Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-11-25 / 48. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (48. szr.) 1894?. november 25. bízásából elvállalta az akkor teljesen elhanyagolt és sokak által kicsinyeit selyemtenyésztés vezetését. Bezerédj Pál 1879-ben fogott hozzá az óriási munkához, melynek ma már oly messze kiható eredményei vannak, hogy nemcsak szerte e hazában, hanem a külföldön is a legilletékesebb körökben méltá- nyolásban, só't a legmagasabb elismerésben részesülnek, amit azon örvendetes tény bizonyít a napnál fényesebben, hogy Lyonban, Európa selyemiparának legjelentékenyebb góczpontján a íolyó évben tartott nemzetközi kiállítás alkalmával Magyarországon termelt és a magyar munkásnők által gombolyított selyem a legnagyobb díjjal, a Grand p .rix-vei lett kitüntetve és igy a magyar selyem versenyképessége ma már világszerte elismerve van. Előttünk fekszik Bezerédj Pál miniszteri meghatalmazottnak a selyemtenyésztésróT kiadott egy nagy gonddal és szakértelemmel összeállított terjedelmes jelentése, melyben feltünteti a selyemtenyésztés összes ágaiban 15 év alatt történteket. A jelentésből tudjuk meg, hogy az 1894. évben az egész országban 85,948 család foglalkozott selyemtenyésztéssel és összesen 1.127,617 kiló selyemgubót termelt. Ezt az eredményt, mint mondja a jelentés, csak úgy lehetett elérni, hogy teljesen kihasználták a lombszedésre alkalmas összes szederfákat; ennélfogva mindaddig, mig az újabban ültetett szederfák kellően meg nem erősödnek, a selyemgubó-termelést magasabb fokra emelni lehetetlen. Ma már nem kell a nép indolencziájá- val küzdeni, mert ezt sikerült olyannyira megtörni, hogy a selyemtenyésztéssel mindenütt szívesen foglalkoznak, melv nekik szép és biztos mellékjövedelmet hoz. A mostani válságos gazdasági viszoO o Ö nyok mel1' ég inkább reá van utalva a földm: foglalkozó nép, hogy oly meljól merítsen magának kereseti amilyen a selyemtenyésztés és -ü tenyésztésére • saját körében -oüK már kitanult egyszerű munkálj kik nagy hasznára vannak selyemtenyésztésünknek. Az országos selyemtenyésztési felügyelőség 1894. évben 133D740 kiló petét osztott ki 178,026 dobozban, melynek eloálli- tása 76,161 írtba került. A jövő évben pedig 1500 kiló petét szándékoznak kiosztani. A folyó évben 2,706 községben foglalkoztak selyemtenyésztéssel s a termeló'knek kifizettetett 1.091,536 frt 66 kr. Nem érdektelen, hogy az állam 1880 óta az országos selyemtenyésztési felügyelőségnek visszatérítés kötelezettsége mellett kamat nélkül összesen 10.287,646 frtot adott; ebből 1893. év végéig készpénzben tényleg visszatérittetett 8.814,345 frt. A selyemtenyésztés és a vele kapcsolatos selyemgombolyitás 15 évi fejlődés történetének ismertetése után a miniszteri meghatalmazott a földmivelésügyi miniszterhez intézett jelentésében a következő nagyfon- tosságu fejtegetést teszi: Az elmondottakban azonban azt is hangsúlyoztam, hogy miként bonyolíthatjuk ki selyemtenyésztésünket mostani nehéz helyzetéből, melynek komolysága egyrészt abban rejlik, hogy ez iparág megteremtésében már sokkal előbbre haladtunk, semhogy — kerekszámban százezer szegény család érdekeinek érzékeny csorbítása nélkül — felhagynunk szabad volna, másrészt abban, hogy szederfaállományunk még távolról sem elégséges arra, hogy selyemtenyésztésünk oly fokra fejlődhessék, hogy a kormány támogatása nélkül úgyszólván a maga lábán megállhasson. A bajból való kibontakozásának csak egyetlen módja van, az tudniillik, hogy szederfa-állományunkat minél gyorsabban és minél nagyobb mértékben emeljük. Ha e legbensőbb meggyőződésem érvényesül és selyemtenyésztésünk fejlődésének emez elengedhetlen kelléke megteremtetik, akkor eltekintve minden utópiától a tapasztalat legreálisabb alapjára helyezkedve valódi nagyszabású jövő áll ez iparág előtt. E