Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-12-30 / 53. szám
5 1894. deczember 30. A faddi dohánybeváltás. Fadd községnek egyik országos nevezetessége, hogy határában ősidőktől fogva kitűnő dohány terem, melyből a község lakosságának 5Ö—60, sőt volt idő, midőn 150 ezer forint jövedelme is volt. Ez a jövedelme újabban nagyon megcsökkent, minek leginkább az az oka, hogy a kincstár a termelt dohány beváltási árát I minimumra szállította le — s igy az idén, bár az előbbi évekhez hasonló nagyságú területen termeltek dohányt, a beváltási összeg alig fog 25 ezer forintot kitenni. Az igazságtalan beváltás miatt a község jogorvoslást kért, a napokban meg is érkezett Faddra egy bizottság, hogy az ügyet megvizsgálja. — Lemondás. Miskolczy Imre, Dunaföldvár nagyközség városbirájának lemondását, miután nem volt eléggé indokolva, a szolgabiró nem fogadta el. Hir szerint a biró személyesen akarja a lépéseket megtenni arra nézve, hogy a szolgabirót lemondásának elfogadására birja. Valentics József és Vida József esküdtek lemondása elfogadtatott. A döbröközi „polgári olvasókör“ folyó évi deczember 23-án tartotta az első évi zárgyülését Y i c z e János elnöklete alatt, a mely alkalommal Wellisch Izidor pénztáros kimutatása szerint az évi bevétel 276 frt 52 kr, kiadás 191 frt 61 kr, igy a megtakarított összeg 84 frt 91 krt tesz lrí; mindazon tisztelt uraknak, kik a pénztárnak ily kedvező helyzetét megteremtették, lapunk utján mond köszönetét az elnökség. — A szegzárdi jégpálya megnyitása. Nagy az öröm sz. Halifax hivei között, hogy a múlt héten megkezdhették a szegzárdi korcsolyaegylet jégpályáján a nemes jégsportot. Mindenki nagy igyekezettel siet felhasználni a mostani kedvező időt, mert nem lehet tudni, meddig fog tartani Tél apó uralma. A jégpálya használhatását egyébként az Augusz-féle épület sarkára kitűzött jelző-zászló mutatja. — Esküvő. Horváth Ferencz tolnai tanitó január hó 8-án vezeti oltárhoz menyasszonyát, özv. Link Józsefné leányát, Erzsébet kisasszonyt. — Sajtóhiba. Múlt számunkban közölt regényünk folytatásában fatális sajtóhiba csúszott, melyet helyreigazitani a szerző iránti tiszteletből kötelességünknek tartjuk. Ugyanis „Hát csakugyan ily nagy hatalomra vergődött volna ezen „érzemény“ -r- intézmény lett szedve. — Hirtelen halál. Kornis Gábor díöldvári magánzó, Szeiler B. boltjában, — hova szivart vásárolni ment, — hirtelen rosszul lett s a földre ros- kadt. Rögtön elküldöttek az orvosért, de mire az megérkezett, a beteg már meg. volt halva. A orvos szivszélhüdést konstatált. Belőttek az ablakon. Karácsony estéjén, ismeretlen tettesek belőttek a dunaföldvári gőzhajózási társaság ügynökségének ablakán. Szerencsére a golyó senkit sem talált. — Hamis ezüst forintosok. A hamis ezüst forintosok gyára újabban Duna-Szekcsőn van, honnét már sok ezöst forint került foigalomba. A hamis pénzgyártókkal összeköttetésben volt Panovits László grábóczi lakos is, ki a báttaszéki vásárban B é b i t § Glion dunaszekcsői lakóstól kapott hamis ezüst forintosokat, hogy azokat forgalomba hozza. Azonban rajta vesztett, mert a csendőrség elfogta s tőle a hamis pénzeket is elkobozta. — Vakmerő lopás. Lengyelen Strasser Jakab kereskedő boltjának falát vasárnap éjjel még eddig ismeretlen tettesek kiásták és elvittek nagymennyiségű ruhaneműt és 100 írtnál több készpénzt. A vakmerő tolvajok oly csendben dolgoztak a sötét éjszakában, hogy sem a házbeliek, sem a szomszédok nem hallottak legkisebb neszt sem. — Elcsípett tolvaj. . Gróf A p p o n y i Sándor pálfai nagy dohányraktárát akarta megdézsmálni Gyimóthi Mihály rovott előéletű pálfai lakos. Már a raktároldal deszkázatát fel is törte s mintegy 28 kiló dohányt szedett zsákra, midőn Varga János, András Ferencz és Rompos János pusztai őrök a tolvajt tetten érték. ,— Tüzeset. Dunaföldváron a napokban a pin- czesor utczában tűz ütött, ki mely Csesznek József háza végében levő kamaráját és istállóját hamvasztotta el. Biztosítva volt. — Leányok miatt. A fonóházak gyülhelyei téli időben mindkét nemű fiatalságnak, hol nemcsak az orsó pereg, hanem gyaki’an szivbeli ügyek is szövődnek, de még gyakrabban véres verekedések