Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-09-30 / 40. szám
4 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (40. sz.) 1894. szeptember 30. A kosárfonásnak azonban sok válfaja van s tény, hogy a finomabb kézi kosarakat kereskedésekből méreg drágán vesszük; igy vagyunk a gyékény munkákkal is, holott, ha ezek házi-iparszerüleg állíttatnának elő, felényibe kerülnének s pénzünk sem vándorolna a messze idegenbe. I e házi-ipari munkákhoz az anyag beszerzése is téli időszakra esik, tehát munkaszünet idején. Mint fentebb is mondám, ezek keresztül viteléhez nem kell nagy befektetés, csak egy kis jó akarat a városi hatóság részéről; nevezetesen ingyen házi-ipar tanfolyam nyitása két-három éven át vagy továhbb I a munkák értékesítéseinek könnyebbé tétele hatósági és állami támogatás mellett. Ilyenformán csupa kíváncsiságból is többen felkeresnénk e tanfolyamot s ha annak üdvös voltát is belátnák: csekély dij fizetése mellett lehetne folytatni tovább. Ez által elvonatnék népünk téli tétlenségéből 1 a butitó „filkózásnál“ hasznosabb téren foglalkoztathatná pihent elméjét. Nem lehet czélom e rövid czikk keretében egész I programmot adni s igy egyelőre megelégszem az eszme felvetésével, mert tapasztalatból merített meggyőződésem, hogy csak azon vidékek lakói emelkedhetnek erkölcsileg (mert a munka nemesit!) s anyagilag egyaránt, kik a mezőgazdaság mellett valamely háziiparral is foglalkoznak. Mind ez, a mit itt elmondtam, korántsem gyógyítja meg azon társadalmi bajt., melynek neve munkáskérdés, de a baj megelőzésének bizonyosan egy jelentős eszköze lenne. x.| MEGYEI IRODALMI CSARNOK. Mikor már késő. Irta: BIBÓ LAJOS. Nem tűnt fel senkinek az egész városban, hogy Ligeti Bólánónak udvarlói vannak, kik körül repkedték a szép asszonyt, mint a pillangó a lobogó lángot. A férj is megszokta, hogy nejének udvaroljanak, ez őt is ingerelte s tudva, hogy a sok üres és mézes beszéd után az következik a sorra. A kívánatos asszony meg kimondhatatlanul szeretett kaczórkodni a férfiakkal, különösen Zádori Jenővel, egy magas, komoly, halvány arczu emberrel, ki.veszedelmes vágygyal, szomjas sóvárgással csüngött az ő beszédes, rózsaszínű ajkain, hanem érthetetlenül gyáva, félénk, bátortalan volt. Lett volna ezer alkalma hozzá, s még sem vallotta be soha szerelmét. Egyszer azonban, úgy ősz tájékán, mikor a kert fái már pergették avult lombjaikat, ott sétálgatott a szépséges asszonynyal a hársak alatt, ki fáradtan dőlt bele a puha pázsitba, ügyesen, kaczéran, hogy két apró piczi czipőcskéje ingerlőén nézett elő a redős ruha alól. Zádori Jenő, ki évek óta álmodozott a szép asszonyról, oda vetette magát a parányi czipőcskék elé. Asszonyom, ha kinevet, ha elűz is maga mellől, megvallom, hogy szeretem önt, meghalok utána! — Engem? De hát Jenő, honnan jut ehez az őrült, bolond gondolathoz ? — s éles, csengő kaczaja áthat a lombokon s visszaverődik a pavilion távoli faláról. Zádorit ez a bohókás kaczaj megszéditi egészen. Merészen, szinte hihetetlen bátorsággal öleli át a nevető asszonyt és összecsókolja a kezét, azokat a delejes, ingerlő, fekete fürtöket, a mi szomját még inkább növeli, izgatja. ^— Szeretem, imádom önt, Irmai. . . — Soha, soha!. — kiált kipirultan L'geti Bó- láné s bágyadtan, lélekzet nélkül suttogja még egyszer, hogy — soha. Zádori megdöbben, homlokán végig borong a hideg. Bocsásson meg asszonyom, izgatott voltam, évek titkos szenvedése adott bátorságot arra, hogy elfeledjem, miszerint önnek férje van. A szép aszzony feláll, kuszáit haját rendbe hozza s mosolygós arczczal, ragyogó szemekkel parancsolja : i — Most már menjen, rossz fiú, ne lássam többet, haragszom magára! . . . Pedig nem haragszik. Selyem szempillái alól