Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-10-21 / 43. szám
4 1894. október 21. 26 kr készpénzmaradványt tüntet fel, mely összeg az egylet tulajdonát képező 3 drb aranynyal az egyleti pénztárnok által hiány nélkül felmutattatott. 6. A létesítendő országos jegyzői árvaliáz alapja javára múlt évben Hőgyészen megtartott egyleti tánczmulatság a szintén szőnyegre kerülő számadás tanúsága szerint 329 frt 40 kr bevétel és 244 frt 50 kr kiadás mellett 84 frt 83 krt eredményezett. 7. A dunántúli közművelődési egyesület részére Tolnamegye községi és körjegyzőinek egyletétől járó 100 frt tagsági dijat méltéságos Perczel Dezső képviselőházi alelnök ur utján nevezett közművelődési egyesület pénztárába a múlt év folyamán lefizettem Az arról szóló nyugta egyleti pénztárnokunk 1893. évi számadásánál mellékelve van. 8. Az országos jegyzői árvaház alapja javára gyűjtött összegünk, a legutóbb Bonyhádon megtartott tánczmulatság eredményén kívül a mai napig befolyt kamatokkal együtt 2290 frt 38 krt tesz ki, mely Összeg a pénztárnok részéről a választmány előtt bemutatott betétkönyvecske tanúsága szerint a „Dombóvári járási takaréktár “-ban 0/.2 o/o-Ya, van gyümöl- csözőleg elhelyezve. 9. Jegyzői nyugdíjalapunk 1893. év végével 85315 frt 50 kr. vagyonállagot tüntet fel, melynek terhére 16 jegyző és 18 özvegy nyugdijaztatott, 15 árva nevelési pótlékban részesittetett és ezen kívül 1 jegyző és 9 özvegynek segélyezés nyujtatott. Az e czimen való összes járulékok 10941 frt. 37 krajezárt tettek ki. 10. Jegyzői egyletünknek ez idő szerint 102 rendes és 8 tiszteletbeli tagja van. A vármegye területén működő községi és körjegyzők száma 135; egyletünk kötelékéből tehát 33 kartársunk mée mindig D O hiányzik. 11. A jegyzői karban a legutóbb tartott egyleti közgyűlésünk ideje óta a következő változások történtek : a) A központi járásban Volfart János agárdi jegyző nyugdijaztatott és helyette Vikkert Károly válsztatott meg, Kopácsek Aurél hátai jegyző ugyancsak nyugdijaztatott és helyébe P u r t h Adolf alsónánai jegyző választatott el, ennek helyébe pedig Berényi Jenő helyettesittetett. b) A völgység! járásban Basso la Árpád ezi- kói .jegjíző nyugdijaztatott és helyébe Gebauer József választatott meg. c) A dunaföldvári járásban Nemes Ignácz, volt bölcskei II. jegyző Döbröközre választatott meg rendes jegyzőnek és elhagyott helye Marosi Bélával töltetett be; Kode István dunaföldvári II. jegyző meghalt, helyébe Niefergall Nándor választatott meg. Witt Sándor elhalálozásával megüresedett kajdacsi jegyzői állás Sorok Dezsővel töltetett be. Puskás Simon német-keéri jegyző meghalt s helyébe Gungl József simontornyai II. jegyző választatott meg. d) A simontornyai járásban Simontornyán II. jegyzővé Várkonyi Imre választatott meg. e) A dombóvári járásban Király János felsőnyéki jegyző meghalt, ennek helyébe Molnár István tengődi | ennek helyébe Bekő Elek felső-ireghi II. jegyző választatott meg12. Elnöki jelentésem záró sorai Jagicza Károly, Király János, Witt Sándor, Róde István és Puskás Simon volt kartársaink emlékének szentelni, a kik a múlt évi közgyűlésünk ideje óta elhivattak közülünk ama jobb hazába, a hova az élet gondja őket nem kisérhette el, a hova a királyok vagy koldusok ha megtérnek, álmaiknak csendessége és