Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-01-01 / 1. szám
4 1894. január 1. zott egy sem — és ezt ily körülmények között dicséretükre mondjuk — ki azt aláírta volna. Ily módon vége szakadván a dolognak, átment a gyűlés tulajdonképi tárgyára, t. i. miként szerveztessék az ismételten sürgetetett 3. tanítói állás ? és beható vita után kimondatott, hogy a pénztárnoknak a jövő gyűlésen a pénztár állásáról benyújtandó jelentése után fog az egyháztanács e tárgyban érdemleges határozatot hozni. A gyűlés utolsó tárgyát az képezte, hogy Petrich Ferencz felügyelő ur bejelentette az állásáról való lemondását. Ezen általános lehangolt- ságot keltő lépésének indokolására elmondá, miszerint erejét és tehetségét mindenkor szívesen a közjónak előmozdítására fordította jelen állásában is; azonban ezen állásában eltöltött idő alatt meggyőződött arról, hogy az ő ereje nem elég és viszonyai sem engedik, hogy a gyülekezetben lábrakapott rendetlenséget megszüntesse, mert a hol az alkotmányos gyűlések határozataival szemben egymaga a pónztárnok nyíltan kimondja, hogy ő nem hajtja végre, vagy ha ezt nem mondja is, szó nélkül teszi meg és ezzel megbénítja vagy épen meghiúsítja az egész testület működését, ott ő nem kíván elnök lenni, ezért és egyéb személyes ügyek előtérbe tolása miatt lemond. A jelenvoltak közül Bekker János meleg szavakban megköszönte Petrich urnák a gyülekezet érdekében eddig kifejtett buzgó tevékenységét, továbbá kifejezést adott mély sajnálkozásának ezen a gyülekezetre nézve nagy veszteséget jelentő elhatározása felett, valamint azon reményének, miszerint P. ur a közbizalomnak engedve, lemondását visszavonni ős jelenlegi állásában megmaradni fog továbbra is. Bizony jellemzi az állapotokat ez is, midőn egy oly tevékeny, lelkes ős tiszta jellemű férfiú, minő Petrich ur, nem képes a chaost eloszlatni, hanem kénytelen „vagy az árral úszni, vagy — állásáról lemondani. 0 — sajnos — ez utóbbit választá. Paks, 1893. deczember 27. N. N. VIDÉKRŐL. Dunaföldvári hírek. (Karácsony és a Vereskereszt-egylet karácsonyfája. — Községi tisztujitás. — Érdekes lelet. — Egy elpáholt oldalborda meg egy személyi hir.) Ezen a héten van miről írni! A karácsonyi ünnepek, a velük kapcsolatos jótékonysági aktusok ok mégis csak egy kis sürgőst-forgást, hanyatló városkánk szomorú csendjébe, rereszt-egyesület szombaton, deczember —.----rnyfát állított a szegény iskolás gyerekekn ek. A dúsan díszített fa alá délutáni négy órakor bocsátották a gyermeksereget, kikhez B e n c z e István apát-plebános oktató beszédet tartott. Majd kiosztották a fiuk között az asztalokra felhalmozott téli kabátokat, csizmákat, mig a leányok tarka, szép ruhának valót, meg jó mejeg czipőt kaptak. Mintegy 150 gyermek részesült e jótéteményben minden valláskülönbség nélkül. E magasztos jótett sikerében az oroszlánrész Széllé Zsigmondnó uriasszzonyt, a választmány tevékeny eluöknőjét és bájos leányát illeti, kik mesés buzgósággal fáradtak az adakozások összegyűjtésénél (ebből ugyan elég szégyen — sokan kivonták magukat), a ruhák és czipők vásárlásánál, a karácsonyfa diszitósőnól ős a kiosztásnál. Az egyesület választmánya is szépen segített nekik fáradságos munkájukban. A lélekemelő szép ünnepséget, mely a Casinó nagytermében folyt le, nagyszámú és előkelő közönség nézte. * * * Nagyban tárgyalják mindenfelé a közelgő biró és esküdt választás esélyeit. A múlt héten a Nagy Imre vendéglőjében egy csomó tekintélyes polgár és városi képviselő Forster Benő elnöklete alatt értekezletet tartott, melyen a candidatiókra nézve állapodtak meg, ezek az egyes állások ős kerületek szerint a következők: Első bírói állásra Reit tér József, Simon János ős Miskolczi Imre. Reitter a régi biró tagadhatatlan érdemeket szerzett a rend, közerkölcsisőg ős a város szépítése körül, de sokszor erőszakos eljárásai, meg személyes és felekezeti kissebb torzsalkodások számos ellenséget szereztek neki, a kaputos osztály egyőrtelmüleg reá szavaz, mig a polgárságban Miskolczi Imrének van hatalmas pártja. Másodbirónak H a a n Gyula, P u 1 a i István ős Fájt János vannak