Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-10-07 / 41. szám
letes részvéttel emlékezett meg Miké György volt elnök haláláról, ki elévülhetlen érdemeket szerzett magának az egylet felvirágoztatása körül; továbá felemlítette Szándtner Pál volt egyleti tag halálát, ki 21 évig működött kitartó szorgalommal a tanitói rögös pályán. A közgyűlés az elhunytak feletti részvétérzelmét jegyzőkönyvbe iktatta. Majd megemlékezett I. Ferencz József apostoli királyunk névünnepéről, kinek viharos éltetese után a közgyűlést meg- nyitottnak nyilvánította. A közgyűlés megnyitása előtt Péchy József tolnai esperes-plébános, mély fájdalommal ecsetelte azon megmérhetlen veszteséget, mely Mikó György volt elnök halálával az egyesületet érte. Azután szép eszmefuttatást tartott a nevelésről s végül áldást kért a tanitói kar hazafias működésére. A múlt ülésről felvett jegyzőköny felölvastatván, észrevétel nélkül hitelesittetett s hitelesitőkül B i t- ter Péter és Bozsolik Ferencz egyleti rendes tagok kérettek fel. A tárgysorozat legkiemelkedőbb pontja volt az a gyönyörű emlékbeszéd, melyet F áj t h Lajos egyleti rendes tag, szegzárdi segéd-lelkész tartott Mikó György volt elnök felett. A kitünően szerkesztett emlék-beszéd mély benyomást tett a hallgatóságra s egyes részében oly meghatóan domborította ki a boldogult jellemét, mesés jótékonyságát, hogy akárhány szemben megjelentek a részvét fakasztotta kények. A közgyűlés a felolvasónak elismerésül jegyző- könyvi köszönetét szavazott és elhatározta, hogy azt lapunkban egész terjedelmében közzé teszi, a választmányt pedig megbizta, hogy az irodalmi becsű müvet 1—2 ezer példányban a boldogult arczképével nyomassa ki az egyesület költségén. Az emlékbeszéd jövedelme Mikó György siremlékére lesz fordítva. B i t t e r Péter apari tanitó „Miként lehet az iskolából kiindulva idegen ajkú honfitestvéreinket, legsikeresebben megma- gy ar o s i t a hi“ czimü tételről olvasott fel egy nagy gonddal és paedagogiai ismerettel készitett dolgozatot, melyhez a következő határozati javaslatot csatolta : „1. Hogy a tanitó az iskolásgyermekeket a magyar bészédre az 1879. évi 18. t.-cz. és ennek alapján kiadott miniszteri tanterv és a gyakorlatban kipróbált módszer szerint lelkiismeretesen tanítsa. 2. Ha a gyermekek — fiuk és leányok egyaránt — (ez utóbbiak mint leendő anyák legtöbbet tehetnek e tekintetben) mindennapi iskolakötelezett- ségöknek eleget tettek, hasson oda a tanitó, hogy a szülők gyermekeiket valamely magyar községbe cserébe adják, hol fél, vagy 1 évig teljesen gyakorolhassák magukat a magyar beszédben. Ennek az az előnye is van, hogy a cserébe adás által és ennek révén kötött ismeretség folytán többször érintkeznek egymással, miáltal a magyarositási czél hathatósan előmozdittatik, 3. Az igy vezetett gyermekekkel a tanitó az ismétlőiskolában kizárólag magyarul társologjon, lehetőleg I— a hol a megértés rovására nem megy — 1894. október 7. Az a sarokban meglapuló szegfű pedig egy szerelmes történet utolsó fejezete. Emlékszik még jól mindenre. Ketten ültek Túri Gáborral a veranda árnyas Csendjében, mikor a szelíd bánatos arczu ifjú oda térdelt lábaihoz s félve s félve, remegve mondta el első vallomását. •— Nem törli ki szivemből ezt ,a szerelmet sem az időj sem az. enyészet hatalma! . . . Vegye ezt a szegfűt s ha jönne; pillanat, melyben megfeledkezném az önnek adott eskü szentségéről, mutassa fel nekem s én egy hindu fanatikusságával fogok vezekleni újra lábainál, hogy kiérdmeljem egy mosolyát, egyetlen csókját! Es a merengő asszonynak vonagló ajkát ismét elhagyja az a keserű kifakadás, melyet akkor mondott, midőn hírét vette a Túri Gábor házasságának, — Az eskü szavait nem szokás gránitkövekre vésni, mert Onnan nem tudná olyan könnyen lefújni a szél! . . . Pedig mekkora emlékoszlopot lehetett volna tele Írni azokkal a. forró, mámoros vallomásokkal, melyeknek emlékét egy-egy hajfürt, szalag, cottillon jelvény, kis csokor őrzi, jelezve az utat, mely egy összetört szív romjához vezet. Idegesen, a fájó emlékek hatása alatt elkedvetlenedve fordit hátat a merengő asszony a némaságában is beszélő asztalnak 1 nézi az ablakon beverődő alkony TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (41. sz.) magyar legyen a tannyelv minden tárgynál az egész vonalon. (En igy szoktam tenni és ha valamelyik németül szól hozzám, azt mondom: barátom nem értelek, itt csak magyarul értünk, mint akarcsz, hogyan, mikép, stb.) 4. Az ismétlő iskolából kinőtt ifjakat maga köré gyűjtse a tanitó hetenkint néhányszor este az iskolahelyiségben, hol magyarul folyjon a társalgás, felolvasás, mit a tanitó felvilágosító magyarázataival kisérve s ekként magyar nyelven bővíti ki ismereteiket, melyeket az iskolában tanultak. 