boldogsága egyenlő. Siri nyugalmuk békéjét a szeretet angyala őrizze, hátrahagyott kedveseiknek vérző szivét pedig gyógyitsa meg az idő! Ezek után magamát a mélyen tisztelt közgyűlésnek további jóindulatába ajánlva maradtam: Szegárdon, 1894. évi október hó 15-én. Kész szolgája Erdős Gábor, egyleti elnök. A szegzárdi takácsok ügye. Mióta a szegzárdi ipartestület megalakult, azóta a szegzárdi takácsoknak kevés nyugalmuk van, már 1891. elején megindította az ipartestület ellenünk a hajtóvadászatot, holott arról tudomása volt, hogy az ipartestületbe csak azok tartoznak belépni, akik képesítéshez kötött mesterséget űznek s hogy a takácsipar nem volt az ipar képesítéshez kötve, az egzeku- czióból még is kijutott bőven a részünk, mert az ipartestül et ferde fogásokat használva, addig liüzott- vonott a kötő-szövő eszmén, mig a másodfokú iparhatóság rendre nem utasította. 1891. november 7-én kelt miniszteri rendelet a takács-ipart is a képesített iparokhoz kötötte, fel- fegyverkezve uj erővel támadt ellenünk, nem tekintve a miniszteri rendelet ama szakaszát, mely azt mondja, hogy a takács-iparnak csak az az ága köttetett ipar- képesitéshez, mely hosszabb idő alatt elsajátítható, melyre már hivatkoztunk is, de azt a választ kaptuk, hogy mi is tanultuk, ennél fogva meg kell fizetni. Hát azok a nők, polgárok, ácsok kőmivesek, akik Tolnamegyében hozzánk hasonló munkával foglalkoznak I azoknak nem kellett tanulni ? önmaguktól azok sem tanulhatták meg, csak hogy a takács-ipar begyakorlása egészen eltérő más iparágtól, mert mig egy tanoncz más iparban 3 év alatt nem bírja magát begyakorolni, addig e házi takács-iparban egy felnőtt polgár két hónap alatt begyakorolja magát úgy, hogy azt a házi kender-vásznat, melylyel mi foglalkozunk, képes elkészíteni és hogy ez bebizonyult tény, az bárki által is könnyen belátható, mert Tolnamegyében százakra megy a száma azoknak, a kik a takács-ipart folytatják anélkül, hogy önállóságukért va laki felelősségre vonná és ezek által vagyunk kényszerítve, kora reggeltől késő estig 50 kr napidijért dolgozni. Hogy ezen a bajon ki fog segíteni, arról fogalmunk se lehet; megpróbáltunk már mindent, amit csak lehetőnek gondoltunk, de minden siker nélkül maradt. Kérelmünkre a harmadfokú iparhatóság határozatot hozott ugyan, mely folyó évi május havában beküldetett, de hogy milyen tartalma volt, arról nincsen tudomásunk, mert számunkra ki nem adatott hiteles másolatban, egyedül én voltam olyan szerencsés, a kinek az egyszeri átolvasás meg lett engedve, de azonnal visszavonatott, hogy a határozat tartalmának még csak nyoma se maradjon nálunk. Mikor pedig az elsőfokú iparhatóság határozata felülbíráláson helybenhagyatott, akkor minden takács külön példány által lett értesítve s volt még olyan is, a kinek kettő jutott, holott egy is sok volt, de hát minek is nekünk a miniszteri rendelet, hiszen kaptunk mink hiteles másolat helyett árverési hirdetményt, melyben tudomásunkra adta az ipartestület, hogy a lefoglalt ruháinkat folyó hó 15-én. elárverez- teti | pedig az ipartestület maga is beismeri, hogy mi a kötelékébe nem tartozunk, azt : is tudja, hogy a képesített iparosnak nem 50 kr napi-jövedelem, hanem 1 frt 50 kr felel meg, csak hogy az a határt nem ismerő boszuvágy, melyet egyes kifakadásaik