jelölve. Három derék iparos, kik közül Pulai István uram, ez az eredeti nópszónok a legismertebb. Pőnztárnok Bekker Antal lesz, közgyám pedig Berky Ignácz régi derék tisztviselők, kik egyhangúlag lesznek megválasztva. Az első kerületben legtöbb kilátása Révész Antalnak van, a másodikban Czobor Imrónek, a harmadikban V i d a Istvánnak, a negyedikben Németh Istvánnak, az ötödikben Fekete Györgynek, a hatodikban Valentovics Istvánnak. A többi hat kerületben iparosok és kereskedők az esküdtjelöltek, kik közül leginkább Schall Alajos, Pintér Károly, Ringbauer József, Nagy Imre halász (a népszerű korcsmáros), Tóth Antal ős Weisz József meg Schwarcz Manó, a derék 48-as nyomdász neveit emlegetik. A bírói pálcza és az esküdti állásokra hogy ki lett méltó, azt jövő számunkban fogjuk közölhetni. Mikor e sorokat küldöm, nagyban folynak a korteskedések etetés ős itatással. É H< * Rendkívül érdekes leletre akadtak a múlt hetek dr. Spiegel Ármin orvos szőllőföldjén a kapáló munkások. Egy nagy urna temető az. Már eddig 5 urnát találtak, a melyekben az őskori halottaknak elégetett csontvázából a hamu között, néhány apró csontot is leltek. Az érdekes leletet Széllé Zsig- mond járásbiró, a neves régiségbuvár tette tanulmány tárgyává és beható vizsgálódásának eredményét az „Archeológiái Közi ö ny“-ben fogja feltárni. Ez már a harmadik urna-lelet Földváron ős mind a három a fentemlitett kitűnő régész vizsgálódása révén lett a szaktudósok előtt ismertté. * Hogy a szent karácsony ünnepén botrányos tett ne hiányozzék, arról B u s n y i k István bölcskei utczai lakos gondoskodott, a ki a feleségét, mert az neki csufolkodva trágár dalokat énekelt, jobb sorsra méltó buzgósággal ugv elpáholta és ráadásul meg- szurkálta, hogy a dalos menyecske napok óta halállal vívódik. A dühöngő férjet a csendőrsóg vette gondjai alá. Hí • |l n Végül még egy személyi hirt: Ragályi Lajos orsz. képviselő, volt dunaföldvári ügyvéd a múlt héten nehány napig körünkben időzött és ez idő alatt a népszerű képviselőt tisztelői ezúttal nem tisztelték meg bankettel, a mi tekintettel Ragályi régebbi számos megbanketteztetőseire, közbámulatot okozott. B. J. TÖVISEK. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (1. sz.) Báter János. Hazai czigányainknak (pardon! muzsikusok, zeneművészek) az a szokásuk, hogy miután kimuzsikálták az egész farsangon keresztül megtartott jótékony és nem jótékonyczélu bálokat: hát úgy húshagyó kedden, a farsang utolsó napján, mikor már senki sem báloz, csapnak egy nagy murit, egy czigány-bált, a saját maguk részére. Megpróbálom behozni ezt a szokást a hirlap- irás terén is. És miután Boda Vilmos e lap szerkesztője, a kiről igen előnyösen emlékezett meg minap a Szekszárd Vidéke; (kapott már ilyen megemlékezést) és miután Borzsák Endre e lap egyik szerény, 20 éves munkatársa (kiről nem igen emlékezik meg senki, kivéve a zaklató hitelezőket) de nincs is kívánsága se erre, se arra; végre minthogy e lap maholnap jubiláló kiadója Báter János szintén azon polczon áll, hogy a róla való megemlékezés nemcsak érdemes dolog, hanem — egyszer már — kötelesség: álljon itt ez a czikkem (bizony mondom, szerkesztő és kiadó tudta nélkül) Báter Jánosról. Farsangban eleget muzsikál a czigány másnak, farsang végén hegedül magának. Egész évben Írunk igen sokat másról; most, óv végén, Írjunk valamit a nyomdászról! Báter János! Egyike a három B.-nek. (Boda, Borzsák, Báter.) Nem mintha más, nálunk érdemesebb munkás nem volna a lapnál, hanem hát mi is ott vagyunk! A három B. — zenőszetileg — tudjuk mit jelent, de azt is tudjuk, hogy e három Bénn — a lap összeállítását illetőleg — igen sokszor van hat kereszt (ilyenformán -|—|—1—^ + +) S a mi fő: se a b. félhanggal lentebb, se a + félhanggal feljebb nem emeli a kótát, mert mi mindig együtt s egyformán működünk a nagy közönség javára ős mulattatására!. .. E czólból akarok elmondani egyet-mást a lap utolsó számában Báter Jánosról (ismétlem: a szerkesztő, munkatársak, sőt a szedők tudta nélkül! — Magam szedtem ki az egész czikket! .. .) A náthás német, mikor a Miatyánkot mondani akarja, a