Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-10-21 / 43. szám
XXII. évfolyam. ^3. szám. Szegzárd, 1894. október 21. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- _____________ __________egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. El őfizetési ár: Égész évre ....... 6 frt .— Fél évre . ........ 3 „ — Negyed évre . . . . . . . I „ 50 Egyes szám a kiadóhivatalban I 2 kr. kr )9 Szerkesztősé?: Kiadóhivatal: Bezerédj István-utcza 6. szám alatt, hová a Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az lap szellemi részét illető közlemények inelőfizetések, hirdetések és felszólamlások tézendök. küldendők. Megjeleni hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttér 3 hasábos petitsor 15 kr, — hirde tések jutányosán számíttatnak. Grand prixX Orömhir egész hazánkra, (?e különösén vármegyénkre nézve, — mert hiszen Beze- rédj Pál testestől-lelkestó'l a mien k, —hogy a magyar selyem külföldön, Lyonban, fényes diadalt aratott s a grand prix-t (a nagy dijat) nyerte el. Ep most kaptuk a lyoni nemzetközi kiállítás legfőbb biráló-bizottságának folyó évi szeptember hó 30-án kelt tudósítását, mely szerint a földmivelésügyi m. kir. minisztérium e kiállításon bemutatott selyemgubókért Magyarországban magyar munkásnők által font selyemért és a selyemtenyésztés és selyemipar meghonosítása körül tett intézkedéseiért, a bíráló bizottság által legmagasabb díjjal, a grand prix-vel lett kitüntetve. Ez által a magyar selyem, a selyemipar a világnak e legjelentékenyebb góczpontján, a legilletékesebb szakemberek által versenyképesnek elismertetett. Hogy népünk e termelési ágat mennyire megkedvelte és hogy az, természetadta, úgy mint gazdasági viszonyainknak mennyire megfelel, bizonyítja az a tény, hogy egy rövid évtized alatt az országban százezer család tekinti ma már a selyemtenyésztést rendes kereseti forrásána.:. Ezek után elmondhatjuk, miszerint arra nézve, hogy jelenleg kerekszámban egy millió kiló selyemgubó termelésünket 10—15 millió kilóra emeljük semmi más akadály nincs, mint a szederfa hiánya. A szederfa hiányának megszüntetésére pedig más mód nem létezik, mint gondoskodni a községi faiskolák helyes kezeléséről és azok kellő erélyes ellenőrzéséről. Üdvözöljük e fényes diadaléit, illetőleg ennek örömteljes alkalmából Bezerédj Pál min. meghatalmazott urat s ismerve az ő nemes erélyét, törhetlen buzgalmát, akadályt nem ismerő férfias bátorságát, lelkesedését, melylyel magát e nagyfontosságu iparág művelésének oda adta, azt' hisszük fölösleges őt kérnünk, hogy e fényes siker nyújtson neki újabb nemes ösztönt az. e téren való tovább működésre: de igenis kérnünk kell az illető hatóságokat 1 szederfa hiány megszüntetésére a fentebb említett mód gyors alkalmazásával, a községi faiskolák felállítása s gondos kezelésével. — Kérnünk kell a nagyközönséget, különösen népünk szegényebb osztályát, saját jólfelfogott érdekében, hogy ezen dúsan jövedelmező iparágat, mely a filloxera ütötte anyagi sebek némi-nemü gyógyítására is alkalmasnak kezd mindjobban bizonyulni, karolja fel fokozódott lelkesedéssel! — Azt hisszük, e kérelmünk n^m is lesz pusztában felhangzó szó s a magyar,"_sdyem. ,Lülföldij '' diadala oly villanyótr^r övei fog hatm"* hatóságokra és egyesekre, hogy már a közel jövőben észlelhető lesz az e téren való Örvendetes haladás és nagyobb lendület. Bezerédj Pál ur, a vezér, dicsőén lengeti a nemzeti zászlót, csak sorakozzék igen sok lelkes tag a szép trikolor alá, fogjon hozzá a szent munkához a vezér buzgalmával és kitartásával : — akkor még igen sok grand prix lesz jutalma a közös törekvésnek és senki sem vitathatja el tőlünk, hogy az e téren nyert országos dicsőség lángoló sugár-kévéjéből a legintenzivebb fényvonalak minket illetnek, megyénkre ragyognak, mert — ismét mondom — Bezerédj Pál, a vezér, a mienk, a mi büszkeségünk! Eg tartsa őt nekünk s szeretett hazánk- nak sokáig ! . . . Megyei közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága október hó 26-án tartotta meg őszi rendes közgyűlését gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt. Megtörtént ezúttal az a ritka eset, hogy a 16-ára hirdetett közgyűlést másnap folytatni kellett, mivel a hosz- szadalmas viták és a névszerinti szavazások annyira igénybe vették az időit, hogy a tárgysorozatba felvett ügyeket az első napon nem lehetett letárgyalni. A bizottsági tagok elég szép számmal jelentek.,- meg s oly