Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1894-10-14 / 42. szám

4

1894. október 14.

Tény az, hogy főczélnak tekinti az ismeretek közlését tekintet nélkül a nevelésre.

Ki törődik neveléssel? Csak sokat tudjon áz a gyermek, teljesen meg van akkor elégedve szülő és elöljáró. Mi természetesebb, hogy ilyen ferde felfogások után még ferdébb következmények konklu- dálnak.

Hozzászokván a külső után ítélni, egész természetes, hogy a látszatra az emberiség nagyon sokat ad.

Ha valakinek ma nap jó svádája van, az már okos embernek tekintetik. Pedig hej, de óriási különbség van az okos ember és svadronőr között.

Ha valaki „divatosan“ van öltözködve és az etikett szabályai szerint sikkesen mozog, az már fi nőm, müveit ember.

Ha valaki dicsekedhetik ősökkel, kik arczuk verejtékével szereztek, hogy azt a kedves unokájuk elegánsan kiverheti, az azért szalonember.

Ha valaki bánni utón (ahhoz senkinek semmi köze) vagyonhoz jutott, az tekintélyes ember, akármilyen előkelő társaságba léphet, mert a pénz • kulcsa felnyit előtte minden szalonajtót és leront minden társadalmi korlátot.

Társadalmi korlátot? Igen, habár urbi et orbi hirdetjük nagy hangon és páthoszszal a testvérieséget és egyenlőséget, tényleg pedig nem volt még soha az életben nagyobb kasztrendszer, mint most, még a régi indusokat és egyptusokat sem véve ki.

Érdem ? Ez nem modern fogalom, hanem csak olyan régi középkorú elavult fogalom. Különben is nagyon relativ valami, a divatos felfogás szerint.

Érdem igenis az, ha valaki kortes ez élokra ad valamelyik politikai pártkasszának egy csomó pénzt; annak ez utón szerzett érdemei nemcsak hogy elismertetnek, de meg is jutalmaztatnak. Ha különben valaki kulturális czélokra ad százezreket szinte tudomásul vétetik és — napirendre térnek fölötte.

Csak divatosan! a szerény ember — elzül, elvész, feledésbe jő; a stréber — előre halad.

Csak divatosan! Ágyukkal lőni verebekre és vizipuskákkal fenevadakra. Ez módéi’1' |

Sokan talán - ‘tei>z a

_„xiová

ici bomlására, mely pe- u vérontásba fog kerülni.

És miért fog odavezetni ?

Mert elszakadt a társadalmi kapocs, a v a 1- 1 á s, mely a különböző elemeket összekötötte és a helyett, hogy ezen kapcsot összefori’asztanák, mindenki kötelességének tartja azt még jobban széttörni.

Elszakadt a szeretet szalaga — a vallás — mely az emberiséget örömben és bubán összeköté és mindenki avval vél szolgálatot tenni, hogy ezt a szalagot minél több részre szakítsa.

Szomorú, de modern jelek ezek és a ki ezeknek hódol, az modern, okos ember. Aki pedig belátva ezek tarthatlanságát és igazságtalanságát ellenük szegül, az ósdi ultramontán, ki a baglyok társaságába való, mely nem szereti a világosságot. (?) A ki ezeket nem valja, az elmai’adt középkorú fanatikus, aki legalább is — Lipótmezőre való — a modern vélemény szerint.

Igen, a modern fáklya, a villanyosság annyira megkápráztatja és meggyengiti a szemeket — a testi és lelkieket — hogy a természetes világosság, a napot, már sötét faggyugyertyának tekintik.

A vallástalanság villany lámpája meggyengité a szemeket és nem láttatja már a nézőkkel a részleteket, hanem csak a köx*vonalat. Csak a vallás jótevő napja világosítja meg a tárgyakat úgy, hogy azt a legkisebb részletekig meg lehet ismerni.

