Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-09-16 / 38. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (38. sz.) eszményi alakot, kinek csodás igézetü sötétkék szemeiből boldogságomat olvastam ki. Ezért örökre felejthetetlen nekem a kisasszony- napi tánczestély. Ezért vagyok végtelen hálával lekötelezve a nőegyesület vezérlői iránt. Ezen önvallomás tán szokatlannak is tűnik fel nyájas olvasóim előtt, de megengedhető nekem, kinek szivét már kialudt vulkánhoz szokták hasonlítani g ez a szív most újra lángra gyűlt ős tán önmagát emésztené fel, ha a feltalált eszmónyszópsőgü ideál nem viszonozná érzelmeimet. Kinek élte sajkája már bejutott a földi boldogság róvpartjába, az csak mosolyogva néz reám, ki igaz szerelemtől dagasztott vitorlával most igyekszem, a kitűzött czólom felé. A remény, — mely életem illatos virága, — mindig, de különösen most hiszem, nem fog elhagyni, mert e nélkül vágyaim örökre hajótörést szenvednének s én, mint reménytvesztett, semmisülnék meg. * * * Daczára, hogy mint a féle szerelmes, a legnagyobb mértékű szórakozottságba merültem, mégis ez alkalommal elvállalt tudósítói tisztemnek is meg akarván felelni, megkísérlem halvány képet nyújtani az Egyesült Szegzárd-Tolnamegyei Nőegylet“ által rendezett közvacsoráról és tánczestólyről. A fényárban úszó „Szegzárd-Szálló“ nagytermében előkelő helybeli és vidéki közönség gyűlt egybe esteli 8 óra után. A lukullusi közvacsora 9 óra után vette kezdetét és az első fogás után felgördült a színpadi függöny. Gyönyörű élőképben láttuk városunk legszebb hölgyeit, magnőziai fény által megvilágítva. Az elragadó jelenet látásával a lelkes közönség alig győzött betelni s tetszésének tapsviharral adott kifejezést. Midőn a függöny legördült, minden oldalról felhangzott a közóhaj ős kivánták látni újra a csak pár perczig látott jelenetet. Kár, hogy a hangosan és lelkesülten nyilvánult kivánságuak a műkedvelők nem tehettek eleget, mert a magnőzia lámpák megtagadták a szolgálatát. Mintegy félóra mulvi ‘! a színpad felé irányultak zöld gályák között a „Bolc be műkedvelőink. Ezt a k( széssel fogadta a hálás közönség t/3 iVl VUUOCHgun.ui elragadó tablót meg is ismételték. Ekkor folytatódott a vacsora, mely után kezdetét vette a táncz. Nem mulaszthatom el, hogy a nőegyesület elnökének és a rendező hölgy tagjainak, valamint a szereplő hölgyeknek és férfiaknak is hálás köszönetét ne mondjak, kik sem fáradságot, sem anyagi áldozatot nem kiméivé, mindent elkövettek az estély sikerének biztosítására. Az élőképek rendezését tudvalevőleg Fránek János ur teljesítette és pedig oly ügyesen, hogy ezért neki e helyütt is a közönség nevében teljes elismeréssel adózom. Nem hagyhatom szó nőikül, hogy a Látó-féle bandával sehogy sem voltunk megelégedve, mert gyenge játékával bizony éppen nem volt képes Garay Ferkót pótolni. Meg a tánczrendezősben is volt egy kis kifogásolni való, hogy miért — azt ezúttal elhallgatjuk. A jelenvoltak közül a következők neveit sike1894. szeptember 16. rült feljegyeznem: asszonyok: Antal Ferenczné, Ágoston