5. Hasson oda a tanitó, hogy községében olvasó- vagy önképzőkör, önkéntes tüzoltó-testület alakuljon, melynek vezetésében ő legyen a lélek. A kör tagjai kötelezzék magukat, különösen a kör helyiségében csak magyarul társologni. Mérsékelt dij lefizetésé mellett allakitsanak kis népkönyvtárat, melyben könnyű irályban irt magyar müvek is foglaljanak helyet, ezenkívül járassanak egy-két jó irányú és szellemű, könnyen megérthető, a nép nyelvén irt hetilapot. Ezeket olvassák, a tanitó pedig támogató felvilágosításokkal szolgáljon. Felkérendő lenne a m. kormány! hogy olcsó könyvkiadásokról gondoskodjék. 6. Alakítson a tanitó lehetőleg egy kis dalkört ápolja a nemzeti hazafias érzelem és fejlesztésére. 7. A hazafias lelkészkedő papság kínálkozó sok alkalmat hasnálják fel tettel buzdítsák hiveiket a magyar beszéd elsajátítására. 9. Szintén nagyon sokat tehetnek a magyar nyelv terjesztésére és ennek a gyakorlati életben való használatára a községi ieevzők. kik a néppel való Az inditvánoyok során felolvastatott Pártos Zsigmpnd várdombi plébános, egyleti pártoló tag levele, melyhez a számtanitás körébe vágó pályatételt csatolt s ennek jutalmazására 1 d. cs. és kir. aranyat tűzött ki. A közgyűlés Pártos tételt helyesléssé elfogadta és neki párosult ügyszeretetéért elismerő köszönetét szavazott. Még megemlítjük, hogy Streicher Péter, hőZsigmond által kitűzött áldozatkészséggel gyészi sídet“ debános, a dnökc intézett az „Tamásvidéki egyesülethez, „Tamásvidéki rk. néptanító egye- gyülés folyamán részvéttáviratot kifejezvén azt, hogy a is osztozik azon veszteség- íalálával a egyesület“ Györgfy volt elnök egyesület,,-et érta. Szabó okul felvétette ben, mely Mikó „Szegzárd-vidéki rk Uj rendes ta, László, Liebbald Lajos, Hutay Lajos Nándor. indítványok letárgyalása es ózsef, Rótt Uirscliing gyűlés gyéb véget után a közért. Amicus, A bátai szép nap. Tisztelt Szerkesztő ur! a felnőtt ifjúságból és egyik kiváló eszköz a dalokat. Ez ébresztésére is a nekik és szóval, Becses lapja múlt három instelláczióról vasárnapi is teszen számában a reporem ütést. egy k isse tér „fin de siede“ módra kinyomatván a bátai plébános instellácziója történetét amúgy liasból már akkor, midő községi jegyzők, kil sokoldalú érintkezésük által mint a tanitó, mint az illető papnak a kezére dolgozhatnak.“ A felolvasott tétel felett igen élénk eszmecsere Istvá an. végül a határohozzáadással, hogy támadt, melyben résztvettek : B e n c z e chy József és H o r v á t h Ignácz s zati javaslatot elfogadták azon minden községben állíttassák ovoda és ezek vezetője csakis az lehessen, a ki a magyar nyelvet tökéletesen bírja; továbbá Horváth Ignácz indítványára kimondatott, miszerint az egyesület, mint erkölcsi testület azon lesz, hogy a magyarosításban kitűnt tanítók erkölcsi és anyagi jutalomban részesittessenek. Abaffy József egyleti pénztárnok előtelj esztette szóval pénztári jelentését és ehez azt az indítványt csatolta, hogy a tagdijak töröltessenek el. Pénztárnok ezen indítványa sok felszólalást provokált s végül az indtvány mellőzésével a közgyűlés az egyforintos tagdijat egy koronára szállította le és felszólítja a kerülethez tartozó rk. egyházi és világi tanítókat az egyletbe való belépésre. Ekkor következett a megüresedett tisztségek betöltése. A közgyűlés az elnöki székbe osztatlan bizalommal és nagy lelkesedéssel Z á n y i György faddi plébánost ültette, alelnükké Horváth Ignácz szegzárdi, első jegyzővé, Traiber János mőzsi, másodjegyzővé pedig Lengyel Ferencz tolnai tanítót választotta meg. m ez igazában alább is még javában számának tere szem- és fültanu meg sem kezdődött, folyt. megengedi: az vagy Jéglap jövő én, mint u.) plebánosi székébe történt bevezetését, tehát község törzsökös irodalom és ezer névre hallgat