Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1894-12-30 / 53. szám

XXII. évfolyam. 53. szám. Szegzárd, 1894. deczember 30. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító- _____________L .______egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. El őfizetési ár: Egész évre ...................6 frt — kr fé l évre............................ . 3 „ _ I Neg yed évre . .........................1 „ 50 „ Egyes s zám a kiadóhivatalban I 2 kr. Szerkesztőség: ] Kiadóhivatal: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a I Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az lap szellemi részét illető közlemények in- [ előfizetések, hirdetések és felszólamlások tézendők. < . küldendők. Megjelent hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirde­tések jutányosán számíttatnak. Felhívás előfizetésre. Lapunk ez év végével befejezi 22-ik évfolyamát s újévkor a 23-ik évfolyamba lép. A „TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY“ immár csaknem egy negyedszázad óta szolgálja Tolnavármegye közérdekét. Ez idő alatt önérzettel, minden kérkedés nélkül, mondhatjuk, hogy minden körülmények között megtartottuk függetlenségünket és szabadon, minden befolyástól menten, lankadatlan igyekezettel munkálkodtunk a közjó előmoz­dításán. I y. Hivatkozhatunk nehéz viszonyok között megfutott múltúnkra, hogy mindenkoron a közérdeket és nem egyesek érdekeit szolgáltuk. S ennek köszönhetjük, hogy huszon­két hosszú év alatt kivívtuk Tolnavármegye hayyközönsógéiiek osztatlan elismerését és pártolását. iV változó viszonyok mellett is rendíthe­tetlenül megállottuk szívós kitartással helyün­ket, daczára annak, hogy a „TOLNAME­GYEI KÖZLÖNY“ megalapítása óta két uj megyei lap is keletkezett. •Nerri ütjük meg hangzatos frázisokkal a nagy dobot, nem ígérünk eget-földet, s nem is hirdetünk világra szóló politikát, mert programmunk a jövőben is a régi marad, mely­től eltérnünk nincs okunk, mivel eddig is meg­feleltünk igazi hírlapírói feladatunknak, a mit lapunk pártolóinak kitartó gárdája bizonyít legjohban. A „TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY“ minden rovatát jövőben is kipróbált erők ve­zetik, s kiváló súlyt helyezünk arra, hogy a helyi és a vidéki eseményekről megbízható ér­tesülést adjunk, a szépirodalmi részben pedig csakis irodalmi becsű verseket és tárczákat közlünk. Kérjük továbbra is lapunk olvasói és barátja! szives támogatását, melyet a jö­vőben is kiérdemelni legfőbb törekvésünk leend. A „TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY“ előfizetési ára: Egész évre . 6 frt — kr. Félévre . . . 3 frt — kr. Negyedévre 8 frt 50 kr. Mutatványszámokat kívánatra küld a »TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY“ kiadó­hivatala. Hazafias üdvözlettel: L. a „TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY" szerkesztősége és kiadóhivatala. Haldokló esztendő. Mottó : Eltűnt rögös határain Két génisz vezet, Remény I emlékezet. Kölcsey F. Remény lesz, meddig a földön emberek lesznek, mert a remény főleg a szegény, szerencsétlen embereknek mindennapi kenyere. Az emlékezet azonban kinek-kinek most ad mélységes gondokat, midőn egy év hanyatlik a semmiségbe, midőn a homokóra felső kúp­jából egy porszemecske hűlt az alsóba és a vén idő egy rövidke esztendővel lett ismét öregebbé. Az emberi élet nagy számadó-könyvé­nek is megvannak a maga billanszai és ezt most vetjük, róvjuk össze a haldokló eszten­dővel. És jól is van igv! Nagy Napoleon mondja, hogy az emlékezet nélküli fő olyan vár, melynek nincsen őrserege. És valamint egy rendszeres üzletnek/<, sine qua zugija-a rendszeres köny fvezétés és a lelkiismeretes billansz: egy becsületes élet évzáró gondjai­dnak nyugalmat adó lelki harmóniát kell ered­ményeznie. És itt jut eszembe Grillparser mondása, hogy a remény és emlékezet mint rózsák a valósággal egy tőről fakadnak, csakhogy ■nincsenek tövisei. Mily boldog az, a