helyett, hogy mondaná: Fáter unzer, igy mondja: Báter unzer! Magyarul: a mi Báterünk!... S kérdem: vájjon nem a mienk ő testestől, lelkestől, nyomdástól együtt? Mennyi áldozatot hozott ő már — anyagi biztos rövidségével is — a nyomda-ügynek, az olvasó nagy közönségnek ? E mellett milyen ügyes, életrevaló, kitartó, türelmes, találékony ? Maga mellett nem tud és nem akar ugyan világbolonditó nagy reklámot csinálni, de az előfizetők s lapjáratók lelkének raffinirozott, ügyes megfogását, hálóba kerítését úgy érti, mint Guttenbörg! . .. Más embert — a biblia szerint —- „a betű megöl“, őt a betű élteti; más embert a nehéz viszonyok és súlyos körülmények nyomják: ő nem is nyomja, hanem nyomatja a nehéz viszonyokat registráló ezer híreket ,s inint a féle Báter, akarom mondani: bátor ember, úgy hallom, hogy most újévkor — saját szakállára (a mi ugyan nincs, de megnövesztheti Allah!) egy negyedik lapot akar megereszteni, m^ly egyértelmű volna azzal, hogy a most existáló három lap vagy megsemmisüljön (mint a régi pénz a Wekerle-pénz miatt) vagy beleolvadjon az uj llapba, mint a bibor- szinü hajnal halvány csillagjainak fogyatékos fénye, az égi testek király», a felség,e| Nap forró sugár- özönébe!... Igen sok elmondani valóm volna, még Báter János barátomról, ha az ő ismert tulszerőnységót megsérteni akarnám, no meg, ha a kezem bírná a szedést, de már ezek kiszedésébe is elfáradtam! Nem szokta czigány a szántást, mint sok úri nő a rántást! .. . Hagyjuk ezt a jövő évre, majd elmondom a Báter-féle 4 ik lapban, a mi itt elmaradt! Boldog uj évet kívánok gyarló, de nem szűré töviseim rózsa-termő türelemmel olvasóinak mindéit dij nélkül! Palást. Előfizetési felhívás TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1894. évi XXII. évfolyamának l-ső negyedére. Egész évre 6 frt = 12 korona, félévre 3 frt = 6 korona, negyedévre 1 frt 50 kr = 3 korona, egy hóra 50 kr =1 w"/v,>o. n»»iv összegek a kiadóhivatalhoz kiildeí Hogy a lap szétküldésében i történjék, a t. előfizetők űz előfiz«’ ladéktalan beküldésére tiszteleiteT felkéretnek. A kiadóhivatal. KÜLÖNFÉLÉK. Boldog Újévet kívánunk t. olvasóinknak és munkatársainknak. — A kis gyermekek karácsonyfája. A belv. róm. kath. óvodában karácsonyt megolőzöleg 23-án délután tartották meg a szokásos karácsonyi ünnepélyt. A jótékony egyesület két hatalmas karácsonyfát állított fel, melyek gazdagon voltak megrakva szebbnől-szebb alkalmas ajándékokkal. A megrakott karácsonyfák előtt Razgha Lajos ádmi- nisztrátor mondott szívhez szóló gyönyörű beszédet, melyben különösen kiemelte Simontsits Bélánó úrnő érdemeit, ki az egyesület többi lelkes urhölgyeivel teljes odaadással azon fáradozott, hogy a kis gyermekeknek, minél nagyobb örömet szerezzen. A kicsikék a nagyszámú szülőkkel együtt könnyes szemekkel hallgatták a megható beszédet, melynek végeztével énekeltek, szavaltak a kedves testvérek vezetése alatt. Örömtől repesett az ártatlan gyermekek szive, midőn közöttük a kis Jézuska ajándékát szétosztották s a szegények közül pedig 30 at tetőtől talpik meleg ruhával láttak el. — Köszönetnyilvánítás. A szegzárdi alapnevelési egyesület lapunk utján mond elismerő köszönetét Hoffmann Sándor uradalmi főerdész urnák, hogy szives volt az egyesület részére karácsonyfát ajándékozni. — Betörések Pakson. Girszt Mihály jómódú polgár házába a minap az éj sötét leple alatt gonosz betörők hatoltak be s a szobában talált ágyneművel és sok más holmival együtt elmenekültek. A gazda távol levőn, csak másnap vette észre a lopást, Az esetről rögtön jelentőst tett s az erélyes csendőrsóg még az nap szerencsésen kézre is kerítette a tetteseket. — Ugyancsak Pakson történt, hogy Szulczbach Izidor kereskedőhöz is betörtek, de a kereskedő leánya, ki anyjával aludt egy szobában, a zajra felébredt és lármát csapott. Az egyik betörő erre kést rántva elő, a leány mellébe akarta szúrni éppen akkor, midőn a kereskedő a szobába rohant és megragadta a vakmerő betörőt. Dulakodás közben Szulczbach az egyik betörő kabátjából leszakított egy darabot s e korpusz delikti alapján a csendőrsóg a tetteseket már el is fogta,