Istvánná, Borsody Lajosnő, Bodnár Istvánná, Boross Gyulánó, Diczenty Gyulánó, özv. Dór Jánosnő Dekleva Józsefnó, Franek Jánosnő, özv. Ferdinánd Józsefnő, Garay Antalnő (Kápolna), Geiger Gyuláné, Geng Józsefnő (Fáczánkert), Hajpál Sándornő, Hilbert Istvánná, Haidekker Bőláné, Juhász Kálmánná, Knór Nándornó (Budapest), Komáromy Gyulánó, Koncsits Jánosnő (Uzd-Borjád), Leopold Kornélnő, Länderer Arturnó, Leopold Sándorné, Módly Lászlóné, Martin Ferenczné, Mayer Károlynó (Szálka), Nagy Pistánő (Gyönk), Nits Istvánná, Őrffy Lajosnó, Osz- trich Mihálynő (Bonyhád), Pirnitzer Antalnó, Pleszky Antalnő (Kajmád), Roboz Jánosnó (Tolna), Szendrődy Károlynő, Steinszdorfer Józsefnő, özv. Thodorovits Lajosnó, Tekus Vilmosnő, Várkonyi Sándorné, Wei- ninger Sándorné; leányok: Antal Gusztika, Borsódy Iza, Borsódy Lala, Borsódy Róza, Boross Ilona, Diczenty Paula, Dömötör Ilonka, Ferdinand Marczelli, Garay Jolán, Irma és Zsuzsika, (Apáthi), Horváth Györgyike, Hauk Elvira, Komáromy Mariska, Kon- tsits nővérek, Májer Olga (Szálka), Matejka Janka (Tolna), Mátis Mariska, Módly Ida, Módly Flóra, Martin Szidi, Martin Olga, Pirnitzer Ella, Pleszky Margit (Fadd), Szendrődy Sarolta, Torday Ilonka, Totth Ida, Ujváry Böske, Várkonyi Ilonka, Vargha Margit, Verner Irma, Weininger Gizella. Gigerli. KÜLÖNFÉLÉK. — Kerületi esperes kinevezése. Mikó György halálával megüresedett Szegzárd kerületi esperessé ős tanfelügyelővé a megyés püspök Sághy Pál agárdi plébánost nevezte ki, ki a hivatalos esküt már le is tette a főpásztor kezébe. A kinevezett esperesre, mint kerületi tanfelügyelőre, nem csekély feladat vár, mert hatásköre alá tartozó rom. kath. iskolák között akár hány van olyan, mely csak úgy felelhet meg magasztos hivatásának, ha a kiadott püspöki szabályrendeleteket és utasításokat szigorúan — 'trtw.öfíreioo. ■ a one te .agusum, a lumai róm. kath. hitközség szeretett segédlelkésze, már csak rövid ideig marad jelen állásában, mert október hó végével a megürült k -doroghi plébániát megy elfoglalni. Ezen jól megérdemelt előléptetéshez Fekete urnák — bár távozását sajnáljuk — szívélyesen gratulálunk. Kis-Dorogh községe örülhet, mert leendő uj plébánosában derék, a papi .hivatalra hivatott lelkipásztort nyer. — Baleset. Tóth lg nácz, szegzárdi kir. járás- birósági végrehajtót a napokban sajnálatos baleset érte. Ugyanis múlt vasárnap á harc/.i határba vadászni ment s egy fordulónál a kocsiból kiugorva, oly szerencsétlenül eset el, hogy lábát törte. — Német daltársulat. Múlt számunkban jeleztük, hogy a Korona kávéházban naponkint egy daltársulat tart előadásokat. Meg is jöttek a „művészek“ azonban nincs igen nagy köszönet bennük, mert folytonosan - németül gajdolnak s ha az ember véletlenül a Korona kávéházba kerül, azt hiszi, hogy Bócs valamelyik külvárosába jutott. Még hozzá arra a vakmerőségre is vetemednek, hogy uémet kup- lékban városunkat is gunytárgyává teszik. Mielőbbi szerencsés utat nekik! — Legújabb szédelgés, vagy a furfangos csalók. A hamis pénzgyártók bandáját a csendőrség Tolnavármegye