Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-02-04 / 6. szám
XXII. évfolyam. 0. szám. Szegzárd, 1894. február 4. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító- ' _______________egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. El őfizetési ár: Egész évre...........................6 frt — Fél évre . . . . . In . 3 — Negyed évre . .......................I ,, 50 . Egyes s zám a kiadóhivatalban I 2 kr. kr 11 11 Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az lap szellemi részét illető közlemények inelőfizetések, hirdetések és felszólamlások tézendök. küldendők. Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirde- tések jutányosán számíttatnak. Forgalmi utakat! Még harmincz év előtt hazánkat az egész világ Európa magtárának nevezte és ezen elnevezést méltán viselte, mert kontinensünkön nem volt olyan kulturállam, mely gabnane- meket oly mértékben termelt volna, melyekből kivitelre is juthatott. Harmincz év óta azonban a külföld gab- naszükségletét csak részben és ami legsajno- sabb, mindig kisebb részben fedezi nálunk. Ez komoly, még pedig igen komoly je- jelenség, mely figyelmünket és aggályunkat annál is inkább felébresztheti, minthogy hazánk egyes vidékein az elszegényedés oly arányokat kezd ölteni, hogy már-már mindenütt belátni kezdik, hogy okvetlenül kell valaminek történni, ami az általános pauperiz- must lenyűgözze. A nyugtalanító helyzetet nem egy, hanem több körülmény hozta létre. így a fil- lokszerán kívül forgalmi utaink és csatornázás Említendők. Már gabnákivitelünk csökkenése fiőtt egyéb nyersterményeink kivitelének vesztettük el piaczát a külföldön. Gyapjú, nyersbőr, kender, szarvasmarhák talán még többet jövedelmeztek mint gabnanemüink: de ezen czikkeink mindinkább leszorultak a külföldi piaczokról, leszorította azokat a verseny és ezt úgyszólván tétlenül néztük; ellene alig tettünk valamit, úgy hogy vétkes indolenczi- ánkkal fosztottuk meg magunkat legnagyobb jövedelmi forrásainktól. Azóta szőlőtermelésünk elpusztult. Végre legutolsó jövedelmi forrásunk gabnakivitelünk nagy részbeni megszüntetése előtt állunk; a csökkenés évről-évre nagyobb és érezhetőbb. Az Újvilág egyesült államai, de még Polynézia is elárasztják kondinensünk pia- czait gabonával és ami fő sokkal olcsóbban adják el — a hosszú tengeri átvitel daczára — mint mi adhatjuk. Ezenkívül veszélyes verseny támadt részünkre Bessarábiában, Romániában és déli Oroszországban. Ebbe is keleti fatalizmussal nyugodjunk meg? Avagy végleges »kiszmetünkcc már a hanyatlás? De ha gabnakivitelünkről is lemondunk, miből élünk meg? Talán ipar- és kereskedelmünkből?! Hiszen több áru- és iparczikkekből a bevitel, 1 mint a kivitel és igy több pénz megy ki érte külföldre, mint amennyi ezen a réven hozzánk bejön. Nem czélunk honi iparunk kicsinylése; szívesen elismerjük a lendületes haladást kereskedelmünkben is; ámde semmi sem bo- szulja meg magát a nemzeti életben oly érzékenyen, mint az önámitás: mert a legrózsá- sabb szemüveggel tekintve is hazánk iparát; nagy ámítás volna azt hinni, hogy iparunk a külföldével sikerrel versenyezhetne; hiszen saját hazánkban is kiszorítja a külföldi ipar a mienket. Egy jó ideig tehát még ki kell békül- nünk azzal, hogy ágrár-állam vagyunk. És ha már ez vagyunk, legyünk az, de a tökély legmagasabb fokán. Ha a versenyző amerikai és ausztráliai gabona minőségét tekintjük, akkor azonnal arról győződünk meg, hogy az a mienket számos előnye daczára meg sem közelíti. Az amerikai szemre nagyobb, súlyosabb is, lisztje is fehérebb, de izre nézve messze elmarad a mienktől, tésztája pedig egyáltalán nem nyújtható; ezen oknál fogva az inyencz francziák és olaszoknak az amerikai gabna olcsósága mellett sem kell, de a kisebb igényű ange1 és német az olcsóbbat keresi. Nekünk pedig első sorban a nagy Németország piaczáért kell küzdenünk, mert ez volt legközelebbi és legjobb vevője gabonánknak. Hogy ezt megnyerhessük és biztosíthassuk; két dologra van szükségünk: olcsó forgalmi utakra és általános csatornázásra. Forgalmi utaink a szállításra legyenek legalább a kivitel tekintetében olyan olcsók, mint a tengeri szállításé; vasúthálózatunk pedig a köny- nyüd szállithatás tekintetéből egészittessék ki; ne legyen