kinek a haldokló esztendővel lelke békével, hittel, bi­zalommal, avagy megnyugvással telik meg. Végre is tudnunk kell, hogy a szakadatlan boldogság az emberiség tiszta érzelmeit kifej­teni nem hagyja. Balsors érezteti velünk, hogy emberek vagyunk s önfájdalmainkban tanul­juk ismerni meg a nemesitett vonást, mit a tisztalelkü szenvedő arczán keserv és küzdés nyomul hagytanak. Ezért áll a szenvedő oly közel embertársaihoz, ezért ad és vesz viszon- érzelmek közt' szánókeblet és vigasztalást; ezért talál résztvevőket kínaiban, résztvevőket örömeiben, ha búja szétoszolván, a felette tisztuló égre szemét bánat-könnyei nélkül emelte. Ézt az istenes Kempis^ Tamás igy fejezi ki: „Javunkra szolgál, hogy néha bajok és kellemetlenségek érnek bennünket, mert az eníbert magába szállni késztetik, hogy érezze száműzött voltát e siralomvölgyében és reményét ne kösse semmiféle világi érdek­hez. Vagy csak hogy még Vörösmartyt ci­táljuk : „A földhöz baj és öröm kötöz, Óhajtjuk, rettegjük a halált!“ Bizonynyal .úgy van! Ritka szerencsések azok, a kiknek a haldokló évhez valamely nagy szerencsétlenség, vagy legalább valamely kellemetlen reminisztencia ne fűződnék. És jóllehet a múlt mindég teljesíthetetlenül hagy bizonyos reményéket, csodálatos, mennyi me­lancholia fog el az évetzárÓ, utolsó napon. Egy lepörgött esztendő és ez ellen nincs me­nekülés, borzongat azzal, hogy az emberi ü Mm, - ■ ■ fiM élet határa oly rövid mindazoknak, a kik szeretnek élni. És ki nem szeret élni? A nyomorult Lázár, midőn az alamizsna mor­zsáin ínséges testét megmentette az éhhaláltól, könybelábadt szemekkel, áradozva igy kiál­tott fel: „Óh, mily szép az élet! Az önfen- tartás daemoni erőt tud adni az embernek és a kereszténytan minden bölcs tanítása a halálfélelem ellen, nem fogja az emberekből az élethez való ragaszkodás érzelmét kiverni. Hogy az aszkéták fogalmai szerint mily bűnös érzelem ez, haldokló esztendőnek utolsó napjain nem keressük. Emberileg érthetek Ezt az életet, melyhez „baj és öröm kötöz, ^ ismerjük, a túlvilág hitünkhöz, képzelmünl höz apellál a pozitív korban, melynek je. géje szinte a rómaiak életelvének másolata a minden óráinak leszakítsd virágát! Nagv jelszó, melynek társadalmi romboló erejé éppen most kell átlátnunk haldokló eszten­dővel­■ Eppe . azért ez időkben legyen meg a szubjektív érzéseknek varázsa. Szálljon ön­magjába minden ember. Állítsa föl lelkének mérlegét, ha azt találja, hogy öntudatának szigorú számadása őt a jövőre önmegtaga­dásra kényszeríti, nehogy az aránytalanul fe­szített húr el ne pattanjon és egy rá nézve végzetes katasztrófa be ne következzék: ám legyen ereje az uj esztendőben fordítani élet­szokásain, legyen ereje önmegtagadásra. Ál­lítsa fel e mérleget az anyagi javak birto­kosa. Öntudatának szigorú bírálója elé bo­csássa: teljesitette-e a lehanyatló esztendőben azon emberbaráti és közczélu tennivalókat és kötelességét, mely őt a vagyon birtokosát kötelezi. . És a nyilvános élet sáfárai, számoljatok el is önlelketek előtt. Lelkiismeretetek adja meg e haldokló esztendőnek a felmentyényt. Ha megadta: nincsen baj. Mi pedig a haldokló esztendővel szintén felállítjuk a mérleget és mint a közügy mun­kásai tántorithatlan elhatározással nézünk a közelgő uj év elé, hogy egyedül a közügy, városunk, megyénk és hazánk igaz érdeke fogja köztevékenységünkben toliunkat irá­nyozni. És táplál a remény, — mely Göthe szerint hajnalt önt el vészek éjjelén, — hogy e nemes czél érdekében az anyagi és szel­lemi támogatás továbbra sem marad el. Kecsegtet a remény, hogy, a magyarok Istene megadja mindazon földi javakat ez uj évben is az országnak, melyek mellett erejét' kifejtheti, memzeti feladatait megold­hatja. Mindenható, egyesség istene j Ki összetartod a világokat: Engedd, hogy bármi sorsnak ellene Vezessen egy nemes, nagy gondolat. Hogy nemzetünknek mindenik nyomára Ragyogjon emberméltóság sugára. J.

Next

/
Thumbnails
Contents