vei ama jóvérű vöröses pírját, 1 tánezoló napsugarakat, melyek körül- ragyogják a selymes fészek fantasztikus bútorait. Kezeit oda rakja feje alá, melyről leomlik nehéz fürtökben a haja mellére, gömbölyű nyakára, keretként ölelve körül a halovány arezot. A hosszú selymes szempillák is lassanként lecsukódnak, csak a szív ver lázasan a ziháló kebelben. S igy, a mint félálomban szendereg, hallani véü a lombok suttogását, a csalogány panaszos énekét s azt a szelíd, könnyezve mondott átkot, melyet azon eltoszitott, lenézett ember mondott sírva, kit hidegen, részvétlenül utasított el magától, mert nem tudott szép szavakban hazudni, hanem becsületes őszinteséggel megkérte a kezét a légvárak helyett a családi élet csendes boldogságát ígérte. — Mikor egyszer, majd a szive megtelik keserűséggel, fájó gyötrelemmel, akkor jussak eszébe én s az én hü szerelmem! . . . A szendergő asszony felriad s mint egy alvajáró öntudatlanul kérdezi: — Eszembe jutottál, hol vagy, merre keresselek, elveszett édenem | 1 nem felel rá senki, csak az őszi szellő lármája suttogja: Ki tudja hol? ki tudja merre van? . . . Bibó Lajos. Ha tehát a elreferálnám bátai plébános „stallum“-ába, instellá ■ ............... 7 cz ióját, amint következik: Szalczer Sándor, a Baranya-Baarból Bátára áthelyezett plébános székfoglalója Szent-Mihály ünnepén, mely egyszersmind a templombucsu napja, délelőtti 10 órától 12-ig lön a hívekkel zsúfolásig megtelt plébánia templomban megtartva. A beiktatási ténykedést a szokásos szertartásokkal és szónoklattal Pécsy József, tolnai prépost-plébános és kiérd, kerületi esperes ur végezte, korát bámulatosan meghaladó hanganyaggal, hévvel és lelkesedéssel. A hitvallás ünnepélyes letétele után az újonnan beiktatott lelkipásztor is szólott uj nyájához, röviden, de velősen és nyomatékosan s oly tőrőlmetszett, zamatos magyarsággal, hogy az ember alig hitt fülelnek, hogy egy oly patent-német nevű egyén ajkáról oly édes-mézesen folyhasson a zengzetes magyar szó, (Bizony szinte anomália, hogy egy törzsökös magyar papja s hozzá a magyar történet szorgalmas művelője a — Szal- | A beiktatási aktus végezté- magyar nép naivul egyszerű s mégis ply meghatóan szép templomi éneke mellett tovább folyt a nagy sz. mise, melyet az uj plébános — Pártos Zsigmond, várdombi lelkész és Kopári Gyula, báttaszéki káplán segédkezésével — czelebrált. A déli 1 órakor a plébánia-lakban adott fényes lakomában a már említett egyháziakon kívül résztvettek : Wosinszky M. szegzárd-belvárosi plébános és kiérd, esperes, Holndonner F. báttaszéki plébános és Fuchs Vilmos d.-szekcsői segédlelkész. A köréből ott voltak: két báttaszéki uradalmi a kegyuraság képviseletében, a helybeli ref. lelkész és tanitó, a nagyközség jegyzője, a rk. tanitói kar, valamint a házi ur több jó ismerőse és rokona. Az ebéd alatti derült hangulat mind magasabbra emelkedvén a jóféle hosszuhetényi és szilvási ó-bor s a d.-szekcsői czigánybanda hegedűjének hatása alatt — már csak leirom a rendes sablont — „szebbnél szebb tósztokban sem volt hiány“. Jelesen: a házigazda a megyés püspökre, továbbá a kultuszminiszterre, az uradalmat képviselő báttaszéki főtisztre s az instelláns prépostra; utóbbi, valamint Purth Adolf, jegyző és dr. Kovács Bálint, gyakorló orvos, az ünnepelt uj plébánosra, község derék nótáriusára s poharat. Mi „külföldi“ (Sárközben: értsd vidéki) vendégek is csak jól estére kelve következtünk el szives házi gazdánktól, egy kedves nap emlékét s azt a kellemes impressiót vive magunkkal, hogy egy megelégedett emberrel több lakik vidékünkön. világiak tiszt ur Pártos Zs. a ref. lelkészre, a a rk. tanítókra ürített Hazafias üdvözlettel-tr— MEGYEI IRODALMI CSARNOK. Levél az ujságszedőhöz. Tisztelt szedő barátom! Megfogja bocsátani ezen bizalmas megszóütáso- mat, mert tulajdonképen régen ismerjük egymást; ön ismer engem sületlen tárczáimról, én meg önt hibás szedéséről. Azért ha némelykor sületlen tárczáim szedése következtében egy kis kólikát is kap, bátran vigasztalódliatik, mert én meg igen sokszor csuklást kapok hibás’ szedése miatt és egy hétre való fejfájást a méregtől, mit a sajtóhibák látása okoz. Azért nem is kérek öntől bocsánatot, banem nyújtom ,baráti jobbomat és „p a x“-ot kiáltok, mert amennyi bajt öko-