tekintetben hivatkozom Francziaország példájára. Francziaországban ugyanis 1894-ben 148,974 tenyésztő család 9.987,110 kiló selyemgubót termelt. Termelt pedig egy uncia (25 gramm) pete után átlag 44 kiló gubót, holott ez az átlag 1892-ben 33 kiló volt. Ezt az eredményt pedig Francziaország azáltal érte el, mert elég szederfa felett rendelkezik. Magyarországban 1894-ben bátran Mondhatjuk, legalább százezer család kívánt selyemtenyésztéssel foglalkozni, melyek közül utóbb legalább tizennégyezer mondott le egyedül a szederfalomb hiánya miatt és a tényleg volt 86 ezer család is csak 1,127.600 kilót volt képes termelni, vagyis egy uncia (25 gramm) pete után átlag 22 kilót, tehát félannyit, mint Francziaország, aminek ismét csak az az oka, mert nem volt elegendő szederfánk. Francziaországban daczára, hogy a selyemtenyésztés már századok óta fennáll, 150 ezer selyemtermelő család van. Ma gyarországban, daczára annak, hogy a selyemtenyésztés csak 15 évvel ezelőtt nyert újabb lendületet és daczára, hogy az országnak selyemtenyésztésre hivatott 4/6 részéből csak y5 részében van annyi szederfa, hogy az intézet működését megkezdhette, máris kerekszámban egyszázezer selyemtermelő van. Utópiának mondható-e tehát, ha 15 évi tapasztalatom alapján úgyszólván felelősséget merek vállalni arra nézve, hogy elegendő mennyiségű szederfa esetében az országnak ama s/4 részében, mely selyemtenyésztésre hivatva van, de melyben eddig ezen termelési ág csakis a szederfa hiánya miatt nem volt gyakorolható, legalább is kétszárezer család foglalkoznék selyemtermeléssel és igy ez esetben a selyemtermelők száma Magyarországban háromszázezerrel emelkednék. Magyarországban minél jobban terjed a selyemtenyésztés, annál kevesebb lomb áll rendelkezésére, oly annyira, hogy tenyésztőink ép e miatt, az utóbbi időben átlag egyenként folyton kevesebb selyemgubót, a legutóbbi időben pedig már csak 13 kilót képesek termelni. Holott Francziaországban a selyemtermelők oly nagy mennyiségű szederfalevél felett rendelkeznek, hogy egyenként átlag 67 kiló selyemgubót képesek termelni. Ha most már ezen teljesen reális alapból a következtetést levonjuk, azon eredményhez jutunk, hogy akkor, ha majd a szükséges szederfalomb mennyiséggel bírni fogunk, legalább is háromszázezer selyemtermelő lesz Magyarországban, ki a franczia termelők arányában évi selyemgubó-termé- siinket 20—25 millió kilóra emelnék. Ez pedig annyit jelentene, mint az ország legszegényebbjeinek minden tőke befektetés nélkül, de még -— csekélyebb munkaerővel biró családtagok által is könnyen elvégezhető 4—5 heti munka után — 20—25 millió frt keresetet juttatni ép oly időben, t. i. tavaszkor, közvetlen aratás előtt, midőn a szegény nép megélhetése legnehezebb, > mert a legdrágább hitelhez kénytelen folyamodni. A nemzeti iparra pedig annyit jelentene, hogy becses hazai nyersterményt bocsájtana rendelkezésére, melyet feldolgozván, annak értékét megháromszorozná. Nem zárhatjuk be sorainkat a nélkül, hogy hálás elismeréssel ne adózzunk Bezerédj Pál miniszteri meghatalmazott urnák azon önzetlen hazafias munkásságáért, csüggedést nem ismerő kitartásáért, melylyel a selyemtenyésztésünket a legmagasabb nívóra emelve, egy olyan gazdasági ágnak vetette meg biztos alapját, mely ezer és ezer szegény családnak ad kenyeret. , Amicus. A kapheruaumi századossal mondják az ártatlanok is, hogy ők nem méltók a Legszentebb befogadására, de az isteni Mester, ki legjobban szereti őket, felkeresi azért őket és áldja' lelkűket, mondván: „Engedjétek a kisdedeket hozzám jönni, mert övék a a menyek országa“, Agnus Dei! Mise végén pedig Deo gratiasí mondanak a jóságos istennek. Valóban bálát mondhattok Istennek ti kegyeltjei az Istennek, kik oly boldogok vagytok, öt ily meghatóan dicsőithetni. Dicsőítsétek is az ff szt. nevét