságok alkalmával a táncz és étkező helyiségek kényelmes és csinos feldíszítését, meghozták a várt és kívánt sikert, mert az egylet által rendezett jó hirü estélyeket mindinkább nagyobb-nagyobb közönség látogatja s ezeknek jövedelme esetről esetre nagyobb összeggel gyarapítja az egyleti pénztárt és igy dicsekedés nélkül azt is elmondjuk, hogy a gyönki kér. nőegylet G y ö n k és vidéké társadalmi '"életében' égyi* Í£Í7tiuJiyes mozgató Az egylet ügyeit az alakulástól kezdve a mai napig 27 köz- ős választmányi-ülés intézte, a folyó kisebb jelentőségű és adminisztráczionális dolgokat elnöki utón az egylet intézte el. A felruházott növendékek számát a következő számok mutatják: 1887. évben felruháztatott 10 fiú, I 12 leány, együtt 22, 1888-ban 11 fiú 8 leány, együtt 19, 1889-ben 9 fiú, 8 leány, együtt 17, 1890-ben 8 fiú, 6 leány, együtt 14, 1891-ben 10 fiú, 9 leány I együtt 19, 1892-ben 12 fiú, 8 leány, együtt 20, 1893-ban 6 fiú, 8 leány, együtt 14. Összesen 66 fiú, 59 leány, együtt 125. Egy-egy növendék átlagos felruházása 5 frt 60 krba került s igy az egylet 7 év alatt 125 gyermek felruházására épen 700 frot költött. Tekintettel az egyleti tagok csekély számára, az anyagi erő szerény voltára elmondhatjuk, hogy az egylet a reábizottakon híven sáfárkodott. A nőegylet tagjainak száma az 1888. évi alapszabályszerü alakuláskor 51, 1891. évi cyklusban 43 volt, mig a legújabb alakuláskor csak 29-en jelentkeztek tagokul. E jelentékeny fogyást azon körülmény magyarázza meg, hogy a tagok közül 1887. óta 8-an elköltöztek Gyünkről, 5 tag pedig elhunyt s az igy kilépett tagok száma nagyobb volt, mint a hányán időközben Gyöukön telepedtek meg. A másik oka a fogyásnak az, hogy bár csekély számmal, de mégis voltak, kik anyagi erejük csekélysége miatt nem jelentkeztek uj tagokul. A harmadik ok az, hogy a vidéki tagok, kik az első és második cyklus alkalmát jelentékeny számot képviseltek, a mostani alakulásnál — legalább ez ideig — nagyon mérsékelt számban jelentkeztek. Mégis, hála az isteui gondviselé-nek és köszönet az egyleti tagok buzgó.-Ágának a fennt előadottak azt bizonyítják, hogy az egylet azon helyzetben van már most is, hogy missióját ily csekély létszám mellett is az eddigi terjedelemben nagyobb nehézség nélkül betöltheti. De hogy az egylet működése szélesebb körű legyen, nagy szükség van a tagok gyűjtésére, szaporítására, mert fájdalom, még mindig több a felruházásra szoruló szegény fiú ős szegény leány, mint a mennyin az egylet segíthet. Isten, ki megsegítette egyesületünket eddigi működésében, áldja meg azt továbbra is, adjon neki ezutánra is buzgó tisztikart, buzgó tagokat, kiknek szivét ékesítse és boldogítsa a legszebb keresztyén erény: a szeretet és jótékonyság. Meghívó. A kaposvizet levezető társulat 1894. évi már- czius hó 4. napján délután 3 órakor Dombovárott (a nagyvendéglő termében) rendes közgyűlést tart. Tárgysorozat: 1. Az 1893. évi pőnztárnoki számadások megvizsgálása. 2. Az 1895. évi költségelőirányzat elkészítése. 3. A társulat vagyonmérlegének megvizsgálása és intézkedés a társulati pénzek elhelyezése iránt. 4. Az 1893. évi jelentés tárgyalása és intézkedés a foganatosítandó munkálatok iránt. 5. Három tagú számvizsgáló bizottság és egy póttag választása az 1894. évi számadások megvizsgálására. 6. Hatósági rendeletek és átiratok tárgyalása. 7. Intézkedés a Sió csatornának . Siófoktól J5imontornyáig tervezett tisztogatására vonatkozó kultúrmérnöki előterjesztés fölött. 