Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-02-11 / 7. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (7. sz.) ioü'*. icuruar n; a fáma rebesgetett uj, czélszerü, modern igényeknek megfelelő megyei fő- és szókvárosi fürdő talán az idők messze távolában megszületnék (minthogy mai napig még az édes anyja, a pénz sem született meg!) addig is gondoskodjunk arról, bogy legalább az ősi Csörget ég maradjon meg nekünk, szegényes bár, de szükségből valahogyan mégis kisegítő fürdőzési és szórakozási helyül! Mert veszélyben van ez is! — Etl J. a fürdő tulajdonos, ki éveken át biztos anyagi áldozattal kedvezett a nagyközönségnek e kezdetleges fürdő fenntartásával, — határozottan kijelenté, hogy fürdőjét az eddigi viszonyok mellett tovább fenntartani képtelen s ha csak felbuzdult pártfogásban nem részesül : kénytelen Baja városával lépni szerződésre — mely előnyös ajánlatokat tett — a fürdő-ügyet illetőleg. Nos, hát quid nunc? — Szerintem a dolog igen egyszerű. Miként a dicső Garaynk által megénekelt Bartinánk ős halmára — már csak ezért is — büszkén tekint szemünk: eként az általa szintén megéneklésre méltatott regényes Csörgetéget is ne hagyjuk visszasülyedni a fürdő nélküli közönséges, iszapos és posványos tócsák színvonalára, hogy az újólag csak öngyilkos szerelmes szolgálók temetkezési helye, ló-usztató és kender-áztató bűzös mocsár legyen, — hanem inkább igyekezzünk ott mindjobban egy kellemes üdülési helyet, egy szórakoztató központot teremteni. Pártoljuk Étit s méltányoljuk önzetlen buzgalmát, áldozatkészségét, miknél fogva most is tetemes költséggel — a pártolás jó reménye fejében! — meglepő és czélszerü újításokat végeztet a fürdőn és a restnurátionális helyiségen. Indítványozom, hogy a városi hatóság — tekintettel a köztisztaságot és közegészséget, épp úgy, mint a mindennapi kenyeret, az intelligencziával együtt igénylő, sőt talán ennél jobban igénylő városi szegény lakosságra — fogja pártul első sorban a csörgetégi fürdő-ügyét, bizonyos szubvenczióval tegye lehetővé a nemesszivü vállalkozónak a szükséges fürdő fenntartását; mert erre, ismerjük el, épp oly szükség van — ha nem nagyobb! — mint az éjjeli lámpák szaporítására, a nagykorcsmára és sok ~"i7ébre. Ha nincs rá pénze: ám rendezzen erre is ‘-•«ont fénnyel, síppal, dobbal, tüzoltókezdeményezése O lesz a __ Má sfelől pedig ^ernem Etl József ur és általában a fürdő-ügy x^.nden igaz barátait, hogy velem együtt szíveskedjenek már most egész lelkesedéssel mindent elkövetni, a finom és tapintatos rábeszélés minden csudaerejük és örök hatásosnak bizonyult eszközeit alkalmazásba venni minél nagyobb számú fürdős-bórleti jegyek elkelése szempontjából! — Korteskedjünk a kedves Csörge- tég és annak örök raosolyu fürdő-gazdája Etl Pepi mellett! — Ajánlom a szives felhívásomat a társlapok tek. szerkesztőinek becses figyelmébe. B—k —e. _____ TÖVISEK. Bö jti predikáczió versben. Kedves atyámfia! ki ritkán látsz papot,' S imádkozás helyet olvasod e lapot, Ki a bor társaság székét jól megülöd, De az istenházát messzire kerülöd: íme jövök hozzád ékes rigmusokkal, Meghallgatsz, jól tudom, örömestebb sokkal Mintha a szószékről