is rögtönöztetnek. Péter Bencze János alsó-utczai és Klézli Ferencz újvárosi legények is eljárogattak a fonóba s mindkettőnek egyen akadt meg a szeme. E miatt féltékenység támadt a szerelmes legények között s a karácsonyi ünnepek alatt találkoztak a választott ideál lakásán. Egy ideig csak farkas szemmel néztek egymásra, végre azonban kitört a rég elfojtott gyűlölet és késsel hadonáztak. Mindkettő veszélyesen, de főleg Klézli oly súlyosan megsérült, hogy örökké nyomorék márad. Ugyancsak a karácsonyi ünnepek alatt virtuskodtak a felső-utczai legények is, kik Kovács János nevű . társukat össze-vissza szurlcálták. Ha fel is gyógyul Kovács, sokáig emlékezetes marad reá a karácsonyi ünnep. — A beszakadt jég alatt. Nagy szerencsétlenség történt a faddi holt Dunaágban, a hol a gyengén befagyott jégen W ó 1 e n t testvérek fával megrakodva akartak átkelni. Az egyik testvér alatt a jég ropogva beszakadtba mit látva az idősebb testvér, öcscsének megmentésére sietett. Azonban a fuldoklón már nem segíthetett, sőt maga is csaknem ott ve- | szett, amennyiben őt is alig tudták az arra járók megmenteni. — Egy másik szerencsétlenség is történt I helyen karácsony napján, a mikor iskolás gyermekek mentek vakmerő bátorsággal a jégre csúszkálni s közülök egy szintén a jég alá került, kit szerencsésen még élve megmentettek. — Dohánycsempész. Mindent elkövet a kincstár, hogy a dohánycsempészetet meggátolja, azonban hiábavalóknak bizonyulnak a legmesszebb menő intézkedések is, mert napról-napra hallunk hirt dohánycsempészekről. Legutóbb Csősz Jánosné uzd- bojárdi lakost értek csempészeten, s a nála talált dohányt elkobozták. — Vadorzók. Ismeri mar a csendőrség a szegzárdi vadorzók ama szokását, hogy rendesen nagyobb ünnepek előtt mennek a tilosba vadászni. Ezen tapasztalatból kiindulva, karácsony szombatján gróf Széchenyi Sándor főispán vadászterületére mentek őrjáratra s ez alkalommal 3 orvvadász közeledett az erdőhöz, kik a csendőrök láttára menekülni akartak, azonban a csendőrök utolérték őket egy tanyában és a vadorzók fegyvereit, melyek már szétszedve a zsákokban elrejtve voltak, elkobozták s az orvvadászokat, kik között egy szegzárdi csősz is volt, feljelentették. — A betlehemesek. Előre örült Lengyel János p. ü. igazgatósági hivatalszolga a karácsony közeledtének, mert hát akkor akarta szép kövér libáját családjával együtt elfogyasztani. Azonban öröme szomorúsággá vált, mert más ette meg a szép kövér libát. Úgy történt a dolog, hogy betlehemesek mentek hozzá s mig ők az előadott énekekben gyö- nyerködtek, egyik betlehemes a libát a szűr alá rejtette s azzal szépen odébb állt. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (53. sz.) APRÓSÁGOK. Biró előtt. A kotlók. Mivelhogy hidegre, zimankósra válik úgy reggelenként a tanyák közt az áj er, hát a Kardos sógor is szűrösen állit be a kapitányhoz s tisztesség okáért egyet lök a homlokán, a mi odakint, a dérütött rónán azt jelenti, hogy: — Adjék Isten! Egészségére az éjszakai nyugodalmat, ha vót! A kaptiánynak is épen disznótoros kedve van I megkérdi a szűröst: — Nos, mi járatban vagyunk Kardos sógor? Az öreg megigazítja a haját, egyet dörzsöl az orra alatt s aztán minden teketória nélkül kezd hozzá mondokajához, — Igenis, tekintetes kapitány úr, begyüttem, mer hát tetszik tudni, annyi vót alatta a tojás, hogy az anyjuk nem győzte a piaczra hordani. Az anyjuk is egyre csudálkozik, hogy miért nem költ mostanában ez a búbos kotló ? . . . . Hát meglesem, gondoltam magamban. A mint aztán lesem, há rágyüvök, hogy a szomszédék bérese szedi ki alóla a rántotténak valót. Most hogy begyüttünk a piaczra, elhoztam magammal a bérest is, oszt tögyön köztünk igazságot a tekintetes ur. — Hát te mit szólsz ehhez fiam? — kérdi a kapitány a bérestől.. A nagy bamba legény int a fejével s kinyújtja a nyakát. — Úgy igaz a tekintetes kapitány ur, a hogy az öreg gazda mondta; — csakhogy az én asszonyom kotlója meg az ők padlásukon hagyta a tojásait s ezért enyém az igazság. — No né ? ilyet ? csudálkozkozik szörnyen az öreg mély felháborodással. — Egy szó sem igaz abból hékás! Nem-e? Hát ha kigyelmed jobban tudja, hát jó. A