is tanúsítanak, nem engedi meg arról az útról letérni, melyen eddig haladt, pedig ha önkény-rendszerrel akar az ipartestületbe bevonni, vagy a végrehajtást rajtunk keresztülvinni, bár tegye, de akkor törvényességről ne beszéljen. Szegzárd, 1894. évi október hó 14-én. Császár Imre. ________VIDÉKRŐL. Tisztelt S zerkesztő ur! A keddi megyegyülésen tett felszólalásom és szavazatom némelyek által félreértetett. Nehogy — ha a gyűlést leírva csekélységemet is felemlíteni szíveskedik — felszólalásom tévesen kerüljön lapjába, bátorkodom felszólalásomat itt röviden leirni azon kéréssel, miszerint azt ilyen értelemben közölni szíveskednék. En ugyanis az állandó választmánynak azon javaslata ellen voltam, hogy ne vétéssélc fel kölcsön és a kulturális czélokra ne tétessék le alap, hanem vettessék ki egy, vagy a szükséghez képest még nagyobb százalékos megyei pótadó, mely adóból a vármegyében létező két protestáns algimnázium és a Szegzárdon felállítandó főgimnázium évi segélyben részesittessenek úgy és azon arányban, mint az már előbb a törvényhatósági bizottság által tervezve volt; e pótadónak nagyobb része, vagyis a javaslatba hozott összegnél nagyobb összeg fordittassék évenkint a magyarosításra. Mert, a mint beszédemben felemlitém, mig Magyarország azon vidékein, hol nem magyarajku a lakusság, lázas tevékenység fejtetik ki a magyarosítás érdekében, addig Tolnavármegye törvényhatósága eddig e téren semmit sem tett, azért haladt nálunk a magyarosodás csiga léptekkel előre, sőt némely vidéken rákmódjára hátrafelé; mert nemcsak egyes magyar családok, hanem egész községek németesedtek cl és még mindig németesednek. Ki ezen állításom igazságában kételkedik, forduljon hozzám és én neveket emlitendek. Itt, mint beszédemben mondám, tenni kell és hogy czélt érjünk, nem elég évi pár száz forint. Indítványoztam továbbá, hogy a kir. tanTOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (43. sz.) felügyelő személyesen győződjék, még, vájjon a magyar tannyelvű iskolákban tanittatik-e á magyar nyelv és mily eredménynyel | Ha talál tanitókat, kik a magyarosítás terén kiváló érdemeket szereztek azoknak megjutalmaztatását nemcsak a vármegyénél hanem a magas közoktatáügyi kormánynál is kérelmezze ;*) ha pedig talál olyan tanitókat, kik az 1879-ik évi 18. t.-cz. rendelete daczára sem tanítják a magyar nyelvet sikeresen, mert talán maguk sem tudnak magyarul — hiszem, hogy ilyeneket is talá-, land — ezeknek nyugdíjaztatása iránt intézkedjék. Ez volt rövid beszédem tartalma. Aki ezt nem hiszi, nézze meg a gyorsírói jegyzetet, (ha volt gyorsíró) vagy olvassa el Írásban beadott indítványomat. Miután e tárgyban szavazásban feltett kérdés az volt, hogy elfogadtatik-e az állandó választmány javaslata; nem pedig az, hogy a kulturális czélokra adandó segély alapként teendő-e le, vagy pótadó alakjában évi segélyként, tehát indítványom felett nem is történt szavazás. A magam igazolására ezt szükségesnek tartottam leirni, ki is vagyok a tisztelt Szerkesztő urnák Bonyhádon, 1894. okt. 17. alázatos szolgája Somogyi János. T A N íí G Y. A szabadkézi rajztanitás módszertana. Nem vélünk felesleges munkát teljesíteni, midőn Lányi Ernő, a budapesti állami polg. iskola tani- tóképezde gyakorló rajztanárának, megjelent módszertani könyvéről