beszélne az ajkam Akár erős hangon, akár pedig halkan! . . . Hát én illeszkedem a te gusztusodhoz, Tudván, hogy e Tövis neked rózsákat hoz, Vagyis : örömedet leled te fel abban, Hogy rólad is van szó e megyei lapban! * Filloxera pusztít ország-világszerte, “^Öleinket a sors, keze tönkre verte, GabmTáiök.jiüsztitja egér, üszög rozsda, — Tiszta bu^át vetünk s átváltozik rozsra! — Gyilkos d/ifteritisz, meg az influenza A kiket szeretünk, tőlünk elkobozza, — Fogyasztási adó tönkre teszi tárczánk, V»d őrzők lelövik nyúlunk, őzünk, szárcsánk, — Takarékpénztárak nem adnak szakállra, Sőt kezest se kapunk már-már nemsokára, — Megrendült a hitel, — a zsidó is szegény. — Hipothőka gyanánt nem elég az erény, E mellett terjed a nagy vallástalanság S ínaholnap beüt a féktelen szabadság A hitel mellett még a hit is meginog Becsületre akkor kölcsönözni ki fog? . . . Szóval rosszul vagyunk! a világ folyása, - Veszélybe dönt minket, akárki meglássa! . . . * Mégis a lapomból — itt van az asztalon — Futó pillantással is azt tapasztalom, Hogy életemben már sok-sok farsang elmúlt, De tán oly vig egy se volt, mint a boldogult! . . . Jajgatunk, hogy nincs pénz, nincsen jövedelem, Népkonyhára szegény, napi eledelem, Borzasztó az adó, rettentő a lakbér, Nincs lyukas krajczárunk, hogy ha a koldus kér; De bezzeg a bálok úsztak tündér fényben. Mindenki öltözött divat szerint éppen, Suhogott a selyem hölgyeinken, mintha, Mint akart vón lenni herczegnőnek minta! A drágánál drágáb asszonyi toalet Miatt a férj pénze biz’ isten odalett! S a túl költekezés vége — az ész bontó! — Boltosnál, szabónál felszökött a kontó! . . . * No de — hála isten! — elnémult a bőgő S husvétig jogosan nem is igen bőg ő, Kivéve, hogy ha úgy valaki bepottyan Tóth Gyuláékboz és szilaj kedve szottyan Síró bánatában magát kimulatni: Ilyenkor csak szabad a dáridó — vagy mi? . . . Elnémult a bőgő s lakodalmi lárma Nem riasztja fel a békés polgárt már ma! Böjt van, — koplalni kell gyomornak, tárczának, Mert hajh! filloxerás gonosz idők járnak! . . . Most már bezárult a mulatságok sora, — No, — lesz ugyan még vagy öt-hat halvacsora A hol a „C s e n d es“-ben elmehet száz forint, De gavallér ember erre bajszt sodorint S igy szól mosolyogva: (nem hogy magát lőjje!) „Ennyibe jött a nőm báli belépője!“ * S aztán, ha megettük Dunánk minden halát, Újságolvasásnak adjuk magunkat át; Megkezdődik ottfent a követek harcza S kívül: melyiknek lesz győzelme, — kudarcza? Kíváncsian lessük[ mit visz ki Wekerle? . . . Nem-e győzi le őt dominne Anderle ? . . . Polpári házasság igéje lesz-e test ? Vagy régi mód szerint nősül ős Budapest? Megtörik-e az a nagyon kemény dió, — S lesz-e valahára zsidó reczeptió? — Szóval: jól mulatunk a böjtben is, hiszem Azért verselésem tovább nem is viszem; — Áhitatos hívek! most isten hozzátok Másik tövisemig minden áldás rátok! P. KÜLÖNFÉLÉK. — Tragikus véget ért csendőr. Nagy megdöbbenést okozott városunkban a múlt vasárnap este szárnyra kapott azon szomorú hir, hogy a szegzárdi hírhedt orvvadászok egy csendőrt agyonlőttek. Hihetetlennek látszott az első pillanatban a hir, mely azonban csakhamar valónak bizonyult. Az eset