minden koron és időben! Mise végeztével meghallgatják a szt. beszédet és aztán ismét mint jöttek, úgy mennek megint párosán vissza abba a gyönyörű palotába, melyet csak énekiskola néven ismernek Pécsett. Es kik ezek az énekes fiuk | kérdi az olvasó. Ezek legtöbbnyire szegényebb sorsú falusi tanítók és más hivatalnokok fiai, kik valamelyik intézetbe járnak. Vannak köztük elemi iskolások, gym- názisták és reálisták és ott teljes ellátásban és meg- fizethetlen példás nevelésben részesülnek. Az intézet vezetője főtiszt. Glatt Ignácz ur pápai káplán, főtiszt. Vörös Nándor praefectus ur, valamint Glatt ur angyalszivü nővére Glatt Teréz kisasszony ő nagysága mint házvezetőnő pótolják a szülőket, sőt mi több, feledtetik velük otthonukat annyira, hogy haza sem kívánkoznak, a mi bizonyára csoda. Ilyen csodát csak a gyermekekhez érzett őszinte, igaz szeretet és áldott jó szív művelhet. Legyenek áldottak érte mindig! Valóban áldott szív, határtalan türelem és szeretet kell ahhoz, hogy ilyen kis embereket az ének művészetében annyira képesek vinni és pedig 1 év leforgása alatt. Ha egy évig benn van a fiú az intézetben, már elég szépen énekel kótából, mint mondani szokás | „Blatt“-ról. Benn az intézetben a legnagyobb rend és tisztaság uralkodik. Balról a mint beér az ember a folyosón, az étkező terem van. Egy hosszú terem, ugyan ilyen hosszú asztallal, mely körül 24 szék áll. Az asztalfő melletti falon pedig egy gyönyörű nagy olajfestmény függ, a 12 éves Jézust a templomban ábrázolva. Evés előtt imádkoznak és akkor leülnek az asztalhoz a fiuk és pedig osztály szerint és a mint tanulnak. A bölcsek az asztal alsó részét foglalják el. Milyen nagyszerű nevelési eszköz! Még itt is serkentik őket a tanulásban; még itt is ébresztik bennük az ambitiót, hogy ők is följebb jöhessenek az asztalnál; még itt is felhívják őket a nemes versenyre, szorgalom által magának egy magasabb pozicziót kivívni. Evés után ima és aztán — szabad játék. Nyáron künn a homokkal feltöltött — sajnos kicsiny udvarban, hol tomaeszközök és játékszerek vannak. A mivel azonban az udvar kicsiny, azt pótolja a gyermekek fantasiája és leleményessége. Eljátszik azért ott mind a 24 és pedig olyan élénkséggel, hogy szinte irigyli az ember őket és visszakivánja még egyszer azt az ártatlan boldog kort. A folyosó végén van az ének terem, hol az elöljárók szeretete és türelme annyi de annyi tüzpró- bát állott már ki. Walter kanonok ur ő nagysága bőkezűsége folytán van. ott egy szép zongora, a szekrényben Palestrinónak remek zenemüvei, valamint Glatt ur rendkívüli szorgalmát dicsérő misék, gradu- álék, offerturiumok és vesperások egész halmaza, melyet ő maga irt le mind. Az emeleten vannak a hálószobák. Az egyik teremben van 10 ágy, ott a nagyobbak alusznak, a másik teremben 14 ágy van, ott az „öregek“ alsza- i nak. A hálóterpiek mellett van a mosdószoba. A folyosó egyik vegén van egy kis házikápolna, hol mindennap szt. mise tartatik e fiuk számára. Yan azután még egy nagy terem, mely tanulásra van szánva. Ott végzik a stúdiumot, télen pedig játszószobává alakul stúdium után vagy pedig száj- tátva hallgatják az ő szeretett^ elöljáróiknak regéléseiket vagy meséiket, miket úgy téli estéken vacsora után szoktak nekik elmondani. Milyen boldog órák ezek ! Hisz ez a gyermekek legkedvesebb foglalkozásuk illetve szórakozásuk, ha mesét hallgathatnak. Mikor a mesének vége, akkor imádkoznak az elöljáróval és Isten nevében lefeküsznek aludni. Azonkivül van még egy beteg szoba is; magától értetődik, hogy az elöljáróknak is szép lakásuk van. Az intézetben- a legnagyobb rend és pontosság uralkodik. Az időnek minden percze ki van számítva és az a kifogás, hogy a gyermekek nagyon meg vannak erőltetve az énekléssel és nincs elég idejük a tanulásra, csak olyan ember mondhatja, a ki nem