területén is összefogdosta, a kik sok jámbor jóhiszemű földmivestől csaltak ki pénzt azon ígérettel, hogy helyette nőgyannyi jónak látszó hamisítványt adnak; ezek azután az országos vásárok alkalmával próbáltak a hamis pénzen túladni. A hamis bankócsinálókat most másfajta szédelgők váltottak fel, kik magukat vagyonos gazdáknak, községi elöljáróknak és ispánoknak adják ki és vásárok alkalmával lovakat, szarvasmarhákat vásárolnak össze, de a kialkudott összegnek csak 8- 10-ed részét fizetik ki, a többiről pedig hamis kötelezvényt adnak, így történt ez a most megtartott szegzárdi országos vásár alkalmával is H]ő f n e r Péter szakadáti lakossal, kinek 2 darab 280 frtos lovát Kurtezsán Jóczó ős Kubin a Károly többszörösen büntetett csalók megvették és a vételár fejében csupán 50 frtot fizettek ki, mig a 230 frtiól kötelezőt adtak, melyet Mester József, ismert szegzárdi csaló, volt fiakke- ros ellenőr, irt alá mint kezes, kinek pedig tudvalevőleg egy fillórőrtékü vagyona sincs. A rászedett német atyafi csak akkor jött rá, hogy meg van csalva, midőn lovait már elhajtották. Most a szegzárdi csendőrsóghez fordult, hol jajveszőktlve panaszolta el, mikép csapták be a szédelgők. Az erélyes csendőrök a feljelentés alapján a nyomozást oly sikeresen ejtették meg, hogy nemcsak a csalókat csípték el, hanem a már elveszettnek hitt lovakat is megkeritették és visszaadták a hálálkodó tulajdonosnak. A lovakat ugyanis Bogoszá no vits Dobró alsó-nánai lakosnál találták meg, ki azt állítja, hogy ő a lovakat Kurtezsán Jóczó ős Kubina Károlytól vette 160 írtért. — A tolnai róm. kath. iskolaszék e hó 2-án AlAoőíxAn oU)QtőrA?fo linnry ^ kezdő, 6 éves l'‘>nem ki_________________________________________3_ II I. leányosztály s csak az V. és Vx. leányosztályok taníttatnak osztatlanul egy tantei«^ ben. Az iskolaszék továbbá megválasztotta segód- kántortanitóul: Rieger Nándor oki. tanítót Döb- röközről. — Vakmerő tclvajlás. Többször megemlékeztünk már lapunkban a faczőr vándor-legények által elkövetett tolvajlásokról, melyeknek száma a héten ismét egvgyel gazdagodott. Ugyanis egyik megyei tisztviselő a főutezán levő lakásáról az előszobából emelt el egy eddig ismeretlen jó madár egy 26 frtos alig használt rövid téli kabátot. Annál is vakmerőbb volt ezen tolvajlás, mert azt világos nappal kellett elkövetnie, mivel a ház kapuját kora este bezárjak. Ideje lenne már egyszer, ha az ilyen faczőr vándorló legényekre nagyobb ellenőrzés fordittatnók. — Bő szüret. Nagy örömben vannak a tolnaiak, mert bő bortermésük lesz. A tolnai homokos szőlők Azt se hiszem! Vagy annak, hogy csavargóvá lettem? Tán annak? Nem! Minek örül tehát? Vagy úgy! Csaknem elfelejtem, hogy az már szokásuk az úgynevezett okos embereknek, hogy többnyire hazudjanak, a mikor azt mondják, hogy „örülnek!“ „Én is tanügyi czikket kezdtem, folytatá kis szünet után minden bévezetős nélkül. Azt mondták rájuk, hogy gyönyörűek, csak folytassam. Folytattam. Sokat olvasgattam, sokat tanultam, sokat Írtam ős sokat koplaltam! 