részletei a következők: A szegzárdi csendőrséget ugyanis előre értesítették, hogy vasárnap több hírhedt orvvadász a tilosba vadászni ment. A feljelentésre a szegzárdi őrs két embere s a városi rendőrök közül Máté Ferencz mentek ki kerülő utón a Remete kápolna felé, hogy a hazatérő orvvadászobat zsákmányaikkal együtt elfogják. Körülbelül 6 óra volt, midőn az úgynevezett „Sütyü“ kapuhoz értek, hol lesbe állva, várták az orvvadászokat. Nem sokáig kellett a csendőröknek várakozniok, csakhamar gyanús lépteket hallottak. Az orvvadászok közeledtek. A mint közelebb jöttek a csendőrökhöz, kik a korom sötétben nem láthatták őket, mintegy 200 lépésnyiről megállásra szólították fel azokat. Az orvvadászok azonban nem állottak meg, hanem menekülni igyekeztek s erre a csendőrök a levegőbe lőttek s midőn Simon Pál csendőr az egyik orvvadászt már- már utólérte, ez egy fa mellé húzódva, a szerencsétlen csendőrt 2 lövéssel, melynek egyike szivén találta, leteritette. Máté Ferencz községi rendőr a „jajj“ szóra elkezdte Simon nevét kiabálni, azonban erre választ nem kapott. Ezen körülmény gyanút ébresztett benne s azonnal elindult Simon keresésére, a kit pár perez alatt már holtan egy szőlőtőkére esve talált. Ekkor felrohant a hegytetőn maradt K rám mer csendőrhöz s közölte vele derék pajtásának váratlan halálát. Most már ketten mentek vissza a holt tetemhez, melynek önzésére Krämmer csendőr ott marad, mig Máté jelentés tétel végett a városba jött s már 8 órakor Várady őrmester a helyszínére érkezett. Az orvvadászok pedig elmenekültek. Miután a csendőrségnek a feljelentés alapján tudomása volt az orvvadászok kilétéről, letartóztatta Lukács Sándor, Szabó István, R a n g a János, Balog János ős Csötönyi József szeg- zárdi lakosokat. A helyszínén megtartott, több tanú állítása és a többi orvvadász vallomása szerint is Csötönyi József lőtte agyon a szerencsétlen csendőrt, ki másnap Lukácsné előtt azt mondotta, hogy ő tette el láb alól a csendőrt. Hogy mily megrögzött gonosztevő Csötönyi József, bizonyítja az, hogy egy ízben már emberölésért 7 évig volt elítélve. Csötönyi, hogy magáról a gyanút elhárítsa, njjyj 7 órakor Dombi Tóth József korcsmájában megjelenj itt jóízűen megvacsorázva, felment az álarezos bálba. A hivatásának áldozatul esett Simon Pál holttestét a Ferencz-közkórházba szállították, a honnőt az or- vosrendőri bonczolás után folyó hó 6-án temették el. A temetésen óriási részvét nyilvánult s már délután 4 őrakor megszállotta a közönség a kórház előtti tért. A holttestet fél 5 órakor szentelték be s a halotti menetben beláthatlan sokaságon kívül részt vettek a boldogult bajtársai Buday Gyula csendőrhadnagy, kerületi parancsnok vezetése alatt; a szegzárdi magyar első asztaltársaság melynek a boldogult választmányi tagja volt testületileg gyászlobogó alatt jelent meg. Ott láttuk azonkívül megyénk alispánját, szóval a szegzárdi intelligens osztályt is majdnem teljes számban. A koporsó után a szerencsétlen véget ért csendőr édes anyja s testvérei haladtak, menet közben a szegzárdi tüzloltői zenekar játszott gyászindulókat. Hogy a részvét mily általános volt, mutatja az is, hogy a koporsót több koszorú