nevetve néz a halvány emberre s búcsúzóul megszorítja a kezét. Hanem aztán éjszakánként, magános estéken, mikor a férje nincs otthon s ha véletlenül mellette van is, száraz, egyhangú, unalmas üzleti dolgaival mulattatja a szerelmes asszonyt, sokszor eszébe jut a Jenő, az elutasított, a megszégyenített ember. A hosszú téli estéken nagy, előkelő társaságot gyűjtött össze a háznál, melyre meghívták Jenőt i«, ki a Kenderessy családdal jelent meg, s úgy mutatta be magát, mint Kenderessy Margit lenndő vőlegényét. Vőlegény? Ez a szó ezer kínnal vonaglott végig lelkén s I akkor estve szokatlanul sokat tánczolt Jenővel. Szinte kónyszeritette rá az ifjút. — Margittal tánczzolhat még úgy is eleget s velem soha 1 — Asszonyom . . . — Ne vonakodjék . . . Azután meg beszélni is szeretnék magával, még ma, mindjárt! — s vonta magával az ifjút egyik parányi mellék szobába, melyben kellemes félhomály derengett. — Irmai — Jöjjön, most már ón kérem, ne szóljon semmit. Mikor magokra maradtak, a szép asszony megragadta a Zádori kezeit s oda borult a keblére. — Maga megcsalt engem Jenő. Felhasznált egy pillanatot életemből, hogy felkeltse alvó érzelmeimet s mikor ezekkel már nem birok, akkor azt mondja I hidegen, részvótlenül, hogy megnősül, hogy boldoggá I tesz mást . . . — Ezt akarta mondani csak asszonyom ? — Jenő! Zádory arcza tüzes és sötét lett. Kalapja után nyúlt, hogy véget vessen a komédiának, — Maradjon! — mondotta hevesebben a hölgy. Mondjon le erről a házasságról, maradjon nőtlen ... Jenő, én szeretlek téged. Az ifjú megvonta hideg mosolylyal az ajkát mig az asszony zokogó, reménytelen hangon könyörgött. Zádori nézte egy-két perczig a rimánkodó asszonyt, ki a megsemmisülés örvényébe akart rohanni, azután elhárította magáról gyöngéden az ölelő karokat. — Asszonyom, sem én, sem ön nem lehetünk egymásé — soha! Önnek férje van, nekem ma-holnap feleségem lesz . . . Hanem annyit vigásztalásul mondhatok, hogy ma is szeretem s mindig szeretni fogom! Azután kilépett az ajtón, a komédiának vége volt. Kevesen tudták meg a világon, hogy akkor éjszaka egy szép asszonnyal kevesebb, egy becsületes emberrel több lett. Ugyan kit is érdekelne az ilyen kicsinyesség? ____________TÖVISEK.___________ Sz ent Mihály napkor. Emberek között is szép: nagy urnák lenni, — De angyalhoz képest az ember csak semmi! — Most már egy fő-angyal, mint St. Mihály bátya, I Hogy borzasztó nagy ur: mindenki belátja!... Ő az angyalok közt jutott magas helyre, Olyanforma köztük, mint nálunk Wekerle, Dirigál, parancsol az angyal seregnek, Kik vele örülnek, vele keseregnek. De még e földön is nagy az ő hatalma, — Régi kadenczia: nagyobb mint hat alma! íme csak mostan is bocsátván bő záport, Úgy elverte rajtunk — hála isten! — a port, Hogy szinte jól esik a göthös tüdőnek Ilyen változása a forgó időnek! Aztán mától fogva — Mihály parancsára — Hétkor harangoznak nyolczat, — vacsorára! — Sok lakót ő küld ki a régi lakásbó', Hogy még rosszabb kvártélyt béreljen ki máshol. Ö parancsol ott kint a zord krumpli csősznek. Hogy fogadjon szót a még zordonabb ősznek S felszedve irháját takarodjék haza, •Mikor odakint már úgy sincs semmi haszna! Ö tesz egyformává nappalt és éjszakát, Hogy a fáradt ember kinyugbassa magát. De ha megharagszik valamiért nagyon, Nojszen akkor rögtön kutyavilág vagyon!. Csípi hideg széllel orrunkat veresre I huzza az országot hajnalban „deres“-re!.. . Szóval: Mihály nagy ur a földön ős égen, Szentté is avatták ő kegyelmét régen! Ezidén rászolgált a titulusára, — Adott bort — csak szöknék fel kissé az ára! — De hálás is érte a föld népe nagyon Kivált úgy estenden, vagyis alkonyaton, Minden ház tornácza, sőt az egész udvar, Mint Szegszárdon mondják: „ki van világitval!