30 frt havi fizetősem a megélhetésre is kevés volt. Ha ettem, nem jutott ruhára, ha ruhát vettem, nem ehettem. Pedig de fáj az, ha az ember egészséges ős nem ehetik! De ón könyvekre is éheztem, akkor pediglen nem tellett volna se kenyérre, se ruhára, de ez hagyján! Eljártam volna én rongyos ruhában, előldególtem volna ke- nyóren-vizen is ős „ettem“ volna könyveket 1 De nekem családom is volt! Az nem érte be könyvekkel, annak kenyér kellett, ruha kellett. Télen nehéz, nyáron könnyű, lenge ruha; kenyér ... az kellett télen-nyáron egyformán!“ „Összekoldultam mindenünnen könyveket. Faltam mindent a kalendáriumtól Schopenhauer ős Kantig, ami a kezem ügyébe került. Azonban csak azt kel- i©t, olvasnom, amit adhattak, amire azonkan leginkább szükségem volt, azt nem adhatta senki som“. „Megszerzem azokat is, ha a templom tornya mozdul is meg! — gondolám.“ „Megírtam egy történelmi regény vázlatát. Kidolgoztam az első fejezetét mutatványul s azzal rendre bekopoktattam a könyvkiadókhoz.“ „Nem kértem én pénzt, csak könyveket, hogy a megkezdett munkán dolgozhassak! . . . .“ „Oh átkozott legyen a balga hit, mely önerőnkben bízni megtanít. Átkozott legyen a hazug, varázsdalt pengető remény, a mely lelkünk nyugalmából táplálkozik és csalárdul naponta uj arezot cserél! És ezerszer átkozott legyen a balga türelem, amely botorul hinni, bízni, remélni, szenvedni kényszerít!“ „Oh, mily kimondhatatlan pokoli kínokon át vezet az ut idáig! . . . .“ „Sejti ön most már, miért kellett Tantalussá lennem?“ Elhallgatott. Feje lehanyatlott; ajkai, orrezim- pái az izgalomtól idegesen rángatóztak. Vadul forgó szemei borzongató tüzet löveltek; ziháló kebléből egy nehéz sóhaj szakadt fel. Valami belső szózat folyton ösztökélt, hogy a kezeim közé fogjam ezt az összekuszált fürtü főt, ezt a rengeteg, torzonborz szakállu arezot, hogy le- csendesitsem a dúló vihart. Hisz ón támasztottam, nekem kellene le is csendesíteni. De egy iszonyú sejtelem szüntelenül azt súgta: „Tudj meg mindent!“ Mintha régi, gyermekkori, gonosz álomképeket látnék újra feltünedezni, mintha egy rég-rég elfelejtett borzalmas dajkamesét hallanék! . . . „Tovább, tovább! Mit feleltek a kiadók?“ — kérdeztem izgatottan. „Mit feleltek? A könyörületes eb népe semmit. A többi közül az egyik körülbelül ezt: .... „Ha szép lova volna eladó, azon köny- nyen adhatna túl, de könyvnek nálunk nehezen akad gazdája. Raktároinou egy egész vagyon hever ilyen lim-lombao, azt is a szu ős a moly eszi. Ha beleölök pénzt ilyen portékába, azt csak neves irók müveivel teszem, ha már boszankodnom kell, legalább okom is legyen rá!“ — A másik meg ilyenformán: „Ön tanító létére regényírásra adja a fejőt? Csak bízza ezt a mesterséget azokra, a kik jobban értenek hozzá s maradjon csak az „ABC“-nól, az önnek többet hoz a konyhára! ... S így a többi is. Csak egy találkozott közöttük, a ki kurtán, de okosan irt.“ „ . . . . Tegyen ön lépéseket, hogy valamelyik napilaphoz jusson, önnek ott van a jövője! S ha majdan ismertebb lesz a neve, akkor majd én teszek önnek egy ajánlatot! ..." (Vége köv.)