borította. Koszorút adtak: Bajtársai, Szegzárd város, a szegzárdi magyar első asztaltársaság, a szegzárdi irgalmas apáczák, szegzárdi tisztelői ős Bezerődj Pál, ki diszes koszorúját a következő sorok kíséretében küldötte meg: „Tisztelt hadnagy Ur! Nagyon sajnálom, teljesen lehetetlenség, hogy a temetésre eljöjjek. Tegye kérem ezen koszorút a megboldogult sírjára jeléül tiszteletemnek és elismerésemnek a híven teljesített kötelesség iránt. — Leköszönés. Borsitzky János és Béla, a tamási-i kir. járásbíróság végrehajtói állásukról leköszöntek. — Eljegyzés. Hofbauer Simon tolnai kereskedők a napokban jegyezte el Hirschfeld Mór bonyhádi kereskedő kedves leányát, Anna kisasszonyt. — Esküvő. B1 u m János szegzárdi kereskedő múlt hétfőn vezette oltárhoz az újvárosi templomban özv. Pozsonyi Györgyné kedves leányát, Erzsiké kisasszonyt. Az esketősi szertartást Blum 1 német-bolyi segédlelkósz, a vőlegény bátyja, i ki szép beszédet intézett .az ifju párhoz,, á — Hymen. Kolossá Géza hadnagya iu. a... huszárezredben, e hó 6 án tartotta meg eljegyzési ünnepélyét Fugerth Károly kedves leányával Mariska kisasszonynyal Tolnán. Szívből üdvözöljük az uj jegyes-párt! — Tolnavármegye területén az 1894. évben a fősorozás a következő időközökben fog megtartatni: A dunaföldvári sorozó járásban, sorozóhely Paks. márczius hó 1., 2., 3.r 4., 5 , 6. ős 7-én. — A simon- tornyai sorozó járásban, sorozóhely G y ö n k, márczius hó 9., 10., 12., 13, 14. és 15-én. — A völgy- sógi sorozó járásban, sorozóhely Bonyhád. április hó 5, 6., 7., 8, 9. és 10-ón. — A központi sorozó járásban sorozóhely Szegzárd, április hó 12., 13, 14., 16., 17. ős 18-án. — A dombóvári sorozó járásban, sorozóhely Tamási, április hó 20., 21., 22., 23., 24., 25., 26., 27. és 28-án. — Közgyűlés. A szegzárdi népbank folyó hó 18-án délelőtt 9 órakor Goldberger J. Mór elnöklete alatt közgyűlést tart a városháza nagytermében, a szegzárdi takarékpénztár pedig folyó hó 27-őn délelőtt 10 órakor tart közgyűlést saját helyiségében. — Tanítói kinevezés. Megyés püspökünk a miszlai plébániához tartozó Udvari fiókközsőg kántor-tanítójává folyó hó 1-én Fánay Imre, volt pinczehelyi osztálytanítót, a nagy-vejkei kántor-ta- nitói állásra pedig Fetzer Ferencz tanitót nevezte Ki. — Újabb adakozások a szegzárdi rfépkonyha javára. Gróf Széchenyi Sándor 2 drb. birkát; P e r c z e 1 József 2 zsák burgonyát, 1 zsák lisztet és 1 zsák babot; gróf Apponyi Sándor 1 drb. hizlalt birkát; pénzbeli adományt adtak: Pernitz József szegzárdi vendéglőjében együtt volt vendégek gyűjtése 6 frt. 24 kr., Burka Ferencz 1 frt 40 kr., mely összeg az orvvadászok által lelőtt ’Simon Pál csendőr koporsójára helyezett koszorúra összegyűjtött pénzből maradt meg. Özv. Báró Jeszenszky Jánosné a népkonyhának fi zsák burgonyát, 1 zsák babot adományozott. •— Ulánusok Tolnán. Mint halljuk, Tolnáról a huszárokat legközelebb Eszékre helyezik át s onnan pedig ulánusokat tesznek Tolnára. E változásnak a tolnaiak épen nem örülnek, mivel jó magyar fiuk helyett ráczokat kapnak, kik bizonyába nem lesznek a magyar beszédnek olyan terjesztői a nőmet lakosság között, mint a milyenek a magyar huszárok.