“ j Kukoricza fosztó ifjak vidám serge — Finemü, nőnemű úgy összekeverve, Mint kukoricza közt piros, fehér, tarka — Gyűlését esténkint a tornáczon tartja S úgy foly a tréfás szó, — a dal akként árad, Hogy mellettük a kéz egy csöppet se fárad És csak éjfőlután szűnik a vig lárma Ha szólal az öreg: „elég legyen már ma!“ * Mondanom se kell tán, hogy az idén nagyon Feltűnő sok piros kukoricza vagyon! Vagyis — igy fejezné ki talán más csalfán —: „Sűrűn terem a csók az ifjaknak ajkán!“ No, mert hát valamint „a dal borban terem“ Kimondani azt is egész bátran merem — Minthogy a népünket igen jól ismerem — Hogy bor mellett forróbb az édes szerelem! így mig á vénebbek húznak boros kanésót: Az ifjak ajakán ezalatt czuppan csók! Nem kell ehhez éppen piros kukoricza, Csak a piros szoknyás, bogárszemü Vicza! S ki i’óná meg őket, ha igy udvarolnak ? . .. Hiszen ők most éppen az udvaron vannnk?.., Kukoricza-fosztás, illumináczió Az egyszerű népnek — istenem óh mi jó! Ki irigyelné e naiv boldogságot, — Ez ártatlan s potya szép népmulatságot ?... Azt hiszem, hogy senki, — sőt Szent Mihály bátya Maga is kedvre gyűl, ha ezt nézi, látja, — Hejh, pedig a csóktól s bortól hevült ifjak — Ha a zöld kancsóból már eleget ittak — De sokszor megszidják „azt az ár k ángy alát!“ Azonban Ő ilyet meg se hall, meg se lát. Azért üdvözlóm őt e verses beszédben Hátha elolvassa odafent az égben S máskor is fordítja hozzánk nagy kegyelmét Adván máskor bővebb kukoricza termést ? 1 ? Palást. TÖRVÉNYHATÓSÁG KÖRÉBŐL. Vármegyénk őszi közgyűlését október 16-án fogja megtartani, melyre a következő meghívók küldettek szót: Van szerencsém a törvényhatósági bizottság t. ez. tagjait, a folyó évi október hó 16-án délelőtt 10 órakor, a vármegyeház gyűlésiemében megnyitandó őszi rendes közgyűlésre oly kijelentéssel meghívni, hogy miután a jelzett közgyűlésen, a jövő évi vármegyei rendes szükségletek fedezésére, úgyszintén a millenium alkalmából a folyó évi 148. sz. közgyűlési határozattal elvileg már meg is szavazott culturális czőlokra, a jövő 1895. évre vonatkozólag 1—1°/0, vagyis összesen 2% pótadó kivetése fog javaslatba hozatni, a közgyűlés ólső tárgya az 1883. évi XV. t. ez. 10. §-a értelmében a jövő évi költségr vetés lesz. Egyszersmind pedig az állandó választmány t. ez. tagjait is órtesitem, hogy az állandó választmány ülése folyó évi október hó 15-én délelőtt 9 órakor fog megnyittatni. Kelt Szegzárdon, 1894. évi szeptember hó 28-án. Gróf Széchenyi Sándór, Tolnavármegye főispánja. KÜLÖNFÉLÉK. — Kinevezés. Dr. Dulánszky Nándor me- gyóspüspök a szegzárd-ujvárosi plébániára szept. hó 24-ón Götz, Sándor pécsi várkáplánt, sekrestyés igazgatót nezezte ki. Az uj plébános szeptember hó 26-án tette le a hivatalos esküt s intelláczióját pedig ma délelőtt tartja a szegzárd-ujvárosi templomban. — Papi korona. A Szegzárd kerületi róm, kath. papság szokásos őszi koronáját október hó 9-ón Agár dón tartja meg. Ez ajkalommal lesz^Sághy Pál újonnan kinevezett kerületi esperesnek ünnepélyes instellácziója is. — Kirendelés. A szegzárdi m. kirí p. ti. igazgatóság Tóth Zsigmond dunaföldvári kir. adóhivatali számfeletti adótisztet ideiglenesen a bonyhádi m. kir. adóhivatalhoz rendelte ki szolgálattótelre. — Uj adótiszti állás. Lapunkban is megemlékeztünk már arról, hogy a bonyhádi kir. adóhivatalnál a csekély tiszti létszám miatt mily visszamaradások ószleltettek. Ezen a bajon is segítve leend nem sokára, a mennyiben R e h á k Ödön kir. p. ti. igazgató indokolt előterjesztésére a m. kir. p. ü. minisztérium folyó évi szeptember hó 11-én kelt 8700 számú rendeletével egy uj adótiszti állomást szervezett, melyre a pályázati hirdetmény rövid határidővel már a napokban meg fog jelenni.