zsákvasutunk sehol e hazában; hazánk nagyobb folyóin hidak emeltessenek, hogy a téli időszakban az innen és túl — melyet alig pár száz lépés választ el egymástól — ne képezzenek -olyan óriási közj_eke-_ dési kalamitásokat. Készséggel elismerjük vasúti politikánk elért szép eredményét, ámde még ezen a téren is sok a helyesbítendő, sok a kiegészítendő. Ezenfelül a Dunán és Tiszán még vagy tizenkét hid volna építendő. Hazánk éléskamrája a nagy Alföld a szükséges mű- utak hiányában vegetál és daczára nagy termékenységének nem emelkedik. Ezek megfigyelése képezi az egyik feltételt; a másik feltétel mint főnnebb emliténk a csatornázás. Hogy milyen óriási eredmények érhetők el a csatornázás által, azt legfényesebben mutatja Hollandia, hol átlag véve egy hold terület TARCZA. A szölöszet jövője. — Karczolat. — A szőlőszettel — bevallom — mindeddig nem sokat foglalkoztam. Legfölebb, mikor bort iszom, szidom a kormányt s mikor kukoriczával vetem be kis szőlőnket, szidom a fillokszerát. Ennyi az egész. Nem is vindikáltam magamnak kompetencziát szőlő- szeti kérdésekben soha. Sőt mikor a szomszédom azt állította, hogy a peronospora nem egyéb mint fia- fillokszera, nem hittem ugyan el neki, de ellentmondani még sem mertem. Sőt ipikpr az uj sillerünkre valaki azt fogta rá, hogy „fösték meg Spiritus“ — azt sem hittem el, pedig éreztem. Hiába, beláttam, hogy ide szakértelem kell. Annál nagyobb lett csodálkozásom azokra a levelekre, melyeket a napokban kapva, im szószerint 'Tkiadok: I. Tisztelt uram! Első sorban is engedje, hogy szívből üdvözöljem azokért az életre való eszmékért, melyeket megpendíteni szives volt. Igazán szőlészetünk jövője függ ettől. De sajnos, én nem hiszem, hogy meg is tudnók ezeket valósítani. Tudja uram, az indolenczia nálunk mindent elöl. De azért, ha a szőlészet kérdését már egyszer napirendre tűzte, ennyi szakértelem és lelkesedés ne vesszen kárba. Vidékünkön én is megindítom a mozgalmat, hogy megpendített indítványának híveket szerezzek stb. stb. * Egy második levél; m Tisztelt ufam! Olvastam és gyönyörködtem. De indítványát el nem fogadom. Nem akarom szakismereteit e téren elvitatni, látszik, hogy behatóan foglalkozott az amerikai szőlővesszők előnyeinek kérdésével, de engedje meg, Ön sok körülményt figyelmen kívül hagyott. De ezekre ez alkalommal nem óhajtok reflektálni. Most csak a tervbe vett felügyelői állás ellen emelek kifogást, ügy látom, hogy ön a felügyelői állás mellett csak azért kardoskodik, mert ön szeretné azt elnyerni. „Országos szőlőszeti felügyelő“ — nem is, rossz titulus. De abból uram nem eszik stb. stb. * Egy harmadik levél: m. Mélyen tisztelt uram! A mi vidékünkön mindenki foglalkozik a szőlőműveléssel, de sajnos, a nélkül, hogy értenének hozzá. Ön uram — s ezt ne vegye bóknak — kivételnek látszik. Engedje, hogy egy alázatos kéréssel alkalmatlankodjam. Szőlővenyigéim sorban száradnak s nem tudom okát. Fehér pettyeket látok rajtuk, egyéb semmit. A ' kántorunk peronospora petéknek mondja, de én nem hiszem el neki, mert ritkán mond igazat. A birónak is megmutattam, az meg csak a fejét csóválta. Már most nem tudom, hogy mi az. Legyen kegyes, mélyen tisztelt uram, véleményt mondani stb. stb. * Van ugyan még egy negyedik s ötödik levelem is, de helyszűke miatt azokat nem tehetem közzé. Az egyikben a kénegezésről, a másikban meg a gá- liczozásról kérnek tőlem véleményt. Biztosra vettem, hogy itt tévedés van a dologban. A levólhordó bizonyosan nekem kézbesítette a másnak szóló leveleket. Megnézem a czimezést s meggyőződöm, hogy a levelek csakugyan nekem szólnak. De mivel szolgáltam én rá, hogy szőlőszeti kérdésekben véleményt mondjak? Micsoda indítványt s eszmét pendítettem meg a szőlészet terén ? Micsoda hivatal az az országos szőlőszeti felügyelőség, melyre én pályázom s melyből állítólag ón nem eszem? { Nem értettem a dolgot. Én soha szőlőszettel nem foglalkoztam sem szóval, sem írásban. Szőlőt évek hosszú sora óta nem láttam, olyan bort, mely szőlőből termett volna, öt óv óta nem ittam s — ezek a levelek megtesznek engem második Noénak! Hogyan és mi módon, az előttem rejtély volt. De csak addig, raig kezembe nem vettem a „Tolna- megyei Közlőny“ múlt számát. Abbán ugyanis a közgazdasági rovatban egy