8. Intézkedés a társulatnak az ezredéves kiállításon leendő részvevőse tárgyában. Dombovárott, 1894. február hó 10-én. Döry József s. k. elnök. T A N Ü G Y. A népiskolai tanterv revíziója. Most, hogy az országos közoktatási tanács döntött három napi komoly tanácskozás után az egységes középiskola kérdésében, — mely tudvale- I vőleg a kultuszminiszter kedvencz eszméje s évek az égre tekintett; arcza elhalványodott, kezei leestek térdeiről, szemei, amint a fekete felhőket bámulta, mindig merevebbek lettek, egyszere csak nagyot dör- rent az ég, az öreg lefordult a csónakba,...... szivéhez kapott, s halkan ... elhaló hangon rebegte: „bocsásd meg Uram, nyomorult szolgádnak, amit vétettem“. Szőke Bandi. Livius contra Livius. A tárczáknak nagy kedvelője vagyok, de értem azalatt azon tárczákat, melyek tömöttek, üres tárcza mainapság már igen sok van, mert ki- pusztitotta ezeknek is tartalmát a fillokszera, és hogy ez igy van, szóljanak hozzá az urak, váljon nem mondok-e igazat; de midőn talál az ember véletlenül egy tömött tárczát, az egy kissé felvillanyozza fillokszera mentes érzelmeit, no nekem is kijutott az egyszer, mert ón is találtam egy oly tárczát, mely nem üres, ezt még a fillokszera sem apasztotta meg ős hogy hol találtam ? kijelentem azt is: a „Tolnamegyei Közlöny* 6-ik számában leltem meg.Nossza rajta druszám, osszuk meg: enyém a tartalma, mert nekem szól, tied a tárcza, mert sajátod; igy osztozik meg kőt jó testvér egyenlően a talált tárgyon, nem hiszem, hogy volna biró, ki ennél igazságosabban tudna ítélkezni. Miután a tartalom az enyém, igy fel is használom, mert nekem szól. Egy társaságban találkoztam egy alkalommal kőt úri emberrel, kik pohár csengések közt mulattak bor felett, persze még abban a boldog világban, mikor még valósággal bort lehetett inni és ezen két úri ember megfeledkezett arról, hogy nini, egész éjen át mulatnak együtt, mert igen megszerették egymást és még sem mutatták be magukat. Hogy ezt helyre hozandó, az egyik felkel az asztal mellől ős tartózkodva ugyan, mivel meg kelletett fogni az asztalt, nagy páthoszszal elkezdi beszédjét, mely oda lyukadt ki, hogy ő bemutatni kívánja magát barátjának, mivel eddig ez elmaradt, ezen kijelentésre a másik úri ember is felkelt ülőhelyéből nagynehezen ős várja a bemutatást; erre barátja kezet nyújtva azt mondja: „én Boros vágyok,“ a másik erre azt mondja, én is, ... . ezen őszinte bemutatások után még nagyobb lett a barátság egymás között, mivel arról győződtek meg, hogy talán rokonok is, mivel egyforma nevük van, pedig dehogy egyforma, mindkettőé különböző, de természetük egy volt, mert egyformán szerették a bort. . No kedves ismeretlen barátom, mi is igy jártunk. Magam is meglepődve olvastam ugyancsak a „Tolnamegyei Közlöny* 4-ik számában Grossmann Úrról irt karczolatát ős hogy ezt Livius irta, magam is első felhevülősemben párbajról gondolkoztam, de midőn mélyebben belémerültem a gondolkozásba, eszembe jutott a fent leirt bemutatás, hogy nini, nem csak egy Boros van a világon, hanem több s igy nemcsak egy Livius van, hanem több; igy kibékülve magammal, felvidultam ős megöleltem az ismeretlen Livust s bemutattam magamat neki a távolból, e b. lap hasábjain és lesz szerencsénk máskor is találkozni ezen a téren, de hogy megkíméljem attól a sok levelektől, melyek nem önnek, hanem nekem szólnak, az érdeklődők becses tudomására vagyok bátor tájékozásul és útbaigazításul órtősökre adni, hogy az én nevemet ezentúl olvassák Liviusznak, névrokonomét pedig Liviusnak, mert én bizony nem akarok vénsőgemre újra keresz- telkedni, mert erre az ünnepségre non habet pecuniary valamint kedves apám, egyik budapesti lap, ki engem fiának fogadott és azóta szorgalmas munkás gyermeke vagyok, szintén nem engedné ezt. így tehát maraduuk azok, a kik voltunk, csakhogy nem egy természetűek vagyunk; ón azzal az istentelen fillokszera ellen küzködöm, ön pedig kedves Livius, csak mindég karczol, maradjon tehát minden ember a maga szakmájánál ős igy felismernek bennünket mégis. Annak a második levélírónak pedig Írja meg kedves rokon, hogy nem ő találta fel a puskaport ő reá nagyon kevés van bízva; a harmadik levél Írónak azt izenem, hogy a levágott szőlővenyige máshol ős mindenütt szárad, de ha a szőlővesszejón lát valami bajt, úgy szívesen nyújt kellő felvilágosítást a chemiai intézet, forduljon ahhoz. Most pedig búcsút veszek kedves rokon ős a karczolással felhagyok, mert ez nem is az én mesterségem. Pax vobis. Liviusz.