Oh, ha visszagondolna a mai társadalom őseikre,

— (a kik ugyan az ő vallott elveik- és nézeteikkel szinte a fentemlitett baglyok és fanatikusok közé tartoznának) — milyen rettenthetlen hazafiak voltak'

— ugyan nem szóval, mint ma nap szokás, hanem tettel; milyen jó keresztények voltak — ugyan megint nem szóval, hanem fényes tettekben — elbújhatna szégyenében a modern társadalom. Mert ha ők nem olyanok, mint a milyenek voltak — ha nem vallásosabbak, mint a mai társadalom, ha nem szeretik jobban ezt az „imádott“ hazánkat, mint ma, úgy két év múlva nincs millenium, hanem már régen irta volna Klió a történelem lapjaira „Finis Hungáriáé“

Pedig Isten óvjon bennünket!

Azért, ha fiaink és unokáink átkával nem akadunk sírba szállani, úgy vessük meg a mai ferde ,4*vatosságot, a vallástalanságot és az abból számazó ferdeségeket és téljünk ama természetes útra, a vallás és hazaszeretet szent útjára, a melyen őseink haladva még a sírból is ragyogó példaként állanak előttünk.

Félre minden félelmet és kishitűséget, nem törődve a modem társadalom ideiglenes megvetésével; mert ez a modern társadalom nem magyar társadalom, hanem csak a külföld ferdeségeit utánzó tömeg, mely nem szereti Istenét és hazáját.

Félre minden félelmet és bátran állva a bátrak sorába, kik a vallás szent lobogóját magasra tartják, kik nemcsak szóval, de tettekkel is mutatják, hogy hisznek és szeretnek,. hisznek egy Istent és szeretnek egy szent hazát, Magyarországot. Mert a mai modern jelszavak csak ideig-óráig tartanak és csak Isten és Haza jelszó fog állandó lenni, csak „ezen jelben fogsz győzni“. Ez legyen mindig jelszavunk! nem pedig : csak divatosan!

Ki. Rz.

A népfölkelés jelentkezéséről.

Az 1893. évi XXXVII. t.-cz. alapján minden népfölkelő 19 éves korától 42 éves koráig, ezentúl minden évben megtartandó népfölkelési szemlén jelentkezni tartozik.

A népfölkelési jelentkező kötelezettség kétféle; úgymint: időszaki és esetenkénti.

Az időszaki jelentkezésre kötelezve vannak:

mindazon katonailag kiképzett népfölkelésre kötelezettek, kik a közös hadseregben, a liadtengeré- szetben, a honvédségben, ezek póttartalékában vagy a csendőrségnél szolgáltak — és azok állományába már nem tartoznak;

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (42. sz.)

a katonailag ki nem képzettek közül csak azok, kik már békében népfölkelési (rózsaszinü) ajánlati lappal lettek ellátva.

Minden jelentkezésre kötelezett népfölkelő tartozik, a jelentkezésnek személyesen vagy írásban évente október 1-től október 31-ig minden felhívás nélkül eleget tenni.

írásban jelentkezhetnek:

a) a népfölkelésre kötelezett tiszt- és tisztviselőjelöltek ;

b) a törvényesen bevett egyházak, vallásfelekezetek felszentelt papjai, ezek papjeleltjei és a papnövendékek, a mennyiben a jelentkezési kötelezettség alatt állanak;

. c) állandó katonai vagy honvéd-intézeteknél al kalmazott jelentkezésre kötelezett személyzet;

d) a jelentkezésre kötelezett állami és közigazgatási tisztviselők, hivatalszolgák, fegyőrök stb., ha a szolgálati alkalmazásban nélkülözhetlenek és személyesen nem jelentkezhetnek;

e) a pénzügyőrség és erdészet jelentkezésre kötelezett személyzete, valamint azok, kik a vasutaknál, gőzhajózási társulatoknál, posta- és távírdánál és egyéb közforgalmi intézeteknél, valamint a hozzájuk tartozó gyárakban és műhelyekben tartósan felfogadva vannak és tényleg ott szolgálnak;

f) a tengeri utazással ellátott és

g) cs. és kir. hadihajóhoz szerződésileg felfogadott jelentkezésre kötelezett népfölkelők, ha tényleg hajóra szálltak;

h) a kőszénbányákban alkalmazott jelentkezésre kötelezett hivatalnokok és 'bányamunkások;

i) azok, kik a népfölkelési szolgálat alul a köz- szolgálat érdekében ideiglenesen fölmentve vannak;

k) azok, kik a jelentkezésre kitűzött napon kellőleg beigazolt sürgős és halasztást nem törő hivatalos, családi vagy magánviszonyok miatt a személyes jelentkezésben gátolva vannak;