nagy volt az érdeklődés, hogy még a karzat első sora is megtelett előkelő hölgyekkel. A közgyűlés méltó is volt az érdeklődésre, mert többek között nem kevesebbről folyt a vita, mint arról, hogy akarja-e Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága a magyar állam ezeréves fennállását a Szegzárdonfelál- litandó főgimnázium létesitése, a bonyhádi és gyönki felekezetid kultprufissziév ■ ■•teljesítő algimnáziumok se- "géfySSéSé "és a magyarosodás térjesztéoévői azáicái megülni, hogy e czélra megszavazza az elvben már elfogadott kultúrádét. Gróf Széchenyi Sándor délelőtti 10 órakor nyitotta meg a közgyűlést. Az első tárgy a megye 1895. évi költségvetése volt, melylyel kapcsolatban a költségvetés rendes kiadásainak fedezhetése czéljából 1 °/o pótadó kivetése javasoltatok. A törvényhatósági bizottság az 1 °/0 pótadót 126 szavazattal, 19 ellenében elfogadta. Most' következett a törvényhatósági bizottság által már elvben elfogadott azon nagy horderejű és hazafias inditvány tárgyalása, melyet Simontsits Béla alispán folyó évi junius hó 26-án tartott rendkívüli közgyűlésen tett. Az alispán indítványa szerint a vármegye 1 °/0 kulturadót vet ki s az igy befolyó őszTARCZA. Miron és kecskéje. Nyomorult határszéli falu a Vihorlát mentén. Közönséges gondolkozásu ember ki nem találná, hogy e rongyos putrik lakóitól mit lehetne ellopni, pedig egész sor falu lopásból ,él. íme például Miron, akinek eszméi köréből határozottan ki van zárva az, amit mások munkának neveznek. Miron testi táplálékát a lopás, a lelkit pedig a babona és gyűlölet szolgáltatja. Jobb és bal felé tud tekinteni a nélkül, hogy fejét megmozdítaná. Az ilyen szemforgató emberekben különös gonoszság lakik. Miron csendes átkot mond fogai közt a körülötte mozgó világra s nagyot rug a mellette szimatoló kecskén. Egyedül él. Egy macska sincs a házánál. A kutyára különösen haragszik, mert abban emberi érzék lakik. Egy kecskéje van csupán. Ennek sem adott soha ütlegen kívül egyebet. A kecske azonban megél a jég hátán is, A gonosz, sötét sziklák közt, melyek tövében a falu van, -r-. meredek ut visz a közeli helységbe. • A kanyargó ösvényeken éjente gyanús árnyak mozognak. A közeli falvak lakói egymást lopják. Mironnak a kecskéje is tolvaj. , Vele együtt jár lopni. Akárhányszor nyomában voltak már s az utolsó perczben menekült meg. A kecske ilyenkor teljes erővel rontott az üldözőnek s a meglepetés hatása alatt gazdájával együtt tovairamodott. De azért nem volt jó viszony ő köztük sem. Talán csak a gonoszság fűzte őket össze. Mig Miron a ház körül szimatolt lopnivalót, addig kecskéje a konyhakertet tette tönkre kiváló rafinériával. Elválhatlanok voltak. Miron olykor megkötötte, de mire a cselekvés színhelyére ért: a kecske is megjelent. Miron olykor határtalan dühre gerjedve dobta rá baltáját. A kecske megrázta szarvait s nagyot lökött gazdáján. A lopásból aztán együtt tértek haza. Miron sokszor üres kézzel, de a kecske mindig jóllakva. Miron reggel megfejte s elbocsátotta dolgaira. A faluban alig lehetett egyéb állatot látni, mint kecskét. Az ólak, kerítések tetején, az árkok széleit fedő bokrok közt, két lábra ágaskodva, a leégett viskók közt, a patakon átvivő padlón, a kémények mellett, olykor ama lyukakban is, melyet a lakók ablaknak neveznek: egy ravasz kecskefej jelent meg. A volt bírónak halálát is egy kecske okozta. A mint, a konyhában pattogó tűz mellett ebédelt, a kéményen át egy kecske esett a fejére s nyaka megroppant. A felesége mindjárt lebontatta a kéményt, nehogy a másik'urának is bajt okozzon; de meg igy a házuk is jobban hasonlított a többihez. Mironnak nem volt felesége. Az asszonyt tartotta a leggonoszabb állatnak. Ha egy leány ingerkedve ránevetett: a fogait csikorgatta feléje. — Ördög van benned! Miron babonás volt, mint ezen a vidéken mindenki. % Egyes házak szöglete görbe alakú fák, kiálló kövek az utszélen, sőt kapufélfák és állatolP is rossz hírben állottak. Miron kecskéje is határozottan ilyen volt. Egyszer (?) Miron bepálinkázva részegen feküdt a ház előtt. A kecske megtaposta és úgy kinyalta a nyakát, hogy tályog lett rajta. Miron megkötötte a kecskét s tüzes parazsat rakott a körmeire, mint ahogy az elfogott tolvajjal a lakók szoktak. Mironnak hol egyik, hol másik szomszédja bi- czegett. Az ilyen manipuláczió után a lábujjak körmei leesnek s a deliquens nagyobb kint áll ki, mintha I lábujjait egyenként vagdosták volna le.