kapitány végre megunja beszédet s kimondja a rövid Ítéletet, hogy az elveszett tojások értéke 1 forint 24 kr s ezt az összeget a béres köteles 8 nap alatt megfizetni. Az alperes béres megnyugodott az ítéletben, de az öreg gazda csóválta a fejét. — Tekintetes Uram! — No? — Mögappellálom! — Kend ? Hiszen kend a nyertes! — Jó, de én mégis apellálok. — Miért? — Miért? . . . Azé, me azt akarom, hogy a tekintetes járásbiró ur is tudja mög, hogy néköm vót igazságom! Az utolsó argumentum. Ki volt tűzve egyik tanyai polgártárs földjére és ingóságaira az árverés, mert nem tudta adóságát a törvényes határidőn belül lefizetni. Az elszomorodott és megijedt czivisz aztán gondolt egy nagyot s tele kosár szőlővel felballagot a járásbíróság egyik tisztviselőjéhez. — Megkövetem a nagyságos urat — alázatos- kodott a gányó a biró előtt — ne adassa el a jószágomat, majd a gyüvő aratáskor kifizetem azt a kis pénzt. Mivel indokolja kend a kérelmét? — kérdi morózus hangon az elfoglalt biró. — Mivel-e ? Hát avval, hogy egy árva garasom sincsen, ha kitaszít is a nagyságos ur. A porcziót se tudom lefizetni.- Hja, ez nem elég indok, ezt nem fogadhatom el. A gányó feltekint a csizmája orráról, bámul a nagyságos ur hidegvérüségén, megrántja a bal vállát, megfordul és féloldalt tekintve, kiveszi a szűr alól a nehéz garabolyt. — No ha nem elég, tögyön hát ezér egy kis — igazságot! . . . . ___KÖZGA2 D A S ÄG._____. Bu dapesti gyümölcsészeti tanfolyam. Közli: B0ZS0LIK FERENCZ. (Folytatás.) A diófa kevés ápolást igényel s nem is kell metszeni, hernyózni mint más gyümölcsfákat. Ezentúl törzse is értékkel bir. A sürü ültetés nem ajánlatos. Az utak mentére pedig olyan főt ültessünk, melyek nem igen csábítják az ingyen vevőket. Például olyan fákat ültessünk, melyeknek gyümölcse nem a fán érik. Nálunk leginkább Trencsén és Vas megyében láthatni utmenti fákat. Annál több van Németországban Würtenbergben. Ott oly községeket talál az utas, mely az utmenti gyümölcsfák után termet gyümölcsből 50—60 ezer márkát vesz be évente. Ezek tartanak egy embert, (Baumvärter) ki ülteti, tisztítja és pótolja a fákat. Elénk színűeket nem kell ut mellé ültetni. Minden egyes gyümölcsfának bizonyos helyre u z Szt.-Ivánira . ojtott alma 4—5 méter tá\ gyenge növésű alma- körte 3—4 méterre. , távolságra ültetendő a mogyoró, naspolya ribiszke, pöszméte 80—100 ctmre; a mái ctm. távolságra. Az alakított fáknál u. m. redély és az alany határozza meg a távolságot. A csonthéjasoknál 40—50 ctmeterre | Veriert-almát körtét váltakozva 40 ctm ültetni. A vízszintes cordoné pedig 4—5 50—60 ctm. távolságra össze vagy szétm denkor lehet, mit a terület határoz meg. I volabbra mint közel ültessük. Az ültetés miként már tudjuk, vaj vagy tavaszszal történik. Az ősszi ültetés jobb, amennyiben a megeredés bizonyosab azonban az a hátránya, hogy ha nedves uaz urán száraz kemény tél következik, a gyökerek a laza s megfagyott földben megfagyhatnak. Az őszi ültetéshez a gödröket nyáron, a tavaszihoz őszszel ássuk meg. Czélszerü a gödröket Qre ásni, bár kérdés nem oly lényeges. A fő az, hogy lehetőleg tágas és jó mély legyen, különösen rigólozatlan talajban, hol kell, hogy egy méter széles és ugyan oly mély legyen a gödör. A hol egy fa kipusztult, ott a kipusztult fa szomszédságában levő felszín földet összehúzzuk, a gödör földjét pedig szétdobjuk s a kipusztult fa minden gyökerét kiszedjük és az összehuzot földet a gödörbe dobjuk. A csonthéjasok éves vesszőit 3 — 4 rügyre vissza metszük. Az őszi baraczkot legczélszerübb törpére nevelni. A körtét ültetéskor felényire, — az almát I—8 rügyre, — valamint az első évben is — vágjuk vagy metszük vissza. A második évben csak két rügyre. A gyümölcsfák elültetésénél veszünk egy léczet, ezt vízszintesen a gödörre fektetjük, ekkor a fát beállítjuk hogy meglássuk a földszinét. A fát 20 ctm- rel magasabbra tesszült és úgy hányjuk rá a földet. Mind ez pedig azért történik igy, mivel az úgy is lejebb száll, ha a föld rokkan. A törpe fákat az oltásig kell a földbe tenni és ne az ágakra, hanem a törzsre legyünk tekintettel, hogy az egyenesen álljon. Az ültetésnél delyén van mindég két embert