1) betegek, ha a személyes megjelenésben gátolva vannak. Ezen esetben a jelentkezést szóval vagy másban a rokonok vagy hozzátartozóik is közvetit- hetik ;

m) a bírósági vagy országos fogházban letartóztatott és a fültételes szabadságra bocsátott népfelkelők ; ezek írásbeli jelentését a letartóztatási, illetve azon intézet vagy fogház főnöke teljesiti, a kinek felügyelete alatt az illető intézet, fogház áll;

Az írásbeli jelentkezés a községi elöljáróságnál ingyen kapható jelentkezőlap pontos kitöltése és a területi népfőlkelő járásparancsnoksághoz való beküldése vagy a községi elöljárósághoz való benyújtása által teljesittetik.

Az írott jelentésnek tartalmaznia kell: a jelentkezőnek teljes nevét, születési évét, illetőségi községét és vármegyét, foglalkozását és jelenlegi tartózkodó helyét, volt katonai viszonyát és azt, vájjon ajánlati lappal el van-e látva vagy nem és vájjon bir-e és mely törődöttséggel vagy nem ?

A jelentkező laphoz (írásbeli jelentéshez) az igazolványi könyv, vagy utolsó katonai okmány, végelbocsátó kilépti bizonyítvány, ajánlati lap, vagy pedig keresztiévéi, munka vagy cselédkönyv csatolandó, vagy a jelentkezéshez elhozandó.

Az írásbeli jelentések postán bélyeg (porto) mentesek, ha külsőleg a „népfölkelési jelentkezés“ felírással vannak megjelelve.

Az esetenkénti jelentkezés a rendes lakhelynek minden változása esetén 14 napon belül

akár szomélyesen, akár írásban, csak azon népfelkelők által teljesítendő, kik ajánlati lappal ellátva vannak. Ily jelentés, az ajánlati lap előmutatása mellett vagy személyesen az ajánlati lapot kiállító népfölkelő hatóságnál, vagy írásban az időszaki jelentkezésre előirt módon teljesítendő oly hozzáadással, hogy a lakhelyváltozás úgy a régi, mint az uj községi elöljáróságnál jelentendő.

Azon népfölkelő hadkötelezettek, kik valamely oly törődöttséggel bírnak, mely őket a népfölkelési fegyveres szolgálatra alkalmatlanná teszi, olynemü testi törődöttséget e jelentkezés alkalmával bejelenteni kötelesek, miután az ilyenek egy sorozó-bizott- ság által fognak megvizsgáltatni. A katonailag kiképzett népfelkelők, a kik a jelentkezést elmulasztják, 2 forinttól 100 forintig; a katonailag ki nem képzettek pedig a jelentkezés elmulasztásáért 5 írttól 100 forintig terjedő pénzbüntetéssel büntettetnek.

Utazási és működési tervezet az 1894. évi népfölkelési időszaki jelentésre.. Á központi járásban ellenőrzés lesz Báttaszéken október 29, 30. 31-én és szeptember 1-én. Itt jelentkezni tartoznak a következő községek hadkötelesei: A.-N y é k, B á t a, Várdomb, A.-Nána, Decs, Pilis, Báttaszélj. Szegzárdon szeptember 2., 3., 4., 5., 6. és 7-én lesz megtartva a szemle. Ide tartoznak: Agárd, Mözs, Öcsény, Harcz, Tolna (Simonmajor, Szedres,) és Szegzárd községek.

TÖVISEK.

Thália papjai.

A fecskék elmentek, — a szinészek megjöttek. Épen jókor, mert van jó bor, van jó kedv! . . . A társulat tagjai már többnyire ismerősök velünk és mi ővelük, csak egy kis reparáczió esett a névsoron, egyébként a régi lábon áll az igazgató urnák polgári csapat-házassága.