röviden mi is megemlékezünk, hogy felhívjuk reá mindazok figyelmét, kik rajztanitással foglalkoznak. A tankönyv-irodalom nagy lendületet vett kétségtelenül az újabb időben hazánkban is, úgy, hogy ma már alig van tantárgy, melyek részletes módszereit ki ne dolgozták volna jeles tankönyviróink. Minden tudomány megtalálta hivatott embereit s innen van, hogy a népiskoláktól kezdve a legfelsőbb intézetekig úgy tanítják az egyes tantárgyakat, hogy fokról-fokra fejlesztik a gyermek összes tehetségeit. A XIX. század fejlett iskoláiban nem az egyes tehetségek, hanem az összes lelki és testi tulajdonok kiművelésére törekszenek. Nem helyes az egyoldalú képzésemért az iskolák - hivatása a tanulót ^általános műveltségre vezetve, összes lelki erejét kiművelni úgy, hogy bármely szaktudományt választhasson majdan magának. Ma már nincs pedagógus, ki kétségbe merné vonni a művészeti tárgyak tanításának jogosultságát, any- nyira azonban még nem jutottunk, hogy ez általános meggyőződéssé jegeczedett volna mindazoknál, kiknek hivatásuk a nevelés és oktatás nehéz munkája. A rajzmüvészet, melynek általános czélja a tanuló kézügyességét növelni, esztikai ízlését finomítani I őt a tisztaság és rendre vezetni, e melldtt még fontosabb szerepe is van, melyet az agy következetes, logikus gondolkozására gyakorol. Helyesen mondja szerző: „Midőn a kiterjedések, arányos meghatározása, az árnyék és világossági erők és szinerők helyes megítélése által a szem s a felfogási képesség fejlesztésére törekszünk, mely minden embernek, bármely pályán haladna is az életben, élethosszáig szellemi kincáe marad s mely által áz; emberi érzékek egyik legnemesebbikének, a szem-, nek s az agy azon részének fejlesztésére törekszünk,, melynek kiművelésére más tárgy nem annyira alkalmas, mint épen a rajz.“ Lányi Ernő módszertani könyve, mely 207 oldalra terjed s gazdagon van a szabadkézi rajztam- táshoz szükséges mintákkal illusztrálva, oly hézagpótló mű, melynek egyetlen egy rajztanár és rajz- tanitó könyvéi közül sem volna szabad hiányoznia. Szerző, ki már nagy sikereket ért el a rajz- tanitásban, nem utánoz senkit, hanem sajátját adja elő és pedig oly természetes alapon,, a milyent még egyetlen egy hasonirányu könyvben sem találtunk. A tananyag összeállításánál Ht mint szerző mondja — főleg a polgári fiúiskolák igényeinek kívánt szolgálni. De a polgári leányiskoláknak is szolgált, mert a könyvében feldolgozott tárgy megfelelőbb volna a leányok számára is,, mint az, mely számukra mértani anyagot és szerkesztéseket tűz ki. A reáliskola tantervének is megfelel a feldolgozott tananyag, sőt a tanító- és tanitónőképezdékben e könyv mint tankönyv is szerepelhetne, annál is inkább, mivel az iparostanoncz-iskolák rajztanitását legtöbb helyen ők vezetik. A legjobb meggyőződéssel ajánlhatjuk Lányi Ernő rajztanitási módszertanát mindazoknak, a kik rajztanitással foglalkoznak. A mű megrendelhető szerzőnél Budapesten, ára 3 forint. Amicus. *) Ily értelemben indítványt már ezelőtt 10—12 évvel | „Tolnamegyei általános tanitóegylet“-nek egyik közgyűlésén tettem, mi égyhangulag el is fogadtatott. E határozat alapján én, mint a nevezett tanitóegyletnek akkor volt elnöke, be is adtam egy kérvényt az illetékes hatósághoz, de tudtommal eddig arra válasz nem érkezett.