Thália papjai! . . . Istenem, milyen furcsa! . . . Mentül jobban világgá kürtölik, hogy fogy a vallásosság a népek szivéből: annál jobban szaporodnak a ,.pap“-ok. Most már vannak felekezeti papok, Thália papjai és papnői, sőt az „Elet“ czimü heti folyóiratban bizonyos Zempléni Árpád ur (hangzatos nevét alighanem 50 kréft kapta! ?) egy hosszú és igazán istentelen, minden vallást kigunyoló czikkben a „természet papjairól“ beszél, a kik is — szerinte — az orvosok! . . . Ezek pótolják — szerinte — az isteni gondviselést, mely nincs, vagy legalább is suvix az orvsokhoz képest. No ime, ha igy megy, mire a vallásosság teljesen elfogy ; min/Wi-:

pap lesz! -------De mi különbség is van

a sokféle papok között ? — — A róm. k nak reverendája van, bajusza és szab prot. papnak bajsza, szakála van, revert Thália papjának se szakála, se tógája;

Árpád „természet-papjainak“ szabad'mindkettőt viselni, — ők hatalmasok, kiknek segélye nélkül manapság élni nem lehet, meghalni nem szabad! —

Azonban térjünk vissza czimünkhöz, beszéljünk most csak Thália papjairól.

Azt mondottuk föntebb, hogy az ifjú Polgár Károlylyal polgári házasságra lépett szinész-csapat éppen jókor rukkolt be városunkba, mert van jó bor van pénz, van kedv. Ez másképp annyit jelent, hogy tömeges látogatás reménylhető. A társulat legtöbb tagja valóban jeles szak-erő, tehát bizhatunk az élvezetes esték bizonyos gyönyörében, — ámbár majd kitudódik!... Mert azért, hogy a nev- sor fényes, ha a mi közönségünk meg válogatós és kényes talal lenni, — mint rendesen szokott!

— bizony-bizony nem tudom, hogy bőven hull-e a jövedelem mannája ifjú Polgár K- ur fejére? Viszont azért, hogy a társulat már első felléptével eljátszotta a — „Becsület“-et, kétségbeesniük nem szabad! Wosinszky plébános úrról is azt mondta múltkor egyik hive, hogy nagyon szereti őt, csak az a baj, hogy

W. ur mindig áskálódik. Épp igy Polgár ur sem búsulhat a föntebbi dolog miatt^ mert társulata a Becsületet olyan becsülettel játszotta el, hogy éppen ezáltal nagyot nőtt a becsülete és szeretete, mint Wosinszky ur papi érdemei babérkoszorúját csak növeli az, hogy ő oly jeles áskálódó! . . . •

*

Azt mondják, hogy a társulat tagjai közt sok az izraelita és kevés a keresztyén. Nem tudom, mert őket csak szinlapról s nem kér. levél szerint ismerem. De ez mellékes dolog. „A művésznek nincs hazája“ — szokták (helytelenül!) mondani. E nyomon én inkább hiszem, hogy a szinészek olyan művészek, kiknek vallásuk nincs, vagy legalább nein nagyon erős oldaluk a vallásosság, holott papok!

— Thalia papjai! —- — (Lám, mit tesz az a kicsiny „i“ betű?! . . . Itália papjai mily túlbuzgó vallásosak és Tália papjai mily közönyösek, hidegek!) Hát mondom, azt nem tudom, hogy melyik színész milyen vallásu ? — Hány köztük a keresztyén! — De azt látom, hogy legtöbb tagja a társulatnak Keresztély t. i. Keresztély Antónia, Vilma, Irma és Flóra; — azt meg tudom, hogy a zsidók hosszú napját a múlt szerdán egyik se koplalta meg, — és igy az a vád, hogy ők többnyire izraeliták, nem

egyéb igazi áskálódásnál.------— Kivánom

az

ért nekik, hogy nálunk „hoszu napjuk“ soha ne legyen s folytonos bő jövedelem zsírjával ékesítse Jehova köztünk megfutandó művészi rövid pályájukat! — —f